Csongor már régóta vágyott egy kutyus után. Szülei sokszor mondták, hogyha meggyógyul és Imre doktor engedi, majd lesz kutyus, ne aggódjon. Csongor azonban nem adta fel, sokszor emlegette, hogy mikor is jön el a várva vár nap. A nagy készülődésben már ki is választotta, hogy milyen kutya legyen. Golden Retriever mellett döntött, sőt nevet is adott neki: Dömének fogja hívni, mondta.

Kívánságát februárban kaptuk meg, hamarosan beszéltünk orvosaival, szüleivel, mi is legyen.

Időközben a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanulói megkértek bennünket, engedjük, hogy ezt az álmot ők válthassák valóra. Óriási készülődés közepette kiválasztottuk Dömét, akiért Eszter Győrig autózott...

Csongor persze fáradhatatlanul böngészte az alapítvány honlapját és szomorúan kérdezgette édesanyját, mikor is kapja meg a kutyust. Majd elérkezett a nagy nap, június 4-e, amikor nagy titkolózás közepette Csongor eljött az Amerikai Iskolába, hogy részt vegyen az évzáró ünnepségen. Csak annyit tudott, hogy az itt tanuló gyerekek nagy része azon dolgozott, hogy valóra váltsa az ő álmát. Fiúk, lányok, nagyok és kicsit táncoltak, zenéltek a színpadon, javában folyt az évzáró ünnepély, ez nagyon tetszett neki.

Az ünnepség második felében hirtelen a Csodalámpáról kezdtek beszélni a tanárok. Meséltek Csongorról és Erikről, akiknek a kívánságát most szeretnék megvalósítani. Majd megérkezett egy izgő-mozgó, tappancs-nyomokkal és piros masnival dísztett doboz, benne Dömével. Persze az iskolások sem tudták pontosan mi is lapul a csomagban, amikor kibújt a 2 hónapos kutyus, csak egy jókora AAH-t hallottunk a színházteremben a meglepetéstől.

Reméljük, hogy a mellékelt képek önmagukért beszélnek.

Köszönjük az Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanulóinak, hogy segítettek boldoggá tenni Csongort. Külön köszönet illeti Nagy Lóránt urat, aki Dömét egészen az átadás napjáig ilyen jómodorú kutyának nevelte.