Kedves Olvasó! Ugye ismered Aladdin történetét a csodalámpával és a kívánságteljesítő dzsinnel?

Most megosztom Veled ennek a mesének a mai, valóságban megtörtént változatát!

...Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú, akit Norbinak hívtak. Szeretetre méltó, kedves, huncut kisgyerek volt, aki egy bárányhimlő után gyakran fájlalta valamelyik lábát. A szülei többször is elvitték őt orvoshoz, de a diagnózis mindig ugyanaz volt: növekedési fájdalom, majd elmúlik.

Telt-múlt az idő, eltelt másfél év. Norbi hősiesen tűrte az erősödő fájdalmakat, amikor végre kiderült, hogy a panaszok okozója egy Ewing-sarcoma nevű daganatfajta.

Nehéz egy év telt el azóta, hogy Norbi megkapta az első kemoterápiás kezelését. Ám a 11. alkalommal különös dolog történt. Kezelőorvosa egy képzeletbeli Csodalámpát adott át Norbinak és azt mondta: "Öregem, ha van valamilyen titkos kívánságod, dörzsöld meg ezt a Csodalámpát, és meglátod, az álmod valóra válik."

Norbi kért egy nap gondolkodási időt, hogy a titkos álmait rangsorolhassa, majd a tettek mezejére lépett: "Mozdonyt szeretnék vezetni" - dörzsölte meg a Csodalámpát. És láss csodát: a dzsinn kiszabadult és munkához látott. Első útja a Csodalámpa közhasznú alapítványhoz vezetett, és mint lakhelyének névrokonait, segítségüket kérte a kívánság teljesítésében.

És a csoda megtörtént: alig 12 nap múlva Norbi a Siemens gyártmányú, Desiro névre hallgató 70 tonnás mozdony vezetőfülkéjében kezelte az irányítópult gombjait: indította a szerelvényt az állomásról, dudált a síneken kóborló kutyára, felkapcsolta a reflektorokat az alagútban és kezelte az utastájékoztató berendezést az állomáshoz közeledve.

Az ajándékba kapott kincseket (vasutas sapkát, pólót, irányítótárcsát, tolatózászlót) napokig le nem vette, le nem tette. És mivel a csodának a jelenlevő újságírók és TV-stáb jóvoltából mások is részesei lehettek, Norbinak egy csapásra egy másik titkos vágyát is valóra váltotta a Csodalámpás dzsinn: híres lett!

Kedves Olvasó! A mese itt csak átmenetileg ér véget. Őszintén hiszem, hogy hamarosan így fejeződik be a történet: ...és Norbi a Csodalámpának is köszönhetően meggyógyult és boldogan élt az emberi lét végső határáig. ITT a vége, fuss el véle!

Utóirat: a kívánságteljesítő dzsinn minden olyan, 3 és 16 év közötti gyerekkel szóba áll, aki életét veszélyeztető betegségben szenved és családja anyagi helyzete nem teszi lehetővé a kívánság teljesítését.

A kis betegek orvosaik, szüleik, barátaik segítségével juthatnak hozzá a Csodalámpához. A titkos vágyak teljesülésével életük legalább egy kis időre gondtalanabbá válhat, elfeledkezhetnek kórházról, kezelésekről, orvosságokról, és megerősödik hitük a gyógyulásban.

Ha szeretnél többet megtudni a Csodalámpa Óhaj-Sóhaj Kívánságteljesítő Alapítványról, esetleg támadt egy jó ötleted, amit szívesen megosztanál velük, netalán valamilyen módon segíteni szeretnél nekik, ne habozz! Dörzsöld meg az egeredet és kattints a www.csodalampa.hu -ra!

Tibol Ildikó

Beszámoló Norbi kívánságáról...

From: ***** Éva <*****@freemail.hu>
Sent: Friday, October 29, 2004 9:29 PM
To: Vicai Zsolti
Subject: lll


Szia!

Ennyi jó hír egy napra!?:-) Fel sem fogom!!!! Elmeséltem a lányoknak, amikor hazaértem. Teljesen odavoltak az örömtől, és az elképedéstől! Nagyon boldogok vagyunk, az egész család! Az eltelt 9 évben csak fájdalom, megkülönböztetettség és kirekesztetettség jutott nekünk.

