Barninak és Tominak ugyanaz volt a kívánsága, melyre mindketten két évet vártak nagyon kitartóan. Ezt az utazást együtt tettük meg, a gyerekekkel és szüleikkel.

Már a várva várt indulás nagy napja előtt találkoztunk, mert repülőgépünk másnap nagyon korán indult és mindannyiunk Budapesttől több órányi autózásra lakik. Szerencsére lehetőségünk volt az estét a reptéri szállodában tölteni. Ott találkoztunk, megismertük egymást és finom vacsoránk elfogyasztása közben egyeztettük a terveket, kérdéseket. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy nagyon várjuk az indulást, és a ránk váró sok élményt.

A korai indulásunkban segítségünkre volt két nagyon kedves fiatalember is, akik a WizzAir-nél dolgoznak. Elsőként Bence volt a segítségünkre, akivel már előző nap telefonon egyeztettük, hogy hol, és mikor találkozunk. Ő végigvezetett minket az ellenőrzésen, csomagleadáson és egészen a repülőhöz vezető buszig kísérte kis csoportunkat. A meglepetés még csak azután kezdődött, amikor a kapitány bemondta a repülőn Barni és Tomi nevét, hogy őket külön üdvözli a fedélzeten. Ezután egy szintén nagyon kedves és segítőkész steward, Zsombor külön beszélgetett a két fiúval, és mindegyiküknek átadott egy-egy ajándékot a repülő teljes személyzete nevében, egy mindenki által aláírt csomagolásban. Nagyon megható volt, még a szülők számára is. Azt sejtettük, hogy tudnak rólunk, de egyikünkben sem merült fel ilyen mértékű szíveslátás.

Az odaútról annyit kell még tudni, hogy Tomi, és az anyukája is először repültek életükben. Természetesen sikerült úgy intézni, hogy Tomi ablak mellett ülhessen, és mivel elől ültünk, a szárny sem zavart be a tökéletes kilátásba és a tiszta ég miatt a felhők sem.
Megérkeztünk Párizsba, ahol még egyikük sem járt, így mindenki érdeklődve ismerkedett a nevezetességekkel mielőtt továbbindultunk Disneylandbe. Különleges élményt jelentett megpillantani az Eiffel-tornyot.

Disneylandbe az RER-rel mentünk, ami egyenesen a célhoz repített minket. Megérkezéskor először is a „vonatból” kiszállva próbáltuk felfogni a hely nagyságrendjét. Egy nagy téren értünk ki, ahonnan a Disney Village-ből (Disney falu) próbáltunk eljutni a szállásig. Láttuk, hogy nagyon közel van a híres, nagy cél bejárata is és a Disney Studióé is (amiről pár nappal az indulás előtt nem is tudtam, hogy létezik), de mi egyelőre nem arra vettük az irányt.

A sokadik meglepetés a szálloda volt, pontosabban 3 szálloda állt egy tó partján, amiből az egyikben volt a szállás, mely tengerészeti tematikával volt berendezve (a másik a New York és szuperhős, a 3. pedig, az erdő-medve-természet…).
Ismét egy gyors pihenő, és kora délután elérkezett a várva várt „csoda”…, beléptünk Disneylandbe. Ami ott várt minket, arról mindenkinek csak elképzelései és fantáziái voltak. Szavakkal nehéz leírni, hogy mi várja ott az embert. Egyrészt rengeteg ember, másrészt gyönyörű épületek, mint ahogy én elképzelem a 20-as évekbeli kisvárost az USA-ban, tematikusan elrendezett parkrészek (vadnyugat, Aladdin, mexikói, kalózos-sziklás, kislányos, kisgyerekes, Star Wars-os…), és az egész közepén a Disney kastély.

/ 17

A gyerekek elsőként az első nagyobb hullámvasutat célozták meg…, és azután a következőt, és az azutánit, és közben az apróbb látványosságokat is megnéztük, de néhány óra múlva már mindenkinek megvolt a kedvenc hullámvasútja, látványossága, és beszédtémája. Külön hullámvasút volt a bányában, mini-gőzmozdonyon, az Indiana Jones, ami fejen is állt, a Karib tenger kalózaié vízen ment, és a föld alatt, de a leggyorsabb…, anyukák rémálma egyértelműen a Star Wars-é volt, ami majdnem végig sötétben ment…
Estére mindenki élményekkel telve és fáradtan fogyasztotta el a svédasztalos vacsorát, ami közben megbeszéltünk a következő napot. Az volt a terv, hogy másnap a Disney Studiót látogatjuk meg, ami kicsit kisebb, mint Disneyland, és ott a Marvel hősök kaptak helyet, és természetesen majdnem mindegyikhez tartozott egy hullámvasút is. Voltunk még a Rémségek tornyában, ami egy szellemlakta hotel elromlott liftjében játszódott…, itt megtudtuk, mi az a szabadesés, és a súlytalanság, jónéhány súlyos másodpercben.

Disneyland második estéjén mindenki eljött és megnézte az éjszakai show-t, ami este 11-kor van, minden nap. Mi arra jutottunk, hogy biztos azért ilyen későn, mert este 10-kor még bőven világos van. Az az élmény méltó lezárása bármilyen Disney napnak. A Disney figuráinak rövid történetét vetítették a kastélyra, amit szökőkút-játékkal és tűzijátékkal tettek mindenki számára felejthetetlenné, miközben természetesen végig mentek a filmzenék is.

Eljött a hazaút napja. Egy finom közös reggeli után megbeszéltük, hogy már mindenki ismeri a helyeket, útvonalakat, főbb látványosságokat, így ma külön megyünk arra a pár órára, ami még hátra volt a reptéri transzferbusz indulásáig. Volt, aki még egy utolsó nagy hullámvasútra vágyott, volt, aki a testvérének próbálta beszerezni Thor kalapácsát.
A hazaút rendben és gyorsan zajlott, már szinte mindenki rutinos repülő-utas volt és mindenki egyre többet gondolt arra, hogy milyen jó is lesz hazatérni és elmesélni a családnak ezt a hatalmas élményt, melyet szerintem nem is lehet ennyi idő alatt feldolgozni. Még nagyon sok idő után is mosolyt fog csalni az arcokra az emlékezés.

Hálásan köszönjük támogatóinknak, a Wizz Air Hungary Ltd. vezetőinek, földi és hajózó munkatársainak, az Euro Disney Associes S.C.A. WISH programjának, a Schneider Electric-nek, az MVM Energetikai Zrt.-nek, az ibis Styles Budapest Airport szállodának, továbbá magántámogatóinknak, hogy segítségükkel valóra válthattuk Barnabás álmát!