Decs Tolna megyében, Szekszárdhoz közel található.

Itt él Béla, az a 8 éves kisfiú, aki a Csodalámpától egy számítógépet szeretett volna kapni.

Érkezésünket már nagyon várta. Édesapjával lelkesen kalauzolt bennünket telefonon keresztül, amikor nem találtuk meg a házukat elsőre. Házuk egy kis zsákutcában van, ahova csak földes út vezet. Ottlétünkkor az édesapa és a testvér volt otthon, az édesanya épp dolgozott. Szeretettel fogadtak bennünket, és hamarosan neki láttunk a számítógép üzembe helyezésének.

Béla testvére az iskolában tanul számítástechnikát, ezért nagyon jó segítségnek bizonyult. Ez idő alatt, Béla türelmesen várakozott, és hatalmasakat somolygott. A kis szobát - ahol a gyerekek alszanak- teljesen beborították a számítógép tartozékai.

Végül közösen összehoztuk! És beindult az első játékprogram… Béla nagyon visszafogottan örült, de a szemében látszott, hogy boldog, amiért teljesült a kívánsága: saját számítógépe van végre.

Indulásunk előtt még egy búcsú puszit is kaptunk az útra tőle.

Fanni vagány 15 éves nagylány, kedvenc szórakozása kicsi kora óta a biciklizés.

Ahogy teltek az évek, nehezítette a feladatot magának, terepre kezdett járni, és a Csodalámpától ehhez való kerékpárt kért.

Megkapta, a dzsinn intézkedett!!!



Kívánjuk, hogy sok-sok örömöd teljen ebben a masinában!

Dobó Gábor
kívánság-koordinátor
2009.08.18.

A kívánságot a támogatásásval teljesítettük. Fanni nevében is köszönjük!

Dániel kérése az volt, hogy az Edda együttessel és vezetőjével, Pataky Attilával találkozhasson egy koncert előtt.

Hosszas egyeztetés után, szerencsénkre 2009. szeptember 17-én a szekszárdi koncertre sikerült megbeszélnünk a személyes találkozót.

Másfél órával a koncert előtt találkoztunk a szülőkkel, Danival és kishúgával, akik nagyon izgultak. Pár percet kellett várnunk, mert a média foglalta le az énekest. Pataky Attila a legújabb CD-jükkel a kezében jött és köszöntött bennünket. Daninak dedikálta a CD-t és beszélgettek.

A Csodalámpa részéről pólót adtunk át Pataky Attilának, Szabó Attilának az Edda menedzserének, aki sokat segített a szervezésben és Dani is kapott egy pólót.

A koncertet a színpad mellől néztük végig, amit az Edda menedzsere biztosított nekünk. Nagyon jó helyünk volt, mert Dani és az egész család még soha ilyen közelről nem látta az együttes koncertjét. Nagy élmény volt ilyen közelről nézni és hallgatni a zenekart.

Dani rengeteg fényképfelvétel készített és sok autogramot is begyűjtött a zenészektől.

Lelkesen tapsolt a családdal és látszott rajta a nagy boldogság.

/ 6

Anita egy kedves, 10 éves kislány, Pannonhalmán él szüleivel és kis öccsével.

Szerencsére a betegsége miatt nem hiányzik az iskolából, szorgalmasan tanul.

A szerény kívánsága egy WINX baba volt, mert azokat jól ismeri és gyűjti. Mindegyiknek nevet adott és gyakran játszik velük.

A kívánság teljesítése meglepetésként érte, a szülőknek sikerült eltitkolni a találkozásunk célját, így Anita felhőtlen boldogsága határtalan volt amikor a csomagot kibontotta és a babákat meglátta.

Drága Anita!
További jó játszást kívánunk neked!

:::::::„És el nem únnám, egyre-egyre írnék

:::::::egy toronyba, szünes-szüntelen,

:::::::Oly boldog lennék, Istenem, de boldog

:::::::Kiszínezném vele az életem”



:::::::::::Kosztolányi Dezső'




Szonja komoly kihívás elé állította a Csodalámpa dzsinnjét: Kertész Erzsébet Köztársasági Érdemrenddel és József Attila díjjal kitüntetett írónő egy dedikált könyvét kérte.