Ebben a pár hétben annyi jót kaptunk az alapítvány révén, amennyit álmunkban sem remélhettünk! és annyi kedves, segítőkész embert ismerhetünk meg! (eddig egyedül csak a DOKTOR volt nekünk!) ha el is vagyok keseredve a jövőnket tekintve, vagy úgy érzem, hogy nem bírom el a keresztemet, amit már-már nehezen tudok cipelni, akkor mindig arra fogok gondolni, hogy vannak jó emberek, és történnek még igazi csodák!!!! mert mi csodaként éljük meg, amit az alapítvány tesz értünk! és a többi beteg gyerekért!! és fantasztikus, hogy vannak ilyen segítői az alapítványnak, mint te! Komolyan mondtam, hogy szeretnék segíteni én is az ilyen beteg gyerekeken, meg főleg a szüleiknek ha csak egy pillanatra is örömet szerezni! mert én aztán tudom, hogy min mehetnek keresztül!!!!!!!!!!Néha a pokol!!!!!!!aki nem él benne és nincs akkora empatikus készsége, hogy átérezze a gyerekek és a szülők sorsát, annak fogalma sincs semmiről!!........

De nem is tudja milyen amikor egy mosoly egy ilyen beteg gyerektől és családjától a legnagyobb elismerés és örömförrás, amiből táplálkozik a lelkünk!!!! én átélem a saját munkám során ezt..... Igérem, mindent megteszek, hogy ez a csodálatos alapítvány még sok gyereknek és szüleinek szerezhessen boldog pillanatokat! egyfolytában erre gondolok, hogy mivel tudnék segíteni.......

Ne haragudj, hogy ennyi szentimentálisra sikerült a levelem, de a szívem tele a boldogsággal, és a meghatottsággal....... és már el merem fogadni a segítséget és a jót....... pedig tudod, hogy nem álszerénységből nem mertem fogadni a segítséget, hanem mert nem szoktam hozzá, hogy tegyenek értünk valamit is........ és próbáltam nem terhére lenni senkinek sem..... hiszen hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy minket Zsófival nem tudtak tolerálni, sehol..... kiszorultunk a peremre....... 2,5 éve jöttem rá, hogy mi a legnagyobb baj....: hogy nem tartozunk sehová...... Nem tartozunk az egészséges Társadalomhoz, de nem fogadtak be minket a szívbetegek közé sem, mert Zsóról lemondtak már az első pillanatban is!!!!!!!!!!Ez a legrosszabb.... nem tartozni sehová.......!!! azzal, hogy ő nem , azzal együtt járt, hogy mi, a családja sem! Csak Dót sajnálom érte.......

Ha belegondolok, hogy mennyi csodálatos dologtól lettünk megfosztva már csak attól is, hogy az első pillanatban belémsúlykolták, hogy MEG FOG HALNI A GYEREKEM!!!!!!!!!! meg a szívem szakad meg akkor, ha arra gondolok, hogy le akartam mondani róla a születése után..... hisz erre beszéltek rá...... De az anyai szívem nem bírta elviselni a gondolatot, hogy ameddig él is addig sem ismeri meg, hogy mit jelent, ha az anyukájához bújhat....... azt hittem, hogy tudom, mit vállaltam fel, amikor mégis 2,5 hónaposan hazavittem............ pedig elképzelésem sem volt róla, hogy milyen gyötrelem vár rám........ ennyiszer búcsúzni.... megküzdeni a környezet rideg elutasításával..... stb....... hányszor könyörögtem, hogy legyen már vége, mert nem bírom, beleroppanok! és hányszor kellett egyedül vadidegenek előtt végighallgatnom újra és újra, hogy menthetetlen...... De mennyi csodálatos dolgot kaptam tőle..... hálás lehetek érte....... Ő magA egy igazi CSODA! álmodni sem mertem, hogy ennyi év után vadidegenektől ennyi jót kaphatunk!!!!!!

Szóval szeretném megköszönni neked is és majd (remélem személyesen is) a vezetőknek is! Elkezdem írni az újságnak... szóval ne haragudj, hogy ilyen szentimentális levelet írtam! ilyen a hangulatom.....

Zsó holnap küldi a választ Dávidnak.

Írj
üdv

Beszámoló Zsófi kívánságáról...