Adományozzon

Máté (14 éves, Szedres)

Máté repülni szeretett volna. A hőlégballonok mindig is tetszettek neki, bár azt aligha gondolta volna, hogy ennyi mindentől függ egy repülés, a ballonon kívül pl. jó idő is szükségeltetik hozzá... Végül szebtember utolsó napján minden összejött.

Kőszegi Judit
koordinátor
2006.09.30.


A kívánság utóélete: LEVÉL (kattints ide!)

A kívánság utóélete: VERS (kattints ide!)


A kívánság utóélete

Sent: 2006. október 1. 15:23

From: ****@freemail.hu

To: webmester@csodalampa.hu

Subject: Álomballon

Kedves Csodalámpás Dzsinek!

Mindenek előtt nagyon szépen köszönjük, hogy ott lehettünk, láthattuk Máté fiam örömét ( és izgalmát)!
Nem volt hiábavaló az a sok-sok szervezés, telefonos egyeztetés, ami ezt a kívánság teljesítést megelőzte.
Mert bizony valami mindig közbejött... Na de most sikerült és ez a lényeg! Köszönjük a névtelenségbe burkolózó (bár mi tudjuk a nevét) nagykanizsai ballonos csapat tagjának, hogy valóra váltott egy álmot! További sikeres munkájukhoz kívánunk erőt és -mert ez a legfontosabb- egészséget!
Hálás szeretettel : Máté és szülei.


Álomballon
Álmondtam egy nagyot,
egy szép hőlégballont!
Kosarában ott álltam,
kapaszkodtam s felszálltam.
Fent ragyogott a Nap,
mellettünk madarak,
felettünk a bárányfelhőt
terelte a nyári szellő.
Aztán felébredtem,
álmom nem feledtem.
S milyen a sors, láss csodát!
Csodalámpa rám talált.
És most én kérhettem

-nem volt gond ez nekem!

"Hadd repüljek fel az égbe!
Bárányfelhők sűrűjébe!"
Egy májusi napon
szólt is a telefon,
de most nem lehetett

-vártam a műtétet.

Aztán szóltak újra.
A második próba.
Most meg csont- és csőtörés!
Elmaradt a repülés.
Később Auer Nóra
szólt a telefonba:
utazni kell Kanizsára,
ott a ballon már felszállna.
Szervezés, tervezés,
eső esett, nem kevés.
Ismét nem alkalmas,
ám a sors hatalmas.
Szeptember legvégén,
Pogánynak repterén
összetalálkoztunk
a ballon, na meg én.
Volt ám jövés-menés!
Légballon követés.
Földesúton a Passáttal,
hajtott Bátyám Pécsnek háttal.
Benn a mélyszántásban
tapostak a lábak!
Judit néni szandálban
állt a kukoricásban.
Most bevallom: féltem!
Ám magamhoz tértem!
Körülöttünk és felettünk
hőlégballon termett, nekünk.
Magamat elszánva,
ugrás a kosárba!
Innen már nincs visszaút,
ballon emelt, szél elfújt.
Amit ott fenn láttam...
szebb volt, mint álmomban!
És amit éreztem,
soha nem felejtem!
Elmondani nem lehet!
Éljétek át emberek!
Kedves Csodalámpa!
Köszönet és hála!

Korábbi bejegyzések

Archívum

Belépés