A kislány elmondta, hogy Kertész Erzsébet könyveit olvasva fedezte fel az olvasás örömét, különös hatással volt rá az írónő Szonja professzor című regénye... és nem csak a névazonosság miatt. Nagyon örültem, hogy Szonja ennyire szeret olvasni és ilyen komoly kívánsága van a Csodalámpától, de tudtam és ezt ő is sejtette, hogy a kérését nem lesz könnyű teljesíteni, hiszen az írónő 2005-ben, életének 96. évében elhunyt.

A Csodalámpa azonban a gyerekeket még a kihívásoknál is jobban szereti, így nem volt kétséges, hogy a kívánság valamilyen módon teljesülni fog.

Boldogan álltam neki a kutatásnak, hiszen én is voltam valamikor "réges-régen" gyerek, én is olvastam sokszor még késő este is, titokban, paplan alatt elemlámpával Kertész Erzsébet lányregényeit - gondoltam a legkézenfekvőbb, ha először a családi könyvtárban nézek körül, Sajnos sem a családban, sem barátaim, régi osztálytársaim könyvtárában nem találtam az írónőtől dedikált könyvet. Hát akkor lépjünk tovább... gondoltam és elkezdtem antikváriumokban kutakodni, aminek csak annyi eredménye lett, hogy jó néhány helyen őrzik még ma is a névjegyemet „ugrásra” készen, hogy telefonáljanak, ha felbukkan egy dedikált példány.

Közben az idő viszont rohant és tudtam, hogy Szonja bár türelmesen, de izgatottan várja, mikor foghatja kezébe Kertész Erzsébetnek egy eredeti dedikált könyvét - hiszen az írónőnek számtalan regényét olvasta, de az igazi csodát az jelentené számára, ha gyönyörű szemeivel bármikor rápillanthatna az írónő sajátkezű soraira, példaképétől ezáltal merítve erőt és kitartást céljai eléréséhez.

Nem várhattam tovább, ismeretlenül bekopogtam a Móra Kiadó ajtaján, hiszen tudtam, hogy az írónő könyveinek nagy részét 1957 óta a Móra Kiadó adja ki. A munkatársak kicsit meglepve és tartózkodóan néztek rám, de mikor elmondtam miért jöttem, azonnal „kinyíltak a kapuk” és megkaptam Kertészet Erzsébet fiának, Bátki Mihály úrnak elérhetőségét azzal a megjegyzéssel, ha valaki, akkor ő fog tudni segíteni.

Kicsit félve hívtam az urat telefonon, röviden elmondtam, hogy miért keresem és mikor Bátki úr néhány másodperc csönd után kedvesen megszólalt, már tudtam, hogy szövetségesre találtam - tudtam, hogy Szonja kívánsága, bár nem egészen úgy ahogy megálmodta, de teljesülni fog. Reménykedtem, hogy amit Bátki úrral közösen kiterveltünk, az felejthetetlen örömöt fog okozni a kislánynak, annak ellenére, hogy dedikált könyvet még Bátki úr sem tudott ígérni Szonja számára.



Tervünk a következő volt:
Kertész Erzsébet születésének 100. évfordulója alkalmából szeptember 22-én emléktábla avatásra kerül sor az írónő imádott "Lipóciájában" (Lipótváros), ahol az írónő 1945-2005 között élt és alkotott. Ebből az alkalomból hazalátogat a már 44 éve Angliában élő Sonja Fox asszony, Kertész Erzsébet lánya, aki Bátki úrral együtt szívesen találkozik és beszélget Szonjával, és édesanyjuk helyett dedikálnak is a kislánynak.

Már csak Szonja édesanyjával kellett szövetkeznem, hogy mindez igazi meglepetés legyen Szonja számára. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen a család Kecskemétről jött fel a találkozóra. Vajon milyen nemes hazugságot találjunk ki a cél érdekében??

Nem árulom el, mivel csaltuk fel a lányt a KOGART Ház éttermének olvasósarkába. Úgy terveztük, hogy Szonja korábban érkezik édesanyjával, mint az írónő örökösei. Így is történt, leültem Szonjával beszélgetni és szomorúan közöltem, hogy sehol sem sikerült eredeti dedikált könyvet találnunk, de fogadja tőlünk sok szeretettel Kertész Erzsébet önéletrajzi regényét és a Szonja Professzor című regényét, melynek belső borítóján az írónő fénymásolt aláírása található. Szonja nagyon kedves mosollyal köszönte meg az ajándékot, de gyönyörűen csillogó szemeiben némi szomorúságot, csalódást láttam.

