Amikor megtudtam, hogy Rómában lesz a delfinúszás, két álmom is teljesült. Rómát látni és delfinekkel úszni. Nagyon izgatottan vártam az indulást. A reptérre érkezve megismerkedtünk a velünk utazókkal. Mindenki nagyon szimpatikus volt. A repülőn beszélgettünk, összebarátkoztunk.

Rómába kb. 9-kor érkeztünk meg, megkerestük a szállodát, gyorsan kipakoltunk. 10 óra körül találkoztunk a recepciónál és egy közeli étterembe mentünk. Nagyon finomakat ettünk, én például Calcone pizzát. Valami isteni volt! Éjfél felé feküdtünk le, nagyon fáradtan, de izgatottan.

Másnap, reggeli után elindultunk felfedezni a várost. Először a Colosseumot néztük meg, de mivel sokat kellett volna sétálni, én pedig nem nagyon bírtam a mankóval, ezért felszálltunk egy emeletes, nyitott városnéző buszra. Két kört is mentünk vele, közben Róma összes nevezetességét láttuk, mint például a Victor Emmanuell emlékművet, a Vatikánt, az Angyalvárat. A második kör után leszálltunk a Trevi-kútnál, ahol millió ember üldögélt. A mondának megfelelően mi is dobtunk be pénzt a kútba, így majd visszatérünk Rómába, remélem. Majd elsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz. A felnőttek már nagyon fáradtak voltak, de a Fanni és én megmásztuk a kb.153 lépcsőt. Meg is számoltuk, de szerintem nem volt annyi, vagy csak rosszul számoltunk. Este ismét abba az étterembe mentünk, ahol előző este voltunk. Megismerkedtünk a tulajdonossal, akit Bobónak hívtak, és nagyon aranyos volt. Hozott nekünk előételt, minden volt rajta pl. sajtok, sonkák, kenyerek, zöldségek. Minden nagyon finom volt. Egész este a ránk váró delfinezésről beszéltünk, amire már nagyon vágytunk.

Másnap korán reggeliztünk, és indultunk volna delfinúszásra, amikor a Fanniék és a Melisszáék beszorultak a liftbe. Nem vártuk meg őket, mert a delfináriumba időpontra mentünk. Megérkeztünk kb. 1 óra alatt a Zoomarinba. A bejáratnál Ferrari találkozó volt, fergetegesek voltak az autók. Jó lett volna egy kört menni, de nem lehetett. Megkerestük a delfinúszás helyszínét. Mondtuk, hogy kicsit várjanak, mert még a többiek úton vannak. Addig mi megnéztünk egy tudományos filmet a delfinekről, kaptunk egy papucsot és egy hátizsákot. Végre megérkeztek a többiek is a „ liftes” kaland után. Kaptunk egy búvárruhát, amit fel kellett venni, majd kimentünk a medencéhez. Lefertőtlenítettük a lábunkat, mert csak így mehettünk be a medencébe.

Bemutatkoztunk az oktatónak és a delfinnek, akit Marco-nak hívtak. Megmutatták, hogy idomítják őket, hogy tanítják meg nekik a gyakorlatokat. A delfinnek az uszonyában 5 ujj található, kb. 45 km/óra sebességgel úsznak. Majd mindenkivel megtanított az oktató egy gyakorlatot, nekem a kezemet össze kellett csapnom, és akkor a delfin kiemelkedett a vízből és hátrafelé ment.

A végén mindenki megsimogathatta a kedvencét, leírhatatlan milyen érzés volt megérinteni a bőrüket, majd lefényképeztek minket. Volt egyéni fotó is Marco-val és csoportos is. Fantasztikus élmény volt, soha nem felejtem el. Majd megnéztünk egy delfin show-t és egy papagáj show-t. Ebédeltünk és folytattuk a programunkat. Fóka show, majd helyes fiúk ugráltak le a trambulinról. Találtunk egy vízicsúszdát és lecsúsztunk rajta. Nagyon király volt, pedig először nagyon féltem. Majd találtunk egy „polip” nevű játékot, amire végre minden gyerek fel tudott ülni. Gyorsan este lett, de még a kijáratnál a shopban mindenki kapott egy Zoomarin-os labdát. Nagyon örültünk neki. Nagyon fáradtan mentünk vissza a szállodába.

Másnap reggel korán keltünk, metróval elmentünk a Vatikánhoz. Reggel 7-kor még csak mi voltunk a Szent Péter Bazilikában. 8-kor nyitott a Bazilika kupolája, amit kb.583 lépcsőn kellett megmászni. Nekem mankóval csak az utolsó pár csigalépcső okozott nehézséget. Fentről gyönyörű látvány tárult elénk. Az egész Rómát madártávlatból láthattuk. Mire visszaértünk a térre, már meg sem lehetett mozdulni, annyian voltak a Vatikán főterén. Elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd ettünk egy finom „római fagyit”, kicsit pihentük, majd tovább sétáltunk Róma belvárosában. Este már mindenki nagyon szomorú volt, mert másnap indultunk haza. Nagyon rossz érzés volt.

