Alexandrát (13 éves) mentő hozta kezelésre Egerbaktáról a SE 2. sz. Gyermekklinikájára. Sajnos a vérképe nem bizonyult elég jónak ahhoz, hogy kezelni tudják - Alexandra egy rosszindulatú agydaganattal harcol. Édesanyjával eléggé elszontyolodva várták a hazautat, amikor egyszer csak megérkezett egy jól megtermedt Micimackó!

Alexandra alig hitt a szemének, bár ő maga kért nemrég egy "nagy, plüss Micimackót" a CSODALÁMPÁ-tól.

Kívánjuk, hogy Micimackó igazi mackóhoz méltó erőt adjon Alexandrának betegsége legyőzéséhez.

Mariann messziről, Nagyatádról jár fel havonta, félhavonta kezelésekre, Budapestre. A 15 éves nagylány kívánsága az volt, hogy a "Barátok közt" Tildájával, vagyis Szabó Erikával találkozhasson. "Tilda" nagyon kedvesen reagált megkeresésünkre s azonnal ráállt a találkozóra. Az igazi randevúra azonban csak egy későbbi időpontban kerülhetett sor, mert a "Barátok közt" forgatása a megbeszélt napon órákkal tovább tartott, mert az egyik lámpa felmondta a szolgálatot, s így Erikának is tovább ott kellett maradnia a stúdióban.

Legközelebb, mikor Mariann újra Pesten járt, már teljesülhetett a kívánság, s sikerült találkoznia "Tildával".

Mariann nem volt elfogódott a hírességgel szemben, sokat kérdezett Erikától, s ő szívesen mesélt. Természetesen legtöbb szó a Barátok közt forgatásairól, a szereplőkről, színészekről folyt. Erika ajándékról is gondoskodott: képeslapokat, bögrét, pólót, a sorozattal kapcsolatos kiadványokat, újságokat hozott Mariannak. Mariann jó testvérként húgára is gondolt, s egy dedikációt kért számára a színésznőtől.

Szabó Erikának ezúton is köszönjük a kedvességét, Mariannak meg gyógyulást kívánunk!

2004. szeptember 25.

A 7 éves Feri történetére egy újságban figyeltünk fel. Alapítványunk megkereste a családot és megtudtuk, hogy a 7 éves kisfiú - akit nagyszülei nevelnek - egy kazettás magnót szeretne. A szüleitől kapott régi készülék elromlott, és másikra nem telik.

Az ajándékot Kuratóriumunk két tagja adta át a kisfiú Egertől nem messze fekvő otthonában 2004. márciusa végén. Az egyik támogatónk által biztosított mini Hi-Fi torony CD lejátszóval és rádióval több, mint amit Feri kívánt, de ő nem haragudott ránk ezért. Jó szórakozást és mielőbbi gyógyulást kívánunk.

A kívánság utóélete

Zsófi Veszprém-megyében lakik, édesanyjával és testvérével. Zsófika betegsége miatt nem terhelhető fizikailag, ezért igen keveset tud kimozdulni otthonról.

Nagyon szereti az állatokat, a lovak iránt pedig különösen érdeklődik. Kívánsága az volt, hogy szeretne családjával együtt eltölteni egy napot egy lovardában, ahol lovagolhatna, részt vehetne az állatok gondozásában, és többet megtudhatna lovakról.

Zsófi és családja segítőink, Zsolt és Barbara társaságában 2004. szeptember 19-én egész napos programon vett részt a tótvázsonyi Cseri Kastélyszállóban.

Zsófi első útja a lovardába vezetett, ahol már egy felszerszámozott póni várta. A szálló munkatársa, Gábor körbevezette - természetesen lóháton - a kastélyszálló területén.

A pompás ebéd után Zsófi és családja köszönetüket bejegyezték a vendégkönyvbe is, melyet a kislány saját kezű aláírásával ékesített.

