Beatrix 12 éves, Miskolcon a GYEK-ben gyógyítják. Élete minden perce a lovakról szól. Négy éves korától lovagol. A ruháin, tolltartóján, ágyneműjén lovak képei láthatóak. Mi mást is felelhetett volna arra kérdésemre, hogy mit szeretne a Csodalámpától, mint azt hogy egy lovat. Kicsit megdöbbentem a gyors és határozott kijelentéstől, de Beatrix elmesélte, mi minden köti a lóhoz, a lovagláshoz. Elmondott sok mindent a lovakról, lovaglásról, s így megértettem, hogy miért is nagy álma egy 7 évnél idősebb, sárga kanca. Természetesen szülei és orvosa is beleegyeztek abba, hogy Beatrix megkaphassa a lovat.

Édesapja otthon hozzákezdett építeni az istállót, hogy amikorra meg lesz a lovacska, már tudják hová tenni. S végre eljött a várva várt nap, amikor Beatrix élete nagy álma beteljesült.
Amikor megpillantotta a sárga kancát, szeme megtelt örömkönnyekkel.

„Megvagy! Tényleg, megvagy! Az enyém vagy lovacska!” - suttogta halkan a kislány.

Körbenézegette, simogatta, beszélt a lovához. Nagyon megható pillanatok voltak! Aztán felkantározták a Bóbita névre hallgató lovat. Nyereg került a hátára, s Beatrix végre felülhetett a saját lovára. Látszott, ismerkednek egymással, de mindketten jól érzik magukat egymás társaságában. Beatrix szüleinek szemében hálakönnyek csillogtak. Nagyon meg voltak hatódva ők is. Hiszen annyi hosszú, kórházban töltött hónap után végre igazán boldognak látták kislányukat. És Beatrix csak lovagolt, rótta a köröket az immáron saját lován!!

Kedves Beatrix!
Mit is kívánhatnánk neked ez után a megható kívánságteljesítés után? Először is jó egészséget, nagyon sok örömöt ehhez a szép sárga kancához. Legyetek sok - sok évig nagyon jó barátok!


Köszönjük az FGSZ Zrt. támogatását!