Bálint kívánsága igazán egyedi volt: Zorro-ként szeretett volna saját lován lovagolni.
Amióta iskolába jár, erről álmodozik, mert túl messze van a suli, lóval sokkal gyorsabban el lehet érni, arról nem is beszélve, milyen parádésan lehetne beügetni az iskolaudvarra...

Igen nagy szervezésbe kezdtünk, mert nem is akármilyen lóra vágyott Bálint, egy igazi szép színű hucul lóra.

Kedves támogatóink, Dr. Magyar Zsombor és felesége, Orsolya Tahitótfalun tenyésztenek ilyen lovakat. Többször is meglátogattuk őket, és Bálint szüleivel is egyeztettünk, melyik lovacska lenne a megfelelő.
Amíg mi egyeztettünk, kerestünk, Bálint már lovas leckéket is vett, őt Rónai Attila tanítgatta: hogyan kell ápolni a lovat, hogyan kell megülni... Attila nem is gondolta, hogy a kezdeti feladatok napról-napra bővülnek, mert íjászkodni, kardozni és még sok-sok mindent szeretne elsajátítani a kisfiú. Ő Zorro nevéhez és főleg tudásához hűen, mindent tudni akar.

Egy szép őszi napon Bálint felvehette a Zorro ruháját, de még mindig nem tudta, milyen meglepetés vár rá. Édesanyja, Edit és papája, Zsolt csak annyit mondtak, hogy a csodalámpások találkozni szeretnénk vele, megnézni a zorro ruhát és megbeszélni azt a bizonyos lovacska kérést.

Amikor megérkeztünk, Bálint igazi banditaként érkezett, talpig feketében, aranyszínű övvel... de szerencsére nem volt időnk megijedni, mert elénk futott és barátságosan fogadott testvérével, Nimróddal.
Miután átadtuk neki a Zorro-kalapot, amit egy másik csodalámpás gyerek, Efraim küldött neki, sétálni indultunk a legelőn és nézegettük a lovakat. Mi mindannyian tudtuk, hogy kicsit odébb, még láthatatlanul Mandula várja türelmetlenül kisgazdáját.

Ahogy közelítettünk, épp azt mesélte, milyen lovakon gyakorolja a lovaglást. Amint meglátta Mandulát, hirtelen elakadt a szava, és azt mondta, tudod, ilyen színű kellene nekem!

A már felnyergelt Mandula mellett ott állt Zsombor és javasolta Bálintnak, üljön fel, ha van kedve, menjünk pár kört a lovaspályán. Bálint nagyon izgatott lett, majd kis segítséggel a nyeregbe pattant és legényesen lovagolt néhány kört, persze Zsombor vezetésével.

Megkérdeztük Bálintot, ha lehetne megtartaná Mandulát? Erre nagy mosolygással válaszolta, hogy "igen".
No, itt árultuk el, hogy ez az aranyos paci bizony az övé lesz mostantól. Persze tudtuk, bár igent mondott az imént, még fel sem tudja fogni, hogy az övé...

... és e pillanatban szülei is felsóhajthattak, nem kell már titkot tartaniuk, sem mindenféle indokot kitalálni, hogy miért pont a kertjük közepén építenek "kocsibeállót", valójában persze a Mandula helyét...

/ 8

A „kipróbálás” után Bálint ideiglenes helyére vezette Mandulát, hogy az kipihenhesse a szállítás izgalmait. Cserében rögtön felajánlotta Mandula vendéglátójának és lovastanárának, Attilának, hogy ő is lovagolhat majd rajta.

Nem is tudjuk, ki volt izgatottabb, Mandula, Bálint, a szülei vagy mi…

Kívánjuk, hogy Mandula végérvényesen gyógyítsa meg Bálintot és azt is, hogy sok-sok évig jó barátok legyenek.