Zoli 17 éves nagyfiú, aki édesanyjával „ gyanútlanul” érkezett a megbeszélt időpontban a klinikára, adategyeztetés végett.

Tágra nyílt a szemük, amikor megtudták, az asztalon díszelgő laptop Zolié.

Az öröm határtalan volt, megtudtuk tőle, a közelgő műtétre is viszi majd magával ezt a csodás szerkezetet.

Kívánjuk, boldogságod sokáig tartson!

A laptop a adománya.

Sándor épphogy túl van az első kezeléseken. Betegsége előtt intenzíven sportolt, az ágyhoz kötöttség már önmagában sem lenne öröm számára...

A Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola idén is megrendezte a Csodalámpa javára adománygyűjtő "Walk-the-Wish" sétáját. A diákok az egyik teljesítendő kívánságnak Sándort óhaját választották ki.
Az iskola diákjainak és tanárainak képviseletében, Sándor, Gábor, illetve Ben és Doug társaságában érkeztünk meg a 2. sz. Gyermekklinikára.
Édesanyja csak előző esete tudta meg, hogy teljesül fia kívánsága, és csak nehezen volt képes magában tartani a titkot.

Sanyit egészségi állapota miatt sajnos csak egyesével lehetett meglátogatni, így édesanyja társaságában előbb Sándor mesélt arról, hogy az amerikai iskola jó 600 diákja és tanára kíván mielőbbi gyógyulást, majd steril ruhába bújva Gábor adta át a kívánság tárgyát, egy vadonatúl laptopot.

Doug, Ben és én az ajtó üvegén át láttuk a történteket, és Sanyi édesdanyjának szeme csillogásán láthattuk, mekkora örömet sikerült okoznunk Sándornak.

Mielőbbi gyógyulást és boldog születésnapot kívánunk Sándornak, a csodalámpások és az AISB tanulóinak és tanárainak nevében is.

A kívánságot a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola adománya révén teljesítettük. Sándor nevében is köszönjük!

/ 4

Ádám régi vágya volt ez laptop.

Izgatottan érkezett meg hozzánk, arca széles mosolyra kerekedett, amikor odaadtam neki az ajándékot.

Izgatottan csomagolta ki, megcsodálta szépségét, és azonnal hozzáértő kézzel nyúlt hozzá.

Kívánjuk, sokáig használd majd!

Sokat beszélgettem a GYEK-ben kezelt 17 éves Etelkával arról, hogy mi lenne a szíve vágya, ha kérhetne valamit a jó Tündértől, vagy ha a Csodalámpa teljesítené a kívánságát, mit is kívánna?

Mindig arra az elhatározásra jutott, hogy egy laptopot szeretne nagyon, mert azt a nagymamája soha nem tudná megvenni neki, és a tanuláshoz milyen jó lenne, mert azért amiért őt meggyógyították és látta, hogy az orvosok és nővérek milyen áldozatos munkát végeznek a beteg gyerekekért Etelka elhatározta, hogy ő is az egészségügyben fog dolgozni, hogy ápolja, gyógyítsa a beteg gyerekeket.

És megtörtént a csoda, egy kicsivel a névnapja előtt teljesült az álma, kapott egy laptopot. Etelka és nagymamája együtt sírtak örömükben, s nem akarták elhinni, hogy tényleg teljesült Etelka álma.

Kedves Etelka! Minden csodalámpás önkéntes nevében kívánom Neked, hogy legyen nagy örömöd a laptopban, használd egészséggel, és teljesüljön az a vágyad is, hogy életed hivatása az egészségügyhöz kössön!

A kívánságot a támogatásával

Bálint saját kezűleg írt levelében ez áll: A doktor bácsi azt mondta, hogy ebben a tanévben nem mehetek iskolába. Ettől szomorú lettem, de meglátogatott a tanító nénim és az iskolám igazgatója és mondták, hogyha tanulok ők is segíteni fognak, hogy ne maradjak le az osztálytól…. Szeretném továbbra is tartani velük a kapcsolatot.

Vajon mit kérhetett?

Nem is egy, hanem több, mint száz kis dzsinn szállt ki a palackból, és egy őszi délutánon egy nagy séta keretében megvalósították Bálint kívánságát: egy netbookot.

Az Eötvös József Gimnázium diákjai (hogy nevükön nevezzük a kis dzsinneket), türelmesen vártak arra a megfelelő pillanatra, mikor a doktor bácsi rábólintott a találkozásra, mely során gazdát cserélhet egy fehér kis netbook.

