Tamás egy quadot kért a Csodalámpa Alapítványtól, amit már régóta szeretett volna. Telefonon anyukájával egyeztettünk, hogy mikor érkezünk, hogy meglepjük Tamást, aki nem is sejtett, hogy eljött a nap a pillanat, amikor ki próbálhatja a quadját.

Megérkeztünk, de nem mert kijönni a szobájából, mert szégyenlős volt, végül csak rászánta magát és kijött hozzánk. Kérdeztem tőle, szerinted miért vagyunk itt nálad? Azt válaszolta, biztosan hoztuk neki azt, amit kért az alapítványtól.

Mondtuk is neki, hát ez a Te napod, mert valóban meghoztuk neked, amit szerettél volna! A kisfiú nagyon örült, meg sem tudott szólalni. Apukája segített neki összeszerelni az autót, hogy minél gyorsabban kipróbálhassa a járgányt. Tamás egyre jobban kibontakozott, és csak csacsogott és csacsogott. Nagy volt az öröm, ki is próbálta a quadot, száguldozott vele. A kolléganőm Kriszti, aki elkísért engem, felültette Tamást a háta mögé és együtt kocsikáztak a lakásban.

Természetesen a fényképezéssel minden pillanatot meg kellett örökíteni, mert szerette, ha fényképezik.

Reméljük, sok örömöd lesz benne Tamás!




Köszönjük visszatérő magántámogatónk, Frankl Endre adományát!!