Na, ezt már nem bírtam nézni ... és elárultam neki, hogy milyen meglepetéssel készültünk még a könyveken kívül. Az az őszinte meglepetés és öröm , amit a hír hallatán láttam csodaszép kis arcocskáján - leírhatatlan! Nem sok idő maradt lelkiekben felkészülni a nagy eseményre, mert hamarosan megérkeztek a meglepetés vendégek, Sonja asszony és Bátki úr.

Szonja az első perctől kezdve oldott hangulatban, szinte felnőttként kérdezett, csacsogott és hallgatta az érdekes és megható részleteket Kertész Erzsébet életéről. Sonja asszony és Bátki úr személyes varázsa, kedvessége és szellemessége olyan oldott légkört teremtett, hogy a beszélgetés vége felé már megismerhettük fényképen az írónő dédunokájának, Sonja asszonynak csöpp unokáját is, akinek huncut tekintete és gyönyörű arcocskája teljesen elbűvölt mindnyájunkat.

A csattanó azonban csak a legvégén következett: Sonja asszony elárulta, hogy több, személyesen neki dedikált könyve van az édesanyjától és megígérte, ha talál köztük megfelelőt, amit „csak” Sonjának ajánlott különösebb megjegyzés nélkül, akkor azt elhozza Szonjának. Hát nem hiába..., ahol Szonja találkozik Sonjával ?!

Sonja asszony holnap már visszarepül Londonba, így lassan elbúcsúztunk a két kedves vendégtől, megköszönve nekik ezt a mindnyájunk számára gyönyörű, felejthetetlen délutánt.

Mi pedig ezután a varázslatos hangulatú beszélgetés után, az élmények hatása alatt elindultunk "Lipóciába" és az emléktáblánál egy-egy szál virággal adóztunk Kertész Erzsébet emlékének.

Kertész Erzsébet kis postagalambnak nevezte írógépét. Bár a kis postagalambnak ma már csendesen telnek napjai, még ma is méltán büszke arra, hogy törékeny, de határozott és erős akaratú gazdája oly sok éven át ütögette őt szelíden - ezzel varázsolva sok szép órát, napot és évet több generáció számára.
Drága kicsi Szonja, tiszta szívből kívánjuk Neked, hogy minden könyv olvasása felejthetetlen örömöt jelentsen számodra és soha ne feledd: az olyan ember, aki könyvet olvas, soha nincs egyedül!
Köszönjük a Móra Kiadó segítségét, hogy megtalálhattam és megismerhettünk két fantasztikus embert, Kertész Erzsébet írónő gyermekeit, örököseit: Sonja Fox asszonyt és Bátki Mihály urat.




Külön szeretnénk köszönetet mondani a KOGART Ház-nak, elsősorban
Fejes Júliának és Fertőszögi Péter úrnak a nagyvonalú vendéglátásért és a részünkre biztosított kellemes környezetért.

/ 6

Szonja - Egy kívánság utóélete

Bizony igaz, hogy a csodalámpa dzsinnje féltve őrzi a gyermekek álmait, mindaddig nem nyugszik, amíg a gyermekek kívánsága nem úgy teljesül, ahogy azt ők a dzsinnel megbeszélték.

Szonja kedvenc írónőjétől, Kertész Erzsébettől szeretett volna eredeti dedikált könyvet kapni, de a dzsinnek, legnagyobb erőfeszítései ellenére sem sikerült a 2005-ben elhunyt írónőnek ilyen könyvére rábukkannia.
Végül azért sikerült egy olyan meglepetést szerezni a gyönyörű kamaszlánynak, ami kárpótlásként nagy örömöt jelentett számára, hiszen két fantasztikus embert ismerhetett meg : találkozhatott az írónő lányával, Szonja asszonnyal és fiával, Bátki Mihály úrral. Mindketten boldogan dedikálták neki az írónő könyvét.

Mindez 2009. őszén történt és bár sok-sok antikváriumban leadtuk a névjegyünket, mondtuk el szóban: ha véletlenül eladásra kínál valaki egy, az írónő által dedikált könyvet, szóljanak nekünk, hisz ezzel egy gyermek álma válhatna véglegesen valóra. Bevallom, nem hittünk igazán a csodában.

