Sándor kedves, jó kedélyű, pozitívan gondolkodó fiú.

Őszinte örömmel fogadta a laptopot, amelyet rögtön birtokába is vett. Édesanyja is jelen volt a laptop átadásánál és nagyon örült ő is, hogy fia kívánságát a Csodalámpa képes volt gyorsan teljesíteni.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Sámdor nevében is köszönjük!

Jani kívánsága egy DVD lejátszó volt és néhány akciófilm. A kívánságot április 8.-án teljesítettük a Bokay utcai klinika vese osztályán. A kívánság teljesítésénél részt vettek a művese osztály kedves nővérei is, akik a DVD lejátszó átadása után segédkeztek a készülék beüzemelésében.

A kisfiú már régi "törzsvendége" a vese osztálynak és az eredeti gondolata az volt, hogy valami lovakkal kapcsolatos dolgot szeretne, hiszen a ló a mindene. Sajnos lovat nem tudtunk neki adni, így született meg az ötlet a DVD lejátszóról, mely segítségével tud filmeket nézni, és esetleg a tanulásban is segítheti a kórházi tartózkodás idején.

Jani nagyon örült a készüléknek, és örömét alig tudta kifejezni a meghatódottsága miatt.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. János nevében is köszönjük!

/ 3

Tegnap este tréning után útra keltünk Zámbó János kollégámmal, hogy teljesítsük egy beteg kisgyerek kívánságát!!!

Egy viszonylag hosszú út után megérkeztünk Tápszentmiklósra, és nagyon meglepődtem, mert gyönyörű szép házak mellett haladtunk el, és Jimmyvel összenézve, azon tanakodtunk, hogy vajon jó helyre kerül-e majd az ajándék... Meglepődve tapasztaltuk, hogy az utcában, amit kerestünk, az egyik irányba csökkennek, a másik irányba növekszenek a házszámok...

Ennél jobban már csak akkor lepődtem meg, amikor azt tapasztaltuk, hogy az Anyuka a ház előtt vár bennünket, pedig csak annyit mondtunk neki telefonba, hogy csütörtök este érkezünk valamikor. Amikor kiszálltunk az autóból, még mindig nem akarta elhinni, hogy ott vagyunk, mint ahogy a telefonos egyeztetések alkalmával is éreztem valami kételyt a hangjában.

Ezután bement a házba, és kihozta Attilát.
Egy rendkívüli kis rosszaság, egy izgő-mozgó elevenség, akit szemmel láthatóan alig zavart, hogy szinte alig kap levegőt.
Nehéz lenne eldönteni, hogy hármunk közül ki volt jobban elérzékenyülve, hiszen Attila fittyet hányva a mi fátyolos szemeinkre, belevetette magát az autóba, kihajtotta a visszapillantó tükröket, és nyomta a gázt, ahogy kell. Az autó sajnos nem sokáig bírta, és lemerült az akkumulátora. Ekkor Attila kiszállt, és esztétikai szempontok alapján kezdte el tanulmányozni a kis járgányát, amit nem engedett el akkor sem, amikor másfelé nézett, nehogy valaki elvigye...

Jimmyvel egymásra néztünk, és már az első másodpercekben túl voltunk azon, hogy nem hiszünk a szemünknek. Ugyanis az volt mindkettőnk szemében, hogy megérkeztünk, jó helyre jöttünk, itt valóban jó helyre került a MI KÖZÖS ajándékunk.

Attilának volt egy kis rohama, és aggódva figyeltük Jimmel, hogy az Anyuka, azon kívül, hogy meglapogatja a gyermeke hátát, SEMMIT nem tud tenni, csak bízik abban, hogy hamarosan újra tud levegőt venni a kisfiú. Hihetetlen pillanatok voltak, és Attika mindeközben ugyanúgy játszott tovább az autóval. Az jutott eszembe, hogy neki ez a természetes, ez a normális állapot, hiszen fogalma sincs arról, milyen az, hogy az ember folyamatosan lélegzik... Mindemellett az is jól látható volt, hogy teljesen megfeledkezett a betegségről, csak az autó érdekelte!
Gyorsan telt az idő, indulnunk kellett vissza, és most jött a legnagyobb meglepetés. Atikának elkezdett görbülni a szája, ahogyan a gyermeknek szokott, mikor nem hisztizik, hanem igazán szomorú...
Én bizony még egy puszit is kértem tőle, nem foglalkoztam azzal, hogy mennyire fog összenyálazni,(a betegségéből kifolyólag) mert már nem akartam betegnek látni, és nem akartam tudni, hogy ilyen van...

