Zoli számítástechnikai középiskolába jár. Sajnos kezelései miatt egyelőre nem tud iskolába járni, hanem otthon tanul. Ehhez nagyon nagy segítséget fog jelenteni a kívánság lap-top, amellyel akár otthon, akár szükség esetén a kórházban is tud majd tanulni, vagy unalmas óráiban játszani. Az alapítvány azt is elintézte, hogy Zolit a kezeléseire vidékről hozza és vigye. Ez azért nagyon fontos, mert a családnak még nincsen saját autója és legyengült immunrendszerrel nagyon veszélyes tömegközlekedési eszközön bejárni a kórházba. Zoli nagyon örült a lap-topnak. Édesapja elmondta, hogy Zoli kezelései alatt rengeteg "ismeretlentől" kaptak komoly segítséget.

2005. április

Judit egészen kicsi kora óta rajzol, egyaránt vonzza a jelmez-és divattervezés világa. Kívánsága az volt, hogy találkozhasson egy neves színház jelmeztervezőjével, aki esetleg Judit rajzait is megnézné. A Nemzeti Színházban 2005. április 12-én mindez, sőt ennél kicsit több is teljesült. Judit nemcsak Dőry Virág jelmeztervezővel találkozott, hanem Horesnyi Balázs díszlettervezővel is, és mindketten bátorították, hogy folytassa a rajzolást.

Az öröm akkor lett teljes, mikor Jordán Tamás igazgató úr is üdvözölte a színház világa iránt érdeklődő ifjú hölgyet. Végül Judit megnézhette, hogyan készülnek a jelmezek és testközelből is találkozhatott olyan darabokkal, amik régebbi előadásokban kerültek színre.

Mindannyiunk örömére lelkesen keresgélt a szebbnél szebb jelmezek között, és reméljük, olyan élményeket szerzett, amikre még évek múlva is jólesően gondolhat vissza.

Pusztai Lilla - Lovas László

Mónika (14) egyik "ős-kívánságtévő" gyermekünk, eredetileg - 2003. elején - egy Bécs melletti szafariparkba szeretett volna menni. Ez azon kevés kívánságok egyike volt, amit nem tudtuk teljesítesi, ugyanis a park valamivel korábban csődbe ment. Természetesen felajánlottuk, kérhet mást, hiszen egy bezárt szafaripark felélesztése a Csodalámpa lehetőségeit is meghaladja (MÉG... :) ) Mónika másodiknak cellutismasszázst kért, ezt viszont kezelőorvosa nem engedte meg felhasználni kívánt "kenceficék" miatt. Mónika ettől annyira elszomorodott, hogy: "Á, akkor inkább nem is kérek semmit..." , mondta. Telt-múlt az idő és megtudtuk, mennyire szomorú, hogy a Csodalámpa sorban teljesíti a kívánságokat, csak pont neki nem ... Ismét kapcsolatba léptünk a kislánnyal és beszélgetés során kiderült, hogy ő tulajdonképpen nagyon szeretné Schobert Norbit megismerni...

Így hát nekiláttunk a szervezésnek. Sok-sok telefonváltás után 2005 március 24-én Norbi fitness központjában Mónika találkozhatott Schobert Norberttel és Rubint Rékával.

Móni eleinte annyira izgult, hogy szinte meg sem mert szólalni, de utána csak belejött a beszélgetésbe. Ebbe persze belejátszott az is, hogy Réka kislánya Lara körülöttünk tüsténkedett, és egy számára kinyithatatlan Kindertojással bajlódott. Mónika segített neki összerakni a játékot, amitől Lara rögtön a szívébe zárta és innen már ment minden a maga útján.

Egy kis "idegenvezetés" után - melyben a pompásan felszerelt ATSA Fitness központ összes berendezését kipróbálhatta Móni, Rékától és Norbitól sok-sok fitness újságot, videokat, sőt Norbi féle speciális reformételeket is kapott. No meg "igazi" tanácsokat, hogyan hozza formába magát..

A Csodalámpa kuratóriuma ezúton is szeretné megköszönni Schobert Norbertnek, Rubint Rékának és Hanzel Henriknek, hogy e kívánság teljesítésében segítségünkre voltak, és köszönjük magántámogatóink segítségét!

Patzauer Éva
2005. március 24.

Barbara már 14 éves nagylány, régi álmát sikerült valóra váltani - a csodalámpa ugyanis digitális fényképezőgéppel lepte meg Barbit. Vele is a budapesti klinika egy szobájában találkoztunk. E mosolygós fénykép még nem az ő kamerájával készült, de reméljük azóta már kipróbálta az új "fotóaparátot". Barbarának is mihamarabbi gyógyulást kívánunk, és azt, hogy minél előbb újra néptáncolhasson !

