Fanni egy kerékpárt kért tőlünk, amivel már kétkeréken is biciklizhet. Az ajándékot a klinikán tudtuk átadni, Fanni nagyon boldog volt. Amikor megkérdeztem milyen biciklit képzelt el azt mondta "pont ilyen pirosat". Olyan izgatott lett, hogy már ott nyomban a szobában elkezdték összeszerelni, nagyon örült az ajándéknak.

Nagy Bettina
kívánságkoordinátor
Szeged
2006.08.21.

Újabb kívánságot teljesített a Csodalámpa. A 3 éves Petrának teljesült a nagy vágya, egy gyönyörű babával játszhat ezentúl.Jó volt látni az arcán az örömöt és a boldogságot, amit ez a meglepetés okozott neki. Azokra a pillanatokra, és a babával játszva nem az az érzés volt és lesz a szívében, hogy ő beteg és már megint kórházban van, hanem, hogy ő vigyázhat erre az igazi babára.
Első alkalom volt, hogy ott lehettem egy kívánság teljesítésekor. Életem egyik legszebb és legfelemelőbb pillanata és a szívemben fogom őrizni.

Borza Judit
kívánságteljesítő
2006.09.07.

A kis Máté nagyon vágyott egy akkumulátoros autóra. Egy olyanra, amilyent egy másik betegtársa már megkapott tőlünk. S lőn, szeptember utolsó szerdáján megérkeztünk Mátéék házához, a csomagtartóban a hőn áhított járművel. A kisfiú és családja már nagyon várt minket és Máté rögtön nekilátott a csomag kibontásához.

Gyorsan a helyére került a matrica, a kormány és a többi elem is. Máté öröme leírhatatlan volt, amikor beült az autóba melyet bátyja segítségével helyezett üzembe.

Máté! Most már Neked is van akkumulátoros kocsid, nem kell arra várnod, hogy más megengedje, hogy használd az övét.

Sulija Anikó és Piacsek István
2006.09.27.

Máté repülni szeretett volna. A hőlégballonok mindig is tetszettek neki, bár azt aligha gondolta volna, hogy ennyi mindentől függ egy repülés, a ballonon kívül pl. jó idő is szükségeltetik hozzá... Végül szebtember utolsó napján minden összejött.

Kőszegi Judit
koordinátor
2006.09.30.


A kívánság utóélete: LEVÉL (kattints ide!)

A kívánság utóélete: VERS (kattints ide!)

A kívánság utóélete

Sent: 2006. október 1. 15:23

From: ****@freemail.hu

To: webmester@csodalampa.hu

Subject: Álomballon

Kedves Csodalámpás Dzsinek!

Mindenek előtt nagyon szépen köszönjük, hogy ott lehettünk, láthattuk Máté fiam örömét ( és izgalmát)!
Nem volt hiábavaló az a sok-sok szervezés, telefonos egyeztetés, ami ezt a kívánság teljesítést megelőzte.
Mert bizony valami mindig közbejött... Na de most sikerült és ez a lényeg! Köszönjük a névtelenségbe burkolózó (bár mi tudjuk a nevét) nagykanizsai ballonos csapat tagjának, hogy valóra váltott egy álmot! További sikeres munkájukhoz kívánunk erőt és -mert ez a legfontosabb- egészséget!
Hálás szeretettel : Máté és szülei.

Bálint kívánsága egy PSP volt, amit kézzel lehet kezelni. Augusztus 19-én egy nappal a 11. születésnapja előtt, a pécsi nagymamához jött látogatóba, aki szülinapi ebéddel várta. Ezt a napot választotta a Csodalámpa is , hogy teljesítse kívánságát. Amikor belépett az ajtón nagyon meglepődőtt, hogy nemcsak a Nagyi várja. Izgatottan bontotta ki a csomagot és boldogan, csillogó szemmel kiáltotta : "Pontosan ilyet szerettem volna!" Aztán a testvérével üzembe helyezte a készüléket és nekem is elmagyarázta működését, közösen csodáltuk a szép színes képeket.
Kívánjuk, hogy Bálint sok örömet és szórakozást találjon teljesült kívánságában.

Kőszegi Judit
Pécs
2006.08.19.

