Mercédesz (12 éves, Miskolc)
Mercédesz kontroll vizsgálatra jött vissza a kórházunkba, és akkor kapta meg a szép új számítógépet az LCD monitorral.
Nem is akart hinni a szemének, amikor meglátta a dobozokat!
Szeme csillogott az örömtől és a meglepetéstől. De ugyanígy éreztünk mi is, Merci szülei, testvére és jómagam is.
Kedves Mercédesz! Kívánjuk, hogy sok örömöd legyen a számítógép használatában!
Régióvezető
Miskolc, 2009.05.27.
Martin (4 éves, Szeged)
Martin Szegeden él és szeretett volna egy kiránduláson részt venni. Korábban már jártak ebben a hotelben, ezért esett a választásuk az Alsópáhokon lévő Kolping Hotelre.
Vasárnap érkeztek meg a szállodába és egy kis pihenő után a nyári melegben indultak is medencékhez, ahol Martin nagyon jól érezte magát, szinte alig lehetett lefényképezni, mert mindig a csúszdán szeretett volna lecsúszni.
Végül „Bobo-ország” képviselőjével- Boboval- és Dorkával (testvérével) is sikerült lencsevégre kapni.
Remélhetőleg a folytatás is nagyszerűen sikerült és sokáig emlékezni fognak e három napra.
Köszönjük a Kolping Hotel vezetőségének, valamint a GE Genpact kollektívájának e kívánság teljesítéséhez nyújtott támogatást!
Régióvezető.
2009.05.17.
Dóra (17 éves,Kocs)
A tavaszi nap ezer ággal sütött azon a májusi napon. Nagy meglepetés készült Dóra részére. Édesanyjával közösen szerveztük a „csapdát”, mellyel egy igazán felejthetetlen napot szerettük volna szerezni neki.
Kívánsága egy hastáncos ruha volt, melynek ötletét hároméves tánctanulása adta, és amely - a későbbiekben ki is derült, - nem múlt el haszontalanul.
A Shiraz perzsa étterem tulajdonosa és vezetője ajánlotta fel segítségét, hogy az étterem egy külön kis szobájában, igazi keleti kényelem, pompás ételek és italok között a gyönyörű bordó ruha végre tulajdonosához kerülhessen.
A Miss Hastánc Hungary 2008 győztese által előadott fantasztikus műsor nagy tetszést aratott a közönség körében.
A ruha igazi hastáncos hölgyet varázsolt az amúgy is szép lányból, aki méltóképpen felavatva és több tánccal is meglepte nemcsak büszke családját, hanem az étterem kíváncsi személyzetét is.
Boldog és büszke volt abban a kis szobában mindenki, aki részese lehetett ennek a néhány csodás délutáni órának.
Még sok önfeledt és boldog órát kívánunk Dórának!
kívánság-koordinátor
Budapest 2009.05.11.
/ 4
A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Dóra nevében is köszönjük!
Ezúton szeretném megköszönni azt a felejthetetlen élményt, melyet a hastáncruhával szereztek nekem. Nagyon tetszett az étterem is a hastánc bemutatóval, igazi meglepetés volt. Életem egyik legjobb napja volt az a hétfői nap. Azóta büszkén viselem a ruhát az órákon és a fellépéseken. Köszönöm, hogy segítettek elfelejtetni velem a betegség miatti rossz élményeket. További eredményes munkát kívánok!
Dóra
Dóra (10 éves, Körmend)
Dóri álma egy saját laptop volt.
A kislányt 3 hete transzplantálták, így azóta teljesen steril szobában fekszik. Kati nővér a gépet egy speciális csomagolási eljárással, és fertőtlenítéssel sterilizálta. Mivel a délelőttök nagy része tanulással telik, így a laptop átadása matematika és angol óra között történt. A meglepetés olyan jól sikerült, hogy Dóri szóhoz sem jutott. A "boxon kívüliek" mosolyogva tapsolták meg a meglepett kislányt.
Dóri szorgalmasan tanul a kórházban is, hiszen jövőre a saját osztálytársaival szeretné folytatni az 5. osztályt. Osztályfőnöke és barátai is megtesznek mindent azért, hogy a bent töltött idejét hasznosan töltse. Napi telefonkapcsolatban vannak, a tananyagban napra készek vagyunk.
A laptopon keresztül könnyebbé, olcsóbbá válik a kommunikáció mind a barátokkal, mind pedig a családtagokkal.
A steril boxban töltött hosszú, unalmas heteket érdekesebbé, izgalmasabbá tehetjük még a tanulásban is.
Dóri, mielőbbi gyógyulást és hasznos időtöltést kívánunk!
kívánságkoordinátor
2009.04.16.
