A többiekhez hasonlóan Patrik is nagy izgalommal készült a találkozóra: külön csomagot állított össze az aláírandó emléktárgyakból. A közös fotózásnál büszkén állt fel tolókocsijából kedvence mellé - ami bizony édasapjától Schumacher úrig mindenkit meglepett egy cseppet...

A beszélgetés végén Ő volt a legbátrabb és közölte Schumacherrel, hogy: "Verje le jól a magyarokat a pályán", ami a tolmácstól szabad-finomított fordításban így hangzott: Patrik sok sikert kíván Önnek a Hungaroringen és természetesen itt a pályán is.

A találkozó után Patriknak különleges élményben volt része: magát a mérkőzést testközelből, a pálya széléről nézhette végig. Lefotózni Schumit, amint szögletet rúg, nem mindennapi élmény. A mérkőzés végén Eperjes Károly és Felipe Massa személyesen köszönte meg Patriknak a biztatást...

Köszönetet mondunk a jegyekért a Magyar Telekomnak, a találkozó megszervezéséért pedig a Careers Management Group és a formula.hu munkatársának.
Sajnos Schumacher úr kifejezett kérésére közös fotókat nem publikálhatunk a találkozóról.

Csabának a találkozó Michael Schumacherrel túl rövidnek bizonyult.
Olyannyira, hogy sajnos a kedvenc ferraris pólóját sem volt ideje aláiratni. De természetesen kézfogás, egyéb autogramm, s néhány kedves szó neki is kijutott a bajnoktól, így igazából panaszra, reméljük neki sincs oka.
A focimeccs fantasztikus volt, Hajdú B. István és Hajós András kommentálásában komoly rekeszizomgörcsöket okozott, de mindekinek - így Csabának is - volt ideje kipihenni mindezt a Hungaringen, szombaton.
S valljuk be, senkinek sem egyszerű feldolgozni, hogy az a világsztár, akiért rajong, ott áll előtte, s kedvesen, közvetlenül beszélget vele.


Köszönetet mondunk a jegyekért a Magyar Telekomnak, a találkozó megszervezéséért pedig a Careers Management Group és a formula.hu munkatársainak.
A személyes találkozásról Schumacher úr kérésére nem publikálhatunk fényképet.

Csinády Rita és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.08.05.

Nehéz az élete annak, aki egy tolószékhez láncolva csendes falucska szélén tölti mindennapjait. s még sincs egy panasz szava sem. Büszkék vagyunk Rád, Andris!
Reméljük, hogy nagy örömet okoztunk Neked a számítógéppel!

A Csodalámpa csapata
2006.04.13.

Nikolett kívánsága az volt, hogy barátnőjével, Barbarával bringóhintózhasson egy jót a Margitszigeten.
Nekünk, Csodalámpásoknak nagyon tetszett ez az ötlet, azért is, mert tudtuk, hogy 2006. június 10-én, az immár hagyománnyá vált "Csodalámpás Bringónapon" egy szokatlan nevű és külsejű bringó átadására is sor kerül a Margitszigeten. Miért is ne aznap teljesítsük Niki vágyát...

Bár délelőtt az idő enyhén szólva borzalmas volt, hol jég esett, hol már majdnem hó, bíztunk abban, hogy délutánra minden rendben lesz. Addig is sütit készítettünk és egyéb finomságokat, hogy legyen mivel várnunk Nikit és családját. Délután 3-kor kisütött a nap, így vadonatúj bringóhintónk gyönyörű fényben tündökölt.
Mire Niki és Barbara megérkeztek ott állt egy feldíszített hintó a Halastó melletti Bringóvár udvarán.
Messziről látszott, hogy a sok lufi nélkül is más, mint a többi, már csak azért is, mert a neve Csodalámpa...

Természetesen ők ültek először fel a "Csodalámpa" hintóra, mely a Bringohintó KKt. és tuljadonosa, Szabó László úr szívességéből egész évben hirdeti az alapítvány tevékenységét a Margitszigeten.
Persze nemcsak hintózás a világ, a Bringónapon lufihajtogatástól a kézműves játszóházig és pólófestésig még sok más szórakozás várta a gyerekekekt és felnőtteket.