Péter a norvég csapat elleni meccsen látta meg a magyar válogatott új mezét. Mint lelkes focista, az volt a kívánsága, hogy egy olyan válogatott felszerelést kapjon, melyen az ő neve és kedvenc száma, a 14-es szerepel. A Csodalámpa teljesítette a kívánságot és most már Péter is piros válogatott mezben futhat ki a zöld gyepre.

Titkos Rita
kívánságkoordinátor
2006.09.19.

Az óriási nagy Csoda-Tigris végre otthonra lelt a 6 éves Norbi ölelésében. "Kicsi" és "Nagy" innentől kezdve kart karba öltve, egymást védve, megnevettetve, szeretve folytatják közös életüket... mert "a Tigrisek a világon a barátságban a LEGJOBBAK"! Nem igaz?

Csinády Rita
régióvezető, Debrecen
2006.10.04.

Végre átadhattuk a 10 éves Eriknek ezt a speciális, 3 kerekű gyógykerékpárt!
Hosszú hónapok teltek el a szervezéssel, gyártással, de szerencsére végül sikeresen teljesítettük ezt a kivánságot is. Érdre szállítottuk ki a készítővel, Péterrel a biciklit, mikor megérkeztünk Erikék háza elé, elállt az eső és kisütött a nap is.
Az összeszerelés után Erik egyből kipróbálta a biciklit, az elején még anyukája óvó felügyelete mellett, de hamar már egyedül is jött-ment, kanyarodott, fékezett.
Nagyon jó helyre került a kék kerékpár, reméljük gazdája sokat fogja "nyúzni".

Márkus Mónika
(vagy ahogy Erik hívott, a "Noxos néni")
2006.09.20.

Sebestyént egy szép napsütéses vasárnap délelőtt otthon lepte meg a Csodalámpa. Kerekre tágult a szeme amikor megtudta, hogy teljesült a kívánsága. A váratlan meglepetés után hamar feltalálta magát és édesapjával rögtön összerakta és kipróbálta az ajándék laptopot, amit egy kedves hölgy juttatott el az alapítványhoz amit ezúton is köszönünk. Sebestyénnek mielőbbi gyógyulást kívánunk.

Kőszegi Judit
Máriakéménd
2006.09.03.

Dávid édesanyjától csütörtökön megtudtam, hogy pénteken hétvégére hazaengedik Dávidot a kórházból. Pénteken még egyeztettük a részleteket és szombaton egészen korán (fél 9 körül) megérkeztem hozzájuk a számítógéppel, amihez az utolsó pillanatban még modemet is tudtunk szerezni. Dávid már készülhetett a találkozóra, mert szemlátomást nagyon várt: az ő esetében most teljesen igaz lett a mondás: ki korán kel, aranyat (de legalábbis számítógépet...) lel... Természetesen az új gépet azonnal összeállítottuk és ahogy a képeken látszik Dávid azzonal használatba is vette.

A magam részéről szeretném megköszönni minden közreműködőnek, hogy én lehettem ott, mert azt gondolom a munkánk "jutalma" az az öröm amit én ott ennek a fiúnak a szemében láttam. És akik nem voltak ott, de lehetővé tették, higgyék el megérte...

Dobó Gábor
koordinátor
2006.09.30.

