Úti beszámoló

Történetem Zsuzsa nénivel való találkozásommal kezdődött. Ő mesélt nekem a Csodalámpa Alapítványról, arról, hogy teljesíthetik egy kívánságomat. Nagy álmom vált valóra segítségükkel, hogy a világon egyedülálló „kis ékszerdoboz”-t megnézhettem.

Az uticél Velence volt, csodás 5 napos kirándulás.

2009.05.22. Péntek
Izgatottan vártam ezt a napot, mert délután indultunk Budapestre, kis kitérőt tettünk, benéztünk a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol gyönyörű szép husky kutyákat láttam és egy oroszlánt. Majd megérkeztünk unokatestvéremhez, akinél az éjszakát töltöttem.

2009.05.23. Szombat
Reggel 10 óra körül indultunk neki a nagy kalandnak.
Az autóút mókás volt, csacsogtunk, énekeltünk, csodáltuk a gyönyörű vidéket. Körülnéztünk egy kicsit Bécsben, megnéztünk pár butikot, neves divattervezők ruháit, a belvárost, a legviccesebb egy ember volt, aki Mozartnak öltözött, tetőtől talpig aranyban pompázott (szegénynek nagyon melege lehetett).
Aznapi végállomásunk Maria-Wörth volt, ahol körbeautóztuk a tavat. Éjszakára egy nagyon hangulatos helyen szálltunk meg, nagyon otthonos volt, és barátságos.

2009.05.24. Vasárnap
Reggeli után folytattuk az utunkat Olaszország felé.
Dél körül értünk Klagenfurtba, a MINIMUNDUS-hoz. Ez egy olyan hely, ahol a világ közel 150 nevezetes épületeit lehet megnézni eredeti építőanyagokból kicsinyített változatban.
Fantasztikus volt. Körülbelül 3 óra alatt körbejártuk az egész világot. Láttuk az Eiffel-tornyot, a Chichén Itzá-i maja piramist, a Kínai Nagy Falat, „Petrát”, és - persze Magyarországot sem hagyták ki - a Halászbástyát a Mátyás templommal.
Ebéd után ismét útnak indultunk. Csodás volt a táj, az Alpok havas csúcsa egészen elkápráztatott. Néha megálltunk pihenni is, hogy ki tudjuk nyújtóztatni lábainkat.
Az egyik ilyen pihenő mellett volt egy elkerített terület, sok birkával. Először egy-két állat merészkedett a közelünkbe, de kis idő múlva azt vettük észre, hogy az egész nyáj körülöttünk bégetett. A bégetés ránk is átragadt, ezért a továbbiakban mi is így társalogtunk. :D
Az utunk szólánccal vált még tartalmasabbá, amit a közös éneklés tett színessé („Aszongya, hogy…”).

Körülbelül 7 óra körül érkeztük Tronchettohoz, ahol kis várakozás után komppal közelítettük meg Lido szigetét, ahol a szállásunk volt.
A kompút fantasztikus volt. Egyrészt a közelgő naplemente csodás színekbe festette a vizet, valamint az épületeket, másrészt Velence szépsége magával ragadott minket.
Kikötés után egy kis útbaigazítással megtaláltuk a szállodát. Sajnos elkezdett esni az eső, így nem tudtunk körbenézni a szigeten.

2009.05.25. Hétfő
A várva várt nap.
Reggeli után indultuk a vaporetto állomásra, hogy vízibusszal tegyük meg az utat Velence felé.
Nagyon szép idő volt. A hajóút gyorsan eltelt, hiszen volt látnivaló. Velence épületeinek színessége, változatossága lekötötte figyelmünket.
A partraszállás után a Szent Márk tér felé vettük az irányt, közben megnéztük a Sóhajok hídját. Majd elsétáltunk a Dózse Palota mellett, megcsodáltuk a Szent Márk Bazilikát. ahol a bronzlovak nagyon tetszettek. Hallottunk egy mondát arról, hogy amikor a lovakat elvitték, Velencét mindig valamilyen baj érte.
Meghallgattuk az óratorony déli harangszóját, majd nekivágtunk a sikátoroknak. Rengeteg kirakatot néztünk meg, sok-sok csecsebecsével hívogatták a vásárlókat. Voltak ott különféle maszkok – amiket fel is próbáltunk - órák, különleges ékszerek és muranoi színes üvegtárgyak.
Elsétáltunk a Rialtohoz, ahol újra vaporettora szálltunk és hajókázni indultunk.
Rengeteg csónakot, hajókat, tengerjárót figyelhettünk meg. Csak ámultunk és bámultunk, az egyik nagyobb volt, mint a másik, és mind milyen különleges.
Újra visszaértünk Lido-ra, egy kis pihenőre, hogy újult erővel vághassunk neki az esti kalandnak.

Körülbelül nyolc óra tájékán leautóztunk a partra, de sajnos már minden zárva volt, ezért aztán a naplementét csodáltuk meg. A vacsorát egy helyi hangulatos kis vendéglőben töltöttük, ahol pizzát és különleges falatokat (felvágottakat és bivaly mozzarellát) kóstolhattunk meg.
Étkezés után újra Velence felé vettük az irányt.
A vaporetto állomáson táncoltunk egyet, ez megfelelő hangulatot teremtett, és jól múlattuk az időt.

Velence fényei csodálatos hangulatot adtak az este további részének, a kivilágított épületek, a kis utcák, a Szent Márk téri zenés forgatag magával ragadott minket. Csak ültünk és hallgattuk a jazzt.
Éjfélkor indultuk vissza Lidora, fáradtan, de élményekkel gazdagodva bújtunk ágyba.

/ 10

2009. 05.26. Kedd
A reggeli ébredés kissé nehézkes volt a késői lefekvés miatt. Azért nem bántuk meg, hogy Velence esti fényeit is megnézhettük.
A napi menetrend a tengerparton kezdődött, a forró homok égette a talpunkat, ezért a tengerbe gázoltunk, lehűteni tappancsainkat.
A tenger varázslatosan csillogott, vize kellemesen meleg volt. A parton rengeteg kagylót és csigaházat gyűjtöttünk.
Másfél óra múlva indultunk tovább, körbenéztünk egy kicsit Lido szigetén, megebédeltünk, majd átruccantuk Velencébe ajándékokat vásárolni. Nagy volt a választék, nehezen lehetett dönteni, de végül mindenki elégedetten ülhetett fel a vaporettora. Tronchettoról Ausztria felé vettük az irányt. Szép emlékekkel hagytuk magunk mögött Velencét.

2009.05.27. Szerda
A haza felé vezető út fáradtan, de mégis boldogan telt.
Három óra után léptük át a magyar határt. Budapesten unokatestvéremtől elbúcsúztunk és Verpelét felé indultunk tovább. Nyolc óra körül már itthon voltam és készülődtem a másnapi vizsgámra.

Összefoglalva az eltelt napok eseményeit, nagyon jól éreztem magam, rengeteg új dolgot, ízeket ismerhettem meg. Bár szerintem az osztrákok vendégszeretőbbek voltak, mégis Velence szépsége feledtette velem az olaszok "visszafogottságát".

Ezúton szeretném megköszönni mindazon embereknek a segítséget, aki támogatásukkal lehetővé tették nekem, hogy megcsodáljam ezt az „ékszerdobozt”.
Köszönöm Évának, „pótmamámnak”, Sándornak „pótpapának”, Dr. Bajusz Ilonának, Dr. Szabó Lászlónak, és minden egyes kórházi és csodalámpa dolgozónak, akik nélkül nem jött volna létre az utazás.