Milán kívánsága ma teljesült segítőnk, a T-Mobile budafoki úti székházában.

Az épület előtt találkoztunk a gyermekkel és édesapjával. Kérdésünkre, hogy tudja-e miért kellett ma Ajkáról Budapestre vonatoznia válaszolta, hogy egy újságíró néni szeretne vele beszélni.

De nagy volt az öröm, amikor a cég munkatársa átadta neki a kívánság tárgyát, egy mobiltelefont. Ilyen őszinte gyerekkacajt még életemben nem hallottam! Az első mondat, ami elhagyta a száját: Látom! Ez azért fontos, mert Milán szeme beteg, gyengén lát.

Az ajándékot átadó ügyintéző hölgy összeszerelte a telefont, utána pedig Milán édesapja bebillentyűzte az édesanyja a telefonszámát és átadta a készüléket a fiúcskának. Boldogan köszönt bele a gyermek a telefonba és már el is újságolta, hogy kapott egy telefont.

Az alapítványtól kapott marcipán telefonnal a kezében, az új mobiltelefonnal a zsebében, mosollyal az arcán indult hazafelé apukájával a boldog gyerek, aki búcsúzóul úgy köszönt el, hogy küld majd rajzot az alapítványnak. Várjuk!

Sulija Anikó
2005. május 25.

Nem kellett sokat várnunk, az ígért rajzok megérkeztek. Íme!