Képriport

/ 13

Az alábbi levelet Dávid és Gergő édesanyja juttatta el hozzánk. Ennél jobbat még mi sem tudunk írni, így hadd idézzük az eredeti beszámolót: <p style="background:#e7e7e7;padding:3,3,3,3"> "Dávid, Gergő és a "csodalámpa"
(XXI. századi meseátírat)
<p style="background:#f0f0f0;padding:3,3,3,3"> Igaz az eredeti mese egy tolvaj fiúról szól, de ők is "elloptak" egy gyönyörű utat.
A történetük ott kezdődik, hogy Dávid kórházban volt és egy nagyon kedves doktor néni, Dr. Kovács Krisztina elmesélte, hogy van egy beteg gyerekek kívánságait teljesítő alapítvány, akiket nyugodtan meg lehet keresni.
Dávidról tudni kell, hogy izomsorvadásban szenved és van egy öccse, Gergő, aki ugyanolyan beteg. Összedugták a fejüket és úgy döntöttek, hogy szeretnének elmenni a Lego országába.
Megtisztogatták a "csodalámpát" - csodák csodájára kiszabadult belőle a lámpa szelleme, akit Ildikónak hívnak, és Ő társaival együtt lehetővé tette nekik ezt a hatalmas utat Németországba.
Reggel nagyon korán, fél hatkor kellett indulni és este nyolc óra körül érkeztek meg egy csodálatos kisvárosba, Günzburgba. Az út nagyon hosszú, de annál izgalmasabb volt. Olyan elbűvölő tájakon haladt a kocsi, hogy csak kapkodták a fejüket. Minden kívánságuk teljesült. Elsőként, Mondsee-ben, egy gyönyörű étteremben ebédeltek, ahol ajándékkal is meglepték őket.
Günzburgban egy lélegzetelállító szállodában hajtották álomra a fejüket, és reggel izgalommal várták Legolandot. Ez egy bámulatos Lego Birodalom, tele sok-sok játékkal, látványossággal.
Körbevonatozták a parkot, majd egy kilátóból tekintették meg a tájat. A gyárban, ami teljesen automatizált volt, végigkövethették a lego gyártását. Az egész élmény megkoronázásaként négy dimenziós filmet néztek meg egy lego autóversenyről.
Másnap a visszaút gyorsan végetért. A sok élmény elfeledtette velük az utazás fáradalmait.
Kipirult arcuk és csillogó szemük elárulta, mennyire élvezték, hogy Ők egy hihetetlen mese főszereplői lehettek."

Mivel a munkánk egy részét átvállalták a gyerekek, most Ildi megjegyzését is hozzátennénk a teljesítéshez: <p style="background:#f0f0f0;padding:3,3,3,3"> "Én már csak annyit szeretnék elmondani, hogy egy fantasztikus családot ismerhettem meg, élen a mamával, aki minden nehézség ellenére hihetetlen jókedvvel,kitartással, optimizmussal rendelkezik.
Sokan példát vehetnének Róluk, és itt elsősorban az egészséges emberekre és családokra gondolok. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy inkább én tartozom köszönettel, hiszen egy olyan példa jelenik meg előttem, ami után egy kicsit én is másképp gondolkodok és látom a világot."

Újfalusi Ildikó
Günzburg,
2006.09.20.

Külön köszönettel tartozunk a Prime Rate Nyomda önzetlen támogatásáért, amivel ők is hozzájárultak az álom valóra váltásában.

Balázst elhúzódó kezelése után, egy ellenőrző vizsgálat alkalmával leptük meg a hőn áhított elektromos kismotorral, nagy meglepetést okozva evvel Balázsnak. Anyukája és a többi szülő, ápoló igyekezett összeállítani a motort, ami végül a klinika technikusainak köszönhetően elnyerte eredeti formáját. Balázs hazautazásig föl s le motorozott a folyosón.

Nagy Bettina,
Lengyel Andrea,
Túri Edit

kívánságteljesítők
2006.09.28.

Gábor fantasztikus kéréssel fordult hozzánk, meg akarta hívni az összes őt kezelő orvost, nővért, pszichológust vacsorára a családi házukba. Amikor megtudtuk a vágyát, könnybe lábadt a szemünk, egyrészt az örömtől, mert igazán jó kívánságot talált ki, másrészt annak tartalmától. Mivel Gábor kicsit messze lakik, megbeszéltük vele, hogy itt Pesten teljesíthessük a vágyát, mert csak így tudnak vendégei csaknem teljes létszámmal részt venni a vacsorán, hiszen a kórházat egyszerre, hosszabb időre ennyien nem tudják elhagyni.

Legnagyobb örömünkre Gábor beleegyezett a pesti helyszínbe. Amíg mi a megfelelő helyet kerestünk, ő szorgalmasan címezte a névreszóló meghívókat.

A Kaltenberg Étterem vezetősége rögtön dzsinné változott, amikor megtudták, milyen rendezvényre készülünk. Nemcsak fantasztikus menüvel vártak minket, Gábornak még egy külön tortával és tűzijátékkal is kedveskedtek. Sőt még a zenekar is kivette a részét a szervezésből, zenélt nekünk, Gábor kedvéért Hungaria számokat játszott.