2005. március 23.

Zsolti Mezőhegyesen lakik szüleivel és egy éves testvérével meglehetősen szerény körülmények között egy majorsági bérlakásban.

Zsoltinak két és fél éves korában agydaganata volt, melyet meg is kellett operálni négy évvel később a daganat sajnos ismét kifejlődött, ezért újabb műtét majd kezelés következett. Zsolti ezért legtöbb idejét a klinikán tölti. Nagy vágya volt, hogy igazi kamionon utazhasson és vezessen.

A kívánság teljesítésére a folyamatos kezelések és az időjárás miatt most április 6-án került sor a KEFAG RT. Dél-Kiskunsági Erdészeténél Kelebián.

Reggel körülbelül 7.30-kor érkeztem Mezőhegyesre, ahol anyuka azzal fogadott, hogy indulás előtt még be kell menni az orvoshoz, mert Zsolti csúnyán köhög és hőemelkedése is volt. A nagy izgalom azonban mindent feledtetett a kisfiúval, mit sem törődött az orvossal, betegséggel, már annak nagyon örült, hogy végre autóval utazhat, és zene is szól benne, a közel két és félórás út sem viselte meg túlzottan.

Körülbelül egy órás késéssel érkezünk Kelebiára, ahol egy család (Nagy Endréné) már reggelivel várt bennünket. Körülbelül. 10 órakor ékeztünk meg a Kelebiai MÁV-rakodóhoz, ahol az Erdészet részéről Göbölös Péter erdészetvezető helyettes és Fáith Ferenc szállítmányozó várt bennünket, a csúszás miatt az eredetileg tervezett kamionon (egy önrakodós MAN típusú) csak egy fél órát tudott Zsolti eltölteni, megnézte a felpakolt fa vagonokba rakodását, a kamion belső berendezéseit, és egy rövid körútra is elvitték. Ezután az Erdészet jóvoltából terepjáróval kivittek bennünket a területre, közben még őzeket is láttunk. Kint az erdőben –még mi sem tudtuk- Zsolti eredeti álma egy PIROS önrakodós TATRA kamion várt bennünket, ez igazi meglepetés volt. Nagyon nagy volt az öröm, itt is mindent kipróbálhatott Zsolti, sőt hazafelé az erdei úton Zsolti vezetett

Ezután úgy egy óra körül megebédeltünk, ekkorra már Zsolti a család kutyáival is megbarátkozott – tudni kell nagyon fél a kutyáktól -, és alig akart hazamenni, annyira jól érezte magát. Végül még egy játékkamiont is kapott, és így egy gondtalanul, boldogan eltöltött nap után délután három óra körül indultunk vissza Mezőhegyesre.

Kelebia, 2005.04.06.
Nagy Bettina
koordinátor

Vivien nagy álma az volt, hogy találkozzon a Való Világ "hősével", Milóval. Sokat nézte a műsort és végig szurkolt Milóért.

Hosszú ideig el sem hitte, hogy álma valóra válhat, még akkor is alig, amikor már szemtől szemben állt vele. Eleinte annyira meg volt illetődve, hogy csak harapófogóval tudtuk kihúzni belőle a szavakat, de azután vidám és hosszú beszélgetés következett. Kiderült, hogy még Vivien ajándékot is vett kedvencének, egy macival várta Milót.

Vivien nagyon szorgalmas kislány, kérte, hogy egy szerdai napra szervezzük meg a találkozót, mert másnap több tárgyból is dolgozatot kell írjon. Az élet vagy tanárai azonban megtréfálták, mert végül szerda lett a doli napja...

Vivi végül is nem bánta, hiszen a dolikat bármikor megírhatja később is, de Milóval csak most találkozhatott.

Patzauer Éva, Ujfalusi Ildikó
2005. március 16.

Viktória - bár számított rá - nem tudta palástolni örömét, amikor  végre  begurult a Tesco által ajándékozott roller. Betegsége előtt Viktória sokat szaladgált, játszott a környéken, de az elmúlt év során kénytelen volt  szobában, kórteremben  maradni.    

Viktória több mint egy éve küzd leukemiaval, a gyógykezelés során eléggé legyengült. Most, hogy csak fenntartó kezelést kap, kijárási szabadsága is jócskán megnő.    Ezért jól jön a roller, azonnal nagyobb kalandok részese lehet.  