A reméljük, hogy nemcsak Barbarának és Nikolettnek, hanem sok-sok más gyermeknek fog még örömet okozni a Csodalámpa hintó.

Újfalusi Ildikó
kívánságkoordinátor
2006.06.10.

Jennyfer nagyon sokat volt az utóbbi időben kórházban, és közösségbe sem mehet egy darabig még.
Ezért döntött úgy, hogy egy Playstation2 játékot kér a Csodalámpától, mert ezen nemcsak játszhat majd az öccsével, hanem DVD filmeket is megnézhetnek majd együtt a családdal.
Amikor beléptünk a dobozzal, eg kicsit megilletődve vette át, és bontotta ki a kincset.
Természetesen azonnal ki kellett próbálni, szerencsére volt is otthon egy játék - stílusosan épp egy focis játék - hiszen csak néhány napja fejeződött be a világbajnokság. Amikor a játékot a TV-vel összekötötte a család, előszőr öccse próbálta ki - láthatóan profi játékos, aztán merte Jennífer is elkezdeni a játékot.
Egy kis testvéri segítség, és instrukció még elkélt, de drukkolunk Jennifernek, hogy hamarosan profi használója legyen a játéknak, és ezúton is köszönjük a Sony cégnek, hogy lehetővé tette, hogy egy újabb gyerek megkaphassa "álmai játékát". Hajrá, Jenny..! Sok sikert!

Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.07.12.

Viktória az unalmas kórházi kezelések idejére kölcsönkapott egyszer barátaitól egy X-Box játékot. Sajnos azt vissza kellett adni, de a kórház továbbra is unalmas maradt. Így álma egy ilyen játék lett.

Amikor meglátogattuk a kórházban, épp a magas lázával küzdöttek a nővérek, orvosok. Távolról figyelte csak az ajándékot is. De amikor kiléptünk a szobából, hallani lehetett az izgalmat, ahogy édesapjával kicsomagolták a játékot...

Mielőbbi gyógyulást!

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2006.07.10.

Dóri egy igazi, szép biciklit szeretne volna, mert a régi már tönkrement, (és bizony egy 3 évesnek kicsi is már) amivel otthon, Siófokon nagyokat lehet majd bicajozni apával.
Természetesen a Csodalámpa azonnal rátalált arra a biciklire, ami Dóri titkos vágya volt - sajnos az átadásra egy kicsit várni kellett, mert Dóri állapota nem tette lehetővé az átadást.. de csak eljött a nagy nap végre!
Titokban, a mamával és Enikő főnővérrel szövetkeztünk az átadáshoz. Begurult a gyönyörű, piros bicikli, színes lufikkal díszítve az elkülönítő előterébe.
A nővérkék az ajtónál leskelődtek.
Dóritól megkérdeztük, jól tudjuk-e, hogy egy gyönyörű bicikli az álma..?
Mivel ő épp háttal állt, nem vette észre, hogy a bicikli már ott volt a teremben.
Amikor (egyelőre még szégyenlősen) bólintott, megkértük, nézzen hátra, mert ott van a bicikli, amire vágyott..
Dóri hirtelen felugrott, és már futott is a biciklihez, felpattant rá, és megcsodálta rajta a "gyerekszállító" kosarat, amit a maci azonnal elfoglalt, sőt! még biztonsági öv is volt rajta, hogy a macika biztonságban utazhasson akkor is, ha a bicaj esetleg száguldozik.
Nagy sikere volt a dudának, és a lufiknak is, Dóri a szűkös térben, le-fel bicajozott délelőtt, az infúziós álvány, és a bútorok egy picit útban voltak a manővernél, de a felnőttek segítettek.
Szerencsére aznap már hazamehetnek, és otthon lehet már majd szabadon használni a kerékpárt.
Azt még feltétlenül észre kellett venni, hogy Dóri "biciklis ruhája" tökéletesen illet a járgányhoz: épp azok a színek (piros, narancs, sárga) voltak rajta, amivel a biciklit díszítették.
Gyönyörűek voltak, Dórika és a maci is egyfolytában moslygott kis ülésében.
Nagyon boldog volt az a reggel..

Titkos Rita és Flandera Tünde
kívánságkoordinátorok
2006.07.03.

