Dáviddal és családjával a Heim Pál gyermekkórházban találkoztunk.

Kedves, vidám fiú annak ellenére, hogy súlyos betegsége miatt tolókocsiba kényszerült. Mivel nagyon sok idejét tölti ágyban, így a Csodalámpától egy laptopot kért, amellyel tarthatja a barátaival és a külvilággal a kapcsolatot.

Persze a Csodalámpa örömmel teljesítette kívánságát, és boldogan gondolunk rá, hogy egy újabb fiúnak szereztünk örömet azzal, amit a legjobban szeretünk csinálni: ajándékozással.

A laptop a adománya. Dávid nevében is köszönjük!

Annak ellenére, hogy nem csak Visegrád, de az egész ország nehéz pillanatokat élt meg az árvíz miatt, ott azon a ragyogó kora nyári napon egy valóságos időutazáson vettünk részt.

Bár egy motoros találkozó keretén belül történt a kívánság teljesítése, mégis az a pár óra csak Tináról szólt. A helyszín a visegrádi Salamon Torony, Tina mint Vár-királynő, egy gyönyörű nyeregben, majd a lovagi tornát követően egy lovagi lakoma, melyet egy Harleys utazás koronázott meg. Festeni nem lehetett volna szebbet és meghatóbbat.

De további részletek helyett hadd idézzem a támogató, Kreskai György levelének néhány sorát:

„Sokat gondolkodtam azóta, hogy vajon mi teljesítettük Tina kívánságát, vagy esetleg ő teljesítette a miénket, lehetőséget adva arra, hogy jobb emberré válhassunk, kicsit helyretéve a rohanó világunkban némileg félresiklott értékrendünket.”

Kifejezhetetlen köszönet Kreskai Györgynek és a H.O.G. South Hungary Chapter Klub elnökének, Zsemlye Csabának és a csapat minden egyes tagjának.

Kreskai úr levele teljes egészében itt olvasható

/ 5

Vivien érdeklődési köre a divat és minden, ami ehhez kapcsolódik. Vágyott arra, hogy eljusson a divat fővárosába, Párizsba, hogy megérezhesse annak különleges levegőjét.

A háromnapos látogatás alatt megismerkedtünk a főbb nevezetességekkel, de természetesen betértünk néhány áruházba is, elbűvölve nézegettük a kirakatokat is.

Mivel a tolókocsival való közlekedés nem várt nehézségeket tartogatott, többször gyalogosan körülsétáltuk a várost, megcsodáltuk a Diadalívet, az Eiffel- tornyot, a tömeggel együtt „hömpölyögtünk” a Champs-Élysées-n. Felfedeztünk több apró kávézót, éttermet is. A szajnai hajózás felejthetetlen élmény volt, hiszen percről percre újabb látnivaló mellett haladtunk el, ugyanakkor kényelmesen pihentünk is.

A második napon kivonatoztunk Versailles-ba, ebbe a történelmi kisvárosba, és bebarangoltuk a kastély kertjét, melynek látványa, szépsége és ápoltsága mindannyiunkat lenyűgözött, délután hasonlóan éreztünk a Notre Dame megtekintése közben is. Ezután, hogy divatszenvedélyünknek is hódoljunk, hiszen három lány utazott, és egy kis vásárlást terveztünk be.

Lelkesen nézelődtünk, Louis Vuitton többszintes áruháza szinte beszippantott. Az újabb nap újabb élményeket tartogatott, megtekintettük a Louvre Múzeumot, illetve a műtárgyak egy részét.

Különösen tetszett a Manet kiállítás, amit a Musée d` Orsay-ban tekintettük meg. Este búcsúképpen visszatértünk ismét a Champs-Élysées-re, a Diadalívhez. Reméljük, ez a búcsú nem örökre szól, kívánjuk, hogy Vivi is visszatérhessen még ide.




Köszönjük:
a Finn Nagykövetségen szervezett jótékonysági divatbemutató támogatóinak, hogy hozzásegítették Vivient ehhez az utazáshoz,
köztük a MALÉV Zrt.-nek a helsinki irodája felajánlását,
a Renaissance Paris La Defence szállodának pedig, hogy támogatásként vendégül láttak bennünket!








