„… Arnold vagyok és a Csodalámpa Alapítvány segítségével sikerült kijutnom Velencébe. Mesébe illő emberek és oda illő utcák vártak ránk, gyönyörű táj és kedves emberek fogadtak minket .A nemzetközi konyha ételei, italok, látványosságok, eltévedések és útbaigazítások tették ezt az utat felejthetetlenné…
Annak ellenére, hogy most voltam ott életemben először, annyira otthonosnak éreztem Mestre-t, mintha már fél éve ott élnék, és élném a saját életemet kisebb nagyobb felelőséggel a nyakamban.
Furcsa volt turista csoporthoz csatlakozni, és velük együtt menni a csodaszerűen szűk utcákban. Beléptünk az egyik templomba és a látvány ami fogadott, az valami elképesztően emberfeletti...Nem volt üres hely a falon,mindenhol kis freskó művészi szóval, a templom volt a „vászon „ és azt festették meg. Sikerült kiélni az olasz művészet iránti vágyaimat ,és szinte nem jött ki más szó a számon csak annyi, hogy :Váó... .
Nem is tudom mit mondhatnék, hálás vagyok és köszönettel tartozom, hogy ez megvalósulhatott és ennyi ember segített ennek a lebonyolításában…
A szívem egyik fele még mindig visszahúz, örömmel töltött el ez a kis ,,nyaralás"