Mikor először szerettem volna beszélgetni a kis Csengével, éppen nyerésben volt Zsombor ellen a társasjátékban, így aztán nem illett zavarnom. A játék befejeztével aztán hozzám fordult és gyönyörű szemeit tágra nyitva hallgatta, miért is jöttem. Az Aladdin meséjét természetesen már ismerte, de azért mikor a dzsinnről kezdtünk beszélgetni, huncut mosollyal megjegyezte: én nagyon erősen és nagyon sokáig tudnám dörzsölni a csodalámpát, ha tudna nekem hozni a dzsinn egy olyan aranyos kiskutyát, mint amilyen a barátnőmnek van. Pillanatokon belül elmagyarázta nekem, hogy ő nem akármilyen kutyust szeretne, hanem egy olyan csodakutyust, amelyik tud vizet inni - sőt felemeli a lábát és akkor pisil is. Piciny kezecskéjét szája elé emelve kuncogott és igyekezett meggyőzni engem, hogy ez bizony igaz, mert vannak ilyen kutyusok és nagyon aranyosak. Csillogó szeméből láttam, hogy komoly feladat vár a dzsinnre, meg kell találnia Csenge számára álmai kutyusát.

A dzsinn bejárta az összes játékboltot, de mindenhol azt a választ kapta, hogy ezek a kiskutyák már nem játszanak többet a gyerekekkel, bizony időközben felnőttek és ma már a gyerekek elől elbújva, a bokrok sűrűjében végzik el kisdolgukat.
A játékbolt polcán viszont hatalmas szemekkel, fülét hegyezve, farkát csóválva, szájában finom csontot szopogatva üldögélt egy csodálatos tarka kutyus arra várva, hogy új gazdit találjon magának. Több se kellett a dzsinnek, leemelte a kis bernáthegyit a polcról és bevitte a kis Csengének a Tűzoltó utcai Klinikára, ahova a pici lány pont aznap érkezett kezelésre.

A kis Csenge hitte is meg nem is az időközben felnőtt kutyusról elmondott mesémet, de igazából nem is érdekelte, mert azonnal meglátta, hogy a hátam mögött valami csomagot rejtek és nyomban sejtette, hogy annak kibontása rá vár. Mikor meglátta a tüneményes kis jószágot, a dobozból kivéve azonnal magához ölelte, simogatta, becézgette és a kutyus azonnal nevet is kapott: Csonti névre hallgat ezentúl.

A boldogság leírhatatlan volt, Csonti az új gazdi minden parancsát azonnal teljesítette, sípszóra a gazdihoz fordult és farkát csóválva ugatni kezdett, simogatásra tisztelettudóan leült, ha pedig Csenge a kutyus orra elé dugta a finom csontot, akkor kitátotta a száját és azonnal bekapta a finom falatot. Nagy volt a kacagás, nővérkék és a gyerekek mind-mind megsimogatták Csontit, és azonnal szívükbe zárták éppúgy, mint új kis gazdája.

Ígérjük neked kicsi Csenge, hogy Csonti nagyon fog vigyázni rád, kívánjuk, hogy legalább annyira szeresd a kutyuskádat, mint amilyen szeretettel teljesítette a kívánságodat a Csodalámpa.