"Pedig egy perc, egy parányi vígasz,
ha csak megnyugszik egy kicsit,
mély álomba ringatta volna
teste és lelke kínjait."

(Szabó Lőrinc)

Nikit régóra kezeljük klinikánkon és közben átesett Miskolcon egy csontvelő transzplantáción is.
Az életéért küzdünk nap mint nap. Egyre elesettebb és apatikusabb. Felfigyeltünk arra, hogy amikor Miskolc neve szóba kerül, felcsillan a kis szeme. Mint megtudtuk az anyukájától, ilyenkor azt hiszi, hogy megint oda utazhat. Volt ott a kórházban egy csúszda amit nagyon szeretett és vágyott rá. A Csodalámpához fordultunk segítségért. Még azon a napon megérkezett a csúszda. Gyönyörű piros, sárga létrával. Sajnos még nem próbálhatta ki, de ahogy felébredt, bágyadt kis arcán a csodálkozás, öröm és egy kis érdeklődés látszott. Felült az ágyában, ami mostanában egyre ritkább volt. Nézegette és nagyon elégedett volt. A babái sorra ki is próbálták. Hogy jól láthassa, feltettük a vele szemben lévő ágyra vagy éppen ahova kérte. A nagyon gyenge állapotú kislány, szinte már nem is beszélt, de amikor rákérdeztünk: - Kié a csúszda? - kicsit felélénkült, büszkén nézegette és azt mondta: - Az enyém!
Kicsi Nikike azt kívánjuk neked, hogy gyógyulj meg és tudjál nagyon sokat csúszdázni!
Anyukájának csak hulltak a könnyei és csak azt mondogatta: - Köszönöm, ez egy csoda!

Bezdánné Végh Tünde

2006.07.07.

Képriport

/ 5

A 14 éves Gergő azt kívánta, hogy részt vehessen iskolája (Mozgásjavító Általános Iskola, Sály) tanévzáró ünnepélyén. A második félévben már nem tudott iskolába járni, Bp-en kezelik a Bethesda kórházban.

Ez ám a pompás kívánság, gondoltuk!
Hétfőn még úgy tudtuk, bő másfél hét van az évzáróig, nyugodtan megszervezhetünk mindent. Kedden viszont kiderült, hogy tévedtünk, már csak 3 napunk van péntekig...

Gergő állapota miatt mentőre volt szükség az utazáshoz, hálás köszönet érte a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat vezetőinek és munkatársainak, akik habozás nélkül siettek a segítségünkre.

Az iskola igazgatója és tanárai Gergő kedvéért egy napra sűrítették össze az évvége szokásos eseményeit.
Még arra is sort kerítettek, hogy Gergő vizsgázhasson a második félév tananyagából, amit sikeresen teljesített és méltó jutalomként a bizonyítvány mellé könyvet és egy repülőgépmodellt is kapott ajándékba e szép nap emlékére.

Azt hiszem a képek magukért beszélnek, sikerült-e "jól" teljesítenünk ezt a különleges kívánságot és örömet okoznunk Gergőnek. Végtelenül boldog volt, bár számára ez a nap meglehetősen fárasztónak bizonyult.

Jóllehet a Csodalámpa volt ezen a napon a kívánságteljesítő, ám végig úgy éreztem, hogy mi és a mentősök, tanárok, gyerekek is jócskán kaptunk ajándékot - Gergőtől.

Czakóné Bálint Judit
önkéntes
2006.06.09.

Attila izgatottan várt, hogy háromórai autózás után végre az Állatkertben legyen.
Mikor meglátták a pénztárnál kanyargó hosszú sort, nagyon megijedtek. Ők még nem tudták, hogy az Állatkert Alapítvány segítségével pillanatok alatt benn leszünk. Attila izgatottan nézte sorra az állatokat. Különösen a fókák és a majmok tetszettek. Sajnos a zsiráffal nem sikerült találkoznunk, annyira elbújt. Délután, mikor mi már teljesen elfáradtunk, Attila még mindig tele volt energiával.
Így talán a hazafelé vezető út már nem is tűnt olyan hosszúnak.

Újfalusi Ildikó
koordinátor
2006.06.11.