A Csodalámpa Alapítvány mindig arra törekszik, hogy a gyerek megkaphassák, amit kérnek, így Vivient itthon még vendégül látta egy fényűző divatbemutatón Náray Tamás divattervező.

/ 8

A budapesti Finn Nagykövetségen rendezett jótékonysági divatbemutatón - melyről Hírarchívumunkban talál beszámolót - Ésik Róbert úr, a Nokia Siemens Network kft. magyarországi igazgatója felajánlott Viviennek egy mobiltelefont.
Sajnos Vivi betegsége miatt személyesen nem tudott jelen lenni az eseményen, így én vittem el neki az ajándékot.

Szerencsés véletlen volt, hogy Vivi telefonja épp akkor romlott el, így a készülék még nagyobb örömet okozott.

Nagyon boldog volt, mikor átadtam neki a nem várt Nokia „csodát”.

Zsoltiék már csak kontroll vizsgálatokra járnak a kórházba, így az ajándék átadást is egy ilyen napra szerveztem.
Zsoltinak, mivel szeptemberben kezdi az iskolát, iskola-előkészítő foglalkozásokat tartottam a kórházi tartózkodása alatt. A kisfiú júniusban sikeres vizsgát tett a helyi Nevelési Tanácsadóban.
Zsolti nagyon szorgalmasan tanult év közben, s azt hitte, hogy azért találkozunk nyáron is, hogy érdekes feladatokat adjak neki.
Fülig ért a szája, amikor meglátta a kezemben a hatalmas csomagot. Boldogan mutogatta az unokatestvéreknek, akik a vizsgálatra elkísérték a kisfiút. Zsolti régi vágya teljesült a LEGO tűzoltó állomással. Megígérte, ha összerakta, küld egy fényképet, hogy mi is megcsodálhassuk a fantasztikus tűzoltóságot.



Kívánjuk Zsoltinak, hogy sok öröme teljen ebben a játékban.

Köszönjük az International Women's Club Foundation of Budapest nagylelkű támogatását!

Sebastián egy örökmozgó, vagány kisfiú, aki a kórházi bentlétből leginkább csak a játszóház csodálatos világára emlékszik. És ez így van jól!!
A fából készült vár és a hozzá tartozó katonákkal való játék mindig megnyugtatta, örömmel töltötte el.
Hát a Csodalámpa dzsinnje munkához látott, felkutatta ezt a fantasztikus játékot!
Érdemes volt, az ajándék átadásakor boldog mosoly ült ki Sebastian arcára, alig bírta kivárni azt a pillanatot, amikor majd otthon kibonthatja kedvenc játékát.

Köszönjük az International Women's Club Foundation of Budapest nagylelkű támogatását!

Réka egy fényképezőgépet kívánt a Csodalámpáról. Nagyon érdekli a filmezés és a fotózás rejtelme. A gimnáziumban média szakra ment, ezért nagy hasznát tudja majd venni az egyéni feladatok megoldásánál ennek a Nikon gépnek.
Átadásra érkezve, éppen aludt Réka, de kis költögetés után felébredt és nagy örömmel rakta össze a fényképezőgépet és azon nyomban ki is próbálta. Igaz kiderült, hogy ez a masina sokkal több mindent tud, mint amit elsőre gondolt volna.
A használati utasítás tanulmányozása és a gép megismerése még hátra van.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Réka nevében is köszönjük!