Benkő Vilmos koordinátor

Márkó régi vágya volt egy számítógép. Édesanya egyedül neveli Tiszaalpáron, igen szerény körülmények között. Sajnos közösségbe nem mehet, így a computer marad neki mint szórakozás. Persze a tanulásban is sokat segíthet neki. Alig akarta elhinni, hogy az álma volóra vált.

Újfalusi Ildikó
2005-4-4

Lóri születésnapjának délutánján is arra készült, hogy mint majdnem minden nap, iskola után elmenjen a könyvtárba, és az ott található számítógépeken játsszon, és kipróbálja a szüleitől a születésnapjára kapott játék CD-t.

Nem értette, hogy anyukája és apukája miért beszéli le erről, és marasztalja otthon, de hamarosan minden világos lett előtte, hiszen nagy meglepetés érte: megérkeztek az Alapítvány munkatársai, hogy átadják neki a kért számítógépet.

Miután összeraktuk a gépet, azonnal CD-ket hozott, és informatikusokat megszégyenítő gyorsasággal felinstallálta új gépére az ajándékba kapott játékot, majd azonnal elkezdett játszani.

Csak arra az időre állt fel a gép mellől, amíg elfújta a szülinapi tortán a gyertyákat, de a maga tortaszeletét már játék közben, a gép előtt ette meg, míg az Alapítvány önkéntesei a boldog szülőkkel beszélgettek, és részesültek a finom süteményből is.

Kissné Horváth Anita - Fodor Zsuzsa koordinátorok

Jenifert, a 3 és fél éves kislányt, Tűzoltó utcai klinikán, a  hazaindulás előtti boldog-izgatott órákban leptük meg egy robogóval.

Az akkumulátoros, sárga-kék kismotorra egyből ráült Dzsenni, és szemmel láthatóan nagyon elnyerte tetszését. Reméljük azóta otthon már sokat robogózott Jenifer!

Márkus Mónika
2005. február

Benjámin a Velencei tó partján lakik. Amikor jól van, nagyon sokat biciklizik. Sajnos a legutóbbi biciklijét már kinőtte, ezért szeretett volna már egy nagyobbat. Ha jó idő lesz, ezzel megy majd iskolába.

2005-4-8

Számítógépes játékkal leptük meg Annát március közepén. A Tűzoltó utcai kórházban várt minket egy nagyon aranyos lány, aki szeret számítógépezni, számítógépen játszani (mint ahogy kortársai közül mindenki, vagy legalábbis nagyon sokan). Novemberben kezdődött kezelése remélhetőleg nyárig be is fejeződik. Mihamarabbi gyógyulást kívánunk!

Márkus Mónika Kívánságkoordinátor
2005. március 18.

Dávid 2001-ben - 5 évesen - esett át veseátültetésen. Ma édesapja fél veséjével él, láthatólag makkegészségesen. Dávid legnagyobb vágya egy Play Station játék volt. Izgatottan nyitotta fel a csomagot, 5 perc alatt rá is kötöttük a TV-re és indulhatott a játék. Dávid készített nekünk egy kis ajándékot is és én tehettem az első bejegyzést az új emlékkönyvébe.

Dudás Péter Kívánságkoordinátor
2005. március 29.

Zsófi egy éve gyógyult ki betegségéből, azóta is tünetmentes. Sajnos az idei évben ismét megbetegedett, betegsége leukémia (ALL).

Zsófi az általános iskola első osztályának egy részét tudta csak elvégezni a kezelések miatt, ennek ellenére semmiben sem marad el korosztályától, nagyon szépen olvas, rajzol, és ügyesen számol. A területi valamint a megyei mesemondó versenyeken is kimagasló eredményeket ért el. A kezelések ideje alatt gyakran néz televíziót, kedvencei a természetfilmek és a mesék. Az egyik reklámban látott olyan miniatűr mesebeli házikókat, melyeket apró elemekből kell összerakni. Mivel Zsófi nagyon szereti a meséket és – mint az beszélgetésünk során kiderült - minden összerakós, kirakós játékot is, nagyon vágyott egy ilyen házikóra. Kívánságát szinte születésnapján sikerült teljesítenünk, Zsófi nagy örömére.

Nagy Bettina kívánságkoordinátor
2005. március 22.

Gábor Veszprém megyében, Nagyvázsonyban él szüleivel és testvérével, Gerdával, aki szintén kívánságtulajdonosunk.