Rövid szieszta után folytatódott a lovaglás, és Zsófikának sikerült az amúgy is csillogó szőrű pónit még fényesebbre fésülni. A jól sikerült napot a szálló játszóterén egy kis hintázással és függőhídon történő sikeres átkeléssel zártuk.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a tótvázsonyi Cseri Kastélyszálló tulajdonosainak és teljes személyeztének kedvességükért és a kívánság teljesítéséhez nyújtott önzetlen segítségükért.

A kívánság utóélete

A Csodalámpa Alapítvány eddig is sok jó ember segítőkészségét tapasztalta, azonban most olyan "égből pottyant" felajánlásokról szeretnénk hírt adni, melyek eddig példa nélküliek rövid, alig egy éves működése során. De példamutatóak...

Veszprém megyében két vállalkozás értesült alapítványunk kívánság koordinátorától Zsófi nehéz körülményeiről, és igazán nagyvonalú segítséget ajánlottak fel neki és családjának. Zsófika betegsége miatt nem terhelhető fizikailag, ezért életének döntő részét házuk falai között kellett eddig leélnie. A család egyetlen tagja sem rendelkezik jogosítvánnyal és gépkocsival. A kislány a buszmegállótól messze lakik, így bárhova indultak eddig, valakinek - a szó szoros értelmében "cipelnie" kellett őt.

A veszprémi Regina Autósiskola vezetője, Sümegi Ferenc felajánlotta, hogy most induló gépjárművezetői tanfolyamukra térítésmentesen beiskolázzák Zsófika édesanyját, így ha minden rendben megy, még az idén vezetői engedélyhez juthat. Már ez is hatalmas ajándék a családnak, azonban a várpalotai Suzuki Mészáros Autószalon tette teljessé az örömöt, ugyanis felajánlottak egy használt gépkocsit (!) a megszerzendő jogosítvány mellé. Így igazán megnyílhat a világ a kislány előtt, hiszen rengeteg olyan helyre eljuthat majd, amiről eddig csak álmodozhatott. Testvérével, édesanyjával és a nagymamákkal közösen utazhatnak, így fantasztikus családi programokat szervezhetnek majd. Nos, ahogy Zsófi gondozásában nagy szerepet vállaló 14 éves nővérét, Dórit ismerjük, a szervezéssel biztosan nem lesz gond...

Ez úton is szeretnénk megköszönni a fenti vállalkozások igen nagylelkű, önzetlen felajánlásait!

A 3 éves Viktor - kétszeri májátültetés után - csúszdát kért a Csodalámpától. 2004. július 3-án szereltük össze szüleivel a tolnai házuk kertjében. Nővére, Petra is részt vett az "összesküvésben", Viktorral egész délelőtt a szomszédban játszottak.

A meglepetés és az öröm teljes volt, nem is tudtuk megszámolni, hányszor csúszott le aznap a szép piros csúszdán.

Az ötéves Tamás kívánsága úgy szólt: "kismotoron szeretne menni". Alapítványunk már ez év tavaszára megszervezte a motorozást, de akkor egy nappal az "akció" előtt Tamást megműtötték.

Tavasz óta persze Tamás is nőtt egy cseppet, és ha már így alakult, az eltelt idő alatt a kismotor felnőtté vált. Nem is akármilyen "felnőtté".

Amikor Tamás meglátta a fekete 800-as Suzuki Choppert, bizony fülig ért szája az örömtől. Hát még amikor rá is ülhetett és a motor felmordult.... Úgy tűnt, még órákig motorozott volna.

A súlyos májproblémával küzdő 5 éves Tamás (Salgótarján) kedvence egy rajzfilmfigura, Clifford, a nagy piros kutya. Nagyon szeretett volna egy saját Cliffordot. Segítőtársainkkal sikerült néhány hét alatt megszerezni vágyott "háziállatot". Miskolci és egri barátainknak hála 2003. április 16-ától már Tamásnak csóválja a farkát és ugat a piros házőrző.