Idén májusban azonban mégis megtörtént az igazi csoda: telefonált egy kedves hölgy a Stádium Antikváriumból és boldogan újságolta, hogy valaki behozta eladásra Kertész Erzsébet Szamóca-lányok c.könyvét - az írónő dedikációjával, aláírásával.
A hölgy a könyvet azonnal felajánlotta, ajándékba adta a Csodalámpának, mi pedig boldogan hívtuk fel Szonját a nagy hírrel. Szonja csak ennyit tudott mondani: ezt nem hiszem el! Aztán mikor találkoztunk és átadtam neki a könyvet, kinyitotta és némán, boldogan símogatotta az írónő élő sorait.

Én pedig akkor éreztem igazán, hogy Szonja kívánsága végleg és igazán teljesült, mikor ő halkan, boldogan csillogó szemekkel megköszönte az ajándékot.

Köszönjük a felajánlását!

Szonja – újabb csodát tett a Dzsinn

,

Sokáig úgy tűnt, hogy Szonja kívánsága a 2009.szeptemberi beszámolóban leírt kompromisszummal, de mégis nagy örömet és különleges élményt jelentő megoldással teljesült. Aztán ez év júniusában ismét bebizonyosodott, hogy a dzsinn varázsereje határtalan: véletlen szerencse folytán egy antikváriumból a nagylány könyvespolcára mégis felkerülhetett kedvenc írónőjének, Kertész Erzsébetnek egy eredeti dedikált könyve. Ez azért is volt nagy szerencse, hisz a 2005-ben elhunyt írónő családja sajnos minden igyekezete ellenére sem talált a családi könyvtárban eredeti dedikációval őrzött könyvet.

Szinte hihetetlen, de néhány nappal ezelőtt a dzsinn újra csodát tett.

Kertész Erzsébet fia, Bátki Mihály úr megkereste a csodalámpát és boldogan újságolta, hogy könyvtára rendezése során teljesen véletlenül bukkant rá édesanyja Szonja című regényének egy példányára, amelyet az írónő a könyv megjelenésének évében, 1939-ben dedikált az édesanyjának. Ezt a rendkívüli, személyes kincset ajánlotta fel és adta át személyesen Bátki úr Szonjának . Ezzel azonban még mindig nem ért véget a "meglepetésnap", mert az írónő fia még egy ajándékkal kedveskedett a nagylánynak, mosolyogva és nagy szeretettel nyújtotta át a Teleki Blanka című regény új kiadásban megjelent példányát és saját kezűleg írt néhány sort a könyvbe Szonja számára.

Öröm volt látni, ahogy Szonja felváltva simogatta a könyveket és biztos vagyok benne, hogy nála méltó helyen lesznek a kapott kincsek.

Bátki úrnak külön szeretnénk megköszönni a nagylelkű felajánlást.

Ismét valóra válhatott egy kamasz fiú álma.

Miután Gábor szerencsére túl van már a kórházi kezeléseken és csak időnként kell bejárnia kontrollra a Tűzoltó utcai klinikára, szponzorunk, Dudits Ádám úr, az SAP Labs Hungary ügyvezető igazgatója készséggel felajánlotta, hogy eljön velem Gyömrőre átadni az "álmot".

Nagy volt a meglepetés, mikor Gábor édesanyja bekísért minket a szobába: a kamasz fiú hatalmas szemekkel nézett ránk és nem igazán értette, kik a látogatók. Mikor elmondtam, hogy a Csodalámpától jöttünk, felpattant az ágyból és mosolygó tekintetéből már láttam, sejti, hogy ma még valami különös dolog fog történni vele.

Megpróbáltam elhitetni a kicsit feszengő fiúval, hogy csak érdeklődni szeretnénk vajon miért is kért számítógépet? Elmesélte, hogy az érettségire sajnos csak magántanulóként tud felkészülni, mert időnként bizony még nagyon aluszékony és fáradékony, így szó sem lehet a folyamatos iskolába járásról.

A tanárokkal és társaival csak az interneten keresztül tud napi kapcsolatot tartani, ez viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy jó eredménnyel tudjon leérettségizni, majd tovább képezni magát. Márpedig Gábor egy keményen elszánt fiatalember, aki nem ismer akadályokat álmai megvalósításában.

