Valamikor a nyár elején értekezleten beszélgettünk arról, hogy támogassuk régió szinten a Csodalámpa Alapítványt, hiszen nagyon nemes az a cél, melyet ők tűztek ki a zászlójukra.
Már alig vártam, hogy lehetőség legyen egy kisgyermek álmát beteljesíteni. A múlt héten végre megérkezett két kívánság hozzánk.
Nem volt kérdés a régió számára, hogy mind két kívánság teljesüljön.

Hát eljött végre a nap, melyet már nagyon vártam, hiszen szülőként, nagyszülőként tudom, hogy nincs szebb ajándék az ember életében mint egy gyermek, és nincs nagyobb fájdalom sem, mint mikor egy kisgyermek nagyon beteg.

Várakozással telve ültem autóba, hogy lássam végre Veronikát akinek a kívánsága teljesül a mai napon.

Vezetőmmel és egyik kollégánkkal illetve a Csodalámpa képviseletében jelen levő Andreával megérkeztünk a Szent László kórházba, ahol várt bennünket Hajni, Veronika édesanyja, és felkísért minket egy várószobába, majd elment a kórterembe a kislányáért.

/ 3

Amikor megláttam azt a 11 éves kislányt, aki már több mint 1 éve küzd a betegségével, a szívem összeszorult.
Veronika és édesanyja augusztus óta tartózkodnak a kórházban.
A kislány alig szólt, hiszen az elmúlt több mint egy évben kevés emberrel találkozott, mert nagy volt a fertőzés veszély, ezért elég zárkózott lett.
Félve, édesanyjával közösen bontották ki az általa kért laptop csomagolását, Veronika arcán átsuhant egy kisebb mosoly, mely az örömöt tükrözte.

Hajni elmesélte, hogy Ők Erdélyből kerültek a budapesti Szent László kórházba, mert itt látták azt az esélyt, hogy gyermekük állapota javulhat, vagy akár meg is gyógyulhat.
Csodálom azt az erőt, kitartást, elszántságot, melyet Veronika és szülei tanúsítanak nap mint nap. Végre eljön az a pillanat ( talán hétfőn), hogy a kislány ismét otthon lehet szülei és nagyszülei körében.

Az érzelmek még most is kavarognak bennem, hiszen látva ezt a küzdelmet egy gyermekért, megfogalmazódik egy gondolat a fejemben:
a mi kis problémáink eltörpülnek egy ilyen család láttán!

Tanuljunk, hát ebből az elszántságból, kitartásból hiszen a LEHETETLEN NEM LÉTEZIK!!

Székesfehérvár, 2014-12-17

Kemecsei Katalin