Habár még csak pár hete vagyok a Csodalámpa Alapítvány önkéntese, máris túl vagyok az első ajándék átadásomon. Misi, az egyik győri kívánságkoordinátor kb. 1 héttel ezelőtt felhívott, hogy van egy beteg kisfiú Gönyűn, Rajmund, akinek hamarosan megveszi az alapítvány nevében az ajándékot, és majd jelentkezik pár nap múlva, ha mehetünk átadni. Napról napra egyre izgatottabban vártam a hívását, majd végre tegnap, szeptember 22-én jelentkezett, hogy akkor másnap, azaz ma lenne aktuális az átadás. Ettől a hívástól egyszerre voltam boldog és izgatott. Örültem, hogy ilyen hamar teljesíthetem egy beteg kisfiú álmát, viszont izgultam is a számomra idegen helyzet miatt.

Végre eljött a kívánságteljesítés délutánja. Munka után elindultunk Misivel (amúgy Nyilas József a rendes neve) ketten Gönyűre. A hátsó ülést beterítették a dobozok, benne az ajándékba szánt felfújható, elektromos motorral rendelkező gumicsónak.
A Gönyű táblát megpillantva egyre jobban izgultam. Közben Misi elmondta, hogy az ajándékozásnál rajtunk kívül a polgármester úr, és több újságíró, illetve fotós is ott lesz, akikkel a Polgármesteri Hivatal előtt van találkozónk. Ennek megtalálása kicsit nehézkes volt, de végül a helyiek segítségével csak sikerült. Innen már egyenes út vezetett a 10 éves Rajmundék családi házához.

Rajmi nagyon meglepődött, mikor meglátott minket, nem tudta, hogy ki ez a sok ember, aki most hozzá jött. Rajmi elég szótlan volt, fáradt volt a tanulástól, és megszeppent a sok ember láttán. Természetesen mikor elárultuk neki, miről is van szó, akkor már örült az ajándéknak.

A ház udvarán a csónak kicsomagolása, felfújása és összeszerelése közben Rajmi meghatódott, pityergett egy kicsit. Miután teljesen elkészült az ajándék, a közös fotók is elkészültek. Hamarosan elérkezett a búcsú ideje, de még előtte az újságírók riportot készítettek az édesapával. Én eközben az édesanyával, a nagymamával, és Rajmi 8 éves testvérével, Lolitával beszélgettem, akik nagyon közvetlenek és barátságosak voltak, és nagyon örültek az ajándéknak.
Tőlük tudtam meg azt is, hogy Rajmi magántanuló, és nagyon ügyes gyerek. Testvére azt mondta, hogy ha ő is kívánhatna, akkor egy lovat szeretne, édesanyja pedig azt, hogy Rajmi meggyógyuljon. Rajmi kívánsága az alapítvány által már teljesült, remélem a család többi tagjának kérése is minél előbb teljesül.

/ 6

Rajmi, sok erőt és kitartást Neked a közelgő műtétedhez, gyógyulj meg minél hamarabb, és kívánom, hogy nagyon szép élményeket élj át csónakázás közben.

U.I.: Ismét bebizonyosodott számomra az a közhelyesnek tűnő gondolat, miszerint adni jó. Remélem még nagyon sokszor lesz lehetőségem ezt az érzést átélni.