Mivel Fanni és Melissza még nem látta a tengert, ezért másnap reggel metróval odautaztunk. Ők nem tudták hova megyünk, engem kérdeztek egész úton, de én nem mondtam el. Mikor odaértünk, nagyon meghatódtak. Mindenki bement a vízbe, kagylókat gyűjtöttünk. Nagyon jót szórakoztunk, de sajnos indulni kellett a reptérre.

Az utolsó pillanatban becsekkoltunk, ettünk a Mc Donaldsban, majd mentünk a géphez. Addigra már mindenki felszállt, a gép négykor indult volna vissza, de mi késtünk, és ránk várt az egész gép. Nagyon izgalmas volt, hogy megvár-e minket, de megvárt. Jókat nevettünk. Mire Magyarországra érkeztünk, mindenki szomorú volt, hogy véget ért a „római vakáció” és el kell válnunk. Megbeszéltünk, hogy tartjuk a kapcsolatot és egymásnak jobbulást kívántunk.

Köszönöm a Csodalámpának, hogy ilyen fantasztikus élményben lehetett részünk.

Nagyon jó volt anyával pár napot eltölteni, velem volt a betegségem alatt is.

Amikor megtudtam, hogy Rómában lesz a delfinúszás, két álmom is teljesült. Rómát látni és delfinekkel úszni. Nagyon izgatottan vártam az indulást. A reptérre érkezve megismerkedtünk a velünk utazókkal. Mindenki nagyon szimpatikus volt. A repülőn beszélgettünk, összebarátkoztunk.

Rómába kb. 9-kor érkeztünk meg, megkerestük a szállodát, gyorsan kipakoltunk. 10 óra körül találkoztunk a recepciónál és egy közeli étterembe mentünk. Nagyon finomakat ettünk, én például Calcone pizzát. Valami isteni volt! Éjfél felé feküdtünk le, nagyon fáradtan, de izgatottan.

Másnap, reggeli után elindultunk felfedezni a várost. Először a Colosseumot néztük meg, de mivel sokat kellett volna sétálni, én pedig nem nagyon bírtam a mankóval, ezért felszálltunk egy emeletes, nyitott városnéző buszra. Két kört is mentünk vele, közben Róma összes nevezetességét láttuk, mint például a Victor Emmanuell emlékművet, a Vatikánt, az Angyalvárat. A második kör után leszálltunk a Trevi-kútnál, ahol millió ember üldögélt. A mondának megfelelően mi is dobtunk be pénzt a kútba, így majd visszatérünk Rómába, remélem. Majd elsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz. A felnőttek már nagyon fáradtak voltak, de a Fanni és én megmásztuk a kb.153 lépcsőt. Meg is számoltuk, de szerintem nem volt annyi, vagy csak rosszul számoltunk. Este ismét abba az étterembe mentünk, ahol előző este voltunk. Megismerkedtünk a tulajdonossal, akit Bobónak hívtak, és nagyon aranyos volt. Hozott nekünk előételt, minden volt rajta pl. sajtok, sonkák, kenyerek, zöldségek. Minden nagyon finom volt. Egész este a ránk váró delfinezésről beszéltünk, amire már nagyon vágytunk.

Másnap korán reggeliztünk, és indultunk volna delfinúszásra, amikor a Fanniék és a Melisszáék beszorultak a liftbe. Nem vártuk meg őket, mert a delfináriumba időpontra mentünk. Megérkeztünk kb. 1 óra alatt a Zoomarinba. A bejáratnál Ferrari találkozó volt, fergetegesek voltak az autók. Jó lett volna egy kört menni, de nem lehetett. Megkerestük a delfinúszás helyszínét. Mondtuk, hogy kicsit várjanak, mert még a többiek úton vannak. Addig mi megnéztünk egy tudományos filmet a delfinekről, kaptunk egy papucsot és egy hátizsákot. Végre megérkeztek a többiek is a „ liftes” kaland után. Kaptunk egy búvárruhát, amit fel kellett venni, majd kimentünk a medencéhez. Lefertőtlenítettük a lábunkat, mert csak így mehettünk be a medencébe.