Dudits úr mellett ott lapult az ajándékba hozott laptop, amely már szinte magától ugrott volna az asztalra, hiszen tudta, hogy jó helyre fog kerülni, új gazdája nagy hasznát fogja venni. Mi sem bírtuk tovább a titkolódzást, aranyszívű szponzorunk felemelte a földről a "varázstáskát" és átadta Gábornak a már régen áhított laptopot.
A beüzemelés pillanatokon belül megtörtént - most már csak "dolgozni" kell a jó érettségi bizonyítványért.



Ne feledd Gábor:
"Álmainkat a szívünk határozza meg, jövőnket álmaink alakítják,
Kövesd álmaidat és a benned rejlő értékek kiteljesednek"


Ehhez kívánunk Neked mielőbbi teljes gyógyulást és sok örömöt a számítógép használatában.




Külön szeretnénk megköszönni az SAP Labs Hungary felajánlását és
Dudits Ádám úr ismételt személyes közreműködését abban, hogy egy újabb gyermek hétköznapjait tehettük boldogabbá.

Kirándulás a Gyermekvasúthoz

Patrikkal és szüleivel a kórház közelében találkoztunk szombaton reggel. Mutattam nekik az utat a Hűvösvölgybe, mert még soha sem jártak ott.

A vontatási csarnokban találkoztunk a Gyermekvasút képviselőjével, aki a vendéglátónk volt. Invitálta Patrikot: nézze csak meg a sokféle mozdonyt. Sorra fel is szálltunk mindannyian a gőzmozdonyra, a villanyvonatra és a régi öntöttvas kályhával fűtött vagonra is. Végül az egyik mozdonyt beindította kísérőnk és a vontatási terület sínszakaszán utaztunk ide-oda.

Megmutatta Patriknak, hogyan indítsa előre, majd fékezze le a mozdonyt. Így kis útmutatással, de a gyermek maga is vezethette a járművet. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel tette ezt Patrik. Jó ideig gyakorolhatott is, majd leszálltunk a mozdonyról és elindultunk a nyílt pályán közlekedő vonathoz, hogy végig utazzunk a teljes vonalon.

Patrik egyre vidámabb lett, feloldódott, egyre többet kérdezett és élvezte az utazást a szüleivel együtt.

Visszafelé vonatozva leszálltunk a János-hegy megállónál és átgyalogoltunk az erdei úton a Libegőhöz. Patrik ilyet sem látott még, ezért felültünk és oda-vissza libegtünk a kötélpályán megcsodálva a kilátást Budapestre.

Végül visszavonatoztunk a hűvösvölgyi végállomáshoz, ahol a búcsúzásnál átadtam Patriknak a Thomas vasút készletet, hogy hazafelé utazva kibonthassa és játszhasson kedvenc játékával.

Örömmel vette át és én úgy láttam: sok-sok élménnyel gazdagodva és elfáradva indult vissza szüleivel együtt.












Köszönjük a Gyermekvasút munkatársainak önzetlen segítségét, nélkülük Patrik álma nem válhatott volna valóra!

Pistike igazi "fiús" kéréssel fordult a Csodalámpához, egy terepjárót szeretett volna kapni.

Amikor megérkeztünk hozzá az óriási dobozzal, alig várta, hogy végre kicsomagolhassa. A csodaszép fekete terepjáró tényleg igazi "fiús" járgány volt, de sajnos több darabban érkezett, így még kicsit várnia kellett arra, hogy kipróbálhassa.

De sebaj! Pistike megragadta a kormánykereket, a testvéreivel beült az immár kiürült nagy dobozba és máris autókázhatott, amíg édesapja elkezdte összeszerelni a járművet.

Kedves Pistike!
Kívánunk Neked sok-sok örömteli autókázást és mielőbbi gyógyulást!




A kívánságot a támogatásásval teljesítettük. István nevében is köszönjük!

Reni egy laptopra vágyott, hogy a hosszú kezelések és otthon, a négy fal közé kényszerűen bezárva töltött idő alatt se szakadjon el a barátaitól, a külvilágtól.

Végtelenül boldog volt, amikor megkapta a várva várt gépet.

Használd egészséggel, nagylány!

Köszönjük szépen!

A laptop a adománya. Remnáta nevében is köszönjük!

Karcsi kívánsága egy laptop volt.

