Dávid (3 éves, Budapest)




A kis Dávid, ha tehetné, minden alvást kihagyna és a szundik helyett is Thomas filmeket nézne a TV-ben. Arra azonban gondolni sem mert, hogy a Thomas mozdonyok életre is kelhetnek és a saját kis szobájában száguldozhatnak majd egy hatalmas, igazi pályán… és mindehhez semmi mást nem kell tennie, mint megkérni a csodalámpa dzsinnjét, hogy Thomas lépjen ki a tévé képernyőjéből és költözzön be saját kis otthoni birodalmába.

Mikor elvittem neki a megvalósult álmot a Tűzoltó utcai kórházba és beléptem a szobába, Dávid hatalmas barna szemei megteltek könnyel és félelemmel, hiszen nem látta még az ajándékot és azt hitte, azért jöttem, hogy tőlem is egy szurit kapjon.

Érkezésem előtt fél órával lumbálták a pici Dávidod és mozdulatlanul, fegyelmezetten feküdt az ágyban, nem is gondolta, hogy a dzsinn a fájó szuri kárpótlásaként egy hatalmas Thomas pályával és mozdonyokkal ajándékozza meg őt. Dávid, ahogy meglátta az ajándékot, azonnal elmosolyodott, könnyei rögtön felszáradtak és boldogan nyújtotta kezecskéjét, hogy megsimogathassa a már csak összeszerelésre váró saját kis vasúti birodalmát.

Bizony a lumbálás miatt még további két órát kellett a pici fiúnak mozdulatlanul feküdnie, de anya megígérte neki, ahogy vége a szigorú fekvésnek, máris mennek haza és otthon azonnal nekilátnak az „építkezésnek”.

Lassan készülődtem, hogy magára hagyom a csöppséget Thomas-szal, hiszen gondolatai már csak a játék körül forogtak. Mikor elbúcsúztam tőle, a kis Dávid integetni kezdett és apró kis kezét a szájához emelve egy nagy puszit küldött felém.

Köszönjük a puszit, kicsi Dávid, kívánunk mielőbbi teljes gyógyulást és kívánjuk, hogy Thomas és barátai nagyon sok boldog órát szerezzenek neked!







Köszönjük Mikó Viktória felajánlását, mellyel egy újabb gyermek arcára varázsolhattunk mosolyt!





Sipos Zsuzsanna
kívánságkoordinátor
2010.augusztus 31.

Archívum


Belépés