Levente 8 éves kisfiú, legvágyottabb kívánsága egy a gyerekek között ma nagyon divatos játék, a Bakugán szett volt.
Erre áhítozott a legjobban. A kívánságteljesítő "Dzsinn" segített megvalósítani ezt a vágyát. A játékboltban már kellemes meglepetés ért, amikor összeállíttattam egy igényes kis csomagot Leventének. Elmeséltem az eladónak, hogy kinek vásárolok, vagyis kívánságot teljesítek és az elismerő szavak mellett az üzlet azonnal fölajánlott a Csodalámpa Alapítvány mindenkori vásárlásakor 5% kedvezményt! Köszönjük, ezt az igen szép gesztust!
Már vártak bennünket, az egész család lázban égett. Érkezésünkkor Levente mellett két kistestvér is izgatottan várta a meglepetést. Rövid bemutatkozás, beszélgetés után előkerült az ajándék. Mi felnőttek csak kiosztani tudtuk a csomagot, összerakni a benne rejlő játékokat nem. Leventének ez egy cseppet sem jelentett gondot. Pillanatok alatt akcióképesek voltak a Bakugán figurák, kezdődhetett a játék, amelyben természetesen a két kistestvér is részt vett. Innentől már feleslegessé vált a jelenlétünk.
A támogatónkat képviselő Farkas László úrral együtt elköszöntünk azzal a tudattal,hogy ismét szereztünk egy szép nyarat a gyerekeknek.
A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Levente nevében is köszönjük!

Mikor először találkoztam és beszélgettem Klaudiával a Csodalámpáról és annak varázserejéről, mindketten tudtuk, hogy még sok kezelés vár a csendes, mindig bájosan mosolygó kislányra. Azon azonban nem sokat töprengett a törékeny kislány, hogy mit is szeretne kérni a dzsinntől, hiszen a vidámság, a huncutság mindig ott bujkált a szemében, ezért nem csodálkoztam, mikor azt kérte: egy teljes napot szeretetne eltölteni a Vidámparkban testvéreivel és szüleivel.
Úgy gondoltuk, a kezelések befejezése után, kora nyáron sikerül teljesíteni Klaudia kívánságát, de sajnos a kiszámíthatatlan időjárás közbeszólt, később pedig szerencsére Klaudiának akadt oly sok nyári programja , hogy végül csak augusztusban találkozhattunk a Vidámpark bejáratánál. Amint túljutottunk a "formaságokon", a kis Klaudia három testvérével és szüleivel azonnal szétszéledt a vidám forgatagban, és egymás után próbálták ki a az érdekes, izgalmas, némelykor igazán bátorságot igénylő "csodabogarakat". A délelőtti fáradalmak levezetéseként jól esett egy könnyű, közös családi ebéd, majd folytatódhatott a boldog, vidám együttlét , a további közös élmények megélése.
Kívánjuk Neked aranyos kis Klaudia, hogy ez a nap felejthetetlen emlék maradjon számodra, legyen életed minden napja olyan vidám és mosollyal teli, mint amilyen vidámnak mi láttunk Téged ezen a szép napon.

Köszönjük az AAA KLINIKÁK DENT Kft. támogatását.

Bence 13 éves nagyfiú, aki kortársaihoz hasonlóan „élénk telefonforgalmat bonyolít le.” Csakhogy történt egy kis baleset,Bence véletlenül kimosta testvére mobilját, s ezek után becsületbeli ügynek érezte, hogy a sajátját odaadja testvérének. Bence így saját telefon nélkül maradt, pedig a hosszú korházi kezelések alatt is szerette volna tartani a kapcsolatot a családdal.
Most következett a Csodalámpa dzsinnje: Tóth István úrral, a Nokia Siemens Networks Kft képviselőjével együtt léptünk be a nagyfiú kórházi szobájába, kezünkben a várva várt mobillal. Azt az örömet, meglepetést és boldog arcot azt hiszem, egyikünk sem fogja elfelejteni.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Bence nevében is köszönjük!

Balázs már túl a csontvelő-transzplantáción, de még a Szt. László Kórház „lakója”. A 18 éves középiskolás fiú kívánsága egy saját lap-top volt, hiszen még hosszú hónapokig lesz félsteril körülmények között a barátoktól, rokonoktól elzárva.
Balázs és édesanyja nagyon meglepődött, mikor megláttak az ajándékkal. Nem gondolták, hogy Balázs kívánsága ilyen hamar teljesül. Nővérek és orvosok egyaránt kíváncsian nézték a nagyfiú örömét; igaz, csak üvegfalon keresztül, mert a félsteril szobában egy embernél többen egyszerre nem tartózkodhatnak.


