Mesedélutánunk mai vendége Schell Judit színművésznő volt, aki bájos mosolyával, közvetlen stílusával azonnal elvarázsolta a gyerekeket.
Mikor Judit elmondta, mi a címe a magával hozott mesekönyvnek, a mögöttem ülő kislány halkan odasúgta a nagymamájának: Judit eltévesztette a címet, mert bogár helyett azt mondta bodár. Azonnal kiderült, hogy nincs semmiféle tévedés, Domonyi Rita mesekönyvének ugyanis valóban "Tündérbodár" a címe és valamennyi kis mesefigurának legalább olyan vicces a neve, mint a a főszereplő kis erdei léleknek Tündérbodárnak, és legjobb barátjának, a nappal is éber Devevérnek.
Biztos mindenki emlékszik rá, hogy beszélnek a csöppségek mikor még csak formálják a szavakat, mindent hallás után mondanak - sokszor pedig félrehallván a neveket, szavakat, kicsit másképp ejtik azokat, mint az "igazi" felnőttek. Ez a bűbájos mesekönyv egy hatalmas csokorra valót nyújt át ezekből a vicces nevekből, szavakból.

Csuda izgalmasan kezdődik a mese! Tündérbodár és Devevér úgy döntenek, hogy a nyári szünetben nem hajlandók unatkozni! Elhatározzák, hogy több héten át csak mulatozni fognak, egy olyan fergeteges fesztivált rendeznek, ami felbolygatja az erdő valamennyi lakóját.
A gyerekek már az elején nagyokat kuncogtak, mikor Judit arról kezdett mesélni, milyen eszement ötleteket talált ki Tündérbodár a fesztiválra:
műsíró- és grimaszverseny, napfelkelte-,naplementenézés, kockás pléden fekvés, felhőbámulás, bevonulás-kivonulás-elvonulás, süteménynemevési verseny (vagyis ki bírja tovább, hogy nem eszik a sütiből), tormaevési verseny...

Hát a tormaevési verseny, na az aztán igazán viccesen sikerült ! Kiderült ugyanis, hogy Devevér az egyetlen, aki szereti a tormát, az erdő többi lakója, mint pld. Zselátó a cukrász, Shopszka a zeneszerző, Jalos bácsi ( nem Lajos!), a bogaras Tinó néni és párja, a mindig csak bólogató Tinó bácsi pedig csupán azért tülekednek, hogy szurkoljanak a versenyzőknek. Nagy volt a csalódás, mikor kiderült, hogy Devevér az egyetlen versenyző - aki aztán ellenfél hiányában megnyerte a versenyt anélkül, hogy csak egyszer is beleharapott volna az orrfacsaróan erős tormába.

A nem is kicsit hiú Devevér azonban szeret mindíg a figyelem középpontjában lenni, így aztán arra az elhatározásra jutott, egy élete-egy halála, verseny nélkül ugyan, de mégis megeszi a "verseny tormát" : első harapás-könnyzápor, második harapás - potyogó könnyek, aztán a rémséges zöldség utolsó darabkáját is lenyelve a bajnok már mosolygott és kért egy szalvétát, hogy megtörölje a száját. Az erdő lakói nagy ovációban törtek ki, éljenezték a nagy hőst és fogalmuk sem volt róla, hogyan is sikerült Devevérnek ilyen hősiesen legyűrnie a hatalmas tormát. Hogyan? Hát a fineszes bajnok evés közben állandóan azokra a finom málnapárnákra gondolt, amit Jalos (nem Lajos!) bácsi csak neki és legjobb barátjának Tündérbodárnak készít! Márpedig egy ilyen hőstett után dupla adag dukál!

/ 5

Ezután a "csípős" mese után Judit mindenféle finomságot varázsolt elő a táskájából, a mese hatása alól lassan ocsúdó kis siserehad pedig boldogan nyúlt a titkot rejtő csomagocskák felé, majd néhány másodperc alatt el is tünt a pocikban a finom nasi.

Mikor már azt hittük a gyerekek elfáradtak , kiderült, hogy szívesen meghallgatnának még egy kalandos fejezetet ebből a kedves mesekönyvből.
Judit kiválasztott egy tüneményes mesét, ami a "Pitypangfújás"-ról szólt. Természetesen ebben a mesében is Tündérbodár és Devevér voltak a főszereplők, akik az erdőben találkoztak két kicsi amatőr pitypangfújó gyerekkel. Különösen Devevér látott némi tehetséget a két gyerekben, ezért elhatározta, hogy komolyan foglalkozik velük. A két kis kezdő pitypangfújónak sok "tüdőerősítő és koncentráció" próbát kellett kiállnia, mire igazi pitypanggurukká váltak és valamennyi pitypangról sikerült lefújniuk a bibéket.

A sok izgalomtól és élménytől bizony elfáradtak a gyerekek, de azért még mindíg maradt egy kis erejük, hogy Judittal beszélgessenek, előkerültek a kis papírszeletkék-, noteszok, majd a kapott autogramot boldogan magukhoz szorítva elbúcsúztak a Jótündértől, aki egy önfeledt, "csupamosoly" délutánnal ajándékozta meg valamennyiüket.

Köszönjük Juditnak ezt a felejthetetlen mesedélutánt és reméljük hamarosan újra tud időt szakítani, hogy ismét megajándékozza a kis betegeket egy, a maihoz hasonló, fantasztikus élményekkel teli mesedélutánnal.

Budapest, 2014.02.11.