Gerda verse >>>

Gerda Veszprém megyében, Nagyvázsonyban él szüleivel és testvérével. Sajnos egy súlyos, veleszületett izomsorvadásos betegség következtében ágyhoz és tolószékhez kötött.

A kislány nagy vágya, hogy színésznő lehessen, ehhez kapcsolódott kívánsága is: Szeretne eljutni színházba, megnézni egy próbát, bekukkantani a színfalak mögé, hogy láthassa, hogyan is készül egy színdarab.

A nagy nap Gerda otthonában kezdődött el, ahol már izgatottan várta az elkövetkezendő eseményeket. Hivatásos sminkeseket megszégyenítő módon, mesterien szépítkezett, készülődött. Délelőtt 9 óra kor érkezett meg a TV2 Napló című műsorának stábja, akik az egész nap minden apró mozzanatát végigkísérték. Kis idő múlva elindultunk a Veszprémi Petőfi Színházba, ahol Alföldi Szilvia, a színház munkatársa, valamint a Veszprém megyei Napló című napilap munkatársa várt bennünket.

Gerdát nem kis erőfeszítések árán tudtuk speciális elektromos kerekesszékével feljuttatni az emeleti terembe, ahol először a rendezővel találkozott, majd betekinthetett a premier előtt álló Fiatalság bolondság című kamara - operett próbájába. A próba szünetében felmehetett a színpadra, ahol a darabban játszó színészekkel beszélgetett. A Petőfi Színház társulata saját kezűleg aláírt emléklappal kedveskedett a kislánynak. A színházi események után a Veszprém Megyei Cholnoky Ferenc Kórház Gyermek Osztályára mentünk, meglepni Gerda december óta ott tartózkodó öccsét, az éppen névnapját ünneplő Gábort. Róla bővebben olvashatnak itt, honlapunkon, ugyanis neki is volt egy kívánsága, melyet alapítványunk teljesített. Gerda program ja itt ért véget, azonban Gábor kívánságának beszámolójában a történet folytatódik...

A kívánság teljesítéséről a TV2 Napló című műsorában 2005. március 27-én 19:00 órakor, valamint a Veszprém megyei Napló 2005. március 25-i számában címlapján számolt be!

Vicai Zsolt Kívánságkoordinátor
2005. március 24.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a TV2 napló stábjának, a Veszprémi Petőfi Színház munkatársainak és társulatának, a Veszprém megyei Napló munkatársainak és a Veszprém megyei Cholnoky Ferenc Kórház Gyermekosztályának a kívánság teljesítéséhez nyújtott segítségéért!

Csak szól a gitár

Van, hogy a fájdalom láthatatlan felhőt von körém,
És nem hiszek már semmi jóban soha, soha többé...

Mikor a félelemtől az eszem vesztem el,
S nem tudom a következő perc, mit vesz el?!

Előfordul mikor, mint az alagút végén a fény,
Felcsillan a távolban egy csalfa kis remény.

Aztán jön egy új árny s visszatér a remegés,
Arcomról könnyek mossák le a nevetést.

Néha azt mondom bárcsak, vége lenne!
Valami, bármi, a szenvedésnek véget vetne!

Ilyenkor a sors titkos jeleket küld felém,
És elkezd játszani különleges hangszerén.

Megszólal a gitár, s a szívem lángra gyúl.
Örülök, de szemembe mégis könny tolul.

És csak szól a gitár, múlik már a fájdalom.
Hát felejtsd el mi bánt, és énekeld dalom.