Szeretném megköszönni azt a csodálatos ajándékot, amit küldtek nekem. Nagyon meglepődtem, mikor Erika néni és Kati néni átadták nekem ezt a gyönyörű laptopot. Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen hamar teljesítették kívánságomat. Azóta gyorsabban telnek napjaim a kórházban. Kapcsolatot tudok tartani barátaimmal és családtagjaimmal. Sok-sok játékot is felfedeztem már,mióta megkaptam a laptopot, nincs időm unatkozni. Még egyszer nagyon köszönöm, soha nem fogom elfelejteni, amit értem tettek.
Dóra
Dávid Bendegúz (7 éves, Budapest)
Juhász Gyula: Meseváros
Járatlan úton, fényen, árnyon át,
Keresem én a mesék városát,
Hol régen éltem, szépen, boldogan,
A várost, amely az álmokba van.
Andersen és Grimm s az Ezeregyéj
Erről a helyről annyi jót regél,
Bizton hiszem, hogy megvan valahol,
Csak azt nem tudom én, hogy merre, hol?
De ha gyermekszemekbe nézhetek,
Melyek reményt és békét fénylenek,
Nem kell nekem Grimm, Andersen se kell,
Megvan az út, mely oda vezet el...
Évek óta tudok az Alapítvány tevékenységéről, de eddig csak rendezvényeken segítőként vettem részt a munkájában. Idén tavasszal telefonon kaptam a felkérést, hogy segítsek egy kívánságot teljesíteni. A számomra szokatlan szereptől kicsit lámpalázasan hívtam fel Bendzsi anyukáját, hogy kipuhatoljam a gyerek vágyának részleteit. Két-három nekifutással sikerült az összes fontos részletben megállapodni. Ezután már kicsit felbátorodva álltam neki a kívánság teljesítésének. Összeszedve a baráti véleményeket és saját tapasztalataimat, az interneten kerestem a megálmodott kerékpárt. Találtam támogatókat a gyerek-álom megvalósításához! A Berguson Kft. üzletvezetője, Nagy András rendkívüli segítőkészséggel állt a kívánság teljesítése mellé.
A kerékpár megérkezése után következett talán a legnehezebb feladat, az átadás.
A helyszín és az időpont egyeztetése után elég lámpalázasan indultam el a megbeszélt találkozóra. A támogatóval nagyon hamar észrevettük egymást, és könnyen megtaláltuk a játszótérnél Bendzsit és anyukáját is. Szerencsénkre az időjárás sem gátolta a kívánság teljesítését. A számomra új helyzetben kissé feszengve teltek az első percek, de miután beállítottuk a bringát, jó volt látni, hogy a kezdeti bizonytalan méterek után milyen hamar térnek vissza és válnak ösztönössé a kisfiú mozdulatai. Míg anyukájával beszélgettünk, Bendzsi és pajtásai felváltva rótták a köröket a játszótér körül az új kerékpáron.
/ 3
Kívánságkoordinátor
Budapest, 2009.05.21.
Dávid nevében is köszönjük a CE Bróker Zrt. vezetőinek és munkatársainak e kívánság teljesítéséhez nyújtott támogatásukat és személyes közreműködésüket.
Balázs (10 éves, Dunavarsány)
Balázs amióta az eszét tudja, rendőr szeretne lenni és vigyázni az emberek biztonságára. Betegsége miatt azonban egyelőre még közösségbe sem nagyon mehet, magántanuló, saját diplomás testvére a tanítója. Éppen ezért igazán nagy öröm volt számára, hogy elmentünk érte Dunavarsányba és átvittük Ráckevére a kapitányságra. Azt kérte ugyanis a Csodalámpától, szeretne egy igazi szirénázó rendőrautóban utazni.
Amikor megérkeztünk az őrsre, rendőrök, nyomozók vettek minket körül, de nem ijedtünk meg, hiszen most Balázs volt a főszereplő. Megmutatták neki, hogyan vesznek ujjlenyomatot, hogyan lehet a láthatatlan kéznyomot láthatóvá tenni. Az elméletet konkrét gyakorlat követte, Balázs kezére bilincs került – persze csak bemutató jelleggel -, majd megnézhettük, hova kerül az, aki valamilyen bűntényt követett el, igazán nem volt túl biztató hely.
Amikor a rendőri munkának már minden részletét megnézhettük, következett a csúcspont.
Beülhettünk egy vadonatúj rendőrautóba – Balázs betegsége miatt nagyon ügyeltek a rendőrök arra, nehogy valamilyen fertőzést elkapjon - ezt a figyelmességet külön köszönjük a csapatnak.
S következett a kívánság valóra váltása: szirénázva végighajtottunk Ráckeve utcáin, a határig és vissza. Balázs szinte el sem akarta hinni, hogy ez vele történik. Boldog volt, mosolygott, de a végére igencsak elfáradt.
.
Kívánjuk neked Balázs, hogy tanulj sokat és erősödj, győzd le a betegséget és légy nagyon jó védője a rendnek! .
Szeretnénk köszönetet mondani a Ráckevei és a Pest megyei Rendőrkapitányág parancsnokának és munkatársainak szívességükért és az igazán körültekintő segítségért.
kívánságkoordinátor
Ráckeve, 2009. május 8.
