Fecó régi ismerősként fogadott, amikor bementem a kórterembe, hiszen nagyon szereti a meséket és szinte minden csodalámpás mesedélutánon a "fő helyen" ül.

Édesanyjával ma érkeztek vissza a Tűzoltó utcai klinikára újabb kezelésre, és ettől nem volt túl jó kedve. Elkezdtünk beszélgetni és mikor elárultam neki, hogy ma én vagyok a dzsinn, aki elhozta neki, amit kért a Csodalámpától, kis keze ökölbe szorult az izgalomtól.

Kérte, hogy én nyissam ki a táskát, amiből elővarázsoltuk a nagyon vágyott ajándékot. Fecó csak mosolygott zavarában, de mikor kezébe adtam a laptopot, értelmes szemecskéi könnybe lábadtak és szinte riadtan nézett felváltva hol az édesanyjára, hol pedig rám.

Még akkor sem hitte igazán, hogy ez a csodás ajándék az övé, mikor kis szobatársai megtapsolták és együtt örültek vele. Könnyeit előlünk elrejtve átölelte édesanyját, majd kis idő után szobatársával máris elkezdték üzembe helyezni az igazi kincset.

Fecóka, szívből kívánunk neked mielőbbi teljes gyógyulást és sok-sok örömöt a laptop használatában!

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Ferenc nevében is köszönjük!