Zsolti hosszú időt töltött nyár elejéig a klinikán.
Nagyon várta, hogy végre hazamehessen. Kissé türelmetlen volt, mert már minden megvolt ahhoz, hogy induljanak, nem értette mégis miért kell még mindig várni valamire.

Meglepettségét hatalmas öröm kísérte, mikor beállítottunk szobájába az ápolónők és orvosa társaságában átadni a hőn áhított számítógépet.

Felnézett és huncut mosollyal mondta: "AHA most már értem, hogy miért kellett ennyit várnom! De megérte!" Kistesója is nagyon örült és Zsolti ígérte, néha őt is odaengedi majd játszani a géphez.

A számítógép a adománya. Köszönjük!