Mi csodalámpások persze jóval a vacsora előtt érkeztünk, hogy feldíszithessük a termet. Hamarosan a meghívottak egy része is csatlakozott hozzánk, sürögtünk-forogtunk, hogy minden készen álljon 5 órára.

Gábor bankári pontossággal érkezett, annyira készült az eseményre, hogy amint belépett a terembe rögtön el is sírta magát az örömtől. Ajándékokat is hozott nekünk, minden vendége kis virágot kapott egy zsiráf alakú kaspóban.

Reméljük a képek magukért beszélnek és látszik, milyen jól telt az est. A mi ajándékainkat Gábor már nem is akarta elfogadni, mondta, hogy ezt már nem kellett volna.

Én az alapítás óta már sok kívánságot teljesítettem, de ez volt az egyik legszebb. Nemcsak azért, mert nagyon "egyedi" kívánság, hanem azért is, mert bár az est folyamán Gábor többször elsírta magát az örömtől, mégis mindannyian úgy éreztük, hogy valódi csodának vagyunk a részesei. Láttuk, hogy mindannyiunknak sikerült elfelejteni, elfeledtetni azt, hogy Gábor nagyon beteg. Mi "csak" egy fantasztikusan kedves Csodalámpás úr vendégei voltunk. Amikor már vagy tizedszerre lábadt könnybe a szeme, megkérdeztem, miért is sír ennyit, erre csak azt válaszolta:

"Tudod, soha nem gondoltam, hogy sikerülni fog és megszervezitek ezt nekem. Mint ahogy azt sem, hogy mindannyian eljönnek miattam. És nem is ilyennek képzeltem, sokkal egyszerűbbnek. Nem is akarok hazamenni, azt szeretném, hogy soha ne érjen véget."

Hiszem, hogy legszebb ajándékot ő adta nekünk ezekkel a mondatokkal. Amikor búcsúztunk szomorúan mondta, kár, hogy már nem lehet kívánsága, mert már volt. Kérdeztem, ha lehetne, mi lenne az. Erre csak annyit válaszolt: "Hogy meggyógyuljak."

Kívánjuk Neked Gábor, hogy ez is sikerüljön!

Patzauer Éva
Titkos Rita
Kardos Tamás
Piacsek István

Budapest
2006.09.22.

Köszönjük a Reuters Magyarország Kft.-nek, hogy segítettek valórá váltani Gábor kívánságát, valamint a Kaltenberg Étterem (1092 Kinizsi u. 30-36.) vezetőinek és alkalmazottainak is, hogy segítettek csodát tenni.

A Jövő Háza bejáratában strázsáló, beszélő robot valószínűleg nem is sejtette, hogy mekkora örömet érez Sándor, amikor megérkezve beszédbe elegyedtek. A tízéves biharkeresztesi kisfiú nagy vágya volt, hogy részt vegyen a Csodák Palotája, Jövő Háza kiállításán, ahol belevetheti magát a tudományos és technikai érdekességek színes, izgalmas kavalkádjába.
Sándor végigjárta az emberi érzékelés sokféleségét bemutató és annak határait feszegető kísérletek sorát. A tükörben látó szemüveg segítségével saját bőrén tapasztalhatta, hogy a tájékozódás és egyensúlyozás nem is olyan könnyű feladat. A beszélő fal gombjainak véletlenszerű nyomkodásával profi szövegkönyvet szerkeszthetett a szappanoperák jól ismert, típus-mondataiból, sőt a "Greenbox Stúdióban" a filmezés, filmkészítés világába is bepillanthatott. Végül az űrkutatás újdonságaival ismerkedve még egy Mars expedíción is részt vehetett.
Az izgalmakban, élményekben gazdag nap a képzeletbeli űrhajó sikeres landolásával ért véget, és reméljük, hogy Sándor sok szép emléket vitt haza a Jövő Háza közreműködésének köszönhetően.

Pusztai Lilla
koordinátor
2006.07.18.

A 16 éves Andrea nővére, Renáta úgy gondolta, hogy beteg testvérének nagy meglepetést és örömet jelentene, ha a Csillagok háborújából ismert rohamosztagos katonákkal találkozhatna. Mint utóbb megtudtuk, amikor Andrea először látta a filmet, annyira megtetszett neki, hogy egymás után négyszer nézte végig. (A filmet nem véletlenül látta, mert két öccse is nagy rajongója a Csillagok háborújá-nak.)

