Egy március végi nem túl vidám napon, feküdtem a Tűzoltó utcai gyermekklinika 2/a osztályán. Már túl voltam egy hosszú agyműtéten, végigjártam 35 sugárkezelést, és az azt követő kellemetlenségeket.

Éppen a soron következő kemoterápia miatti hányingeremet próbáltam leküzdeni, amiben Garami és Hauser doktor valamint a nagyon kedves nővérek is mindig segíteni próbáltak, amikor egy idős néni leült az ágyamhoz.
Elmesélte, hogy létezik egy „Csodalámpa” nevű alapítvány, amelyet azért hozott létre és működtet Patzauer Éva, hogy különleges kívánságokat teljesítsen. Olyan gyermekek kívánságát, akik küzdenek a gyógyulásukért, akik sok kellemetlen, de szükséges kezelésen mennek keresztül. Olyan kívánságokat teljesítenek, amelyek csak összefogással és komoly szervező munkával érhetők el. Így én is kívánhattam.

Megdörzsöltem hát a lámpácskát és egy nagyon régi, titkos vágyam beteljesülését kértem: találkozást Bear Gryllssel a "Túlélés törvényei" című sorozat angol főszereplőjével.


A gépezet azonnal beindult. A tudtom nélkül sok önkéntes Éva néni vezetése mellett folyamatosan írt, emailezett, telefonált, mígnem szeptember közepén megtudtam, hogy az álom teljesülni fog, ugyanis Londonban találkozhatok Bearrel.
A repülőjegytől a szállásig minden készen várt, és a reptéren ismertem meg az alapítvány egyik önkéntesét, Molnár Andreát, aki végig kísért és szervezte az élményeket számomra.

London csodálatos, minden lenyűgözött, de a szemem előtt csak a találkozás lebegett.

Este hétre kellett a Holy Trinity Brompton templomhoz érkeznünk, ugyanis Bear itt tartott előadást életéről és a hit erejéről.
Vártak minket és ettől a perctől rohantak az események. Bekísértek a fogadósátorba, enni, inni - most nem a kemó miatt – az izgalom miatt nem tudtam.
Jött egy újságíró, akinek elmeséltem történetem, majd átkísértek a már startra készen berendezett templomba, ahol fényképeztek, majd egyre érkeztek a stáb tagjai és a feszültség egyre nőtt.

Egyszer csak bekísértek egy terembe, ahol várt Bear. Örömömben majdnem elsírtam magam, de nem ezért jöttem nem igaz? Átölelt és egy csomó kérdést tett fel , majd kaptam dedikált képeket és könyvet, de főleg sok ölelést.
Én is átadtam az igazi magyar túlélő italt – diópálinka -, és egy dvd-t, amin én vagyok.
A film címe "Sosem adom fel", mert, csak így lehet meggyógyulni azt már tudom, és ehhez erőt az Ő kalandos élete – ugyanis gerinctörések után megmászta a Monteverestet... stb - is adott.
Majd jött sok fénykép, aztán ölelés, meg dicséret, hogy Ö is erőt merít az én akaraterőmből.

A találkozás végén megígérte, hogy nekem adja a név szerint neki gyártott egyébként rajta lévő ingjét, csak azért nem most, mert mégsem mehet ki félmeztelenül a közönség elé.
Az előadást az első sorban felesége és barátai közt hallgattam végig, majd a végén lejött a színpadról és a felesége után, engem is átölelt.

Az inget is megkaptam: "József a Hős felirattal". Elbúcsúztunk, és két méterrel a föld felett járva örömömben utaztunk vissza a szállodába.

/ 8

A kívánságom teljesült, sok muníciót adva ahhoz, hogy a gyógyulás hátralévő szakaszában elő-elő vegyek ebből az élményből a jó kedvem és vidámságom megtartásához. Nagyon köszönöm Patzauer Évának, Molnár Andreának, és minden Önkéntesnek, Támogatónak.

Két tanácsot adnék a Tűzoltó utcai és minden gyermeknek:

1. Dörzsöljék meg a lámpát, mert működik!!
   
2. Soha ne add fel!!