Nagyon siettem, hogy Mátét még elérjem a Tűzoltó utcai Klinikán, hiszen szerencsére a kezelések végeztével már készülődött hazafelé édesanyjával.

Mikor megérkeztem, a magasra nőtt, mosolygós kamasz fiú a társalgóban ült és kérdő szemekkel nézett rám. Gyanította, hogy hozzá jöttem, így aztán egy kicsit reményt vesztve nézett utánam, mikor köszönés után elmentem mellette, majd a nővérkével és a doktor úrral kezdtem beszélgetni. Azt persze nem látta Máté, hogy a bejövetelkor is rejtegetett szép nagy csomagot a beszélgetés közben a nővérpult mögé dugtam.

Aztán néhány perc után leültem Máté mellé, beszélgettünk és közben a dzsinn Máté háta mögé varázsolta a csodalámpától kért komoly ajándékot - a Nintendo Wii játékgépet. Mikor a fiú megfordult és meglátta a csomagot, egy nagy "hűűűhaaa" kíséretében örömmel kezdte bontogatni a különböző alkatrészeket, nagy szakértelemmel magyarázta nekem, hogy melyik csatlakozó mire való, és milyen komoly értéke van. Hát igen, ilyen az, mikor egy önkéntes képzettsége nem elég sokirányú és nem ismeri egy játékgép működését - van még mit tanulnom!

A legfontosabb azonban, hogy Máté arcán láthattam az örömöt és azt az izgatottságot, amivel várta már, hogy otthon összerakhassa a gépet - majd elkezdődhessen a játék, az önfeledt szórakozás.

Őszinte szívvel kívánunk Neked Máté nagyon jó szórakozást, sok-sok örömteli órát a játékok világában.




A kívánságot a támogatásával
teljesítettük. Máté nevében is köszönjük!