Egy csütörtök délután sikerült őt meglepnünk a kórházban a várva várt ajándékkal. Kiderült, hogy Karcsi már régóta gondolkodott azon, hogy mi legyen a kérése, de mindig a laptop mellett döntött.

A család minden tagja segített beüzemelni, együtt csodálkoztak rá a gyönyörű masinára.

Kívánunk hozzá sok örömet és jó egészséget ennek a nagyfiúnak!

Amikor megérkeztünk Gergőhöz és családjához Nyíregyházára, a kisfiú már nagyon-nagyon izgatott volt.

Bár a doboz nagyon nehéz volt, Gergő mégis férfiasan megragadta az egyik sarkát és már segített is cipelni be az udvarra. Amikor végre letettük, akkor pedig teljesen egyedül nekilátott a kicsomagolásnak. Végül mégis segítséget kért az édesapjától, mert sajnos apró kezei sehogyan sem boldogultak a makacs ragasztószalaggal.

Amikor készen állt a gyönyörű piros quad a bevetésre, Gergő nem késlekedett, rögtön felpattant rá.

Nekünk már csak arra kellett figyelnünk, hogy időben félreugorjunk a mosolygó "szelíd motoros" útjából.

Kedves Gergő! Azt kívánjuk Neked, hogy maradj mindig ilyen lelkes és vidám!

Lalika álma egy akkumulátoros rendőrmotor volt, mely egy kedves segítő cég, a Tara Lakópark Kft jóvoltából valóra válhatott.

A kisfiú nagyon örült az ajándéknak, egyből tett is egy-két tiszteletkört az új járgánnyal.

Használd egészséggel kicsi fiú!

Bálint Napja


A legutóbbi beszámoló után arra gondoltam, hogy mostantól csak tényszerű írásokat fogok itt közzétenni. Aztán a történtek után kicsit átértékeltem a dolgokat.

Most gondolhatod magadban, hogy megőrültem. Miért beszélünk augusztusban Bálint napról? Elmesélem.

A Fundamenta Akadémia azt vette a fejébe, hogy havonta teljesít egy Csodalámpás kívánságot. Ez már jó ideje így megy, azonban most mégis meg kell osztanom veletek egy igazi CSODÁT. Felhívtam az édesanyát, hogy másnap érkezünk, és egy kis ajándék is lesz nálunk. Természetesen pont ugyanúgy meglepődött, mint az összes többi szülő szokott ilyenkor. Akik csak akkor hiszik el, hogy létezik még önzetlenség, amikor a gyermeknek már a kezében van a régóta várt „gyógyszer”.

Ez most mégis kicsit más volt. Az édesanya teljesen elérzékenyülve, elcsukló hangon mondta a következőket: „Ez valóban egy igazi csoda, mert Bálintnak holnap lesz a születésnapja. Nagyon nehéz volt neki elmagyarázni, hogy idén nem lesz születésnapi torta az asztalon. Ugyanis a jelenlegi helyzetünkben még ezt sem engedhetjük meg magunknak. Bálint most nagyon szomorú.”

Megnyugtattam, hogy Bálint holnaptól nem fog szomorkodni. Csak ne mondjon neki semmit, tartsuk teljesen titokban a kis akciónkat. Valóban így történt. Amikor megérkeztünk, egy igazi belevaló kis csibész fogadott bennünket. Nem sok idő telt el, amikor is elújságolta, hogy ma van a születésnapja. Valamit megsejtve, az asztalon heverő csomagra pillantott, és azt gondolta, tudja, mi van benne. Egy hordozható DVD lejátszó rejtőzött ott.

Ekkor jött a következő fordulat, amikor is közölte, hogy egy tortának nagyon tudna örülni. Nem húztam tovább az időt, kezébe nyomtam a csomagot. Nem tudom leírni, azt a mérhetetlen boldogságot, ami az arcán tükröződött. Amikor pedig meglátta, hogy mit is kapott, elkezdett ugrálni örömében. Tekintettel az állapotára ez nem volt szerencsés dolog, de nehéz lett volna visszatartani.

