4 fiú, de egy álom: élőben látni egy FC Barcelona meccset! Ráadásul közülük Adriánt a szülei egészen Ferihegyig "altatták" – csak az elutazás napján tudta meg a nagy hírt: repül Barcelonába! Egyik fiú sem ült még repülőn, és amikor a gép elrugaszkodott, akkor tudatosult bennük, hogy ez a CSODA velük történik meg!

Pénteken késő este érkeztünk Barcelonába, és aki az izgalmak ellenére tudott, az aludt egy nagyot. Másnap délelőtt sétálgattunk a város híres főutcáján a Ramblán egészen a kikötőig, de siettünk vissza a szálláshelyünkre, hogy még a délutáni meccs előtt a fiúk teljes Barca-s díszbe öltözzenek. Az internetről már megtudtuk, hogy ugyan Messi sérült volt, de CSODÁK CSODÁJÁRA mégis játszani fog! A Camp Nou-hoz gyalog mentünk, és már a szálloda közvetlen közelében becsatlakoztunk a stadion felé tartó emberáradatba. Először csak egy "patakocskában" meneteltünk, de ahogy az utcák összefutottak, egyre nagyobb lett a folyam. A hangulat nagyon barátságos volt – fiatal szülők mentek mellettünk kicsi gyerekekkel, mintha csak piknikezni indultak volna. Erről jut eszembe, hogy 3 napig voltunk a városban, ahol ezt megelőzően és utána is esett az eső, de erre a pár napra kisütött a nap, és 25 fokos "CSUDA" meleg volt! A stadionban az egyik szögletzászló közelében foglaltuk el az ülőhelyeinket. A levegőben harapni lehetett egy érzést, ami nem csak azért volt annyira intenzív, mert a világ egyik legnagyobb stadionjában voltunk telt házzal, hanem azért is, mert a város, a klub és a Camp Nou a katalánok szívének középpontjában van. Így ez az intenzív érzés a szeretet volt. Azon már annyira NEM IS CSODÁLKOZTUNK, hogy a házigazda csapat játékosai a mi szögletzászlónknál melegítettek! Messi nem jött be az első félidőben, de a Barca így is 3 gólt lőtt a Deportivo-nak. A második félidőben már arra a kapura támadtak a katalánok, ahol mi ültünk, és Neymar az orrunk előtt mutatta be CSODÁLATOS cseleit. Nemsokára beállt Messi is, és nem kellett sokat várni, hogy megszerezze a 4. gólt is, ami már a végeredményt is jelentette. A katalánok kedélyállapota egy időre be lett biztosítva, mindenki euforikusan jött ki a stadionból a város forgalmát több kilométeres körzetben megbénítva.

Másnap már ismerősként mentünk vissza a stadionhoz, de most a múzeumot és a kulisszák mögötti területeket néztük meg. Elképesztő mennyiségű relikvia, kupa, aranycipő és aranylabda koncentrálódik ott egy helyen. Megnézhettük az öltözőket, a sajtószobát, a közvetítő állásokat, a kispadokat és karnyújtásnyira kerültünk a gyephez is. A fiúk Barcás ruhadarabjainak, kiegészítőinek és ajándéktárgyainak számai ezen a napon hatványozódtak. Az már csak hab volt a tortán, hogy lementünk a város egyik homokos tengerpartjára, mert melegen sütött a nap, és a fiúk itt találkoztak először a tengerrel is. Nem állhatták meg, hogy ne menjenek bele. Október közepén szerintem ez még ott is CSODA!

Az utolsó fél napban még kirándultunk egyet Gaudi híres alkotásai között, de igazából minden gyerek gondolata csak a körül forgott, hogy de jó lenne még maradni, még több meccset, még több gólt látni! Ugyan ez a CSODA is 3 napig tartott, de biztos vagyok benne, hogy örök nyomokat hagyott a fiúk emlékezetében, és ezt még az unokáiknak is mesélni fogják!

/ 3