Bálint saját kezűleg írt levelében ez áll: A doktor bácsi azt mondta, hogy ebben a tanévben nem mehetek iskolába. Ettől szomorú lettem, de meglátogatott a tanító nénim és az iskolám igazgatója és mondták, hogyha tanulok ők is segíteni fognak, hogy ne maradjak le az osztálytól…. Szeretném továbbra is tartani velük a kapcsolatot.

Vajon mit kérhetett?

Nem is egy, hanem több, mint száz kis dzsinn szállt ki a palackból, és egy őszi délutánon egy nagy séta keretében megvalósították Bálint kívánságát: egy netbookot.

Az Eötvös József Gimnázium diákjai (hogy nevükön nevezzük a kis dzsinneket), türelmesen vártak arra a megfelelő pillanatra, mikor a doktor bácsi rábólintott a találkozásra, mely során gazdát cserélhet egy fehér kis netbook.

Még az időjárás is ünneplőbe öltözött azon a novemberi délutánon, a nap sugarai egyenesen irányítottak engem, és a diákok 8. osztályos képviselőit, Rékát, Marcellt és Viki nénit az osztályfőnököt, egy fantasztikus kisfiú szobájába. A meglepetés valóban nagy volt, hála az édesanyja titoktartásának, így váratlan megjelenésünket először valóban nem tudta mire vélni Bálint. Azonban mikor meghallotta azt a szót, hogy csodalámpa, felragyogott a szeme és várakozóan nézett ránk.

A dzsinn kollegák annyira tökéletesen végezték munkájukat, hogy nem telt el öt perc, és a jó szellemekből két izgatott tizenéves fiatal lett, akik felváltva segítették Bálintot új szerzeménye megismerésében. A jó tanácsok és tippek özöne zúdult a kisfiúra, aki először csak kapkodta a fejét, majd lassan ő is örömmel vegyült el a felfedezés csodájában.

Közel egy óra után is alig tudtak megválni egymástól, azonban most már van két kapocs, amely összekötheti a három fiatalt. A közös élmény és egy netbook.

Köszönjük az Eötvös József Gimnázium tanárainak és diákjainak a segítséget,

Szebi 10 éves kisfiú, akinek nem a Csodalámpa dzsinje, hanem a gimnazista lányok teljesítették a kívánságát. Az Eötvös Gimnázium IX./a osztályos tanulói felajánlották, hogy gyűjtenek Szebi kívánság teljesítésére. A gyűjtés eredményes volt és november 4.-én az osztály két képviselője Bereke Regina és Goszták Sára átadták Szebinek a hőn áhított netbookot.
A kisfiú széled mosollyal nyugtázta az ajándék átvételét, melynek használatához a lányok is segítséget nyújtottak. Megígérték Szebinek, hogy rendszeres kapcsolatot fognak tartani vele, segítenek a tanulásban, igyekeznek feledtetni vele a hosszadalmas kezelést és az otthotól távoli létét. Gratulálunk lányok!

A kívánságot a és egy magánadományozó támogatásával teljesítettük. Szebasztián nevében is köszönjük!

/ 4

/ 6

A laptop a adománya.

/ 5

Patricia egy komoly nagylány, aki határozott elképzeléssel állt a Csodalámpa önkéntese elé: szeretne egy lila baldachinos ágyat.

Sok keresgélés után egy hirtelen ötlet adta magát, és egy bútoráruház honlapján feltűnt a régen áhított ágy.

Így történt, hogy egy szép szeptemberi napon megvásárolva az ágy részeit, felszerelkezve lila függönyökkel, elindult egy teherszállító gépkocsi, hogy meglepjen egy nagylányt egy régi álommal.

Kedves Patrícia kívánjuk, hogy sok-sok szép álmod legyen az új ágyadban!