A kisfiú egy veleszületett betegség miatt csecsemőkorától ágyhoz és tolószékhez kötött. Sajnos a betegség már a légzést segítő izmokat is megtámadta, így Gábor december óta csak lélegeztetőgép segítségével tud kielégítően lélegezni. Mindez azonban nem hátráltatja őt az internetezésben, olvasásban, sőt nagyobb ügyességet követelő játékok sem jelentenek neki akadályt.

Egy nagyvázsonyi egyesület jóvoltából a kórterembe egy laptopot is kölcsönkaphatott, mely segített neki elviselni a nehéz, kórházban töltött hónapokat. Gábor az Internet böngészése közben akadt rá egy Lamborghini Diablo távirányítós modellautóra, melyet nagyon szeretett volna a kezébe venni. Szülei erejükön felül igyekeznek neki is és testvérének is mindent megadni, azonban mivel mindkét gyermek beteg, erre bizony nem tellett. Így hát Gábor a Csodalámpához fordult...

Végül a Raiffeisen Bank Rt. segítségével sikerült Gábor számára beszereznünk a kért 1:10 es távirányítós Lamborghini-modellt, A fantasztikus tűzpiros "gépkocsit" 2005. március 25-én adtunk át részére a Veszprém megyei Cholnoky Ferenc Kórház Gyermekosztályán.

Gábor arcáról leírhatatlan öröm áradt, ahogy álmai autóját megérinthette, sőt apukája segítségével a kórteremben nyomban ki is próbálhatta a kocsit.

Ezt követően megérkezett az Országos Mentőszolgálat esetkocsija, hogy hazavigye Gábort, mert ez a nap attól is különlegessé vált Gábor számára, hogy több, mint három hónapos benttartózkodás után végre elhagyhatta a kórházat.

A gyermekosztály vezető főorvosa, Dr. Szabó Éva közbenjárásával sikerült ugyanis elintézni, hogy a lélegeztető gépet a kórház átadja otthoni használatra, így Gábor mostantól családja társaságában töltheti napjait.

Otthon persze ismét előkerült az autó, és reméljük, hogy sok-sok örömteli percet szerez még Gábor számára az autóvezetés. Ami ebben az esetben nem is olyan könnyű, hiszen mégiscsak egy versenyautóról van szó...

A kívánságteljesítésről beszámolt a TV2 Napló című műsora valamint a Veszprém-megyei Napló is.

Ez úton is szeretnénk megköszönni a Raiffeisen Bank Rt-nek, az Országos Mentőszolgálatnak, valamint a Veszprém megyei Cholnoky Ferenc Kórháznak a kívánság teljesítéséhez nyújtott segítségét !

Vicai Zsolt kívánságkoordinátor
2005. március 25.

Gerda verse >>>

Gerda Veszprém megyében, Nagyvázsonyban él szüleivel és testvérével. Sajnos egy súlyos, veleszületett izomsorvadásos betegség következtében ágyhoz és tolószékhez kötött.

A kislány nagy vágya, hogy színésznő lehessen, ehhez kapcsolódott kívánsága is: Szeretne eljutni színházba, megnézni egy próbát, bekukkantani a színfalak mögé, hogy láthassa, hogyan is készül egy színdarab.

A nagy nap Gerda otthonában kezdődött el, ahol már izgatottan várta az elkövetkezendő eseményeket. Hivatásos sminkeseket megszégyenítő módon, mesterien szépítkezett, készülődött. Délelőtt 9 óra kor érkezett meg a TV2 Napló című műsorának stábja, akik az egész nap minden apró mozzanatát végigkísérték. Kis idő múlva elindultunk a Veszprémi Petőfi Színházba, ahol Alföldi Szilvia, a színház munkatársa, valamint a Veszprém megyei Napló című napilap munkatársa várt bennünket.

Gerdát nem kis erőfeszítések árán tudtuk speciális elektromos kerekesszékével feljuttatni az emeleti terembe, ahol először a rendezővel találkozott, majd betekinthetett a premier előtt álló Fiatalság bolondság című kamara - operett próbájába. A próba szünetében felmehetett a színpadra, ahol a darabban játszó színészekkel beszélgetett. A Petőfi Színház társulata saját kezűleg aláírt emléklappal kedveskedett a kislánynak. A színházi események után a Veszprém Megyei Cholnoky Ferenc Kórház Gyermek Osztályára mentünk, meglepni Gerda december óta ott tartózkodó öccsét, az éppen névnapját ünneplő Gábort. Róla bővebben olvashatnak itt, honlapunkon, ugyanis neki is volt egy kívánsága, melyet alapítványunk teljesített. Gerda program ja itt ért véget, azonban Gábor kívánságának beszámolójában a történet folytatódik...