A salgótarjáni Szilárd a kezelések között arról álmodozott, milyen lehet helikopteren repülni. Barátnőjével, a kórházban megismert Alexandrával sokszor beszélgettek erről, így Alexandra is kíváncsi lett, milyen érzés is lehet a repülés. Támogatóink szívessége révén alig két hét alatt megvalósult a gyerekek álma. A Tensi Holidays Rt. segítségével a Budaörsi Repülőtérről városnéző helikopterúton vehetett részt Szilárd és Alexandra 2004. március végén.

A 10 éves budapesti Réka Kányádi Sándortól szeretett volna egy bejegyzést kapni emlékkönyvébe.

Segítőtársaink révén néhány nap alatt sikerült felvennünk a kapcsolatot a költővel, akinek unokái, amikor értesültek a kívánságról, az emlékkönyv egyik lapjára leveleket, piros almákat rajzoltak Rékának. Ezzel persze azt is eldöntötték, mekkora helyre kerülhet a "bejegyzés".

Kányádi Sándor bácsi nem akármilyen költő lévén, "méretre szabott" verset írt Rékának és ajándékul adta dedikált "Kaláka-Kányádi" című, most megjelent zenés könyvét is.

Réka 2004. április 24-én kapta vissza emlékkönyvét. A költővel együtt mielőbbi gyógyulást kívánunk neki.

A 11 éves Richárd tűzoltóautón szeretett volna utazni, és általában minden nagyon érdekelte, ami a tűzoltósághoz kapcsolódik.

2004. október 21-én délelőtt még sem ő, sem a budapesti tűzoltók nem tudtak egymásról. Mégis, Richárd dr. Bende Péter vezérőrnagy úr vendégeként aznap késő este részt vehetett a budapesti tűzoltók katasztrófaelhárító bemutató gyakorlatán, az Astoria metróállomáson.

Bemelegítésként a VIII. kerületi tűzoltóságon Molnár Péter úr, a Tűzoltóság szóvivője ismertette meg Richárdot a tűzoltók által használt eszközökkel, gépkocsikkal. Ezután egy parancsnoki autó - Ricsi kedvéért egy pici szirénázással dúsítva - átrepítette a fiút a gyakorlat színhelyére.

A metróállomáson Bende vezérőrnagy úr ajándékcsomaggal várta az izgalomtól csillogó szemű Richárdot.

Ezután került sor a gyakorlatra, ahol Ricsi is a "kigyulladt" metrószerelvény utasai között volt. A nagy füst miatt Ricsi légzőkészüléket is kapott és a négy markos, légzőkészülékes tűzoltó mentette ki Ricsit hordágyon a szerelvény "roncsai" közül. Ricsi súlyos cukorbeteg, ezért - a sok izgalomra és a késői órára tekintettel - "igazi" mentősök is kísérték a hordágyat, akiket a Tűzoltóság csak Ricsi biztonsága kedvéért hívott meg a gyakorlatra.

A gyakorlat sikeres befejezését követően Ricsi a metrószerelvény vezetőfülkéjét is alaposan tanulmányozhatta, de utána is csak azt mondta, inkább tűzoltó lenne, mint metróvezető.

A felszínre érve a Csodalámpa segítői, Zsolt és Gábor hazavitték Ricsit nagymamájához. Ricsi szeme még a búcsúzáskor is csillogott a sok-sok rendkívüli élménytől, pedig már éjjel egy óra is jócskán elmúlt…

A Csodalámpa Alapítvány kuratóriuma ezúton is hálás köszönetét fejezi ki a budapesti tűzoltóknak, amiért alig 12 óra alatt, ilyen rendkívüli gondossággal és szeretettel felejthetetlen élményben részesítették Ricsit.