Virág és Vivien régóta vágyott Londonba.
Virág kedvenc filmjének, a Sweney Todd-nak a forgatása zajlott itt a Fleet Streeten, ezért kérte, hogy mindenképpen menjünk el oda is. Tudtuk, hogy a díszletek nagy részét már régen lebontották, de azt is, hogy a templom mellett található borbélyüzletnek állnia kell! A városnézés alatt természetesen ide is eljutottunk. Igaz, hogy a fodrászüzlet helyén a FED-EX kirakatába botlottunk és sajnos Johnny Depp sem várt minket, de ez nem vont le semmit abból az élményből, ahogy Virág arca felragyogott, amikor meglátta.
Vivien is sokat gondolkozott azon, mit is kérjen tőlünk, végül Londonra esett a választása, mert kíváncsi volt arra, milyen is ez a sokak által kedvelt nagyváros.

A néhány nap alatt, amit ott tölthettünk nagyon sok helyen jártunk, sok szépet láttunk.
Voltunk a Piccadilly Circusnál, megcsodáltuk a Trafalgar teret és szökőkútjait, szobrait, a Nelson emlékművet és a Nemzeti Múzeumot. Sétáltunk a St. James parkban, amit át is kereszteltünk „Mókusok Parkjává”, mivel rengeteg mókus futkosott végig körülöttünk, olyan szelídek voltak, hogy a tenyerünkből ettek.
Megnéztük az őrségváltást a Buckingham palota előtt, megcsodáltuk a Westminstert és az apátságot, hosszan vártunk a Big Ben alatt a harangszóra.
Természetesen Madame Tusseauds sem maradhatott ki, hiszen a lányok kedvenc színészei, popénekesei előtt is tisztelegnünk kellett. A londoni állatkert is csalogatott minket, itt pihentük ki a viaszbábuk múzeumában tett több órás látogatást. A legjobban a csikóhalak, lepkék, szurikáták, szelíd zsiráfok és harcias macskafélék, tigrisek tetszettek nekünk.
Persze a Towert sem hagyhattuk ki, ide félve mentünk, így szavamat adtam Virágnak és Viviennek, hogy életem árán is megvédem őket a „kínzóeszközöktől” – ezeket a biztonság kedvéért kikerültük -, annál többet időztünk viszont a királyi ékszereknél. (Nem hiába, a hölgyeket évszázadok óta inkább ezek vonzzák.)

Jártunk több étteremben, ezek közül a legjobban a Rainforest Caffee tetszett nekik, ahol a hangzavar miatt egymás szavát ugyan alig értettük, de kárpótolt minket a tény, hogy igazi esőerdővel vettek minket körül, ahol a rendszeres elefánttrombitálás és majom üvöltés a menü része volt.

Hajóztunk a Temzén, hogy London másik arcát is lássák a lányok, hallgattuk a Covent Garden muzsikusait, egyszóval jól érezték magunkat a gyerekek.

/ 9

Nehéz röviden összefoglalni néhány nap történetét. Kérdésemre, mi is tetszett nekik a legjobban, azt mondták, hogy „London Szeme”, a London Eye, hiszen innen majd mindent láthattak.
Hogy mi volt a legnagyobb élményünk? Nehéz megmondani, nekik már maga a tény is hihetetlen volt, hogy eljuthattak ebbe a világvárosba.
Ráadásul London tárt karokkal fogadott minket, hiszen az előjelzésektől függetlenül nem esett az eső és meleg volt. Mindenki nagyon kedves volt hozzánk. Még színházba is elmentünk, ahol a Mamma Miát néztük meg. Fantasztikus előadásnak voltunk tanúi.

Hogy nekünk kísérőknek, Virág nagymamájával és Vivien édesapjával mi okozta a legmaradandóbb emléket? Látni a lányok arcát, hallani nevetésüket a túra során és az a tény, hogy mindezt támogatóink segítsége nélkül nem tudtuk volna megvalósítani, akik most is, mint már oly sokszor távolból segítettek csodát tenni.


Virág és Vivien nevében is köszönjük a MALÉV-nak és az Eötvös József Gimnázium diákjainak, tanárainak hogy támogatásukkal lehetővé tették Vivien örömét!