/ 3
2009-06-10 Attila
== Attila (10 éves, Kőszeg) ==
Attiláék Békés megyében éltek, úgy másfél évvel ezelőtt költözött a család Kőszegre. A nagyszülők, unokatestvérek, ismerősök mind Békésben maradtak.
Attila nagyon szeretett volna egy számítógépet webkamerával, hogy tudjon a családtagokkal, barátokkal beszélgetni.
Május 23-án, szombaton tudtuk átadni a számítógépet, annyira titokban, hogy csak a Masát főorvos úr tudott róla, hogy délelőtt bemegyünk a kórházba.
Volt nagy öröm mikor meglátott bennünk Attila „hát megérkezett, megérkezett” csak ezt mondta, elérzékenyülve.
Kívánság koordinátor
2009.05.23.
Viktória (8 éves, Monor)
Vikinek elromlott a számítógépe, helyette vágyott egy másikra…
Április 23-án anya és lánya elindult Budapestre, Viki számára csak jó idő múlva derült ki, hogy ők bizony a Csodalámpához igyekeznek, ahonnan a szomszéd bácsi segítségével hazaszállíthatnak egy számítógépet.
Viki öröme határtalan volt!!
Jó egészséggel használd még sokat ezt a masinát!
kívánság-koordinátor
2009.04.23.
Ádám György (4 éves, Budapest)
Ádám egy komoly és céltudatos fiatalember, aki pontosan le tudta írni, hogy ő egy „vagány, fiú bicajt” szeretne, kitámasztóval együtt.
Köszönhetően a támogató GE Healthcare munkatársainak, olyan járművet sikerült beszerezni, amely teljesen megfelelt a kisfiú elképzelésének.
Az átadásra otthon került sor, mivel éppen egy kis utazás előtt állt a család, de a kívánságteljesítés kedvéért egy nappal elhalasztották a pihenést, így Ádám még egy kicsit élvezhette az új bicaj adta élmény örömét.
Boldogsága olyan nagy volt, hogy számára a lakás adta szűk tér sem volt akadály ahhoz, hogy rögtön nyeregbe pattanhasson és kerekezzen egy kicsit a nappaliban. Természetesen a támasztónak is nagy szerepe volt, melyet állandó mozgásban tartott a kisfiú a leállításoknál.
Kívánjuk neki, hogy még nagyon sok biciklit használjon el!
/ 3
kívánság-koordinátor
Budapest, 2009.05.04.
Evelin (15 éves, Monor)
A dolog úgy kezdődött, hogy Evelin korcsolyázás közben elesett. Nagyon nagyot... Mentő, kórház, és most már egy ideje rehabilitáció.
A balesete előtt Evelin sokat lovagolt és azt kérte a Csodalámpától, hogy a - természetesen újra elkezdett - lovagláshoz különféle felszereléseket kapjon. Pl. nyerget, lábszárvédőt...
A kívánság teljesítésére, Budapesten a Kollár Kornél Lovardában, a II. kerületi Hídász utcában került sor. Nagy Zsolt, a Junior Lovasbolt tulajdonosa sietett segítségünkre, elvégre egy dzsinn sem érthet mindenhez...
Evelint szülei hozták egy kezelésről, és titoktartásuknak hála semmit sem sejtett.
/ 8
Amikor meglátta, hogy egy lovardába jöttek, elmosolyodott. Amikor azután édesanyja elmondta, hogy a Csodalámpa hívására jöttek, hiszen kívánt valamit az alapítványtól, felragyogott Evelin szeme.
A boltban nyeregválasztás, lábszárvédő és cipőpróba következett, ahol Zsolt szakmai felvilágosításaival segített a választásban.
Végül, bár ez nem is volt a kívánság része, Zsolt jóvoltából Evelin megtehetett néhány kört Legény hátán a Kollár Kornél Lovarda fedett lovardájában. A felszállás kicsit nehezen ment, mert Evelin jobb kezét és lábát még nem tudja teljes értékűen használni, de sikerült.
Erőt és kitartást, gyors és teljes gyógyulást kívánunk Evelinnek.
Közönjük a Kollár Kornél Lovarda munkatársainak, továbbá és Szabó Miklósnak és Nagy Zsoltnak a kívánságteljesítéshez nyújtott segítségüket.
Budapest, 2009.06.06.
Köszönjük a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanárainak és diákjainak, hogy támogatták Evelin kívánságának teljesítését.