Bemutatkoztunk az oktatónak és a delfinnek, akit Marco-nak hívtak. Megmutatták, hogy idomítják őket, hogy tanítják meg nekik a gyakorlatokat. A delfinnek az uszonyában 5 ujj található, kb. 45 km/óra sebességgel úsznak. Majd mindenkivel megtanított az oktató egy gyakorlatot, nekem a kezemet össze kellett csapnom, és akkor a delfin kiemelkedett a vízből és hátrafelé ment.

A végén mindenki megsimogathatta a kedvencét, leírhatatlan milyen érzés volt megérinteni a bőrüket, majd lefényképeztek minket. Volt egyéni fotó is Marco-val és csoportos is. Fantasztikus élmény volt, soha nem felejtem el. Majd megnéztünk egy delfin show-t és egy papagáj show-t. Ebédeltünk és folytattuk a programunkat. Fóka show, majd helyes fiúk ugráltak le a trambulinról. Találtunk egy vízicsúszdát és lecsúsztunk rajta. Nagyon király volt, pedig először nagyon féltem. Majd találtunk egy „polip” nevű játékot, amire végre minden gyerek fel tudott ülni. Gyorsan este lett, de még a kijáratnál a shopban mindenki kapott egy Zoomarin-os labdát. Nagyon örültünk neki. Nagyon fáradtan mentünk vissza a szállodába.

Másnap reggel korán keltünk, metróval elmentünk a Vatikánhoz. Reggel 7-kor még csak mi voltunk a Szent Péter Bazilikában. 8-kor nyitott a Bazilika kupolája, amit kb.583 lépcsőn kellett megmászni. Nekem mankóval csak az utolsó pár csigalépcső okozott nehézséget. Fentről gyönyörű látvány tárult elénk. Az egész Rómát madártávlatból láthattuk. Mire visszaértünk a térre, már meg sem lehetett mozdulni, annyian voltak a Vatikán főterén. Elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd ettünk egy finom „római fagyit”, kicsit pihentük, majd tovább sétáltunk Róma belvárosában. Este már mindenki nagyon szomorú volt, mert másnap indultunk haza. Nagyon rossz érzés volt.

Mivel Fanni és Melissza még nem látta a tengert, ezért másnap reggel metróval odautaztunk. Ők nem tudták hova megyünk, engem kérdeztek egész úton, de én nem mondtam el. Mikor odaértünk, nagyon meghatódtak. Mindenki bement a vízbe, kagylókat gyűjtöttünk. Nagyon jót szórakoztunk, de sajnos indulni kellett a reptérre.

Az utolsó pillanatban becsekkoltunk, ettünk a Mc Donaldsban, majd mentünk a géphez. Addigra már mindenki felszállt, a gép négykor indult volna vissza, de mi késtünk, és ránk várt az egész gép. Nagyon izgalmas volt, hogy megvár-e minket, de megvárt. Jókat nevettünk. Mire Magyarországra érkeztünk, mindenki szomorú volt, hogy véget ért a „római vakáció” és el kell válnunk. Megbeszéltünk, hogy tartjuk a kapcsolatot és egymásnak jobbulást kívántunk.

Köszönöm a Csodalámpának, hogy ilyen fantasztikus élményben lehetett részünk.

Nagyon jó volt anyával pár napot eltölteni, velem volt a betegségem alatt is.

Amikor megtudtam, hogy Rómában lesz a delfinúszás, két álmom is teljesült. Rómát látni és delfinekkel úszni. Nagyon izgatottan vártam az indulást. A reptérre érkezve megismerkedtünk a velünk utazókkal. Mindenki nagyon szimpatikus volt. A repülőn beszélgettünk, összebarátkoztunk.

Rómába kb. 9-kor érkeztünk meg, megkerestük a szállodát, gyorsan kipakoltunk. 10 óra körül találkoztunk a recepciónál és egy közeli étterembe mentünk. Nagyon finomakat ettünk, én például Calcone pizzát. Valami isteni volt! Éjfél felé feküdtünk le, nagyon fáradtan, de izgatottan.

Másnap, reggeli után elindultunk felfedezni a várost. Először a Colosseumot néztük meg, de mivel sokat kellett volna sétálni, én pedig nem nagyon bírtam a mankóval, ezért felszálltunk egy emeletes, nyitott városnéző buszra. Két kört is mentünk vele, közben Róma összes nevezetességét láttuk, mint például a Victor Emmanuell emlékművet, a Vatikánt, az Angyalvárat. A második kör után leszálltunk a Trevi-kútnál, ahol millió ember üldögélt. A mondának megfelelően mi is dobtunk be pénzt a kútba, így majd visszatérünk Rómába, remélem. Majd elsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz. A felnőttek már nagyon fáradtak voltak, de a Fanni és én megmásztuk a kb.153 lépcsőt. Meg is számoltuk, de szerintem nem volt annyi, vagy csak rosszul számoltunk. Este ismét abba az étterembe mentünk, ahol előző este voltunk. Megismerkedtünk a tulajdonossal, akit Bobónak hívtak, és nagyon aranyos volt. Hozott nekünk előételt, minden volt rajta pl. sajtok, sonkák, kenyerek, zöldségek. Minden nagyon finom volt. Egész este a ránk váró delfinezésről beszéltünk, amire már nagyon vágytunk.