Nagyon édes volt, ugyanakkor bánatos, hogy mennünk kell.

Amíg visszanéztem, folyamatosan integetett. Aztán eltűnt a szemem elől. Mégis ott maradt... Mint amikor a tv-t kikapcsolod, és sokáig látható még az utolsó képkocka.

Hazafelé azon vettük észre magunkat, hogy nagy a csend... Nem arról beszéltünk, hogy milyen jó volt, és hogy milyen jót tettünk, és milyen kár, hogy nem voltatok itt mindannyian.
Mindketten mélyen hátul a fejünkben Attikára gondoltunk, és arra, hogy hogyan lehetséges az ebben a mi világunkban, hogy ilyen van. Aztán megszólaltam, és azt mondtam Jimmy-nek:

- Jimmy! Tudom, furcsa hasonlat, de olyan ez, mint a kábítószer, újra és újra akarom, és nem akarok leszokni róla SOHA, SOHA, SOHA!!!!!!


Rám nézett, és láttam rajta, hogy már Ő is függővé vált...


Köszönöm szépen Nektek, Attila nevében.

Köszönjük a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. Oktatási és Karrier Osztályának, hogy teljesítette Attila kívánságát.

Máté egy élénkszemű, mosolygós, szőkehajú kisfiú.

Bár még csak 3 éves, mégis profi módon kezeli a számítógépet, és nagyon szeret rajta játszani. Leghőbb vágya is ehhez kapcsolódott: egy kormánykerék számítógépet szeretett volna...

Egy szép tavaszi napon kontrollra jött vissza a kórházba, amikor megérkeztem. Az orvosi szoba várójában alig tudtam észrevenni, úgy "belemerült" egy számítógépes játékba.

Az ajándékcsomag láttán azonban nem volt nehéz elcsábítani a képernyő elől, és mosolyogva, csillogó szemmel szorította magához az immár megvalósult kívánságát. Jó játszást, Máté!

A kívánságot a Neo Interactive Kft támogatásával teljesítettük. Máté nevében is köszönjük!

Antal április 15-én kezelésre érkezett a Tűzoltó utcai kórházba, ahol megkapta a várva várt laptopot, a Csodalámpa ajándékát. Titkon már nagyon várta a fiú ezt az alkalmat. Komoly megpróbáltatások várnak még rá kezelése során és csak remélni tudjuk, hogy a számítógép nyújtotta világ elteri figyelmét a problémákról, segíti a kapcsolattartást a barátokkal és ezzel mielőbbi gyógyulást is.

'A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Antal nevében is köszönjük!''

Tamás kontrollra érkezett és mit sem sejtve békésen ült a vizsgáló előtt. Aztán kinyílt az ajtó és ott álltam kezemben a hatalmas szintetizátorral, amire Tamás úgy vágyott.
Szinte bénultan ült, amikor meglátta és csak azt hajtogatta:

- Anyu, oda nézz, anyu oda nézz!

Perceknek tűnt, míg végre megmozdult az ajándéka felé és azt mondta:

- Ezt nem hittem volna!


Nézte a dobozt és boldog volt. Járt zeneiskolába és nagy szüksége volt erre a hangszerre. Szülei szemében az öröm és meghatottság könnyei csillogtak. Kisöccse pedig örömében körül táncolta a testvérét és a szintetizátort. Szinte rohantak volna haza, hogy kipróbálják.

Reméljük sok öröme lesz Tamásnak ebben a hangszerben és elfelejti majd a betegsége okozta megpróbáltatásokat.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Tamás nevében is köszönjük!

Szilvi kívánsága egy multifunkcionális nyomtató volt, amelyet kedden délután sikerült neki átadnunk. Szilvi nagyon örült a nyomtatónak, amellyel tud majd színesben nyomtatni és akár szkennelni is.

Kívánjuk Neked, hogy sok szép dolgot készíts az új nyomtatóddal és használd nagy örömmel!

Köszönjük az és a támogatását, amellyel hozzájárulták a kívánság teljesítéséhez!

János épp túl volt egy nehéz műtéten, amikor érkezett a telefonhívás, hogy mehetünk átadni az ajándékot. Állapota akkor is súlyos volt, de be lehetett hozzá menni.