Szeretném megköszönni az ajándékotokat melyre már régóta vágytam. Az első héten mikor a kórházból kikerültem ki is próbáltam. Nagy meglepetést okoztatok nekem nem is sejtettem mikor a lovarda előtt találkoztunk. Tudtam, hogy valami meglepi készül, de szüleim se árulták el. Köszönöm még azoknak a gyerekeknek is akik szavazata alapján az idén egyik voltam a sok közül kinek örömet okoztatok. Köszönet még Zsoltnak is aki az üzletben segített és utána lehetővé tette, hogy egy kicsit lovagolhassak is. Kedves Csodalámpa mégegyszer köszönöm, hogy kívánságomat teljesítettétek és megkaptam a számomra oly régóta áhított lovas felszerelést. Kedvenc lovamon csak akkor tudom kipróbálni mikor teljesen felépültem, de addig is minden lovasterápiára magammal viszem és csak ezt vagyok hajlandó használni! Köszönet még Margit néninek is aki a Betesda kórházban dolgozik és rajta keresztül tudtátok meg mi a régóta áhított kívánságom.
Evelin aki imádja a lovakat és rajongásig szeret lovagolni!
Ui: Ja és ha teljesen felépülök még hallotok rólam remélhetőleg lovaskörökben, versenyeken!!
Ákos (8 éves, Kesztölc)
Ákos kívánsága egy hordozható DVD lejátszó volt, hiszen a gyógyításával eltöltött kórházi napok alatt megtapasztalta, hogy milyen segítséget jelenthet számára ez a kikapcsolódás.
Nagyon várta már a lejátszót és nagyon örült, amikor április 28-án megkapta azt egy Pókember DVD-vel együtt.
Használd örömmel az új DVD lejátszód, kedves Ákos!
kívánság-koordinátor
2009.04.28.
Ezúton szeretném megköszönni Önöknek, hogy teljesítették kisfiam kívánságát és megkaphatta a várva várt hordozható DVD lejátszót.
Bárcsak minél kevesebb gyereknek lenne szüksége az Önök segítségére!
Az Alapítvány további működéséhez egyre több lelkes támogatót és közreműködőt kívánok.
- Üdvözlettel: ******* Hajnalka - Ákos anyukája
Cintia ( 6 éves, Tápióbicske )
Cintia gyanakodva nézett rám, hogy vajon ki lehetek, és mit keresek a kórházban.
Először nagyon meg volt illetődve, mikor elővarázsoltam a régen áhított pisilő és síró baby born babát. Aztán együtt bontottuk ki a csomagot, és néztük meg, hogy milyen kincsek vannak még a dobozban.
Délután Cintia már a babával a kezében utazott haza. Remélem az esti fürdetés is jól sikerült.
2009 március 17.
Máté (6 éves, Kecskemét)
Máté levelet küldött az Alapítványnak, miszerint egy nagy akváriumot szeretne kapni.
Többszöri telefonos egyeztetés, majd később személyes találkozásunk alatt nyilvánvalóvá vált, hogy egy jókora, 200 literes akvárium tetszik neki, amelyet teljes felszereléssel, különböző színű halakkal szeretne.
Egy szegedi céggel sikerült megállapodni az akvárium árát, felszerelését és szállítását illetően, így 2009. május 27-én átadhattuk Máténak az ajándékot.
A szállítást ingyen vállaló cég vezetője személyesen adott felvilágosítást, jó tanácsokat az akvárium célszerű használatát illetően. Több kiskönyvet, prospektust is adtak, amelyek segítenek Máténak a berendezés, a tisztántartás, növénygondozás, haletetés terén. A halakat a kisfiú maga választhatta ki, saját tetszése szerint.
Az ajándék átadásáról és Máté öröméről videofelvételt készítettünk, a család ezúton is őszinte háláját fejezi ki, amiért valóra válhatott a kisfiú álma.
Kecskemét, 2009. június 02.
Köszönjük a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanárainak és diákjainak, hogy támogatták Máté kívánságának teljesítését.
Ádám (18 éves, Szatmárnémeti)
Ádám arra vágyott, hogy kedvenc debreceni kezelőorvosának megmutathassa, hogyan üli meg egy magyar srác a motorját – az ő ügyességével egyébként a hátrafelé nyilazás sem lenne nagy probléma. Mindezt a Hungaroring pályáján képzelte el úgy, hogy az orvosa, Dr. Szegedi István is vele motorozhasson.
A kívánság teljesítését Bulcsu Rezső a BR Organisation Kft vezetője tette lehetővé a május 13-i nyílt motoros nap déli szünetében. Kizárólag Ádám és orvosa mehetett jó néhány kört a ringen egy felvezető motoros kíséretében. Ahogy egyre jobban érezték a pályát, annál hamarabb láttuk őket újra felbukkanni a célegyenesben.
A pályamotorozás végén folytatódott az élmények sora. A kis csapat beléphetett a Race Control szentélyébe, ahol Karassantes Arisztotelész vezényelte a pályabírókat egy monitorfal előtt ülve. Az sem esett nehezére, hogy kimerítő válaszokat adjon kérdéseinkre, miközben mellékesen olyan események felett intézkedett, mint egy kanyarban történt bukás, ahol gondoskodni kellett a többi motoros kivezetéséről, a mentőkről és a roncs elszállításáról is pergő egymásutánban; aztán páran el-elhagyták néha a kijelölt pályát, és rövidtávú időjárásjelentést is adott az embereinek.
