From: Riskaaa mailto : ***@freestart.hu
Sent: Thursday, June 05, 2008 1:30 AM
To: Horváth Anita
Subject:

Szeretnénk köszönetet mondani a fiam kivánságának teljesítéséért.
Andris 1 éve betegedett meg. Egy apró kis csomót vett észre a nyakán, ami sehogy sem akart elmúlni.Néhány vizsgálat után kiderült, Hodgkin lymphoma a betegsége, és hamarosan elkezdődőtt a kemoterápia is a pécsi klinikán.
Nagy öröm a gyerekeknek, amikor megkapják a várva várt ajándékot, és bizonyára nagy öröm az ajándék átadása is, a gyerekek boldogságának látványa.De az önök munkája akkor is nagyon fontos, amikor éppen nem láthatják az eredményét.

Amikor egy gyerek bekerül a kórházba, hírtelen rázúdul a betegség tudata, a szúrkálások, a műtétek, stb.
Mérhetetlenül megrémül, és eleinte a szülő szemében is csak a riadalmat látja.És akkor jön egy nővér, vagy pszichológus, aki elkezd mesélni a Csodalámpáról. A gyerek pedig már nem is a betegségére figyel, hanem örül a lehetőségnek és azon gondolkozik, hogy mit is kérjen.

Amikor megkapta, akkor pedig a játék tereli el a figyelmét a rossz gondolatokról. Már nem is fájnak annyira a szúrások, kicsit jobb a közérzete is, és azon sem ér rá gondolkodni, hogy otthon a haverok mit csinálhatnak.
Mikor Andris bekerült a klinikára, több kisgyerek is játszott PSP-vel, ami neki is megtetszett. Kiderült, a Csodalámpától kapták ajándékba. Andris elhatározta, hogy ő is ilyet fog kérni, de mire összeszedte volna a bátorságát, hogy szóljon Tündének, a Csodalámpás-nővérnek, az egyik rokonunk meglepte őt egy PSP-vel.

Utána sokáig gondolkozott, hogy mi mást kérjen, mire kitalálta, hogy a súlytalanság állapotát szeretné kipróbálni. Ezt viszont az orvosa nem javasolta.

Akkoriban romlott el a régi kameránk, ami Andrissal egyidős, már pici kora óta készítettem róla felvételeket. Aztán ahogy nagyobb lett, ő is elkezdte használni. De mivel elromlott, és ehhez a típushoz már alkatrészt sem gyártanak,éppen a betegség időszaka maradt ki a dokumentumok sorából. Így jött az ötlet, hogy kamerét kérjen.

Közben telt az idő, lejárt a fél éves kemoterápia, így Andris már nem a klinikán, hanem itthon kapta meg az ajándékát. Egy nagyon kedves fiatal pár hozta el ilyen messzire, igazi meglepetést okozva a fiunknak. Nagyon büszke rá, hogy saját kamerája van. A kezelését is pillanatok alatt megtanulta és úgy látom, jó érzéke van a fényképezéshez és a felvételekhez is.Lehet, hogy a jövőjét, a pályaválasztását is befolyásolni fogja ez az ajándék.

Nagyon köszönjük, és munkájukhoz sok sikert, erőt, kitartást és együttérző támogatókat kívánunk!

Sz*** család

Tapolca 2008.06.04.