Némi nyomozás után kiderült, hogy egyáltalán nem lehetetlen ennek a kívánságnak eleget tenni. Sok olyan felnőtt van ugyanis Magyarországon, akik olyannyira szeretik a Csillagok háborúját, hogy klubokat hoztak létre, és több filmbeli szerep jelmezével is rendelkeznek - így a birodalmi rohamosztagos katonák öltözékével is. Az ún. "Magyarországi 501-es légió" három tagja (akik rendszeresen szoktak gyerekekkel is találkozni, és különböző rendezvényekre meghívásokat elfogadni), szívesen vállalták, hogy találkoznak Andreával is. Miután ők sokszor járják a különböző bevásárlóközpontokat rohamosztagos katonának beöltözve, abban maradtunk, hogy az egyik ilyen bevásárlóközpont előtt fogunk találkozni Andreával és családjával.

Andrea semmit sem tudott a meglepetésről, arról, hogy nem csak egy szokásos városlátogatásra jönnek el Balassagyarmatról Budapestre édesanyjával és négy testvérével. Amikor a bevásárlóközpont előtti téren megjelent előtte a három rohamosztagos katona, először csak a kezét összecsapva nézett hol a katonákra, hol a családtagokra. Amikor édesanyja biztatgatva mondta, hogy ezek a katonák őhozzá jöttek, lassan kezdett feloldódni: tapogatni kezdte az öltözéket, a fegyvereket, majd puszit adott a katonáknak, míg végül a több mint fél órás találkozó alatt a rohamosztagosokat átölelve sétálgatott. Látni lehetett, hogy az Andrea nővére által kitalált meglepetés teljes egészében célba talált.

Veress Kata
önkéntes
2006.09.02.

A filmbéli, magyarországi rohamosztagos katonákról a http://rohamosztagos.hu oldalon lehet többet megtudni.

Ádám nagy rally rajongó. Augusztus közepén, Pécsett teljesülhetett kívánsága, amikor részt vehetett az idény záróversenyén, a Mecsek Rallyn. Találkozott a hazai versenyzőkkel és végig szurkolhatott kedvenceinek. Bízunk benne, hogy ez az élmény hozzájárul mielőbbi gyógyulásához!

Giákné B.Jutka

2006.08.25.

Péter másodikos középiskolás. Nagyon sok időt tölt a kórházban ezért a tanulásban nagy segítség számára, hogy az alapítványtól, kérésére egy számítógépet kaphatott. Már igen várta a gépet, ezért fantasztikus volt az öröme, amikor megtudta, hogy kívánsága teljesül. Jó tanlást, j ó egészséget Peti!

Giákné B.Judit
2006.09.21.

Bence semmit sem tudott az egészről, csak a szokásos kórházi procedúrákra érkezett meg, mikor nagybátyja mondta neki, hogy a vizsgálatok után, még egy kis dolog vár rá a debreceni Gyermekklinikán. Álmában sem gondolta volna, hogy mi is az a "kis" dolog... Amikor végre megtudta, csak annyit mondott nagybátyjának, a kívánságbejelentőnek: "Hát ezért nagyon nagy meglepetést kapsz tőlem!" - amiről később a Csodalámpának is beszámolnak.

Csinády Rita Veronika
régióvezető, Debrecen
2006.09.15.

Helena iskolából érkezett haza, nagy meglepetésére otthon már várta a gyögyörű, új, piros kerékpár. Először szólni sem tudott az örömtől, aztán boldogan, kacagva, kishúga kíséretében kitolta a kerékpárt az utcára, hogy azonnal kipróbálja. Először kicsit bizonytalanul ment a biciklizés, meg kellett ismerni a váltó működését, be kellett állítani az ülés magasságát, de Helena egy-kettőre belejött. Aztán Pálma a kisebb testvér is felülhetett egy körre. Helena közben elmesélte, hogy ezután új kerékpárjával fog járni a nagymamához is, aki a szomszéd faluban lakik.
Kívánunk Helenának: balesetmentes közlekedést és sok örömet.

Kőszegi Judit
régióvezető
2006.09.07.