Ezután következhetett a hungaroringes kívánságteljesítések koronája, hiszen Ádám is felléphetett annak a dobogónak a legfelső fokára, ahol nagy versenyzők szokták győzelmüket ünnepelni. Ádám nemes gesztussal megosztotta a helyet Szegedi doktorral, mi pedig elgondolkodtunk: a pályán kívüli küzdelemben is együtt harcoltak, hogy ez a srác itt állhasson.
Ezek után megcsodáltuk a pályára induló amatőr és profi motorosok készülődő gépeit, és nagy meglepetésünkre összefutottunk Talmácsi Gáborral, aki korábbi csodalámpás kívánságteljesítőként nagyon szívesen adott autogramot Ádámnak és Szegedi doktornak is.
A nap végére Ádám is tartogatott nekünk – de legfőképpen orvosának ajánlva – egy meglepetést. Egy kevésbé forgalmas területen megmutatta, hogy nem csak gyorsan tud száguldani egy motorral, hanem akrobata mutatványokra is képes profi szinten. Az egy keréken fél kézzel való haladás, vagy a szabályos körökben való gumiégetés nem jelentett neki gondot. Gyakorlottan mutatta be számos trükkjét, amire a helyi motoros közönség is felfigyelt.
A nap száguldó motorosként telt el, de az élmények biztosan örökre megmaradnak a győztesekben.
kívánság-koordinátorok
2009.05.13.
Anita (15 éves, Verpelét)
Úti beszámoló
Történetem Zsuzsa nénivel való találkozásommal kezdődött. Ő mesélt nekem a Csodalámpa Alapítványról, arról, hogy teljesíthetik egy kívánságomat. Nagy álmom vált valóra segítségükkel, hogy a világon egyedülálló „kis ékszerdoboz”-t megnézhettem.
Az uticél Velence volt, csodás 5 napos kirándulás.
2009.05.22. Péntek
Izgatottan vártam ezt a napot, mert délután indultunk Budapestre, kis kitérőt tettünk, benéztünk a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol gyönyörű szép husky kutyákat láttam és egy oroszlánt. Majd megérkeztünk unokatestvéremhez, akinél az éjszakát töltöttem.
2009.05.23. Szombat
Reggel 10 óra körül indultunk neki a nagy kalandnak.
Az autóút mókás volt, csacsogtunk, énekeltünk, csodáltuk a gyönyörű vidéket. Körülnéztünk egy kicsit Bécsben, megnéztünk pár butikot, neves divattervezők ruháit, a belvárost, a legviccesebb egy ember volt, aki Mozartnak öltözött, tetőtől talpig aranyban pompázott (szegénynek nagyon melege lehetett).
Aznapi végállomásunk Maria-Wörth volt, ahol körbeautóztuk a tavat. Éjszakára egy nagyon hangulatos helyen szálltunk meg, nagyon otthonos volt, és barátságos.
2009.05.24. Vasárnap
Reggeli után folytattuk az utunkat Olaszország felé.
Dél körül értünk Klagenfurtba, a MINIMUNDUS-hoz. Ez egy olyan hely, ahol a világ közel 150 nevezetes épületeit lehet megnézni eredeti építőanyagokból kicsinyített változatban.
Fantasztikus volt. Körülbelül 3 óra alatt körbejártuk az egész világot. Láttuk az Eiffel-tornyot, a Chichén Itzá-i maja piramist, a Kínai Nagy Falat, „Petrát”, és - persze Magyarországot sem hagyták ki - a Halászbástyát a Mátyás templommal.
Ebéd után ismét útnak indultunk. Csodás volt a táj, az Alpok havas csúcsa egészen elkápráztatott. Néha megálltunk pihenni is, hogy ki tudjuk nyújtóztatni lábainkat.
Az egyik ilyen pihenő mellett volt egy elkerített terület, sok birkával. Először egy-két állat merészkedett a közelünkbe, de kis idő múlva azt vettük észre, hogy az egész nyáj körülöttünk bégetett. A bégetés ránk is átragadt, ezért a továbbiakban mi is így társalogtunk. :D
Az utunk szólánccal vált még tartalmasabbá, amit a közös éneklés tett színessé („Aszongya, hogy…”).
Körülbelül 7 óra körül érkeztük Tronchettohoz, ahol kis várakozás után komppal közelítettük meg Lido szigetét, ahol a szállásunk volt.
A kompút fantasztikus volt. Egyrészt a közelgő naplemente csodás színekbe festette a vizet, valamint az épületeket, másrészt Velence szépsége magával ragadott minket.
Kikötés után egy kis útbaigazítással megtaláltuk a szállodát. Sajnos elkezdett esni az eső, így nem tudtunk körbenézni a szigeten.
2009.05.25. Hétfő
A várva várt nap.
Reggeli után indultuk a vaporetto állomásra, hogy vízibusszal tegyük meg az utat Velence felé.