Másnap korán reggeliztünk, és indultunk volna delfinúszásra, amikor a Fanniék és a Melisszáék beszorultak a liftbe. Nem vártuk meg őket, mert a delfináriumba időpontra mentünk. Megérkeztünk kb. 1 óra alatt a Zoomarinba. A bejáratnál Ferrari találkozó volt, fergetegesek voltak az autók. Jó lett volna egy kört menni, de nem lehetett. Megkerestük a delfinúszás helyszínét. Mondtuk, hogy kicsit várjanak, mert még a többiek úton vannak. Addig mi megnéztünk egy tudományos filmet a delfinekről, kaptunk egy papucsot és egy hátizsákot. Végre megérkeztek a többiek is a „ liftes” kaland után. Kaptunk egy búvárruhát, amit fel kellett venni, majd kimentünk a medencéhez. Lefertőtlenítettük a lábunkat, mert csak így mehettünk be a medencébe.

Bemutatkoztunk az oktatónak és a delfinnek, akit Marco-nak hívtak. Megmutatták, hogy idomítják őket, hogy tanítják meg nekik a gyakorlatokat. A delfinnek az uszonyában 5 ujj található, kb. 45 km/óra sebességgel úsznak. Majd mindenkivel megtanított az oktató egy gyakorlatot, nekem a kezemet össze kellett csapnom, és akkor a delfin kiemelkedett a vízből és hátrafelé ment.

A végén mindenki megsimogathatta a kedvencét, leírhatatlan milyen érzés volt megérinteni a bőrüket, majd lefényképeztek minket. Volt egyéni fotó is Marco-val és csoportos is. Fantasztikus élmény volt, soha nem felejtem el. Majd megnéztünk egy delfin show-t és egy papagáj show-t. Ebédeltünk és folytattuk a programunkat. Fóka show, majd helyes fiúk ugráltak le a trambulinról. Találtunk egy vízicsúszdát és lecsúsztunk rajta. Nagyon király volt, pedig először nagyon féltem. Majd találtunk egy „polip” nevű játékot, amire végre minden gyerek fel tudott ülni. Gyorsan este lett, de még a kijáratnál a shopban mindenki kapott egy Zoomarin-os labdát. Nagyon örültünk neki. Nagyon fáradtan mentünk vissza a szállodába.

Másnap reggel korán keltünk, metróval elmentünk a Vatikánhoz. Reggel 7-kor még csak mi voltunk a Szent Péter Bazilikában. 8-kor nyitott a Bazilika kupolája, amit kb.583 lépcsőn kellett megmászni. Nekem mankóval csak az utolsó pár csigalépcső okozott nehézséget. Fentről gyönyörű látvány tárult elénk. Az egész Rómát madártávlatból láthattuk. Mire visszaértünk a térre, már meg sem lehetett mozdulni, annyian voltak a Vatikán főterén. Elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd ettünk egy finom „római fagyit”, kicsit pihentük, majd tovább sétáltunk Róma belvárosában. Este már mindenki nagyon szomorú volt, mert másnap indultunk haza. Nagyon rossz érzés volt.

Mivel Fanni és Melissza még nem látta a tengert, ezért másnap reggel metróval odautaztunk. Ők nem tudták hova megyünk, engem kérdeztek egész úton, de én nem mondtam el. Mikor odaértünk, nagyon meghatódtak. Mindenki bement a vízbe, kagylókat gyűjtöttünk. Nagyon jót szórakoztunk, de sajnos indulni kellett a reptérre.

Az utolsó pillanatban becsekkoltunk, ettünk a Mc Donaldsban, majd mentünk a géphez. Addigra már mindenki felszállt, a gép négykor indult volna vissza, de mi késtünk, és ránk várt az egész gép. Nagyon izgalmas volt, hogy megvár-e minket, de megvárt. Jókat nevettünk. Mire Magyarországra érkeztünk, mindenki szomorú volt, hogy véget ért a „római vakáció” és el kell válnunk. Megbeszéltünk, hogy tartjuk a kapcsolatot és egymásnak jobbulást kívántunk.

Köszönöm a Csodalámpának, hogy ilyen fantasztikus élményben lehetett részünk.

Nagyon jó volt anyával pár napot eltölteni, velem volt a betegségem alatt is.

/ 5