Kedves Csodalámpa!

Wenczel Gergő vagyok 17 éves egyszerű falusi srác, aki egy hatalmas álommal rendelkezett mindaddig, amíg ez az álom teljesült.
Kis korom óta focizok, ez az életem, és mint mindenkinek nekem is van kedvenc csapatom, ami nem mást, mint a Chelsea. Szóval, amikor a Csodalámpa önkéntesei megkerestek, el sem hittem, hogy ilyen dolog létezik, de aztán minden megváltozott.

Tavasz elején megmondtam, hogy mi az álmom, ami mi más lett volna, mint egy Chelsea hazai meccs és arra számítottam, hogy majd egy 2-3 év múlva talán teljesülhet is.
Ennek ellenére már október elején kaptuk a hírt, hogy november 1.-én lesz a mérkőzés.
Amikor anyukám elmondta, hát az valami elképesztő érzés volt. Eljött október vége, 31-én utaztunk repülővel Londonba, eddig még egyszer sem repültem, így ez is egy hatalmas élmény volt.

Az érkezés estéjén elmentünk a Shard-ra, ami Európa legmagasabb épülete, a kilátás az éjszakai Londonnal együtt fantasztikus látványt nyújtott.
Másnap reggel korán keltünk, a napot a British Múzeumban kezdtünk ami hatalmas épület, tele érdekes kiállításokkal, amiknek csak az egyik részét tudtuk megnézni Éva nénivel.

Ezután következett a csúcspontja az egész londoni túránknak, a meccsre metróval mentünk. Most Annamari kísért minket. A mérkőzés 15:00 órakor kezdődött, de mi már 13:00-kor ott voltunk, mert meg szerettem volna nézni a csapatok bemelegítését, komolyan már a bemelegítésüket látni is elképesztő volt! A stadionról nem is beszélve, hát valami leírhatatlan érzés, amikor bejutsz egy ekkora stadionba, ami életed álma, már magáért a stadionért is megérte volna elmenni.

De ez még semmi ahhoz képest, amit éreztem, amikor kijöttek a játékosok, nem jut eszembe más szó, egyszerűen be voltam zsongva. Hihetetlen, hogy ezeket a játékosokat 4 nappal ezelőtt még csak a tévéből láttam játszani, most meg itt játszottak tőlem alig 30 méterre. Elkezdődött a mérkőzés a szurkolók extázisban voltak, ahogy természetesen én is, hiszen az első helyről várhattuk az összecsapást. Ahogy egyszerre 41.842 néző együtt szurkol. ahhoz nincs hasonló érzés...
Ugyebár egy meccs 90 perc, hát én úgy éreztem mintha lezajlott volna 20 perc alatt, EZ VOLT ÉLETEM LEGJOBB, LEGSZEBB, LEGPOMPÁSABB NAPJA!
Tényleg erre nem is találok szavakat. Végig szorítottam a csapatomért, aminek meg is lett az eredménye, a mérkőzés végeredménye: Chelsea 2:1 Queens Park Rangers.

Ezután elmentünk sétálgatni London centrumában, ahol a főtereket néztük meg, csodaszépek voltak.

/ 4

Vasárnap Brigi társaságában városnézéssel kezdtük a napot, esőben, de ez minket nem érdekelt. Megtekintettük a Big Ben-t, a Westminster Abbey-t, Buckingham Palotát, majd ezek után elérkezett a várva várt stadiontúra.

Végigvezettek minket a stadionon belül eszméletlen volt látni a játékosok öltözőjét, ahol nap, mint nap készülnek a tétmeccsekre, megtudtunk sok új dolgot a túravezetőnktől, hogy például az Adidas évi 300 millió Fontot ad a klubnak és megannyi érdekes dolgot. Beülhettem José Mourinho székébe, ahonnan a véleményeit szokta az újságírók tudtára adni.

A stadiontúra után elmentünk még egy karikára a városba megnézni a Tower-t és a Tower-Bridge-t, lenyűgöző látvány volt, mindenkinek ajánlom, aki Londonban jár.

Végezetül nagyon-nagyon szépen köszönöm a Csodalámpa Alapítványnak, a támogatóknak, hogy ezt lehetővé tudták tenni nekem, Éva néninek, Joli néninek és végül, de nem utolsó sorban a két kísérőnknek, Annamarinak és Briginek nagyon szépen köszönjük a türelmes perceket!

Nem hittem, hogy léteznek még ilyen jószívű, kedves emberek, akik feláldozzák a szabadidejüket mások boldogságáért!
Ahányszor csak erre a túrára gondolok, egy bizsergés fogja el a testem, néha be is könnyezem eszméletlenül fantasztikus volt, remélem, még sok gyereknek tudnak segíteni! Nagyon szépen köszönöm! :)