Reméljük Balázs unalmas napjait változatosabbá, színesebbé varázsolja a lap-top.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Balázs nevében is köszönjük!

A telefon ma már életünk szerves része. Gyerekeink számára státusz-szimbólum, és van akinek ez az egyetlen kapcsolata a világgal. Különösen fájó, ha egy beteg gyermek ennek hiányában nem tud beszélni a szeretteivel. Így kétszer sem kellett mondani, hogy segítsünk, amikor Erzsikéről megtudtuk, hogy nagyon szeretne egy Sony Ericsson telefont, hogy beszélni tudjon a szüleivel, testvérével.
Nagyobb öröm adni, mint kapni.
Erzsike boldogsága talán nagyobb örömet szerzett nekünk, mint neki.

Laczházy László, Edelényi Éva, Józsa Éva, Göncz Ernő, Horváth Józsefné, Dr.Szabó Éva adományozók.
Köszönjük a Fundamenta munkatársainak segítségét, adományát!

Dorina kevés éve ellenére határozott kéréssel fordult alapítványunk felé, minden álma egy piros csúszdás fajátszótér volt. Erre a fantasztikus játékra nem kellett sokáig várnia, meglepetésére egy hétfő reggel megjelent egy teherautó, és a szeme láttára rakta le házuk udvarára a fa alkatrészeket, és épült fel a hinta, a csúszda és homokozó, hogy a kislány testvérével együtt a déli harangszót már közös játékkal tölthesse.


Dorina, kívánjuk, hogy nagyon sok boldog órát tölts játékkal a piros csúszdás játszótereden!

Köszönjük az Erőforrás Alapítvány segítségét, hogy ismét hozzájárult egy gyermek kívánságának teljesüléséhez.

Teljesítettük a 8 éves Marcell kívánságát augusztus 9-én. A fiú PlayStation-t szeretett volna. A játékot otthonában adtuk át neki.
Marcell kicsit megilletődve, de jókedvűen fogadott minket édesanyjával. Kíváncsian bontogatta a dobozt, pillanatok alatt össze is rakta a játékot, és lelkesen mesélte, hogy kivel szeretne majd játszani. Időközben az édesapja is hazaérkezett, akinek nagy mosollyal mutatta, mit kapott. Az összeszerelés után a kisfiú külön kérése volt, hogy olyan kép is legyen róla ahol éppen játszik új szerzeményével. Reméljük sokat használja majd, ahogy egyre kevesebb időt kell kórházban töltenie.


Örülünk, hogy Marcell arcára mosolyt csalhattunk, és kívánjuk hogy nagyon sokáig maradjon is így.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Marcell nevében is köszönjük!

A 10 éves Bence egy Wii játékgépre vágyott! Sok helyen látott már ilyet, néhol játszott is vele.
Ezt a profizmust éreztem, amikor kinyitotta az ajándék dobozát. Minden alkatrészt megnézett, pontosan tudta, mi, mire való!
Az összeszerelés csak azért maradt el , mert így könnyebb volt hazaszállítani a csomagot. Biztos vagyok abban, hogy a délután a masina beüzemelésével telt. Remélem, a továbbiakban is sok boldog percet tölt majd Bence új játéka mellett.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Bence nevében is köszönjük!

Bogdán Edit és Zsolt Budapestre járnak a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskolába. Zsolt tolószékhez kötött, Edit tud járni. A gyerekek kérése egy laptop volt, amely házhoz szállítja számukra a világot, ha otthon, Zalakomárban vannak.
Kérésük a Csodalámpa Kívánságteljesítők által vált valóra, a gellénházai Földszállító Üzem felajánlásával. A laptopot a nyári szünet elején az üzem képviselője, Farkas László adta át Zalakomárban, a család otthonában. A kis községben gyorsan terjedt a „csoda” híre, megjelentek a rokonok, barátok is.
A gyerekek nagyon örültek a gépnek, már kész tervet állítottak fel, ki-mikor-mire fogja használni, és úgy döntöttek, hogy a falubeliek is internetezhetnek rajta. Okos, kedves, és nagylelkű a Bogdán testvérpár, remélem a laptop megkönnyíti, és vidámabbá teszi az életüket!
A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Zsolt nevében is köszönjük!

