:::::::„És el nem únnám, egyre-egyre írnék

:::::::egy toronyba, szünes-szüntelen,

:::::::Oly boldog lennék, Istenem, de boldog

:::::::Kiszínezném vele az életem”



:::::::::::Kosztolányi Dezső'




Szonja komoly kihívás elé állította a Csodalámpa dzsinnjét: Kertész Erzsébet Köztársasági Érdemrenddel és József Attila díjjal kitüntetett írónő egy dedikált könyvét kérte.

A kislány elmondta, hogy Kertész Erzsébet könyveit olvasva fedezte fel az olvasás örömét, különös hatással volt rá az írónő Szonja professzor című regénye... és nem csak a névazonosság miatt. Nagyon örültem, hogy Szonja ennyire szeret olvasni és ilyen komoly kívánsága van a Csodalámpától, de tudtam és ezt ő is sejtette, hogy a kérését nem lesz könnyű teljesíteni, hiszen az írónő 2005-ben, életének 96. évében elhunyt.

A Csodalámpa azonban a gyerekeket még a kihívásoknál is jobban szereti, így nem volt kétséges, hogy a kívánság valamilyen módon teljesülni fog.

Boldogan álltam neki a kutatásnak, hiszen én is voltam valamikor "réges-régen" gyerek, én is olvastam sokszor még késő este is, titokban, paplan alatt elemlámpával Kertész Erzsébet lányregényeit - gondoltam a legkézenfekvőbb, ha először a családi könyvtárban nézek körül, Sajnos sem a családban, sem barátaim, régi osztálytársaim könyvtárában nem találtam az írónőtől dedikált könyvet. Hát akkor lépjünk tovább... gondoltam és elkezdtem antikváriumokban kutakodni, aminek csak annyi eredménye lett, hogy jó néhány helyen őrzik még ma is a névjegyemet „ugrásra” készen, hogy telefonáljanak, ha felbukkan egy dedikált példány.

Közben az idő viszont rohant és tudtam, hogy Szonja bár türelmesen, de izgatottan várja, mikor foghatja kezébe Kertész Erzsébetnek egy eredeti dedikált könyvét - hiszen az írónőnek számtalan regényét olvasta, de az igazi csodát az jelentené számára, ha gyönyörű szemeivel bármikor rápillanthatna az írónő sajátkezű soraira, példaképétől ezáltal merítve erőt és kitartást céljai eléréséhez.

Nem várhattam tovább, ismeretlenül bekopogtam a Móra Kiadó ajtaján, hiszen tudtam, hogy az írónő könyveinek nagy részét 1957 óta a Móra Kiadó adja ki. A munkatársak kicsit meglepve és tartózkodóan néztek rám, de mikor elmondtam miért jöttem, azonnal „kinyíltak a kapuk” és megkaptam Kertészet Erzsébet fiának, Bátki Mihály úrnak elérhetőségét azzal a megjegyzéssel, ha valaki, akkor ő fog tudni segíteni.

Kicsit félve hívtam az urat telefonon, röviden elmondtam, hogy miért keresem és mikor Bátki úr néhány másodperc csönd után kedvesen megszólalt, már tudtam, hogy szövetségesre találtam - tudtam, hogy Szonja kívánsága, bár nem egészen úgy ahogy megálmodta, de teljesülni fog. Reménykedtem, hogy amit Bátki úrral közösen kiterveltünk, az felejthetetlen örömöt fog okozni a kislánynak, annak ellenére, hogy dedikált könyvet még Bátki úr sem tudott ígérni Szonja számára.



Tervünk a következő volt:
Kertész Erzsébet születésének 100. évfordulója alkalmából szeptember 22-én emléktábla avatásra kerül sor az írónő imádott "Lipóciájában" (Lipótváros), ahol az írónő 1945-2005 között élt és alkotott. Ebből az alkalomból hazalátogat a már 44 éve Angliában élő Sonja Fox asszony, Kertész Erzsébet lánya, aki Bátki úrral együtt szívesen találkozik és beszélget Szonjával, és édesanyjuk helyett dedikálnak is a kislánynak.

