Levente idén nyáron 5 éves lesz, de eddig nem volt lehetősége strandolásra, „pancsizásra” – ahogy ő mondja.

Az indulás előtti napon szóltunk csak neki, hogy egy nagyon „szupi” helyre megyünk, ahol kedvére annyit „pancsizhat”, amennyit csak szeretne.
Mikor elindultunk, Miskolctól Alsópáhokig hallgattuk, hogy „Levi pancsizni megy”, és amint megérkeztünk a szállodába, szinte már bejelentkezni is alig tudtunk, mert egyfolytában sürgetett.

Gyönyörű szobákat kaptunk, amiket akár az otthonunkban is elfogadnánk, de nem nézelődhettünk sokáig, sőt kipakolni sem tudtunk, mert a szobába lépést követően néhány perccel Levi már fürdőnadrágban és úszógumiban folytatta a mondókáját.

Aztán végre beléptünk a fürdőbe és csobbanhatott! Az első ugrást követte még legalább 40! Eleinte víznyelőként működött a mi drága kisfiunk, de ez sem érdekelte, sőt még jobban élvezte! Ki a medencéből, be a medencébe, át a bébipancsolóba, le a kiscsúszdán, és megint és megint és megint, rohanás a vizet lövöldözős, szökőkutas, alagutas részre, aztán a nagycsúszdához, lecsúszás, felborulás, fejkoppanás a végén hatalmas kacagás. Hát estére szomjas nem volt, az biztos!

/ 4

Fenséges vacsora után jött a jól megérdemelt, pihentető alvás … sajnos csak reggel fél 6-ig, mert „Pancsi úr” picit korán ébredt és átjött szólni, hogy mehetünk „pancsizni”!

Így telt el csodálatos és felejthetetlen 5 nap, de természetesen kipróbáltuk a szálloda-nyújtotta egyéb lehetőségeket is: mint a játszóház a nagy alagutas csúszdával, a trambulinok, vacsi utáni séta a parkban! Az egész család elfáradt a végére, mert nagyon intenzív volt, de elmondhatatlanul jól éreztük magunkat és Levente azóta is az ott készült képeket és vízbe ugrálós videókat nézegeti.

Köszönjük Boboországnak és a Csodalámpának, számunkra ez maga volt a csoda.