Pénteken délután Adrienn éppen ballagására készült amikor megérkeztünk hozzájuk a kívánság laptoppal. Nagy volt a meglepetés, és az öröm, mert nem tudott érkezésünkről. Elöször nem is akarta elhinni, hogy ilyen gyorsan teljesült a kívánsága.
Aztán édesapjával közösen üzembehelyezték a készüléket és Adrienn számára megszünt a külvilág.

Köszönjük United Way Alapítványnak a közreműködést és a GE-nek, hogy e kívánság teljesítését adományával lehetővé tette.

Köszegi Judit
2006.06.15.

Ádámnak két kezelés között váratlanul be kellett jönnie a klinikára egy napra. Másnap reggel nagyon nem örült annak, hogy nem indulhatnak haza Édesanyjával azonnal, hanem még egy kis időt a klinikán kell töltenie. Amikor leültem az ágy mellé bánatosan kezdte mondani, hogy nem érti mire kell még várnia.A meglepetést ekkor adtam a kezébe. Furcsán nézett rám először nem is fogta fel hogy mi lehet. Aztán csendben megkérdezte – csak nem .........? Majd maga adta meg a választ : teljesült a kívánsága, a régi vágya a csomagban csak a a várva várt videókártya lehet ! Aztán gyorsan elmesélte nekem, hogy mi mindet tud ez a kártya és milyen nagyszerű lesz otthon mindjárt kipróbálni, lehet vele játszani, tanulni, szerkeszteni továbbfejleszteni az informatikai tudását.
Kivánunk Ádámnak sok sok szép élményt és mielőbbi gyógyulást.

Köszönjük Mária támogatónknak, hogy lehetővé tette Ádám kívánságának teljesítését!

Kőszegi Judit
Régióvezető
2006.06.27.

Bence kívánsága egy számítógép volt. Csak szülei tudták, hogy 2006. június 27-én, amikor a szokásos vizsgálatra jönnek a budapesti kórházba, akkor ez a kívánság teljesül.

A meglepetés zárkózottsággal párosult, de Bence édesapja vígasztalt minket, hogy biztos nem lesz ez így majd a hazafelé vezető úton. A szokásos marcipán lámpásnak már felszabadultan tudott örülni. Együtt örülünk vele, és mielőbbi gyógyulást kívánunk!

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2006.06.27.

Robi egy kalózos legot kért, amivel otthon is és a klinikán is tud játszani. Az ajándék átadásásra 2006.06.15-én került sor Szegeden. A kisfiú már a hazautazásra készült azon a napon, és nem is sejtette, hogy érkezik hozzá a Csodalámpa.
Amikor meglátta az ajándékot, azt mondta : "Én mindig is ilyet szerettem volna!" Látszott, hogy nagyon örül, természetesen rögtön ki is bontottuk, hogy megnézze mi minden van a dobozban. Robi már alig várta, hogy hazaérjenek és elkezdhesse összerakni a játékot.
Látva az örömét úgy éreztem ismét csodát tettünk.

Nagy Bettina
kívánságkoordinátor
2006.06.20.

Roland 15 éves, csontvelő transzplantációt követően lábadozik. A Csodalámpától egy elektromos kerékpárt kért, alighanem azért, mert egy "igazit" még nincs ereje hajtani.

Alig néhány napja jelentkeztem a Csodalámpánál és máris kaptam egy izgalmas feladatot.

Igaz, Roland Hódmezővásárhelyen, tőlem vagy 100 km-re lakik, de először a környéken próbálkoztam, hogy a nagyáruházakban is éppen hiánycikk elektromos kerékpárt megszerezzem.

Szerencsém volt, egy mezőtúri kereskedő, Zoltán jelentős árengedménnyel bocsátotta rendelkezésünkre az egyetlen, boltjában lévő kerékpárt. Ráadásul, amikor utazó üzletkötőként a túrkevei lottózóban elmeséltem, mivel fogalkozom mostanában, a tulajdonos és munkatársai adományaikkal beszálltak a kívánság finanszírozásába.

Ezek után elindultam a kerékpárral Hódmezővásárhelyre. Miután megérkeztünk Roland kapujához és levettem a bicajt az utánfutóról, nyomban az éppen akkor megjelenő Roland kezébe adhattam a kormányszarvat. De hol kell ezt bekapcsolni?!?