Még az időjárás is ünneplőbe öltözött azon a novemberi délutánon, a nap sugarai egyenesen irányítottak engem, és a diákok 8. osztályos képviselőit, Rékát, Marcellt és Viki nénit az osztályfőnököt, egy fantasztikus kisfiú szobájába. A meglepetés valóban nagy volt, hála az édesanyja titoktartásának, így váratlan megjelenésünket először valóban nem tudta mire vélni Bálint. Azonban mikor meghallotta azt a szót, hogy csodalámpa, felragyogott a szeme és várakozóan nézett ránk.

A dzsinn kollegák annyira tökéletesen végezték munkájukat, hogy nem telt el öt perc, és a jó szellemekből két izgatott tizenéves fiatal lett, akik felváltva segítették Bálintot új szerzeménye megismerésében. A jó tanácsok és tippek özöne zúdult a kisfiúra, aki először csak kapkodta a fejét, majd lassan ő is örömmel vegyült el a felfedezés csodájában.

Közel egy óra után is alig tudtak megválni egymástól, azonban most már van két kapocs, amely összekötheti a három fiatalt. A közös élmény és egy netbook.

Köszönjük az Eötvös József Gimnázium tanárainak és diákjainak a segítséget,

Szebi 10 éves kisfiú, akinek nem a Csodalámpa dzsinje, hanem a gimnazista lányok teljesítették a kívánságát. Az Eötvös Gimnázium IX./a osztályos tanulói felajánlották, hogy gyűjtenek Szebi kívánság teljesítésére. A gyűjtés eredményes volt és november 4.-én az osztály két képviselője Bereke Regina és Goszták Sára átadták Szebinek a hőn áhított netbookot.
A kisfiú széled mosollyal nyugtázta az ajándék átvételét, melynek használatához a lányok is segítséget nyújtottak. Megígérték Szebinek, hogy rendszeres kapcsolatot fognak tartani vele, segítenek a tanulásban, igyekeznek feledtetni vele a hosszadalmas kezelést és az otthotól távoli létét. Gratulálunk lányok!

A kívánságot a és egy magánadományozó támogatásával teljesítettük. Szebasztián nevében is köszönjük!

/ 4

/ 6

A laptop a adománya.

/ 5

Patricia egy komoly nagylány, aki határozott elképzeléssel állt a Csodalámpa önkéntese elé: szeretne egy lila baldachinos ágyat.

Sok keresgélés után egy hirtelen ötlet adta magát, és egy bútoráruház honlapján feltűnt a régen áhított ágy.

Így történt, hogy egy szép szeptemberi napon megvásárolva az ágy részeit, felszerelkezve lila függönyökkel, elindult egy teherszállító gépkocsi, hogy meglepjen egy nagylányt egy régi álommal.

Kedves Patrícia kívánjuk, hogy sok-sok szép álmod legyen az új ágyadban!

Virág és Vivien régóta vágyott Londonba.
Virág kedvenc filmjének, a Sweney Todd-nak a forgatása zajlott itt a Fleet Streeten, ezért kérte, hogy mindenképpen menjünk el oda is. Tudtuk, hogy a díszletek nagy részét már régen lebontották, de azt is, hogy a templom mellett található borbélyüzletnek állnia kell! A városnézés alatt természetesen ide is eljutottunk. Igaz, hogy a fodrászüzlet helyén a FED-EX kirakatába botlottunk és sajnos Johnny Depp sem várt minket, de ez nem vont le semmit abból az élményből, ahogy Virág arca felragyogott, amikor meglátta.
Vivien is sokat gondolkozott azon, mit is kérjen tőlünk, végül Londonra esett a választása, mert kíváncsi volt arra, milyen is ez a sokak által kedvelt nagyváros.

