Őszre fordult az idő, mikor Attila kívánsága megvalósulni látszott. Vártunk, és reménykedtünk, hogy a kitűzött napon kegyes lesz hozzánk az időjárás, hiszen Attila úticélja egy óriási park volt, ahol több mint 70 életnagyságú dínó várta.

Már az utazás előtti napok is csupa izgalomban teltek, hiszen sok dolgot kellett elintézni ahhoz, hogy indulhasson az expedíció a Graz melletti dinoszaurusz parkba:

- Útlevelet kellet készíttetni, ami már maga nagy élmény volt, köszönhetően az okmányirodában dolgozó kedves néniknek,

- Át kellett venni a lakóautót, ami a parkba szállította a kis csapatot.


A lakóautó átvételéről természetesen Attila sem maradhatott le, és amíg a felnőttek a hivatalos ügyeket intézték, ő megpróbálta felfedezni az autó belsejét, ami nem egy szokványos autó volt, hanem egy igazi guruló ház (ha tehette volna, talán még az utazás előtti éjszakát is itt tölti).

A korán reggel induló kis csapat minden gond nélkül megérkezett a grazi dínóparkba, ahol az őshüllők még a gondoltnál is nagyobbak, szebbek és érdekesebbek voltak. Attila személyében egy igazi dinoszaurusz-szakértő látogatott el hozzájuk, hiszen legtöbbjük - számunkra sokszor kimondhatatlan - nevét fejből tudja, így szinte régi ismerősként látogatta meg őket.



Még Attilát is megrémisztette azonban az az óriási, az egész parkban hallható üvöltés, amit egy hirtelen elinduló hüllő hallatott. Egy pár pillanatig mindenki úgy hitte, hogy ez biztosan egy IGAZI dínó... De szerencsére csak egy nagyon jól sikerült trükk volt, így tovább folyhatott a kirándulás.

Attilának nagyon tetszett a park, régen látták őt ilyen vidámnak, felszabadultnak, vitte a lába egyre tovább és tovább. Ilyen sok gyaloglás után még a park éttermében elfogyasztott finomságok is sokkal jobban ízlettek a megszokottnál, a hazafelé vezető úton pedig egy kis pihenés mellett jó volt nézegetni a készített fotókat. Másnap, amikor az autóért mentünk, Attila éppen egy dínó csontvázat próbált kiszabadítani a leletet körülvevő kőtömbből, akár egy igazi paleontológus: kalapáccsal , vésővel, ecsettel.
Nagyon reméljük, hogy még sokszor tud majd ebből a kirándulásból, a szép élményekből erőt meríteni!

Külön szeretnénk megköszönni a lakóautót Attiláék rendelkezésére bocsátó tulajdonosának, Kiss Emmánuelnek a nagylelkű segítséget.
Köszönjük továbbá a grazi munkatársainak, Balogh Zsuzsannának és Tömösvári Lászlónak a kedvességet, a helyszínen nyújtott segítséget , amivel nagyban hozzájárultak Attila kívánságának teljesítéséhez.