A kívánság teljesítéséről a TV2 Napló című műsorában 2005. március 27-én 19:00 órakor, valamint a Veszprém megyei Napló 2005. március 25-i számában címlapján számolt be!

Vicai Zsolt Kívánságkoordinátor
2005. március 24.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a TV2 napló stábjának, a Veszprémi Petőfi Színház munkatársainak és társulatának, a Veszprém megyei Napló munkatársainak és a Veszprém megyei Cholnoky Ferenc Kórház Gyermekosztályának a kívánság teljesítéséhez nyújtott segítségéért!

Csak szól a gitár

Van, hogy a fájdalom láthatatlan felhőt von körém,
És nem hiszek már semmi jóban soha, soha többé...

Mikor a félelemtől az eszem vesztem el,
S nem tudom a következő perc, mit vesz el?!

Előfordul mikor, mint az alagút végén a fény,
Felcsillan a távolban egy csalfa kis remény.

Aztán jön egy új árny s visszatér a remegés,
Arcomról könnyek mossák le a nevetést.

Néha azt mondom bárcsak, vége lenne!
Valami, bármi, a szenvedésnek véget vetne!

Ilyenkor a sors titkos jeleket küld felém,
És elkezd játszani különleges hangszerén.

Megszólal a gitár, s a szívem lángra gyúl.
Örülök, de szemembe mégis könny tolul.

És csak szól a gitár, múlik már a fájdalom.
Hát felejtsd el mi bánt, és énekeld dalom.

Niki kívánsága az volt, hogy tönkrement Playstation játéka helyett – amit nagyon szeretett - kapjon egy másikat, hogy ne csak a kórházban, hanem újra, otthon is tudjon vele játszani. A kívánság 2005. március 25-én teljesült, amikor az Alapítvány munkatársai felkeresték Nikit és 9 éves nővérét, hogy átadják a szép húsvéti meglepetést.

Kis időbe telt, amíg közös erővel rájöttünk, hogyan kell összerakni és beüzemelni a játékot, de Niki és testvére, valamint nagyszüleik közreműködésével hamarosan a Hihetetlen család c. film hősei jelentek meg a képernyőn, Niki pedig magához ragadta a távirányítót, és innentől megszűnt a világ körülötte. Profi módon irányította a főhőst, és pillanatok alatt rájött melyik gombbal kell ugrani vagy szaladni. Jó játékot, és mielőbbi teljes gyógyulást kívánunk Nikinek, és sok sikert szeptemberben, az iskolában!

Kissné Horváth Anita és Laczkó Misi kívánságkoordinátotok
2005. március 25.

Evelin Székesfehérváron lakik szüleivel és két kistestvérével. Nagyon szeret babázni, főleg a hosszú hajú babáit kedveli, de sajnos a hajuk olyan hamar összecsomósodik.Igy már nem lehet fésülgetni őket. Ezért nagyon szeretett volna egy olyan Götz babát, aminek szép,hosszú, barna haja van.

Evelinnek rögtön felcsillant a szeme, ahogy meglátta a meglepetést a kezemben, alig tudtuk közösen kibontani, olyan izgatott volt. LÁtszott, pont ilyen babára gondolt ő is. Természetesen azonnal megigazította a haját, megsimogatta, jó szorosan magához ölelte, és biztos vagyok benne, sokáig le sem fogja tenni, olyan szeretettel és örömmel nézegette.

Krekó Viktória
2005.március 16.

Dávid Bács-Kiskun megyében, Dávod községben él szüleivel és testvéreivel. Mielőtt megbetegedett és járhatott iskolába az egyik kedvenc tantárgya a számítástechnika volt, azonban betegsége miatt jelenleg nem mehet közösségbe. Sajnos a család anyagi körülményei nemteszik lehetővé,hogy számítógépet vásárolhassanak részére, Dávid ezért fordult segítségért alapítványunkhoz.

A kért számítógépet 2005. február 5-én adtuk át részére. Az átadás meglepetésként érte Dávidot, ugyanis titokban tartottuk előtte érkezésünket. Szülei átküldték őt rokonaikhoz, még mielőtt odaértünk volna. Mire visszatért, kis íróasztalán egy komplett  Pc várta bekapcsolva. Néhány játék feltelepítése után Dávid azonnal megragadta az egeret és a billentyűzetet, majd rallyebajnokká avanzsálódva virtuális versenyzésbe kezdett.

Reméljük, sok örömét leli az ajándékban !

Vicai Zsolt kívánságkoordinátor
Karsai Szilvia segítő
2005. február