A néhány nap alatt, amit ott tölthettünk nagyon sok helyen jártunk, sok szépet láttunk.
Voltunk a Piccadilly Circusnál, megcsodáltuk a Trafalgar teret és szökőkútjait, szobrait, a Nelson emlékművet és a Nemzeti Múzeumot. Sétáltunk a St. James parkban, amit át is kereszteltünk „Mókusok Parkjává”, mivel rengeteg mókus futkosott végig körülöttünk, olyan szelídek voltak, hogy a tenyerünkből ettek.
Megnéztük az őrségváltást a Buckingham palota előtt, megcsodáltuk a Westminstert és az apátságot, hosszan vártunk a Big Ben alatt a harangszóra.
Természetesen Madame Tusseauds sem maradhatott ki, hiszen a lányok kedvenc színészei, popénekesei előtt is tisztelegnünk kellett. A londoni állatkert is csalogatott minket, itt pihentük ki a viaszbábuk múzeumában tett több órás látogatást. A legjobban a csikóhalak, lepkék, szurikáták, szelíd zsiráfok és harcias macskafélék, tigrisek tetszettek nekünk.
Persze a Towert sem hagyhattuk ki, ide félve mentünk, így szavamat adtam Virágnak és Viviennek, hogy életem árán is megvédem őket a „kínzóeszközöktől” – ezeket a biztonság kedvéért kikerültük -, annál többet időztünk viszont a királyi ékszereknél. (Nem hiába, a hölgyeket évszázadok óta inkább ezek vonzzák.)

Jártunk több étteremben, ezek közül a legjobban a Rainforest Caffee tetszett nekik, ahol a hangzavar miatt egymás szavát ugyan alig értettük, de kárpótolt minket a tény, hogy igazi esőerdővel vettek minket körül, ahol a rendszeres elefánttrombitálás és majom üvöltés a menü része volt.

Hajóztunk a Temzén, hogy London másik arcát is lássák a lányok, hallgattuk a Covent Garden muzsikusait, egyszóval jól érezték magunkat a gyerekek.

/ 9

Nehéz röviden összefoglalni néhány nap történetét. Kérdésemre, mi is tetszett nekik a legjobban, azt mondták, hogy „London Szeme”, a London Eye, hiszen innen majd mindent láthattak.
Hogy mi volt a legnagyobb élményünk? Nehéz megmondani, nekik már maga a tény is hihetetlen volt, hogy eljuthattak ebbe a világvárosba.
Ráadásul London tárt karokkal fogadott minket, hiszen az előjelzésektől függetlenül nem esett az eső és meleg volt. Mindenki nagyon kedves volt hozzánk. Még színházba is elmentünk, ahol a Mamma Miát néztük meg. Fantasztikus előadásnak voltunk tanúi.

Hogy nekünk kísérőknek, Virág nagymamájával és Vivien édesapjával mi okozta a legmaradandóbb emléket? Látni a lányok arcát, hallani nevetésüket a túra során és az a tény, hogy mindezt támogatóink segítsége nélkül nem tudtuk volna megvalósítani, akik most is, mint már oly sokszor távolból segítettek csodát tenni.


Virág és Vivien nevében is köszönjük a MALÉV-nak és az Eötvös József Gimnázium diákjainak, tanárainak hogy támogatásukkal lehetővé tették Vivien örömét!

Virág és Vivien régóta vágyott Londonba.
Virág kedvenc filmjének, a Sweney Todd-nak a forgatása zajlott itt a Fleet Streeten, ezért kérte, hogy mindenképpen menjünk el oda is. Tudtuk, hogy a díszletek nagy részét már régen lebontották, de azt is, hogy a templom mellett található borbélyüzletnek állnia kell! A városnézés alatt természetesen ide is eljutottunk. Igaz, hogy a fodrászüzlet helyén a FED-EX kirakatába botlottunk és sajnos Johnny Depp sem várt minket, de ez nem vont le semmit abból az élményből, ahogy Virág arca felragyogott, amikor meglátta.
Vivien is sokat gondolkozott azon, mit is kérjen tőlünk, végül Londonra esett a választása, mert kíváncsi volt arra, milyen is ez a sokak által kedvelt nagyváros.

A néhány nap alatt, amit ott tölthettünk nagyon sok helyen jártunk, sok szépet láttunk.
Voltunk a Piccadilly Circusnál, megcsodáltuk a Trafalgar teret és szökőkútjait, szobrait, a Nelson emlékművet és a Nemzeti Múzeumot. Sétáltunk a St. James parkban, amit át is kereszteltünk „Mókusok Parkjává”, mivel rengeteg mókus futkosott végig körülöttünk, olyan szelídek voltak, hogy a tenyerünkből ettek.
Megnéztük az őrségváltást a Buckingham palota előtt, megcsodáltuk a Westminstert és az apátságot, hosszan vártunk a Big Ben alatt a harangszóra.
Természetesen Madame Tusseauds sem maradhatott ki, hiszen a lányok kedvenc színészei, popénekesei előtt is tisztelegnünk kellett. A londoni állatkert is csalogatott minket, itt pihentük ki a viaszbábuk múzeumában tett több órás látogatást. A legjobban a csikóhalak, lepkék, szurikáták, szelíd zsiráfok és harcias macskafélék, tigrisek tetszettek nekünk.
Persze a Towert sem hagyhattuk ki, ide félve mentünk, így szavamat adtam Virágnak és Viviennek, hogy életem árán is megvédem őket a „kínzóeszközöktől” – ezeket a biztonság kedvéért kikerültük -, annál többet időztünk viszont a királyi ékszereknél. (Nem hiába, a hölgyeket évszázadok óta inkább ezek vonzzák.)