Virág és Vivien régóta vágyott Londonba.
Virág kedvenc filmjének, a Sweney Todd-nak a forgatása zajlott itt a Fleet Streeten, ezért kérte, hogy mindenképpen menjünk el oda is. Tudtuk, hogy a díszletek nagy részét már régen lebontották, de azt is, hogy a templom mellett található borbélyüzletnek állnia kell! A városnézés alatt természetesen ide is eljutottunk. Igaz, hogy a fodrászüzlet helyén a FED-EX kirakatába botlottunk és sajnos Johnny Depp sem várt minket, de ez nem vont le semmit abból az élményből, ahogy Virág arca felragyogott, amikor meglátta.
Vivien is sokat gondolkozott azon, mit is kérjen tőlünk, végül Londonra esett a választása, mert kíváncsi volt arra, milyen is ez a sokak által kedvelt nagyváros.

A néhány nap alatt, amit ott tölthettünk nagyon sok helyen jártunk, sok szépet láttunk.
Voltunk a Piccadilly Circusnál, megcsodáltuk a Trafalgar teret és szökőkútjait, szobrait, a Nelson emlékművet és a Nemzeti Múzeumot. Sétáltunk a St. James parkban, amit át is kereszteltünk „Mókusok Parkjává”, mivel rengeteg mókus futkosott végig körülöttünk, olyan szelídek voltak, hogy a tenyerünkből ettek.
Megnéztük az őrségváltást a Buckingham palota előtt, megcsodáltuk a Westminstert és az apátságot, hosszan vártunk a Big Ben alatt a harangszóra.
Természetesen Madame Tusseauds sem maradhatott ki, hiszen a lányok kedvenc színészei, popénekesei előtt is tisztelegnünk kellett. A londoni állatkert is csalogatott minket, itt pihentük ki a viaszbábuk múzeumában tett több órás látogatást. A legjobban a csikóhalak, lepkék, szurikáták, szelíd zsiráfok és harcias macskafélék, tigrisek tetszettek nekünk.
Persze a Towert sem hagyhattuk ki, ide félve mentünk, így szavamat adtam Virágnak és Viviennek, hogy életem árán is megvédem őket a „kínzóeszközöktől” – ezeket a biztonság kedvéért kikerültük -, annál többet időztünk viszont a királyi ékszereknél. (Nem hiába, a hölgyeket évszázadok óta inkább ezek vonzzák.)

Jártunk több étteremben, ezek közül a legjobban a Rainforest Caffee tetszett nekik, ahol a hangzavar miatt egymás szavát ugyan alig értettük, de kárpótolt minket a tény, hogy igazi esőerdővel vettek minket körül, ahol a rendszeres elefánttrombitálás és majom üvöltés a menü része volt. Hajóztunk a Temzén, hogy London másik arcát is lássák a lányok, hallgattuk a Covent Garden muzsikusait, egyszóval jól érezték magunkat a gyerekek.

/ 6

Nehéz röviden összefoglalni néhány nap történetét. Kérdésemre, mi is tetszett nekik a legjobban, azt mondták, hogy „London Szeme”, a London Eye, hiszen innen majd mindent láthattak.
Mi volt a legnagyobb élményünk? Nehéz megmondani, nekik már maga a tény is hihetetlen volt, hogy eljuthattak ebbe a világvárosba.
Ráadásul London tárt karokkal fogadott minket, hiszen az előjelzésektől függetlenül nem esett az eső és meleg volt. Mindenki nagyon kedves volt hozzánk. Még színházba is elmentünk, ahol a Mamma Miát néztük meg. Fantasztikus előadásnak voltunk tanúi.

Hogy nekünk kísérőknek, Virág nagymamájával és Vivien édesapjával mi okozta a legmaradandóbb emléket? Látni a lányok arcát, hallani nevetésüket a túra során és az a tény, hogy mindezt támogatóink segítsége nélkül nem tudtuk volna megvalósítani, akik most is, mint már oly sokszor távolból segítettek csodát tenni.


Virág és Vivien nevében is köszönjük a MALÉV-nak és a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjainak, tanárainak hogy támogatásukkal lehetővé tették Virág örömét!

A kis Robi nagyon szereti a videojátékokat, a PSP játékokért pedig egyenesen rajong.. Robinak azonban nem volt saját PSP-je, a kórházban mindig a kis szobatársai segítették ki, ha játszani szeretett volna. Így aztán mikor beszélgettem vele, alig várta, hogy elmondhassa: PSP-t kér a Csodalámpától.