Gondoltam én is egy kicsit csibész leszek, és megkértem, hozzon egy mese DVD-t. Természetesen az egész család szinte egyszerre mondta, hogy nekik ilyen nincs. Már többször leírtam, hogy egy vérbeli csodalámpást nem érhetik meglepetések. Ekkor magabiztosan elővettem még egy csomagot, ami telis-tele volt jobbnál jobb klasszikus mesefilmekkel. Természetesen, mint mindig, most is eltekintettünk a „pikáccsutól”, és Songokutól…

Azonban amikor a Frakk kalandjai útjára indult a lejátszóban, egyértelművé vált számunkra, hogy indulhatunk… Bálint ugyan nem kísért ki minket, de megbocsátottunk neki, mert nagyon elfoglalt volt. Ez már csak azért is jó, mert megint sikerült egy kis emberpalánta figyelmét elterelni arról, amiről el kellett… Amiről a küldetésünk szól…

Ettől volt ez a nap Bálint napja…










Köszönjük szépen a Fundamenta Akadémia összes munkatársának, ZsuzsiNéninek, Ritának, Esztikének.

Gergő 4 éves kisfiú Nyársapáton él, négy testvérével és a szüleivel. A mosolygós szöszi kisfiút hosszú hónapok óta kezelik. Kérése, hogy a frissen füvesített udvaron egy kis fajátszótér legyen, hangsúlyozottan piros csúszdával. Gergő kívánsága az Alapítvány jóvoltából és a Facucc Bt. vezetőjének köszönhetően éppen a kisfiú 4. születésnapján valósult meg. Nagy volt az öröm, amelyhez a hatalmas tejszínes epertorta is hozzájárult. A Facucc Bt. vezetője saját autóval, ingyen vállalta a szállítást, ugyanúgy mint az összeszerelést. Így Gergő már ki is próbálhatta a gyönyörű piros csúszdát és a suhanó hintát.


A szülők köszönetét az Alapítvány felé ezúton tolmácsolom.

A kívánságot támogatta a DDB reklámügynökség:

Csodás nap volt amikor Párizsba indultunk, az idő és a hangulatunk is remek volt!
Néhány nappal korábban beszéltem a két fiatallal arról, mit szeretnének megnézni Párizsban. Az Eiffel tornyot és a Louvre múzeumot mondták mindketten. Péter levelet is írt arról, miért akarja látni ezt a várost. Ezek alapján készültem fel az útra.
Péterrel a Keleti Pályaudvarnál találkoztunk, ahonnan együtt utaztunk a reptérre. Henriettel és édesanyjával ott találkoztunk.
A repülés kellemes volt. A reptéri busszal és metróval jutottunk el a szállodánkba a Renaissance Paris Arc de Triomphe Hotelbe. Csodálatos szállásunk volt az alapítvány támogatója révén a város szívében, közel a Diadalívhez és a Champs Elysées-hez.
Miután elhelyezkedtünk a szobáinkban sétára indultunk felfedezni a várost és vacsorázni. Második nap a Louvre-ba mentünk, és ott töltöttük a nap nagy részét. Már az elején, amikor a történelmi épületekkel körbevett üveg piramishoz értünk a két fiatal nagy izgalommal nézelődött, és egy csomó fotót készített. Nagyon örültek, hogy ott lehetnek. Majd bent is élénk érdeklődéssel néztek körül a rengeteg műalkotás között.
Késő délután még hajókirándulást tettünk a Szajnán. Szép és kényelmes nézelődést adott ez a kimerítő múzeumi séta után.
A harmadik reggel az Eiffel toronyhoz indultunk. Heni és Péter élvezte a kilátást fenntről és sok kép készült. Visszafelé az első szintről gyalog vágtunk neki az útnak. Különleges élmény volt a vasszerkezetben lépcsőzni lefelé.
Az utolsó délutánon vásárolni indultunk és sétálni, még egyszer érezni a város lüktetését. Az este befejezéséül Péterrel felmásztunk a Diadalív tetejére megcsodálni a kilátást a tizenkét sugárútra, ami onnan fut szét. Káprázatos volt!
A haza utazás reggelén a két fiatalt kicsit szomorúnak láttam, de egy kis csokoládé vásárlástól azért jobb kedvük lett. Ezután mindannyian vissza buszoztunk a reptérre és haza utaztunk sok-sok szép élménnyel gazdagodva.

