Szeretném megköszönni, hogy ilyen gyorsan és flottul megszervezte Nórinak az áhított bicikli megvásárlását és átadását! Köszönet érte az Alapítványnak, hogy lehetővé teszi a gyerekek számára (és a szülők számára is), hogy átéljék ezt a csodát!

Remélem, hamarosan lehetőségünk lesz arra is, hogy meglátogassuk a Gimnáziumot és a diákokat, hogy nekik is megköszönhessük, hiszen a helyszínen alig tudtunk pár mondatot váltani.

Óriási örömet sikerült szerezni Nórinak! Azóta sem tud betelni vele! :-)

Kicsit szégyellős volt, amikor megérkeztünk, de biztosan azért, mert sokan lettünk hirtelen, és számára ismeretlen emberek állták őt körül. Azt hiszem, az azért látszott, hogy amint felült a biciklire, és kezdte elhinni, hogy tényleg ő kapta, egyre nagyobb lett az öröme. Hát ez azóta is tart, sőt fokozódik!

Aznap mégsem kellett a Játszóházba tenni a biciklit, mert a Nappali osztályon voltunk elhelyezve, és ott rajtunk kívül csak egy fiúcska volt, úgyhogy Nóri a lumbálásig egyfolytában körözött a vadiúj biciklijével az asztal körül. Aztán meg persze a 2 óra fekvést alig bírta ki, és amíg jött értünk az apukája, ismét felpattant, hogy még megtegyen néhány kört.

Hazafelé többször megkérdezte, hogy ott van-e a bicikli a csomagtartóban. :-)
Valahogy még mindig nem akarta elhinni...

Hazaérve azonnal ki kellett venni, és máris felpattant rá. Délután levettük a pótkerekeket, de azt később visszarakatta, úgy érezte biztonságosnak. Sokáig így próbálgatta, de tegnap aztán újra lekerültek a pótkerekek, és azt mondta, már ne is tegyük vissza!
Mindenkinek eldicsekedett a dudával és a szuper lámpákkal! Szerencsére a házban akad is néhány csodálója, így büszkélkedhet a csodaszép új járgánnyal!

Mégegyszer nagyon köszönjük!

Üdvözlettel: V***** Ágnes