Már csak Szonja édesanyjával kellett szövetkeznem, hogy mindez igazi meglepetés legyen Szonja számára. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen a család Kecskemétről jött fel a találkozóra. Vajon milyen nemes hazugságot találjunk ki a cél érdekében??

Nem árulom el, mivel csaltuk fel a lányt a KOGART Ház éttermének olvasósarkába. Úgy terveztük, hogy Szonja korábban érkezik édesanyjával, mint az írónő örökösei. Így is történt, leültem Szonjával beszélgetni és szomorúan közöltem, hogy sehol sem sikerült eredeti dedikált könyvet találnunk, de fogadja tőlünk sok szeretettel Kertész Erzsébet önéletrajzi regényét és a Szonja Professzor című regényét, melynek belső borítóján az írónő fénymásolt aláírása található. Szonja nagyon kedves mosollyal köszönte meg az ajándékot, de gyönyörűen csillogó szemeiben némi szomorúságot, csalódást láttam.

Na, ezt már nem bírtam nézni ... és elárultam neki, hogy milyen meglepetéssel készültünk még a könyveken kívül. Az az őszinte meglepetés és öröm , amit a hír hallatán láttam csodaszép kis arcocskáján - leírhatatlan! Nem sok idő maradt lelkiekben felkészülni a nagy eseményre, mert hamarosan megérkeztek a meglepetés vendégek, Sonja asszony és Bátki úr.

Szonja az első perctől kezdve oldott hangulatban, szinte felnőttként kérdezett, csacsogott és hallgatta az érdekes és megható részleteket Kertész Erzsébet életéről. Sonja asszony és Bátki úr személyes varázsa, kedvessége és szellemessége olyan oldott légkört teremtett, hogy a beszélgetés vége felé már megismerhettük fényképen az írónő dédunokájának, Sonja asszonynak csöpp unokáját is, akinek huncut tekintete és gyönyörű arcocskája teljesen elbűvölt mindnyájunkat.

A csattanó azonban csak a legvégén következett: Sonja asszony elárulta, hogy több, személyesen neki dedikált könyve van az édesanyjától és megígérte, ha talál köztük megfelelőt, amit „csak” Sonjának ajánlott különösebb megjegyzés nélkül, akkor azt elhozza Szonjának. Hát nem hiába..., ahol Szonja találkozik Sonjával ?!

Sonja asszony holnap már visszarepül Londonba, így lassan elbúcsúztunk a két kedves vendégtől, megköszönve nekik ezt a mindnyájunk számára gyönyörű, felejthetetlen délutánt.

Mi pedig ezután a varázslatos hangulatú beszélgetés után, az élmények hatása alatt elindultunk "Lipóciába" és az emléktáblánál egy-egy szál virággal adóztunk Kertész Erzsébet emlékének.

Kertész Erzsébet kis postagalambnak nevezte írógépét. Bár a kis postagalambnak ma már csendesen telnek napjai, még ma is méltán büszke arra, hogy törékeny, de határozott és erős akaratú gazdája oly sok éven át ütögette őt szelíden - ezzel varázsolva sok szép órát, napot és évet több generáció számára.
Drága kicsi Szonja, tiszta szívből kívánjuk Neked, hogy minden könyv olvasása felejthetetlen örömöt jelentsen számodra és soha ne feledd: az olyan ember, aki könyvet olvas, soha nincs egyedül!
Köszönjük a Móra Kiadó segítségét, hogy megtalálhattam és megismerhettünk két fantasztikus embert, Kertész Erzsébet írónő gyermekeit, örököseit: Sonja Fox asszonyt és Bátki Mihály urat.




Külön szeretnénk köszönetet mondani a KOGART Ház-nak, elsősorban
Fejes Júliának és Fertőszögi Péter úrnak a nagyvonalú vendéglátásért és a részünkre biztosított kellemes környezetért.