Negyed óra múltán már rá is jöttünk, hogyan működik a csoda-bicikli, és Attól kezdve Roland jó pár kört rögtönzött az édesanyja a nővre,(aki a donora volt) és a mi örömünkre.

2006. június 24-e különleges nap volt mindannyiunk számára, megtapasztalhattuk, hogy az emberek akár ismeretlenül is segítenek egymásnak, ha értelmét látják.

Köszönjük Zoltánnak, és Katalinnak az önzetlen segítséget, mellyel hozzájárultak Roland öröméhez.

Zemka Béla
koordinátor
2006.06.24.

Laci (16) kívánságáról már meg is feledkezett és nagy meglepetés volt számára, mikor a doktornő kis ünnepség keretében átadta neki a kért ajándékot, egy modellvasutat.
Laci nagyon örült és megfogadta, beszámol, hogyan sikerült megépíteni a vasútpályát.

Lengyel Andrea
koordinátor
2006.06.26.

A 13 éves István kívánsága egy X-Box játékkonzol volt.
Az ilyen jellegű kívánságok teljesítésére néha bizony sokat kell várni, ebben az esetben majd fél évet.

István már nagyon várta Kívánságának teljesítését és nagyon boldog volt, mikor végre átnyújtottuk nek az ajándékot!

Lengyel Andrea
koordinátor
2006.06.26.

Képriport

/ 7

Tibi (6) édesanyja értesítette még áprilisban a Csodalámpát, hogy kisfia szeretne egy beülős elektromos autót.
Kezelőorvosa nagyon támogatta a kérést, ugyanis Tibi immunrendszerét a kezelések erősen megviselték. A Szt. László kórházban fekszik, olyan részen ahol a kórterembe külsősöknek tilos a belépés...
Ez a kérés is felkerült a honlapra, és elindult a szervezés...

Aztán egyszer csak csengett a telefon és utána nemigen jutottunk szóhoz...

Történt ugyanis, hogy két aranyos kislány, Hanna és Nina, arra kérte barátait, hogy a születésnapi bulijukra ne ajándékokat hozzanak, hanem pénzt.
Hm, hm, hová lesz a világ, mondhatnák...

Csakhogy a kis barátok előtt a cél sem maradt titok: az így összegyűlt pénzből egy csodalámpás kívánságot szeretnének a lányok teljesíteni.
Nos, nagy volt a buli, sok pénz jött össze. Olyan sok, hogy némi szülői kiegészítéssel Tibi kívánságát teljesítették belőle a kislányok.

Tibi nemigen értette, hogy péntek délután miért kell beöltöznie (maszk, kesztyű) és a folyosóra kijönnie, pláne, mikor kilépve azt látta, hogy három felnőtt és három gyerek pislog felé kíváncsian.
Végül is reméljük, nem bánta meg hogy szót fogadott. A bemutatkozás után megkérdeztem, emlékszik-e még, mit kért a Csodalámpától. Hát persze hogy emlékezett. Na de akkor hol az autó?

Nos, az is ott volt, a folyosó kanyarjában eldugva, egy hatalmas dobozban.
Kata több órás munkája volt a csomagolás, és bizony nem is volt egyszerű - a szó szoros értelmében, kötött - kesztyűs kézzel kibontani a ládányi dobozt. Elkelt az adományozó kislányok segítsége.
Ám ekkor kiderült, hogy az autót össze is kell szerelni. Tibi saját kezűleg segített a duda, és a lámpák, tükrök felszerelésénél, a kormánnyal azonban meggyűlt a bajunk, senkinél nem volt csavarhúzó. Végül egy másik beteg kisgyerek édesapja adott kölcsön egy profi csillagcsavarhúzót. Ezzel és egy egyforintos segítségével végül a kormány is a helyére került.

Tibi alighanem nagyon elfáradt, mire a kocsi végre menetkész lett, mert Nina, Hanna, és Isabelle - mert persze a legkisebb testvér sem maradhatott ki az ajándékozásból - minden unszolása ellenére sem volt hajlandó beleülni az autóba.
Sebaj, reggelre már az akku is teli lesz és a széles folyósón kanyarogni is bőven lehet.

Patzauer Éva, Patzauer Gábor

2006.06.16.