Sokat találkoztunk a kórházban, hiszen a kisfiú nagy rajongója a csodalámpás mesedélutánoknak, titokban minden találkozáskor azt remélte azért jöttem, hogy átadjam neki a várva-várt ajándékot.

Mikor ma bementem a kórházba és odaültem Robi ágyához, a kisfiú nagy, csodálkozó szemekkel nézett rám, nem értette mit keresek kora reggel a Tűzoltó utcai kórházban, hiszen a mesedélutánok sokkal később kezdődnek..., aztán felpattant az ágyból és huncutul mosolyogva kérdezte: tényleg hozzám jöttél?

Kimentünk a társalgóba és akkor már elárultam neki, hogy elhoztam a dédelgetett álmot - egy csodaszép, komoly, felnőttes PSP-t. Robika kezecskéit izgatottan tördelve csak annyit kérdezett: ez komoly, tényleg megkapom a PSP-t?

Mikor átadtam a csomagot és tartozékként a motoros játékot, boldog mosollyal szorította magához az ajándékot és csak annyit tudott mondani megilletődöttségében: most már nekem is van, de jó hogy ezentúl a sajátommal játszhatok és annyit, amennyit csak akarok.

Kívánjuk neked Robika, hogy nagyon sok örömöd teljen a kapott ajándékban.

/ 3

Bence szeret sportolni, biciklizni. Logikusnak tűnt, hogy ehhez kapcsolódó dolgot kér a Csodalámpa dzsinnjétől.

Vasárnap érkezett meg a ping-pong asztal, a család azonnal Bence segítségére sietett. Együtt szerelték össze, és azóta megtudtuk, hogy az asztal a nappaliban áll, és amikor csak lehet, használják, játszanak rajta.

Jobb helyre nem is kerülhetett volna ez az ajándék!

Tibor kicsi kora óta imádja az autókat. Kérése a Csodalámpához az volt, hogy szeretne igazi sportautót tesztelni. Tudta, hogy valami szép, értékes tárgyat, vagy egyebet is kérhetne, de számára ez az élmény a legértékesebb. Még a jogosítványt is gyorsan megszerezte ennek érdekében.

Az igazi sportautók Mogyoródon, a Hungaroringen találhatók. Jelentkezett egy kedves segítőnk, Kreskai György úr, és felajánlotta, hogy megszervez, és végigkísér egy találkozót Michelisz Norbert autóversenyzővel.

És eljött a nagy nap! Tibor és édesanyja hajnaltól úton voltak, hogy a kórházi kontroll után Mogyoródon végre megvalósulhasson egy régi álom. Autóversenyzők, szerelők, szervezők feszített tempója mellett is igazi odafigyelést kaptunk, és Tibor választ az összes kérdésére. Szavakkal nem igazán kifejezhető az a csillogás a fiú szemében, amikor kiszállt Norbert mellől a versenyautóból néhány igazi gyors kör után.

És ezután pilótaként beülhetett egy sportautóba, és szintén egy profi versenyző kíséretével Tibor maga vezethetett a versenypályán.
Ezután csak széles mosolyt láttunk - az egyébként visszafogott - fiú arcán. Lehet, hogy további álmok születtek ezen a szeles, szürke napon?

Kedves Tibor, segítse ez az élmény további utadat, legyél mindig olyan érdeklődő és bátor, mint ott a versenyautóban!

Köszönjük a támogatást, az időt, a kedvességet és odafigyelést mindazoknak, akik lehetővé tették ezt a csodás napot Tibornak!

