Laura kívánságát csak második nekifutásra tudtuk teljesíteni, mert tavaly ősszel nem érezte magát elég erősnek az úthoz. Álma egy párizsi utazás volt, szerette volna látni a Louvre-t és a piramist, találkozni Mona Lisával, hajózni a Szajnán, az öreg hölgy (Eiffel torony) szoknyájának a szélét húzogatni, a Montparnasse tornyából körbenézni, az utcákat járni és hallgatni a franciák csevegését vagy a metrón a zenészek és az énekesek fellépését élvezni, és érezni a város lüktetését.

Ahogy láttam, mindez sikerült neki és édesanyjának is, igaz, hogy csak röpke 3 nap alatt. Szombat délutántól keddig Laura kivirult, mindig mosolygott.

Regényeket olvasva, filmeket nézve hallottuk, elképzeltük milyen is lehet egy-egy felemelő pillanat. Egy ilyet átélni sokunknak sosem adatik meg vagy csak egyszer az életben. Nekem kétszer is sikerült, ajándék volt az a pillanat és mosoly, amit Laura édesanyjától kaptam a St. Chapelle kápolnában és az a mondat is, amikor megsúgta, hogyha bármi gondja lesz a jövőben, csak lehunyja a szemét és maga elé képzeli a templomot és Laurát a Notre-Dame-ban. A félhomályban gyertyát gyújtva szinte megállt az idő, amikor a híres rózsaablak alatt ültünk és élveztük a csendet, békét, hallgattuk a gyönyörű éneket. Itt sikerült elfelejtenünk a betegséget és fájdalmat, mindez a múltba veszett és tudtuk, hogy hamarosan az egésznek vége lesz és minden visszatér a rendes kerékvágásba. Remélem, hogy ez a pár együtt töltött nap sok erőt és örömet ad Laurának és családjának, és azt is, hogy hamarosan teljesen meggyógyul.




A kívánság teljesítésében nyújtott támogatást köszönjük az Art’Otel vezetőségének,
akiknek a jóvoltából Laura a párizsi repülőutat megelőző napot, illetve az azt követőt náluk tölthette,
és a FGSZ Földgázszállító Zrt. vezetőségének, hogy valóra válhatott a kívánsága.

/ 15