Nagyon szép idő volt. A hajóút gyorsan eltelt, hiszen volt látnivaló. Velence épületeinek színessége, változatossága lekötötte figyelmünket.
A partraszállás után a Szent Márk tér felé vettük az irányt, közben megnéztük a Sóhajok hídját. Majd elsétáltunk a Dózse Palota mellett, megcsodáltuk a Szent Márk Bazilikát. ahol a bronzlovak nagyon tetszettek. Hallottunk egy mondát arról, hogy amikor a lovakat elvitték, Velencét mindig valamilyen baj érte.
Meghallgattuk az óratorony déli harangszóját, majd nekivágtunk a sikátoroknak. Rengeteg kirakatot néztünk meg, sok-sok csecsebecsével hívogatták a vásárlókat. Voltak ott különféle maszkok – amiket fel is próbáltunk - órák, különleges ékszerek és muranoi színes üvegtárgyak.
Elsétáltunk a Rialtohoz, ahol újra vaporettora szálltunk és hajókázni indultunk.
Rengeteg csónakot, hajókat, tengerjárót figyelhettünk meg. Csak ámultunk és bámultunk, az egyik nagyobb volt, mint a másik, és mind milyen különleges.
Újra visszaértünk Lido-ra, egy kis pihenőre, hogy újult erővel vághassunk neki az esti kalandnak.
Körülbelül nyolc óra tájékán leautóztunk a partra, de sajnos már minden zárva volt, ezért aztán a naplementét csodáltuk meg. A vacsorát egy helyi hangulatos kis vendéglőben töltöttük, ahol pizzát és különleges falatokat (felvágottakat és bivaly mozzarellát) kóstolhattunk meg.
Étkezés után újra Velence felé vettük az irányt.
A vaporetto állomáson táncoltunk egyet, ez megfelelő hangulatot teremtett, és jól múlattuk az időt.
Velence fényei csodálatos hangulatot adtak az este további részének, a kivilágított épületek, a kis utcák, a Szent Márk téri zenés forgatag magával ragadott minket. Csak ültünk és hallgattuk a jazzt.
Éjfélkor indultuk vissza Lidora, fáradtan, de élményekkel gazdagodva bújtunk ágyba.
/ 10
2009. 05.26. Kedd
A reggeli ébredés kissé nehézkes volt a késői lefekvés miatt. Azért nem bántuk meg, hogy Velence esti fényeit is megnézhettük.
A napi menetrend a tengerparton kezdődött, a forró homok égette a talpunkat, ezért a tengerbe gázoltunk, lehűteni tappancsainkat.
A tenger varázslatosan csillogott, vize kellemesen meleg volt. A parton rengeteg kagylót és csigaházat gyűjtöttünk.
Másfél óra múlva indultunk tovább, körbenéztünk egy kicsit Lido szigetén, megebédeltünk, majd átruccantuk Velencébe ajándékokat vásárolni. Nagy volt a választék, nehezen lehetett dönteni, de végül mindenki elégedetten ülhetett fel a vaporettora. Tronchettoról Ausztria felé vettük az irányt. Szép emlékekkel hagytuk magunk mögött Velencét.
2009.05.27. Szerda
A haza felé vezető út fáradtan, de mégis boldogan telt.
Három óra után léptük át a magyar határt. Budapesten unokatestvéremtől elbúcsúztunk és Verpelét felé indultunk tovább. Nyolc óra körül már itthon voltam és készülődtem a másnapi vizsgámra.
Összefoglalva az eltelt napok eseményeit, nagyon jól éreztem magam, rengeteg új dolgot, ízeket ismerhettem meg. Bár szerintem az osztrákok vendégszeretőbbek voltak, mégis Velence szépsége feledtette velem az olaszok "visszafogottságát".
Ezúton szeretném megköszönni mindazon embereknek a segítséget, aki támogatásukkal lehetővé tették nekem, hogy megcsodáljam ezt az „ékszerdobozt”.
Köszönöm Évának, „pótmamámnak”, Sándornak „pótpapának”, Dr. Bajusz Ilonának, Dr. Szabó Lászlónak, és minden egyes kórházi és csodalámpa dolgozónak, akik nélkül nem jött volna létre az utazás.
Anita utazását elsősorban a Mercedes-Benz Haszongépjárművek, az Európai Utazási Biztosító Zrt., a Generali-Providencia Biztosító Zrt., a Budapest Taxi, a Quaestor és a Glaxo Smith Kline Kft. támogatták, "és még sokan mások"...
Anita nevében is hálásan köszönjük!
Mercedes Haszonjárművek
Soma (4 éves, Törökszentmiklós)
A kis Soma a Pókembernél csak a repülőgépeket szereti jobban.
