Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy elismerésnek örvendő személyiségek, vállalatvezetők, vállalkozók, elfogadták felkérésünket, hogy a Csodalámpa nagyköveteiként, alapítványunk érdekében tevékenykedjenek. Sokoldalú szakismeretük, a versenyszféra CSR és adományozói tevékenységének, igényeinek bensőséges ismerete alapján adott tanácsaikkal, kapcsolataikkal segítik alapítványunkat missziónk teljesítésében.

Velük indítottunk egy sorozatot, hogy az ő példájukon keresztül bátorítsunk más cégeket is CSR tevékenységre.

Mai vendégünk Szabó-Jilek Zsolt, az ICG Kft. ügyvezető igazgatója.

Kedves Zsolt!

• Hogyan ismerkedtél meg a Csodalámpával és hogyan segíted az Alapítvány munkáját?

A 2000-es évek elején külföldön éltem és édesanyám rendszeresen magyar sajtóval látott el minket. Így olvastam a Nők Lapjában Patzauer Évával - a Csodalámpa lelkével, ügyvezetőjével - egy interjút, amit hamarosan egy találkozó, majd lányommal közösen egy kívánságteljesítés követett Szeged mellett. Innentől kezdve már nem lehetett megállni. Ma a kuratórium tagjaként már minden sikernek és nehézségek is részese lehetek. A kuratóriumnak egyértelmű a felelőssége, abban, hogy az alapítvány hosszú távon is működőképes legyen, mert a beteg gyerekeknek kezelésük során a mélypontjaikon biztosan lesznek kívánságaik.

• Mi volt eddig a legemlékezetesebb Csodalámpához kapcsolódó élményed?

Egy folyamatos élményemet emelném ki: ha valaki tudja követni az alapítvány mindennapjait, akkor könnyen elhatalmasodhat rajta az a hangulat, hogy itt valóban nincs lehetetlen. A gyerekkívánságoknak és a velük járó szervezési kalandoknak nincs határa. Egyszer egy élő tehenet kértek, de volt, aki – számunkra elérhetetlen távolságra lévő – pápával szeretett volna találkozni és várt már menetrendszerinti repülő vidékről érkező gyerekre. Mindig azt gondolom, hogy már elértük a csúcsot, de aztán jön egy új kérés vagy szervezési kihívás. Fantasztikus élmény látni, ahogy ilyenkor a szervezeten és a segítőinken úrrá lesz a „persze, itt nincs lehetetlen” és beindul a gépezet, megállíthatatlanul...

• Mit tanácsolnál más cégek vezetőinek? Hogyan válasszanak partnert a CSR tevékenységükhöz? Mik legyenek a szempontok? Mire figyeljenek?

A vállaltok stratégiájukba illeszkedő partnereket keresnek, de egy kapcsolat elindításához minden bizonnyal az adott civil partner tevékenységének és pénzügyeinek hiteles átláthatósága, követhetősége a belépő. Másodsorban a civil szervezet által képviselt ügy külső, társadalmi jelentősége és belső, a dolgozókat mozgósító erejét látom fontos kiválasztási szempontnak.

• Zakariás Fruzsina, a Visit Hungary vezérigazgató-helyettese – aki szintén Csodalámpa nagykövet – a következőt kérdezi tőled: Vitorlázás vagy evezés?

Ez egy övön aluli kérdés Fruzsitól, mert két olyan tevékenységről van szó benne, amelyek közül gyerekkorom óta nem tudok választani. Mindkettő a vízhez kötődik, amely számomra a végtelen nyugalmat árasztó közeg. Szóval mindkettő bármikor, bárhol!

• Hogy érzed magad mostanában? Mit vársz 2021-től magánemberként és mit cégvezetőként?

Magánemberként és vállalati tanácsadóként is – minden kihívás ellenére – jól érzem magam. Soha ennyi időt nem tudtam együtt tölteni a családommal, hiszen munkámból adódóan sokat voltam úton. Az életünk ilyen fordulatát otthon mindannyian nagyon élvezük. Az pedig, hogy a bizonytalanság és az egymásra utaltság ilyen mértékben lett a mindennapok része, még sokáig fog minket alakítani a privát és az üzleti életben is. Ezért 2021-re rengeteg kísérletezést várok. Nem mindegyik kísérlet fog bejönni, de meg vagyok győződve arról, hogy végül megtaláljuk a jó megoldásokat. Ha mégsem, akkor remélem, hogy megdörzsölhetünk egy csodalámpát és talán a dzsin testvére majd nekünk, felnőtteknek is segít, úgy, ahogy a gyerekeknek!

Köszönjük, a beszélgetést.