Kommunikálni csak a szemével tudott, mert lélegeztető gépre volt kötve, de érdeklődve figyelt rám, az új látogatóra. Mikor elmondtam jövetelem okát és "elővarázsoltam" az óhajtott laptopot, azonnal felragyogott a szeme.

"Megbeszéltük", hogy amint jobban lesz, egyből kipróbálja, és annak segítségével fog az orvosokkal, látogatókkal kommunikálni. Ez talán erőt ad neki az előtte álló nehéz küzdelemhez, melyet betegségével folytat és segíti gyógyulását!

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. János nevében is köszönjük!

Szabina ma sem ébredt túl jó kedvvel.

Már megint, helyesebben még mindig kórházban van, immár hatodik hónapja, ahol kevés újdonság vár rá, szórakozni nemigen lehet, ha ágyhoz kötött, még átmenetileg is az ember. Egy idő után az embernek már filmet sincs kedve nézni, vagy zenét hallgatni...
Ráadásul az otthoni barátokkal, családdal pedig nehézkes és meglehetősen költséges a telefonos kapcsolattartás.

Milyen jó lenne egy laptop, internet, hogy beszélgetni, írni lehessen nekik. Arról nem is beszélve, hogy egy számítógéppel annyi mindent lehet csinálni, könnyebben, jobban telik az idő is.
Nemrég ugyan járt itt néhány ismerős egy alapítványtól, kérdezték, mire is vágyna Szabina, de hát ez olyan nagy kérés és biztos hosszú ideig tart, mire ez az álom megvalósulhat.

Egyszer csak nyílik az ajtó és két idegen "téved" a szobába. Egyiküket sem ismerte, csak az lett a gyanús, hogy mindketten mosolyogtak.

/ 4

Egy barátomat hoztam látogatóba, aki egy jókora dobozt cipelt. Azután még az is kiderült, hogy a barát "orvos". Ajaj...

Ki gondolta volna, hogy az orvosok nem csak gyógyítanak, hanem ettől függetlenül, másként is szívesen szereznek örömet. Tesics György doktor kezében, a dobozban ugyanis a laptop lapult.

Szabina percekig szóhoz sem jutott, de azért a kicsomagolásban segített és felcsillanó szemmel látta, hogy már a bejelentkező képernyő is az ő nevét írja ki.

Nem tudni, melyikünk volt meghatottabb, mi vagy ez a nagylány. Öröm volt látni, ahogy egész ottlétünk alatt simogatta a laptopot. Nem volt nehéz elképzelni, hogy egész nap használni fogja, leveleket ír, talán nekünk is.

Számomra külön ajándék volt, ahogy kedves barátom és Szabina hosszan beszélgettek. Nem csak örömet szereztek egymásnak, hanem erőt is adtak.
Mi neki, hogy ne adja fel, mert még a legnehezebb pillanatok is elmúlnak és ürömre öröm jön, ő nekünk, mert jó volt látni azt az örömet, bizakodást, ami eltöltötte, ahogy a kezébe vette a laptopot.
Ezekért a pillanatokért érdemes csinálni...

Hosszú hónapokig várni a gyógyulásra nagyon nehéz, néha át-átfut mindenkin, hogy itt már csak a csoda segíthet.

Reméljük, hogy ma reggeltől Szabina és édesanyja már újra hiszik, talán tudják, hogy csodák pedig vannak, csak ki kell várni őket!

Kívánunk mielőbbi gyógyulást és hosszú barátságot Tesics doktornak és Szabinának.

Köszönjük a kívánság teljesítéséhez nyújtott segítséget az AAA Klinikák Dent Kft-nek.

Dani a Hadtörténeti Múzeumban

2008.04.05-én reggel egy 11 éves fiúcska elindult szüleivel Budapestre, hogy teljesüljön nem mindennapi kívánsága.

Korábban érkeztek a megbeszélt időpontnál, így maradt idejük egy sétára is a budai Várnál és környékén.

A Hadtörténeti Múzeumnál találkoztunk a családdal, ahol egy állandó kiállítást néztünk meg az I. és II. Világháborúról.
Mint az édesanyától megtudtuk, Danit rendkívüli módon foglalkoztatja ez a téma, rengeteg ilyen tárgyú dokumentum- és nagyjátékfilmet látott már. Hála a múzeum vezetőjének és munkatársainak egy tárlatvezető kísért minket végig, akinek kérdéseire Dani mindig tudta a választ.