Tomikának sikerült átadni a modellrepülőt, amire régóta vágyott.
Bár már számított rá, úgy érkezett a mai napon a szokásos kontrollra, de így is nagyon örült neki. Felcsillant a szeme, ahogy meglátta a hatalmas dobozt, ami az ő kincsét, a Mentor Modell által felajánlott repülőgépet rejtette.
Megígérte, ha családi segítséggel összerakta, akkor küld egy fényképet, hogy teljes szépségében megcsodálhassuk mi is a gyönyörű szerkezetet.


Kívánjuk, sok örömed teljen ebben a komoly játékban.

Köszönjük Oszlándi Gyula úr a Mentor Modell tulajdonosának felajánlását!!



A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Tamás nevében is köszönjük!

Nagy izgalom előzte meg a várva várt utazást, hiszen Kitti először készült repülőre ülni, és a saját szemével meggyőződni arról, hogy fantasztikus élményben lesz része, ha megérkezik Barcelonába az Atlétikai Európa Bajnokságra.
Alul mindenki olvashatja Kitti beszámolóját, így nem ismételni szeretném, csak hozzátenni néhány dolgot, amelyet, mint csodalámpás kísérő láttam, és éltem át.
Igen aktív és mozgalmas négy napot töltöttünk együtt, amely nemcsak egy híres európai város felfedezéséről szólt, hanem néhány ember baráttá válásáról is.
Kis társaságunk a napok alatt valóban egységgé vált, a hét végére szinte tökélyre fejlesztettük a tájékozódást, mely során, földön, falon és minden lehető sík felületen, GPS koordinátákat meghazudtoló pontossággal határoztuk meg helyzetünket a városban, és találtuk meg a helyes irányt, amerre az újabb célt tűztük ki.
Barcelonai felfedező sétáinkat három nagy részre osztottuk, így pénteken elsősorban a versenyre koncentráltunk, ezért fő célunk az akkreditációk beszerzése volt. Ezen a délutánon és estén zajlott a legtöbb döntő, ezért Kittiék ezt a napot „ a versenyekre szánták”, a versenyzők busza vitte el őket a Montjüik hegy tetején található Olimpiai Stadionba.
Ezúton is szeretnék az atlétikai sportokat űzőktől és kedvelőktől bocsánatot kérni, hogy eddigi életem során mindig elkapcsoltam a televízió aktuális csatornájáról, amikor versenyt közvetített, azonban most jött el az a pillanat, hogy „megértem” ennek élvezetére. Mindehhez egy csodálatos kislány és családja kellett, akik át tudták adni nekem azt az élményt és lelkesedést, amellyel Barcelonában két éjszakán át hangosan drukkoltam a számomra idegen, de igen szimpatikus fiatal sportolóknak, hogy teljesüljön az ő álmuk is.

