Péter sokáig gondolkodott mit is kérjen a dzsinntől. Többször beszélgettünk és bár Peti egy nagyon csendes, halkszavú kisfiú, kiderült, hogy fantasztikus kézügyessége van, szeretett nagypapájával állandóan faragnak, barkácsolnak és rajong az olyan játékokért, aminek összerakásához komoly logikai készségre és kézügyességre van szükség.

Egyik nap a játszóházban találtam és mikor beléptem, azonnal láttam rajta, hogy bizony komoly beszélgetésre készül velem: odavezetett a számítógéphez és együtt kerestük ki azt a LEGO játékot, amiről már régóta álmodott.

Én is csak ámultam-bámultam, micsoda komoly szerkezetet, egy igazi, "lábon járó" markológépet mutatott a kis huncut fiúcska - csodák csodájára azonnal megeredt a nyelve az egyébként zárkózott gyereknek. Komoly okítást kaptam a gép működéséről és mikor vége volt az előadásnak, Peti csak ennyit mondott: hát én erről a markolóról álmodom!

Mikor a dzsinn ezt meghallotta, felkiáltott: - Ez aztán a nekem való feladat!, és már rohant is, hogy Peti kívánsága mielőbb valóra válhasson.

Nekem csak annyi volt a feladatom, hogy boldogan átadjam a várva-várt ajándékot.
A kisfiú szerencsére már nagyrészt csak kontrollra jár vissza a Tűzoltó utcai kórházba, így az ambulancián találkoztam vele. Mire odaértem, már túl volt a szurin és minden vizsgálaton, anyával készülődtek hazafelé.

Csodálkozott, hogy találkozunk, mosolygós szemén láttam, hogy hirtelen megjelenésem gyanút ébreszt benne. Nem tudtam sokáig leplezni a titkot és mikor előkerült a hatalmas doboz, Peti olyan izgatott lett, hogy még a kis fülei is kipirultak. Csak annyit tudott mondani: köszönöm, pontosan erről álmodtam!

A Csodalámpa csapata pedig arról álmodott, drága kicsi Peti, hogy mielőbb láthassa kipirult arcodon a boldog mosolyt, mikor kezedbe fogod a megálmodott ajándékot.

Kívánjuk Neked, hogy nagyon sok örömöd teljen a a markológép összerakásában és mielőbb élvezhesd fáradtságos munkád jutalmaként a kész "művet".