Lourdes-i kirándulás

2008. 05. 23.

Hajnalok hajnalán, amikor még a madár is alszik, már a reptéren voltunk.
Hamar megismerkedtünk Balázzsal és Lillával, becsekkoltunk, aztán elbúcsúztunk a fiúktól (édesapa, Balázs). Lilla és én már repültük, de anya nem, ezért nagyon rosszul érezte magát, nem is nagyon evett. Pedig finom volt. 2 órás út után megérkeztünk Párizsba, ahonnan egy másik reptérre kellett utazni. A félóránkénti buszunkat szépen lekéstük, így amikor a későbbi buszunkkal értünk oda, már túlvoltunk a csekkolási időn, de hála Lillának lebeszélte a franciákkal, és még felengedtek a gépre minket. Amikor felébredtünk, a tengert láttuk alattunk. Gyönyörű volt.

Leszálláskor pálmafák és Chantalle fogadott minket. Bepattantunk a kocsiba és ö elvitt minket a szállásra. Mielőtt megszokhattuk volna a szobánkat, elmentünk a St. Paul templomba, ahol interjú és kamerák kereszttűzén át végre bejutottunk az oltárhoz. A szentmise egészen más volt, mint Magyarországon. Sokkal közvetlenebbek voltak a papok, a ministránsok és az emberek egyaránt. Az oltár közelebb volt a padokhoz, így a hívőkhöz is, a templom belső tere nem volt olyan monumentális, így sokkal közelebb érezhette bárki magához Istent. A templomon belül található egy kereszt, amit hónapokkal ezelőtt vittek el St. Philomena csontjaira, majd azon őrizték pár napig és így hozták vissza. Ez a templom legnagyobb ereklyéje, ami az oltáron található, és amit szentmise után minden hívő megcsókol. Ehhez a kereszthez imádkoznak a Perpignan-iak, ezen keresztül St. Philomena-hoz. Ehhez a kereszthez első zarándokként én érkeztem. Óriási megtiszteltetés volt.

Első éjszakánk első szobája kissé füstös volt, ezért emeletet cseréltünk szimplán öt perc alatt.
Gyors csere-bere után a francia Nők Nemezetközi Egyesülete a Lerombolt Falakért (Femmes Internationales Murs Brisés) tartott számunkra tisztelet vacsorát, ahol nagyon sok kedves emberrel megismerkedtünk.
Fél 11-kor, kérésünkre, még elvittek minket a tengerpartra. A miénk volt az egyetlen lábnyom a hatalmas hullámokig. Személy szerint életemben először most láttam testközelből a tengert. Lillával, mint az önfeledt gyerekek futottunk a víz felé és egyedül csak az állított meg minket, hogy Lilla elesett.
Miután "megtapostuk" a habokat, rajzoltunk is a homokba. Sajnos édesanyámra rátört az anyai szigor, ezért menni kellett, pedig szívesen megnéztük volna a napkeltét...

2008. 05. 24.

Szombat reggel korgó gyomorral indultunk neki a vonatnak. 5 óra hegyek-völgyek-tenger övezte utunk után megérkeztünk Lourdes-ba.
A nagyobb csomagokat Magali és Jérôme hozták kocsival. Amikor találkoztunk, elvittek minket egy szállásra, ami egy szanatórium-szerű kórház volt, amit II. János Pál pápa is meglátogatott 2003-ban. Ez volt a legközelebbi szállás a kegyhelyhez.
A városban éppen nemzetközi katonai találkozó volt. Ide azok a katonák jöttek, akik most fognak háborús övezetbe menni, mégis békét szeretnének. Találkoztunk magyar katonákkal is, a kik végigmentek a keresztúton, kereszttel a hátukon, így róva le a tiszteletüket.

Egy kisebb sorban állás után már ihattunk is a gyógyító vízből, hála a körülbelül 30 csapnak és a türelmes embereknek.

Ezek után gyertyát gyújtottunk azokért a szeretteinkért, akik szintén valamilyen betegségben szenvednek.
Miután ezzel is megvoltunk felfedeztük a kegyhely többi részét is, illetve bejártunk pár környező bazárt. Estére érve egy spanyol delegációval és nővérkékkel vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.

/ 13

2008. 05. 25.

Másnap szinte végig zuhogott az eső, de ez sem állított meg minket, hogy meglátogassuk a barlangot, ahonnan a forrás ered, és ahol St. Bernadette először látta Szűz Máriát.
A forrásban sajnos nem tudtunk megfürödni, mert közelítőleg min. 2 órát kellett volna a hidegben ülni, és nem kockáztattuk meg a megfázást. Ezután bepréseltük magunkat a bazilikába, ami teli volt emberekkel, aztán miután megcsodáltuk Jérôme vezetésével kibattyogtunk a templomból. Igaz, édesanya a csomagunk miatt kissé lemaradt. Mi addig megszemléltük a kriptát. Az összes szentély szépsége és ereje leírhatatlan. 11-re mentünk egy oldalkápolnába, angol misén részt venni, ám szomorúan vettük tudomásul, hogy mások lefoglalták az egész kápolnát, így nem fértünk be. Ezért visszamentünk ebédelni, ahol "vendégünk" volt egy atya, aki sokat mesélt Bernadette-ről, és ha nem lenne 150 év köztük, azt hinném, hogy ismerték egymást.
Kiadós ebéd után újra elhagytuk az épületet, és meglátogattuk Bernadette házát. A szerény kis tömlöc után sétáltunk a kis utcákon. Jérôme-tól kaptam egy St. Philomena szobrot, amit később megfürdettünk a forrás vizében, Maghalie-tól és Jérôme-tól közösen pedig egy tized gyűrűt is. Enélkül is nagyon hálásak vagyunk nekik.:)
Vacsora után Lillát is megleptük egy szivecskés-máriás kulcstartóval, és a szeretteinknek is vettünk valami apróságot.

2008. 05. 26.

Hétfőn kora reggel már az asztalnál ültünk és ettünk, majd sietős léptekkel a kocsi felé igyekeztünk. Szomorú szívvel néztünk ki az ablakon, hogy ezt a gyönyörű helyet itt kell hagyni. Az állomáson meghitten elbúcsúztunk, majd újabb 7 órás vonatút vette kezdetét. Mondanom sem kell, az ottani TGV I. osztálya messze felülmúlja a hazai MÁV-ot. Tehát: Hajrá magyarok!:)
Miután görnyedt végtagjainkat kissé bejárattuk, amikor büdös sajtot vettünk Lilla édesapjának, hirtelen ötlettől vezérelve felültünk pár metro-ra és a röpke 2 óránkat kihasználva elmentünk az Eiffel-toronyhoz. Feljutni már nem volt időnk, de pár képre és kis Eiffel-tornyokra még futotta. Majd újabb utazások során végre eljutottunk a reptérre, ahol sikeresen felszálltunk a repülőre. Este 11-kor, földre szállásunk után Balázs, Apám, és Nővérem várt bennünket, és ki-ki egy-egy ember nyakába vetette magát. Ezután ismét a búcsú következett, majd mindenki hazafelé vette az irányt.
De egy biztos: Egymást sose felejtjük el.:)))

Köszönjük a Femmes International Murs Brisés szervezet vezetőinek és tagjainak, hogy Anna kívánságát valóra váltották!