/ 6

Szonja - Egy kívánság utóélete

Bizony igaz, hogy a csodalámpa dzsinnje féltve őrzi a gyermekek álmait, mindaddig nem nyugszik, amíg a gyermekek kívánsága nem úgy teljesül, ahogy azt ők a dzsinnel megbeszélték.

Szonja kedvenc írónőjétől, Kertész Erzsébettől szeretett volna eredeti dedikált könyvet kapni, de a dzsinnek, legnagyobb erőfeszítései ellenére sem sikerült a 2005-ben elhunyt írónőnek ilyen könyvére rábukkannia.
Végül azért sikerült egy olyan meglepetést szerezni a gyönyörű kamaszlánynak, ami kárpótlásként nagy örömöt jelentett számára, hiszen két fantasztikus embert ismerhetett meg : találkozhatott az írónő lányával, Szonja asszonnyal és fiával, Bátki Mihály úrral. Mindketten boldogan dedikálták neki az írónő könyvét.

Mindez 2009. őszén történt és bár sok-sok antikváriumban leadtuk a névjegyünket, mondtuk el szóban: ha véletlenül eladásra kínál valaki egy, az írónő által dedikált könyvet, szóljanak nekünk, hisz ezzel egy gyermek álma válhatna véglegesen valóra. Bevallom, nem hittünk igazán a csodában.

Idén májusban azonban mégis megtörtént az igazi csoda: telefonált egy kedves hölgy a Stádium Antikváriumból és boldogan újságolta, hogy valaki behozta eladásra Kertész Erzsébet Szamóca-lányok c.könyvét - az írónő dedikációjával, aláírásával.
A hölgy a könyvet azonnal felajánlotta, ajándékba adta a Csodalámpának, mi pedig boldogan hívtuk fel Szonját a nagy hírrel. Szonja csak ennyit tudott mondani: ezt nem hiszem el! Aztán mikor találkoztunk és átadtam neki a könyvet, kinyitotta és némán, boldogan símogatotta az írónő élő sorait.

Én pedig akkor éreztem igazán, hogy Szonja kívánsága végleg és igazán teljesült, mikor ő halkan, boldogan csillogó szemekkel megköszönte az ajándékot.

Köszönjük a felajánlását!

Szonja – újabb csodát tett a Dzsinn

,

Sokáig úgy tűnt, hogy Szonja kívánsága a 2009.szeptemberi beszámolóban leírt kompromisszummal, de mégis nagy örömet és különleges élményt jelentő megoldással teljesült. Aztán ez év júniusában ismét bebizonyosodott, hogy a dzsinn varázsereje határtalan: véletlen szerencse folytán egy antikváriumból a nagylány könyvespolcára mégis felkerülhetett kedvenc írónőjének, Kertész Erzsébetnek egy eredeti dedikált könyve. Ez azért is volt nagy szerencse, hisz a 2005-ben elhunyt írónő családja sajnos minden igyekezete ellenére sem talált a családi könyvtárban eredeti dedikációval őrzött könyvet.

Szinte hihetetlen, de néhány nappal ezelőtt a dzsinn újra csodát tett.

Kertész Erzsébet fia, Bátki Mihály úr megkereste a csodalámpát és boldogan újságolta, hogy könyvtára rendezése során teljesen véletlenül bukkant rá édesanyja Szonja című regényének egy példányára, amelyet az írónő a könyv megjelenésének évében, 1939-ben dedikált az édesanyjának. Ezt a rendkívüli, személyes kincset ajánlotta fel és adta át személyesen Bátki úr Szonjának . Ezzel azonban még mindig nem ért véget a "meglepetésnap", mert az írónő fia még egy ajándékkal kedveskedett a nagylánynak, mosolyogva és nagy szeretettel nyújtotta át a Teleki Blanka című regény új kiadásban megjelent példányát és saját kezűleg írt néhány sort a könyvbe Szonja számára.

Öröm volt látni, ahogy Szonja felváltva simogatta a könyveket és biztos vagyok benne, hogy nála méltó helyen lesznek a kapott kincsek.

Bátki úrnak külön szeretnénk megköszönni a nagylelkű felajánlást.