Mikor a kórházban az ölemben ülve lelkesen mesélte, milyen magasan látott egy repülőgépet szállni, megkérdeztem tőle mit szólna hozzá, ha mi annál is magasabbra repülnénk? Huncut kis szemecskéjével először Anyára majd rám nézett és nagyot kacagva azt kérdezte: akkor megyünk? Megkértem, hívogassa szorgalmasan a csodalámpa dzsinjét és akkor biztos teljesül a kívánsága, mire véget ér a kezelés a kórházban.
Mire eljött a várva-várt nap, Soma már igazából meg is feledkezett róla, hogy mit is ígértem neki.
Nagy titokban szervezkedtünk és mikor a kis Soma kiszállt a kocsiból a Budaörsi Repülőtéren, azt sem tudta merre fordítsa kis buksiját, annyi élmény tárult elé egyszerre.
Bemutattuk neki Gábor bácsit, a pilótát, aki azonnal meglátta Somában a komoly szakmai utánpótlást és rögtön a hangárba vezette a jövő nagy reménységét: megkérte válassza ki magának azt a gépet, amellyel legszívesebben repülne.
A kis pilótanövendék nem győzött csodálkozni, némelyik gépet még meg is simogatta, majd csöpp kis kezecskéjével rámutatott egy csodaszép piros repülőgépre.
Természetesen meghajoltunk a "nagyfőnök" kívánsága előtt és azzal a géppel repültünk, a főpilóta, Soma irányításával.
Miközben szeltük a levegőt Budapest fölött, Soma egyfolytában csacsogott, kérdezett és bámulta Gábor bácsi kezében a kormányt, kipirult arcocskájával várta az utasításokat, amiket aztán maradékalanul, egy profi pilóta ügyességével és fegyelmezettségével hajtott végre. Hát igen..., így kell egy gépet vezetni!
/ 6
Mikor földet értünk, újabb meglepetés várt Somára: a Csodalámpa megajándékozta egy távirányítós helikopterrel, hogy otthon is tudjon "gyakorolni" és szakmai fejlődéséről beszámolhasson majd Gábor bácsinak.
Reméljük kis Soma, hogy a repülés élménye igazi szárnyakat ad a mielőbbi teljes gyógyuláshoz, amit tiszta szívből kíván neked a Csodalámpa Alapítvány teljes csapata.
Szeretnénk ezúton is köszönetet mondani a SKYLUX Aviation tulajdonosának, Kováts Gábor úrnak szeretetteljes, áldozatkész segítségéért, hiszen nélküle Soma álma talán soha nem válhatott volna valóra.
kívánságkoordinátor
2009.május 28.
Péter (6 éves, Szirmabesenyő)
Nagy nap volt a mai a GYEK haematológiai osztályán.
A Csodalámpa ismét teljesítette, mégpedig egyszerre négy gyermek kívánságát. Ilyen még nem volt, hogy ilyen sok kívánság teljesült volna egyetlen napon!
Tóbiás és Viktor számítógépet kaptak, Józsi PSP-t, Petike egy csúszdás, galériás ágyat mégpegig a 6. szülinapjára.
Egyik gyermek sem tudta, hogy a mai napon kapja meg a nagyon várt kívánságot.
Tóbi úgy tudta azért kell visszajönnie a kórházba, hogy a doktor néni megvizsgálja.
Viktor már nem is remélte hogy valamikor is boldog tulajdonosa lehet egy számítógépnek, méghozzá LCD monitorral.
Józsi már nagyon várta, és titkon minden nap reménykedett abban, hogy talán "a mai napon, vagy holnap teljesíti a csodalámpa kérését".
Petike sem hitte el , hogy a szülinapján már az új csúszdás, galériás ágyikójában fog aludni.
Kedves Tóbi, Viktor, Józsi és Petike!
Kívánjuk, hogy sok örömötök legyen abban, amiket kértetek!
régióvezető
Miskolc, 2009.05.21
Ezúton szeretném megköszönni az alapítványnak és a támogatóknak a csodálatos ajándékot, amit a kisfiam nagyon nagy örömmel vett birtokba.
Boldogan csúszdázott egész nap, és már a kis kuckót is "belakta".
- Üdvözlettel: *****né Mariann
Krisztina (16 éves, Budapest)
Azt hiszem, Krisztina legmerészebb álmában sem gondolta, hogy a pünkösdi ünnepek számára különleges meglepetést hoznak.
Sajnos a csillogó szemű, bájosan mosolygó lányra nehéz napok várnak, így aztán igyekeztünk a Csodalámpától kért kívánságát mielőbb teljesíteni - ebben nagy segítségünkre volt Dudits Ádám úr, az SAP Labs Hungary ügyvezető igazgatója. Úgy tűnik, ő olyan varázslatos gyorsasággal tudja elővarázsolni a csodalámpa dzsinjét, hogy a Krisztina által megálmodott laptop-ot még a műtétje előtt be tudtuk varázsolni Krisztina szeretett kis otthonába.