Másnap a rövidke alvás után már az Óvárosban találtuk magunkat, ahol a sok nevezetesség mellett láthattunk ezüst- és aranyembereket, fejnélküli lovagot, földönkívüli lényt, és számos fantáziadús emberszobrot, akik lelkesen fotóztatták magukat a turistákkal némi euro fejében. A kis óvárosi utcákban kóborolva megtaláltuk a város legjobb és legolcsóbb kis éttermét, ahol – mindannyiunk nevében kijelenthetem- nagyon finom háromfogásos lakomát ettünk (sajnos címet nem tudunk adni, de mindannyian odatalálunk). Ez az este is a versenyek jegyében telt, akkor a férfi versenyzőknek szurkoltunk a stadionban és a hotelben.
És eljött az utolsó nap, amely azonban köszönhetően az éjféli hazaindulásnak, igen sok látnivalót tartogatott még nekünk. Ez a nap Antonio Gaudi munkásságát „ölelte” fel, építészeti remekeinek látványával és mozaik bikájának keresésével, a nem kevés hektárt felölelő Güell-parkban. Természetesen nem maradhatott ki egy délutáni fürdőzés sem a város zsúfolt strandján (a parton minden kavicsra jutott egy napfürdőző), a begyűjtött napenergia később nagyon jól jött az éjszaka folyamán, amikor a gép közel másfél órás késéssel indult a hajnali órákban.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Magyar Atlétikai Szövetségnek, mely lehetővé tette, hogy Kitti és édesanyja bármikor bejuthasson a versenyekre, és így elkészülhessen az alább látható közös fotó Cristophe Lemaitrevel.
Valamint, nem szeretnénk elfelejtkezni „házigazdánkról” a Renaissance Barcelona Airport Hotelről sem, ahol pihenésünkről, és fantasztikusan finom és gazdag reggelinkről gondoskodtak, amely a napi több tíz km-es sétánk energiafelhasználását nézve, életmentő volt.
Így telt ez a négy nap, amely mindannyiunk számára egy életen át emlék marad!

Kitti álmának megvalósulását köszönjük támogatóinknak:
, ,

/ 8

Imike azt kérte tőlünk , hogy kaphasson egy kerti játszóteret. Meg is örült anyukája, amikor felhívtam, hogy már vinnénk is a játékot. Tényleg már megkapjuk?
Nagyon fog örülni neki Imike! Így is lett. Volt nagy meglepetés!!
Amikor a kisfiú meglátta a lufikkal díszített hintát és csúszdát, boldogan próbálta ki a játékokat. Vele együtt örült a család apraja-nagyja.


Kívánunk Neked nagyon sok játékkal eltöltött, boldog órát és napot a saját játszótereden!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Imre nevében is köszönjük!

Fanni különleges kívánsággal fordult az alapítvány dzsinnje felé. A faluban ahol laknak több lovat tartanak. A szüleivel mindig elmennek sétálni a lovakhoz, hogy Fanni megsimogathassa őket. Nagyon szereti a lovakat és ő is szeretett volna egy pónit. Olyan pónit kért, ami szelíd, rá lehet ülni és ha sétálni mennek akkor el lehet vinni a pónit is.
Kívánsága teljesült egy fehér-fekete színű nagyon szelíd és barátságos póni – Tóbiás - gazdájává vált Fanni. Volt nagy meglepetés amikor megérkezett a póni. Sokan voltunk az udvarban, többek között Kiss István és Pézsok László akik a támogatónkat képviselték. Fanni kissé megilletődött de azért megsimogatta a lovat, de akkor nem akart ráülni. Mikor csak a család maradt akkor már felszabadultan nemcsak simogatta, hanem rá is ült a pónira.
Köszönjük Hajtó Ernőnek a póni korábbi gazdájának, hogy a szállításban segítségünkre volt.
Kívánjuk, kis Fanni, hogy már megerősödve, egészségesen sokáig legyél Tóbi gazdája.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Fanni nevében is köszönjük!

Bogdán Edit és Zsolt Budapestre járnak a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskolába. Zsolt tolószékhez kötött, Edit tud járni. A gyerekek kérése egy laptop volt, amely házhoz szállítja számukra a világot, ha otthon, Zalakomárban vannak.
Kérésük a Csodalámpa Kívánságteljesítők által vált valóra, a gellénházai Földszállító Üzem felajánlásával. A laptopot a nyári szünet elején az üzem képviselője, Farkas László adta át Zalakomárban, a család otthonában. A kis községben gyorsan terjedt a „csoda” híre, megjelentek a rokonok, barátok is.
A gyerekek nagyon örültek a gépnek, már kész tervet állítottak fel, ki-mikor-mire fogja használni, és úgy döntöttek, hogy a falubeliek is internetezhetnek rajta. Okos, kedves, és nagylelkű a Bogdán testvérpár, remélem a laptop megkönnyíti, és vidámabbá teszi az életüket!
A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Edit nevében is köszönjük!