/ 3

Részlet Michelisz Norbert blogjából

„Ma ugyanis az autópályán hazafelé szokásos agyalás és idegeskedés közben eszembe jutottak a tegnap történtek, megláttam ugyanis az autómban azt a kis piros csomagot, amit akkor kaptam ajándékba. Történt ugyanis, hogy megkeresett egy Úriember a Csodalámpa alapítvány nevében és elmondta, hogy van egy 18 éves fiú, akinek egyik legnagyobb kívánsága, hogy velem találkozhasson és elvigyem egy körre egy versenyautó volánja mögött.
Tegnap találkoztam Tibivel a Hungaroringen, és e különleges találkozás alkalmából megejtettünk pár kört a tavalyi kupás Seat Leonommal. Roppant visszahúzódó fiú benyomását keltette elsőre. Félénken kezet nyújtott bemutatkozásunkkor, de amint odahívtam az autóhoz, hogy bemutassam neki és beültessem a jobb oldalra, némileg oldódott. Miután befészkeltem magam a kormány mögé, már egy halvány mosolyt is felfedezni véltem arcán, és miközben én becsatoltam magam, elmesélte, hogy mennyire érdekli maga az autósport és hogy nagy álma vált valóra már azzal is, hogy egyáltalán kijutott a Hungaroringre. Érdekelt a története, de tudtam, hogy nem azért jött, hogy nekem meséljen, így gyorsan összekaptam magam és elindultunk a boxutca kijárata felé. Miközben mentünk, Ő picivel előrébb ült nálam a jobb oldalon, így végig láthattam a csillogást a szemében és a mosolyt az arcán a körözés közben. Megható élmény volt.
És miután ma az autópályán hazafelé bevillant Tibi tegnapi arca, rájöttem újból, hogy mekkora különbség van abszolút értelemben gond és gond között. Persze mindenki a saját bajait érzi a legfontosabbnak, én harcolok, hogy megragadjam életem lehetőségét a versenypályán, akad azonban olyan, aki a puszta túlélésért küzd egy olyan szerencsétlen esemény bekövetkezte kapcsán, amiről mit sem tehetett. Én is hajlamos vagyok arra, hogy elfelejtsem, valójában mekkora szerencsém van és elsiklok olyan dolgok felett is, amiket ugyan természetesnek veszek, de újból és újból rá kell jönnöm, hogy messze nem azok.”

Zsolti egy nagyon komoly, a természetet és a fényképezést egyaránt szerető 11 éves fiú. A kívánsága egy fényképezőgép volt, amivel megörökítheti a számára oly kedves pillanatokat, eseményeket.
Az ajándék átadására a Miskolci Kórházban került sor, mivel Zsoltira még nagyon komoly és fontos orvosi beavatkozások várnak. A meglepetés és az öröm hatalmas volt.
Zsolti azonnal birtokba vette ajándékát, és láthatóan nagy szakértelemmel állította össze a masinát. Örömét csak fokozta, amikor megtudta, hogy a készülék videofilm elkészítésére is alkalmas.
Egy biztos, a fényképezőgép jó kezekbe került, és reméljük egyszer Zsolti művészi fotóival is lesz szerencsénk találkozni.

A kívánságot a The American International School of Budapest támogatásával teljesítettük. Zsolt nevében is köszönjük!

Norbi kívánsága egy számítógép volt. Norbi éppen kórházi kezelés alatt áll, de szerencsére hétvégére hazaengedték. Ezért az édesanyjával azt beszéltük meg, hogy szombat délután meglepjük Norbi,t és átadjuk neki a kívánsága szerinti számítógépet.
Norbi azt mondta, hogy szeretné tanulásra használni a gépet, reméljük azért néha egy-két játék és kikapcsolódás erejéig is bekapcsolja majd a számítógépet.
Kívánjuk Neked Norbi, hogy a kórházi kezelések mellett nyújtson egy kis kikapcsolódást a számítógép használata, és szerezzen sok örömet.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Norbert nevében is köszönjük!

Máté egy nagyon aranyos 4 éves kisfiú, aki azonban betegsége miatt nem járhat közösségbe. Figyelme nehezen köthető le, ugyanakkor nagy rajongója a televíziónak, igencsak érdeklik a mesefilmek. Erről személyes találkozásunk alkalmával is meggyőződhettünk. Igen sokszor kell azonban az orvosi kezelések miatt autóban utaznia.

Reméljük, hogy a hosszú utak unalmát a meglepetés hordozható DVD lejátszó könnyedén el fogja űzni.

Máté mamája azóta már jelezte is, hogy kisfia az első pillanattól elfogadta, és teljes természetességgel élvezi a készülék által nyújtott élményeket. Az ajándékba adott mesefilmek - melyeket addig még nem ismert - szintén elnyerték tetszését. Bízunk abban, hogy a még Máté előtt álló hosszú utazások unalmát sikerült az ajándékkal végleg elűzni.

A kívánságot a támogatásával