A Csodalámpa ismét mosolyt fakaszt!

Most a 17 éves Dzsenifer otthonába látogattunk el, hogy átadjuk az óhajtott játékot a PlayStationt. Az én korosztályom még kimondani is nehezen tudja (tisztelet a kivételnek), nemhogy tudná mi ez. De a mai gyerekek! Lehet, hogy már születéskor belül kódolódik a technika ismerete, használata. Dzseninek az ágy jelenti a világ közepét, hisz itt tölti minden percét, ugyanis 8 éves kora óta ágyban fekvő beteg. Mégsem szomorú. Jár hozzá gyógytornász, mellette áll egy szerető család és rengeteg barát, barátnő. Dzseni rajtuk keresztül éli meg, mi van kinn a világban, milyen szomorú, kegyetlen, de milyen szép is a világ.

Az internet és a telefon is mindig kéznél van, folyamatosan értesül mindenről, ami a barátaival történik, és ő is beszámol nekik saját kis életéről. Most a Csodalámpa Alapítvány által kapott PlayStation is része lesz az életének, elszórakozik vele, így gyorsabban is telik az idő. Szépen kisminkelve, igazi nagylány módjára várt minket, nagyon örült nekünk.

Beszélgettünk, hogy telnek napjai, édesanyja elmesélte kálváriájukat, amit én, mint egészségügyi dolgozó, mint édesanya, Csodalány, mindig fájó szívvel hallgatok. De a derű mégis jelen volt! Mosolyogtak, nevettek, viccelődtek, így nem tűnt drámainak az, ami pedig sajnos igenis drámai. Becsülendő és követendő a beteg gyerekeket nevelő szülők hozzáállása.

Biztos, csak így lehet, így érdemes! Most is azt mondom: Tanuljunk tőlük!

Köszönjük a Magyar Nemzeti Bank ismételt támogatását!