Az emberek arcára mosolyt fakasztani, szemükbe könnyet csalni, a legnagyszerűbb dolog a világon.

Charlie Chaplin

Egyik reggel, mikor megnyitottam a levelező rendszeremet, egy e-mailen akadt meg a szemem, mely a Csodalámpa Alapítványtól érkezett. Egy nagyon kedves levélben kértek fel bennünket arra, hogy egy beteg kislány kívánságát teljesítsük. Munkatársaimmal azonnal megbeszéltük, és együtt úgy döntöttünk, nem lehet kérdés, hogy teljesítjük Enikő kérését.

Enikő egy 11 éves kislány aki tabletet szeretett volna, lila tokkal, így nem is tűnt bonyolult dolognak beszerezni számára az áhított dolgokat. Akkor nem. A táblagéppel semmi gond nem volt. Úgy gondoltuk, hogy egy ugyanolyan gépet adunk át, mint amivel mi Fundamentások dolgozunk, amit gyorsan be is szereztünk. Ezután jött a gond, mert a gyártó, valamilyen érthetetlen üzletpolitikai okból nem gyárt lila színű borítót!

No de a lehetetlen nem létezik, így jött az internetes kutakodás, utánajárás és rövid 4 hét alatt megérkezett a várva várt lila tok, elhárult minden akadály, hogy végre örömöt tudjunk szerezni Enikőnek. 2013 szeptember 9-e volt a nagy nap, amikor találkozhattunk Enikővel a Heim Pál Gyermekkórházban, ahová vizsgálatra hozta édesanyja.

Úton a kórház felé szokatlanul feszült volt a hangulat, később bevallottuk egymásnak, hogy mindannyian tartottunk attól, hogy milyen lesz a kórház, milyen lesz a beteg gyerekek között lenni. Mennyivel más volt a valóság! Kedves orvosok, mosolygó gyerekek, barátságos olvasószoba, a mini állatkertben rohangáló mókusok!

Aztán megjött Enikő! Ha nem tudjuk, hogy beteg, ránézve nem gondoltuk volna. Örökös mosoly az arcán, egy folyamatosan csacsogó, vidám kislány. Jó volt látni a ragyogó szemét, amikor kibontotta, és kezébe vette a rég várt ajándékát. Gondoltuk, megmutatjuk, hogyan kell használni, de legnagyobb meglepetésünkre azonnal jobban kezelte a gépet, mint mi, akik naponta dolgozunk rajta. Na, mindegy majd gyakorlunk.

Én azt hiszem, mi sokkal többet kaptunk ezen a napon, mint Enikő. Látni egy kislányt, aki 11 évesen, súlyos betegen is állandóan mosolyog, nem foglalkozik a jelen helyzettel, csak a jövő érdekli, azt gondolom komoly tanulság.

Köszönjük neked Enikő, hogy együtt tölthettük ezt a fél órát, és kívánjuk, hogy minél hamarabb meggyógyulj, mert szükség van az olyan vidám, erős akaratú felnőttekre, mint amilyen te leszel.

Pacz József
SZEB
Budapest, 2013.09.09.

/ 3

Köszönjük a Fundamenta SZEB-nek, ezen belül Pacz Józsefnek és munkatársainak,
hogy segítettek valóra váltani Enikő álmát!