Gáborral az intenzív osztályon találkoztam először, ahol már határozott kívánságát mondta el. Mivel ott a PS 3 gépet nem tudta volna használni technikai okok miatt, próbáltam valami más kívánság irányába terelni. Gábor hajthatatlan volt és ragaszkodott az eredeti kívánságához és még egy autós játékot szeretett volna hozzá.

Bizonytalan volt jó ideig a fiú hazamenetele, hiszen lélegeztető gépre lett volna szüksége otthon is. Egy idő után újra meglátogattam. A kívánsága továbbra is a PS3 gép volt autós játékkal. Kíváncsian érdeklődött, hogy mikor kaphatja meg. Erre azt válaszoltam, hogy akkor majd, ha hazamegy. Ezt elfogadta.

Múltak a napok, és mikor ismét kerestem, addigra már Gábor csodák csodája otthon volt . Ekkor gyorsan intézkedtünk, megvettük az ajándékát és meglátogattuk otthonában. Amikor meglátott bennünket, rendkívüli boldogság tükröződött az arcán. Arról nem is beszélve, amikor a vágyott ajándékra tévedt a szeme…


- Igen, ez az! - mondta boldogan. Aztán meg kellett mutatni a játékot is, ami szintén elégedettséggel töltötte el. Kipróbálni még nem tudta akkor, mert meg kellett várnia az apukáját, hogy kiültesse a székébe.


Ragyogó mosolya elárulta, hogy milyen nagy örömet szereztünk neki, azzal, hogy teljesítettük a kívánságát. Reméljük, tud vele majd sokat játszani.




Köszönjük a Havervagy! baráti közösségének, hogy hozzájárultak Gábor álmának valóra váltásához!