Danika egy nagyon jókedvű, csacsogó, eleven kisfiú. Mikor beszélgettem vele a Tűzoltó utcai Klinikán, elmesélte, hogy rajongásig szereti a helikopter modelleket és neki már van is egy pici távirányítós modellje. Piciny, törékeny kezecskéjét segítségül hívva elmagyarázta,hogy ő most már nagyfiú, és ha tényleg kérhet valamit a Csodalámpától, akkor ő most már egy " nagyfiús" távirányítós helikopter modellt szeretne. Nem titkoltam "tudatlanságomat" és megkérdeztem Danit, hogy vajon hol is lehet kapni olyan modellt, aminek igazán örülne. Csillogó szemekkel rám nézett és egy nagy, sajnálkozó sóhaj kíséretében megkérdezte: hát nem tudod? "Elmész a villamossal, leszállsz, befordulsz balra aztán mész még egy kicsit és már ott is vagy és megveheted...." Hát egy ilyen profi magyarázatra mit lehet válaszolni? Komoly tekintettel kértem bocsánatot tudatlanságomért, majd illedelmesen megköszöntem a felvilágosítást és megígértem neki, ha rendesen fog enni, akkor én is igyekszem mielőbb elérni az említett villamost....


Egy kedves fiatal testvérpár, Márkus Róbert és Márkus Norbert urak, a Ro - No Kft tulajdonosai azonban gyorsabbak voltak nálam: meglátták Danika kívánságát honlapunkon és már indultak is megvenni a távirányítós helikoptert....ők bezzeg tudták hova kell menni! Végtelen gondossággal és szeretettel választották ki a megfelelő modellt, és már csak arra vártunk, hogy Danika hazamenjen a kórházból, hiszen egy ilyen profi, nagyfiús modellt nem lehet csak úgy "lazán" a kórházban kipróbálni.
Szerencsére a kisfiút hétvégére hazaengedte a doktor bácsi, így vasárnap délelőtt elindultunk Dunakeszire Danikáékhoz.


Mikor megérkeztünk, Danika hatalmas szemekkel nézett ránk és kezdhettem én neki akármit mesélni a velem együtt érkezett két fiatalemberről, ő csak egy pontra bámult izgatottan...egy hatalmas csomagra, amiben a helikopter gyönyörű csomagolásban arra várt, hogy kibontva a csomagból, összeszerelés után két pici kéz a magasba röpítse. Nem kellett sokat várnia, hiszen Robi és Norbi bámulatos ügyességgel, percek alatt összeillesztettek minden apró darabot és az elegáns helikopter készen állt arra, hogy először még Norbi és Robi segítségével, majd néhány perc múlva már új kis gazdája, Dani irányításával a magasba repüljön. A próba sikerült, jöhetett az igazi játék, amiben elárulom, hogy Dani édesapja legalább olyan lelkesedéssel vett részt, mint Dani.....vagy akár Robi és Norbi is.


Végül a kertben folytatódott és fejeződött be a "légi bemutató", mi pedig megnyugodva távoztunk, mert éreztük, hogy a helikopter igazi, profi "pilóta" kezébe került.


Tiszta szívből kívánjuk Neked Danika, hogy nagyon sok örömöd teljen a "vezetésben" és ígérd meg, hogy néha azért apát is engeded "játszani".


Szeretnénk köszönetet mondani a kedves testvérpárnak, Márkus Róbertnek és Norbertnek, mert nélkülük Danika boldog mosolyára még valószínűleg sokáig kellett volna várni, kívánsága bizony nem valósulhatott volna meg ilyen gyorsan.