A kívánságteljesítésről a Kossuth Rádió Reggeli Krónikája exkluzív interjúban, a Reggel pedig szombati számának címlapján számolt be.

Richárd elektromos motorbiciklit kért Alapítványunktól. 2004. július 1-én mit sem sejtve érkezett az esedékes felülvizsgálatra, ahol egy hatalmas doboz várta. Alig akarta elhinni, hogy egy jókora motor van benne. Amikor azonban meglátta a kereket, már boldogan mutatta minden jelenlévőnek. Az összeszerelésben lelkesen segített a felnőtteknek. A kipróbálásról nem is szólva...

2003. december 23-án a CSODALÁMPA Alapítvány teljesítette a 15 éves, leukémiás Péter kívánságát, aki otthoni PC-jének összeszereléséhez kért alkatrészeket. Az alkatrészeket Patzauer Gábor adta át Győrben, a családtagok jelenlétében. Péternek gyógyulást, családjának jó egészséget kívánunk!

Nem sokkal az ajándék átadását követően az alábbi levelet kaptuk:

From:    **** Gábor
To:      info@csodalampa.hu
Subject: Köszönet
Date:    Wed,  7 Jan 2004 11:50:53 +0100 (CET)

Tisztelt Csodalámpa Alapítvány!

Szeretnénk még egyszer megköszönni, hogy teljesítették gyermekünk kívánságát. Péter nagyon örült az ajándékoknak.
Kívánunk munkájukhoz további sok sikert, hogy minél több gyereknek szerezhessenek örömöt.

Péter szülei

Kimle-Károlyháza, 2004.1.6.

Péter pedig egy rajzzal köszönte meg a kapott ajándékot. Köszönjük szépen!

Öt testvér közül hárman, Petra (8), Rebeka (6) és Álmos (4) sajnos olyan betegségekkel küzdenek, amelynek következtében kapcsolatba kerültek alapítványukkal. Petra jó tanuló, de betegsége miatt sokat hiányzik és tanulmányaihoz kért egy PC-t, két testvére pedig biciklit kért. A kívánságokat 2004.07.05-én teljesítettük.

Nóra (11 éves) személyi számítógépet kért alapítványunktól. A gépet 2004.11.23-án üzemelték be Nóráéknál segítőink. Ilyen kérésünk már volt, mondhatnánk, semmi különös... Vagy mégis?

Ez a kívánságteljesítés a CSODALÁMPA történetében az első, ahol a kívánságot egy korábbi kívánságtulajdonosunk - egy másik Nóri, aki akváriumot kért tőlünk - szüleinek segítsége révén tudtuk teljesíteni.

De még ez sem elég: az ajándékot átadó segítők egy másik kívánságtulajdonosunk (Judit, aki "a tengert akarta látni") és szülei voltak.

Judit segítsége nagyon jól jött, a PC-t ugyanis ő szerelte össze...

Bízunk benne, hogy a jövőben sok hasonló esetről tudunk majd beszámolni. Ki tudhatná jobban, mit éreznek egy beteg gyerek és szülei, mint aki maga is átment hasonló élményeken? És ki tudhatná jobban, mit érez az, akinek a elérhetetlennek tűnő kívánsága váratlanul teljesül, mint aki maga is átélte már ezt?

Marianna Karcagon lakik egy kis családi házban, szüleivel. Édesanyja rokkantnyugdíjas, édesapja gépkocsivezető, azaz család anyagi helyzete lehetne jobb is...

Marianna betegsége miatt sokat hiányzik az iskolából és szabadidejében sem tud sokat gyerekek között lenni. Az iskolában számítástechnikát is tanul, így nem csoda, hogy tanulmányaihoz személyi számítógépet kért alapítványunktól.

Segítőink, Zsolt és Noémi 2004. szeptember 12-én vitték el és állították fel otthonában a kért PC-t. Marianna - bár szülei elárulták segítőink érkezését, így a meglepetés elmaradt - igencsak megilletődött az ajándék láttán.