A tárlók közötti séta és látványosságok után a család még elidőzött a múzeumban. Majd e pár csodás óra végén, telve élményekkel hazagördült velük az autó.


További jó egészséget kívánunk Dani! Sok sikert a tanulmányaidhoz, végre újra iskolatársaid között!

Dani nevében is köszönet a Hadtörténeti Múzeum főigazgatójának, Dr. Holló József altábornagy úrnak és valamennyi munkatársának a csodálatos napért.

/ 4

Zolika egy gitárt kért a Csodalámpától...

Nem tudta, hogy jövünk, csak édesanyját és édesapját értesítettük. Nagyon izgultunk, hogy mit fog szólni a meglepetéshez, de a szülei talán még nála is jobban izgultak, amikor megkapta a klasszikus gitárt.

Zolika - nagy örömünkre - rögtön belemerült a gitározásba, tetszett neki a hangszer és ügyesen meg is szólaltatta.


Zoli nevében is köszönjük a keszthelyi Duo Hangszerboltnak és Pál János úrnak, hogy segítettek Zoli álmát valóra váltani.

Anna még csak 9 éves, de már majdnem egy éve tanul játszani egy nagyon szép hangszeren, a hárfán.
Baracskáról utazik minden héten édesanyjával a budapesti Weiner Leó zeneiskolába Kiss Tünde tanárnő órájára. Ahhoz, hogy a zenei tanulmányait minél jobb eredménnyel tudja folytatni, sokat kell gyakorolnia otthon is. Ámde ez a szép hangszer nagyon drága, amit a 3 gyerekes család nem tud megvenni, így Anna játék és utazás helyett azt kérte a Csodalámpa alapítványtól, ajándékozzunk neki egy saját hárfát.

Április 7-én a zeneiskola kamarazenei versenyén kezdetben Anna a közönség között ült, mégis aznap övé lett a főszerep, mivel a zeneiskola igazgatónője, Mészáros Lászlóné a program bevezetőjeként bemutatta alapítványunkat és lehetőséget adott, hogy átadhassuk a gyönyörű hárfát a növendékének, aki nézegette, simogatta és nagyon büszke volt.
S hogy a hangszer igazán szépen szól, azt Anna meg is mutatta nekünk egy rögtönzött kis darabbal.

Köszönjük Papfalvy Ferenc hárfakészítő mesternek, hogy jelentős kedvezményt biztosított az alapítványnak.

A hangszer megvásárlását a már több izgalmas kívánságteljesítést támogató Reklámügynökség finanszírozta, amit Anna nevében is hálásáan köszönünk.

Szilvike a Jézuskától szeretett volna kérni egy babát, de a Jézuska sajnos nem tudta neki elhozni.

Ami késik, nem múlik, és bár Karácsony már elmúlt, a Csodalámpának azért sikerült megszerezni a Szilvike által annyira áhított babát.

A kislány az örömtől, a meglepetéstől ugyan szólni sem tudott, kipirult arcocskája, csillogó szemei azonban mindent elárultak. Szilvike a babájával alszik, eteti, fürdeti, pelenkázza, és gyógyítgatja, hogy hamar meggyógyuljon.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Szilvia nevében is köszönjük!

Gyönyörű szép napsütésben indultunk el, Budapesttől, a mintegy 130km-re fekvő kis faluba, Öregcsertőre, hogy egy újabb álom teljesülhessen.

Érkezésünket Eszter anyukájának az utolsó pillanatig sikerült titokban tartania. Eszter nem sejtett semmit, pedig még az iskolából is elkérték őt szülei erre a napra. A tanító néni persze be volt avatva a kis meglepetésbe.

Eszter megilletődve fogadott minket, de hamar feloldódott, amint kezébe vehette speciális mobiltelefonját. A kislány betegségéből adódóan elvesztette látását, így sokat segít neki az a beszélőprogram, amivel telefonját és számítógépét is egyszerűen tudja használni.

Kezünkből gyorsan kikerült a telefon, hisz Eszter rutinos mozdulatokkal pillanatok alatt kezelésbe vette a készüléket, miközben mi az előkerült ellenőrzőjét forgattuk. Eszter szinte minden tárgyból kitűnő tanuló, szobájának fala pedig oklevelekkel teli. Méltán büszkék lehetnek rá a kis falu lakói, és szülei is.

Reméljük segítségedre lesz a készülék, további gyönyörű eredményeket kívánunk Neked az iskolában!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Eszter nevében is köszönjük!