Jártunk több étteremben, ezek közül a legjobban a Rainforest Caffee tetszett nekik, ahol a hangzavar miatt egymás szavát ugyan alig értettük, de kárpótolt minket a tény, hogy igazi esőerdővel vettek minket körül, ahol a rendszeres elefánttrombitálás és majom üvöltés a menü része volt. Hajóztunk a Temzén, hogy London másik arcát is lássák a lányok, hallgattuk a Covent Garden muzsikusait, egyszóval jól érezték magunkat a gyerekek.

/ 6

Nehéz röviden összefoglalni néhány nap történetét. Kérdésemre, mi is tetszett nekik a legjobban, azt mondták, hogy „London Szeme”, a London Eye, hiszen innen majd mindent láthattak.
Mi volt a legnagyobb élményünk? Nehéz megmondani, nekik már maga a tény is hihetetlen volt, hogy eljuthattak ebbe a világvárosba.
Ráadásul London tárt karokkal fogadott minket, hiszen az előjelzésektől függetlenül nem esett az eső és meleg volt. Mindenki nagyon kedves volt hozzánk. Még színházba is elmentünk, ahol a Mamma Miát néztük meg. Fantasztikus előadásnak voltunk tanúi.

Hogy nekünk kísérőknek, Virág nagymamájával és Vivien édesapjával mi okozta a legmaradandóbb emléket? Látni a lányok arcát, hallani nevetésüket a túra során és az a tény, hogy mindezt támogatóink segítsége nélkül nem tudtuk volna megvalósítani, akik most is, mint már oly sokszor távolból segítettek csodát tenni.


Virág és Vivien nevében is köszönjük a MALÉV-nak és a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjainak, tanárainak hogy támogatásukkal lehetővé tették Virág örömét!

A kis Robi nagyon szereti a videojátékokat, a PSP játékokért pedig egyenesen rajong.. Robinak azonban nem volt saját PSP-je, a kórházban mindig a kis szobatársai segítették ki, ha játszani szeretett volna. Így aztán mikor beszélgettem vele, alig várta, hogy elmondhassa: PSP-t kér a Csodalámpától.

Sokat találkoztunk a kórházban, hiszen a kisfiú nagy rajongója a csodalámpás mesedélutánoknak, titokban minden találkozáskor azt remélte azért jöttem, hogy átadjam neki a várva-várt ajándékot.

Mikor ma bementem a kórházba és odaültem Robi ágyához, a kisfiú nagy, csodálkozó szemekkel nézett rám, nem értette mit keresek kora reggel a Tűzoltó utcai kórházban, hiszen a mesedélutánok sokkal később kezdődnek..., aztán felpattant az ágyból és huncutul mosolyogva kérdezte: tényleg hozzám jöttél?

Kimentünk a társalgóba és akkor már elárultam neki, hogy elhoztam a dédelgetett álmot - egy csodaszép, komoly, felnőttes PSP-t. Robika kezecskéit izgatottan tördelve csak annyit kérdezett: ez komoly, tényleg megkapom a PSP-t?

Mikor átadtam a csomagot és tartozékként a motoros játékot, boldog mosollyal szorította magához az ajándékot és csak annyit tudott mondani megilletődöttségében: most már nekem is van, de jó hogy ezentúl a sajátommal játszhatok és annyit, amennyit csak akarok.

Kívánjuk neked Robika, hogy nagyon sok örömöd teljen a kapott ajándékban.

/ 3

Bence szeret sportolni, biciklizni. Logikusnak tűnt, hogy ehhez kapcsolódó dolgot kér a Csodalámpa dzsinnjétől.

Vasárnap érkezett meg a ping-pong asztal, a család azonnal Bence segítségére sietett. Együtt szerelték össze, és azóta megtudtuk, hogy az asztal a nappaliban áll, és amikor csak lehet, használják, játszanak rajta.

Jobb helyre nem is kerülhetett volna ez az ajándék!