Azután hamar kiderült, hogy a PC tényleg értő kezekbe került. Egy kompatibilitási probléma miatt ugyanis a géppel szállított egér nem működött, így Marianna kénytelen volt - és ez pillanatok alatt sikerült is - megtanulni az egér nélküli Windows használatot.

Vajon Ön, Tisztelt Látogatónk, tudná-e, mit tegyen ilyenkor?

Természetesen az "egértelenséget" nem hagytuk annyiban, a szükséges kiegészítést már eljuttattuk a kislánynak.

Mielőbbi gyógyulást és a tanulás mellett sok kellemes PC-s játék-percet kívánunk Mariannának.

2004.03.26-án az 5 éves Laci felülvizsgálatra érkezett nagybátyjával Budapestre. Érkezésekor egy csillogó-villogó lila bicikli fogadta, pont olyan, amilyet kívánt.

Eleinte hozzá sem mert érni, de amikor kiderült, hogy csengetni is lehet vele, megtört a jég.

A 15 éves Józsi, becenevén Bozsó, Veszprém-megyében, Berhidán lakik szüleivel és testvérével. A környéken csak a halak rémeként emlegetik az ifjú horgászt, aki édesapjával főként a várpalotai Karszt-tó halállományát aggatja horogvégre nagy sikerrel. Természetesen kívánsága is kedvenc elfoglaltságához kapcsolódott, ugyanis egy híres magyar vagy külföldi horgásszal szeretett volna együtt pecázni.

A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) közreműködésével sikerült megszerveznünk egy egész napos pecázást a Velencei -tónál.

2004. szeptember 27-én Bozsó és édesapja, segítőnk, Zsolt társaságában érkezett meg Velencére, az evezős pálya 400 -as szakaszára, ahol Nagy Attila világ- és Európa-bajnok verenyhorgász, a MOHOSZ képviselői, a Magyar Horgász újság fotósa, valamint a szervezést lebonyolító másik segítőnk, Mónika várta.

MOHOSZ pompás ajándékcsomagot állított össze Józsinak, mely gyönyörű posztereket, szakkönyvet, emblémával és jelvénnyel ellátott baseball sapkát, kulcstartót, és pólót tartalmazott.

Nagy Attila nagy szeretettel és odaadással avatta be Bozsót a horgászat rejtelmeibe, majd megkezdődhetett a várva várt horgászás.

Az eredmény nem váratott sokáig magára, ugyanis egy perc leforgása alatt rajta volt a horgon az első dévérkeszeg. Nagy élményt jelentett, hogy Attila Bozsó rendelkezésére bocsátotta saját profi felszerelését. Nos, a 13 méteres botra a nap végéig összesen 53 (!) darab keszeg és egy ponty is akadt, bár ez utóbbit, lévén méreten aluli, elengedtük. A kifogott mennyiség közel felét az ifjú horgász termelte be a méretes szákba.

A pecázás végeztével Attila dedikálta a MOHOSZ -tól kapott könyvet, valamint saját baseball sapkáját is, melyet jó néhány úszóval együtt Bozsónak ajándékozott.

Késő délután indultunk haza a zsákmánnyal és az ajándékokkal együtt, melyeket az ifjú horgász büszkén mutogatott édesanyjának és testvérének.

Kérdésünkre, hogy "Mi lesz a vacsora? Talán halászlé?" Bozsó büszkén vágta rá, "Dehogy, sült hal!".

Szeretnénk köszönetet mondani a Magyar Országos Horgász Szövetségnek a szervezéshez nyújtott önzetlen segítségükért. Külön, kiemelten szeretnénk megköszöni Nagy Attila világ- és európa bajnok versenyhorgásznak, az Exner horgászcikk gyártó üzem tulajdonosának kedvességét és szeretetteljes hozzáállását Bozsó kívánságának teljesítéséhez.