Mikor meglátott bennünket Kriszti, huncutul mosolygó, gyönyörű szeme már jelezte, hogy valamit gyanít - kezet fogott velem és finom hosszú ujjai remegéséből megéreztem izgatottságát, így aztán nem is húztuk tovább az időt: Dudits úr "elővarázsolta" a táskát, amiben ott lapult az "álom".
Örülök, hogy a Csodalámpa Alapítvány nevében részese lehettem azoknak a boldog pillanatoknak, mikor Kriszti izgatottan kibontotta a laptop-ot és az ügyvezető igazgató úrral együtt szinte a másodperc töredéke alatt beüzemelték a gépet. Hát igen... ha két szakember találkozik!
/ 4
Krisztina, a Csodalámpa Alapítvány teljes csapata tiszta szívből kívánja Neked, hogy nagyon sok örömöd teljen a laptop értelmes használatában, sok értékes információval bővítsd tudásodat, hiszen annak mindenkor és mindenhol nagy hasznát fogod venni.
Ezúton szeretnénk megköszönni az SAP Labs Hungary felajánlását és Dudits Ádám úr áldozatkész, személyes közreműködését, hiszen enélkül Krisztina álma nem válhatott volna valóra.
kívánságkoordinátor
2009.május 29.
Krisztina (16 éves, Budapest)
Azt hiszem Krisztina legmerészebb álmában sem gondolta, hogy a pünkösdi ünnepek számára különleges meglepetést hoznak.
Sajnos a csillogó szemű, bájosan mosolygó lányra nehéz napok várnak, így aztán igyekeztünk a Csodalámpától kért kívánságát mielőbb teljesíteni - ebben nagy segítségünkre volt Dudits Ádám úr, az SAP Hungary Kft. kereskedelmi igazgatója. Úgy tűnik, ő olyan varázslatos gyorsasággal tudja elővarázsolni a csodalámpa dzsinjét, hogy a Krisztina által megálmodott laptop-ot még a műtétje előtt be tudtuk varázsolni Krisztina szeretett kis otthonába.
Mikor meglátott bennünket Kriszti, huncutul mosolygó, gyönyörű szeme már jelezte, hogy valamit gyanít - kezet fogott velem és finom hosszú ujjai remegéséből megéreztem izgatottságát, így aztán nem is húztuk tovább az időt: Dudits úr "elővarázsolta" a táskát, amiben ott lapult az "álom".
Örülök, hogy a Csodalámpa Alapítvány nevében részese lehettem azoknak a boldog pillanatoknak, mikor Kriszti izgatottan kibontotta a laptop-ot és az igazgató úrral együtt szinte a másodperc töredéke alatt beüzemelték a gépet. Hát igen... ha két szakember találkozik!?
/ 4
Krisztina, a Csodalámpa Alapítvány teljes csapata tiszta szívből kívánja Neked, hogy nagyon sok örömöd teljen a laptop értelmes használatában, sok értékes információval bővítsd tudásodat, hiszen annak mindenkor és mindenhol nagy hasznát fogod venni.
Ezúton szeretnénk megköszönni az SAP Hungary Kft. felajánlását és Dudits Ádám úr áldozatkész, személyes közreműködését, hiszen enélkül Krisztina álma nem válhatott volna valóra.
kívánságkoordinátor
2009.május 29.
Tamara (11 éves, Budapest)
Tamara születésnapja szombatra esett idén, mi hétfőn vittük neki a nagy "meglepi"-t, a laptopot, amire annyira vágyott. Mamával megbeszéltük, hogy Tamarának ne árulja el, kik jönnek, hogy ne is sejtse, mire készülünk. Kedves felajánlónk, és feleségével együtt mentünk el otthonukba, ahol két huncut fiú fogadott, de Tamarát úgy kellett előcsalogatni a szobájából (annyit tudott, hogy valaki jön, de hogy miért, azt nem, így inkább behúzódott kis kuckójába)
Amikor megmondtuk, kik vagyunk, elkerekedett a szeme, és ahogy átadtuk a nagy dobozt, zavarában azt sem tudta, mit csináljon. Néhány másodperc múlva már egy kis segítséggel nyílt a doboz, és előtűnt a laptop. Tamara csak mosolygott, mosolygott boldogan, láthatóan még mindig nemigen hitte el, hogy mindez lehetséges.
Gábor, akitől mindezt kapta, gondosan feltöltötte a gépet, így bekapcsolhattuk, megmutatta, hogy web kamera is van rajta, na, erre a hírre már odapenderült az egyik testvér is, sőt a mama is izgatott lett, Tamara pedig csak mosolygott, mosolygott, és várta, hogy apa hazaérjen, és együtt böngészhessék majd, mit is tud a gép...
/ 5
kívánság-koordinátor
2009.05.11.
Previous posts
Archive
- Table of Contents
- Greatest Hits
- 2024
- 2023
- 2022
- 2021
- 2020
- 2019
- 2018
- 2017
- 2016
- 2015
- 2014
- 2013
- 2012
- 2011
- 2010
- 2009
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004