Judit 11 éves, családjával Alsónémediben lakik, szülei zöldségféléket termesztenek. Judit kívánsága hallásra egyszerű volt, csak a tengert szerette volna látni.

Alig egy éves alapítványunk számára azonban egy ilyen kívánság teljeítése anyagilag megoldhatatlan feladatnak bizonyult volna. Szerencsére az Associazione Nova Europa vezetője, Prof. Margareta Stampfer Birbaum és a trieszti szervezet vezetője, Prof. Antonietta Vaskon segítségünkre sietett. A trieszti Nova Europa szervezet két hétre ellátátást és szállást, programokat, sőt, szükség esetére orvosi hátteret is biztosított Juditnak és családjának. Szerencsére ez utóbbi igénybevételére nem volt szükség.

Judit már az érkezés délutánján bevetette magát az éppen kissé haragos Adriai-tengerbe, majd némileg meglepve közölte: "Hű, de sós!" Ez azonban nem vette el a kedvét, attól, hogy minden nap lubickoljon egy jót és kagylókat, csigákat gyűjtsön. Esténként nagyokat sétáltak Triesztben, és még egy egynapos velencei kirándulás is belefért a programba. (de csak azért, mert aznap a fürdéshez rossz volt az idő...) Judit egyedül a tenger gyümölcseivel nem volt kibékülve (hiába, a mama pörköltje az igazi), és ha csak tehette, inkább a híres olasz fagylaltot választotta.


Juditnak és családjának jó egészséget, az Associazione Nova Europa szervezetnek további sok sikert kívánunk.

2004. márciusában a CSODALÁMPA Alapítvány teljesítette Gábor kívánságát. Legjobb, ha a kívánságról és annak teljesítéséről az érintettek számolnak be (a képen Gábor és húga Mahó Andrea társaságában):

From:    ******
To:      info@csodalampa.hu
Subject: ****** gábor köszönete
Sent:    2004. March 13 22:19

KEDVES CSODALÁMPA ALAPITVÁNY!

Nagyon szépen köszönjük, hogy ott lehettünk Az operaház fantomja cimű musical 100-dik előadásán! Nagyszerű élmény volt,akiknek elmeséltem, irígykedve hallgatták!
Titokban szervezték meg hogy elmehessünk, és egy gyönyörű SAAB jött értünk sofőrrel, hogy a színházba röpítsen minket.A színházban a Rudolf Péter fogadott minket, ekkor tudtam meg, hogy ő is mankózott egy sérülése miatt. A húgom alig várta, hogy kezdődjön az előadás, pedig a Rudolf Péter igyekezett megnyugtatni, hogy ha előbb megy be a nézőtérre, akkor sem kezdődik előbb az előadás.Hatalmas díszletek, rengeteg színész,és a jó zene miatt egy percre sem lehetett elfáradni vagy unatkozni. Az előadás után pedig bemehettünk a két főszereplő, Mahó Andrea és Miller Zoltán öltözőjébe, és beszélgethettünk, ajándékot kaptunk és Eszter kérésére puszit is.És megkaptam a Fantom arcára készült torz-pofa maszkot is. Erről majd küldök fényképet is, bár még csak most tanulok fényképezni digitalis géppel.Hazafelé ismét a SAAB-bal utaztunk. A zenét azóta is hallgatom, a húgommal sokat beszélünk és játszunk az előadással kapcsolatosan.
Ha az Alapítvány nem "varázsol", akkor a kezelések miatt nemigen lett volna lehetőségünk mostanában eljutni erre az előadásra!

Mégegyszer nagyon köszönünk mindent és őszintén gratulálunk a munkájukhoz:
    ****** Gábor
    ****** Eszter
    ****** Erika
    ****** István

Gábor kívánságának teljesítéséhez a Madách Színház igazgatója, művészei és munkatársai továbbá a Wallis Rt. nyújtottak önzetlen segítséget.