/ 5

Péter nevében is köszönjük a Marriott Hotel Budapest és a GlaxoSmithKline Hungary támogatását:

Csodás nap volt amikor Párizsba indultunk, az idő és a hangulatunk is remek volt!
Néhány nappal korábban beszéltem a két fiatallal arról mit szeretnének megnézni Párizsban. Az Eiffel tornyot és a Louvre múzeumot mondták mindketten. Péter levelet is írt arról, miért akarja látni ezt a várost. Ezek alapján készültem fel az útra.
Péterrel a Keleti Pályaudvarnál találkoztunk, ahonnan együtt utaztunk a reptérre. Henriettel és édesanyjával ott találkoztunk.
A repülés kellemes volt. A reptéri busszal és metróval jutottunk el a szállodánkba a Renaissance Paris Arc de Triomphe hotelbe. Csodálatos szállásunk volt az alapítvány támogatója révén a város szívében, közel a Diadalívhez és a Champs Elysées-hez.
Miután elhelyezkedtünk a szobáinkban sétára indultunk felfedezni a várost és vacsorázni. Második nap a Louvre-ba mentünk és ott töltöttük a nap nagy részét. Már az elején, amikor a történelmi épületekkel körbevett üveg piramishoz értünk a két fiatal nagy izgalommal nézelődött és egy csomó fotót készített. Nagyon örültek, hogy ott lehetnek. Majd bent is élénk érdeklődéssel néztek körül a rengeteg műalkotás között.
Késő délután még hajókirándulást tettünk a Szajnán. Szép és kényelmes nézelődést adott ez a kimerítő múzeumi séta után.
A harmadik reggel Az Eiffel toronyhoz indultunk. Heni és Péter élvezte a kilátást fenntről és sok kép készült. Visszafelé az első szintről gyalog vágtunk neki az útnak. Különleges élmény volt a vasszerkezetben lépcsőzni lefelé.
Az utolsó délutánon vásárolni indultunk és sétálni, még egyszer érezni a város lüktetését. Az este befejezéséül Péterrel felmásztunk a Diadalív tetejére megcsodálni a kilátást a tizenkét sugárútra, ami onnan fut szét. Káprázatos volt!
A haza utazás reggelén a két fiatalt kicsit szomorúnak láttam, de egy kis csokoládé vásárlástól azért jobb kedvük lett. Ezután mindannyian vissza buszoztunk a reptérre és haza utaztunk sok-sok szép élménnyel gazdagodva.

/ 5

Henrietta nevében is köszönjük a Marriott Hotel Budapest és a GlaxoSmithKline Hungary támogatását:

Viki kívánsága egy kerti játszótér volt csúszdával. Viki nemrég érkezett haza egy hosszú kezelésről Miskolcról, így az ajándék átadására csak most kerülhetett sor. Egy kedves felajánlónak köszönhetően – aki kérte a nyilvánosság mellőzését – gyorsan megszerveztük az átadást. Egy kedd délutáni napon megérkezett a játszótér, melyet az udvaron fel is állítottak. Viki először az ablakból szemlélte a szerelés hosszú folyamatát, miután minden játék a helyére került kijött nővérével és gyorsan kipróbálásra került az új játszótér. Viki először a hintát próbálta ki egyedül, majd csatlakozott hozzá a nővére is és együtt hintáztak. Szerencsére a játszótérhez kapott Viki csúszdát és mászókat is, így biztosan nem fognak unatkozni ezután, ha a kertben szeretnének játszani testvérével.
Kívánjuk Neked Viki, hogy érezd magad jól és játssz sokat az új kerti játszótereden.

Köszönjük a felajánlónak, hogy hozzájárult a kívánság teljesítéséhez a játék felajánlásával, a szállítás, összeszerelés megszervezésével.

.

Ottó egy háromkerekű biciklit kért a Csodalámpától.
Rövid szervezkedés után beszereztük a kért járművet és jöhetett az átadás!
A megbeszéltek szerint Ottó nem tudta, hogy jövünk. Nagy meglepetés volt számára, amikor egyszercsak megjelentünk a biciklivel.
Azonnal büszkén birtokba vette a járművét és boldogan pózolt a képhez.

Kedves Ottó kívánjuk neked, hogy használd jó egészséggel a háromkereküt!





A kívánságot a támogatásásval teljesítettük. Ottó nevében is köszönjük!

Az öt éves Bence kívánsága az volt, hogy részt vehessen a gyermekek által igen kedvelt Alma együttes egyik fellépésén és ne csak hallgathassa az együttes zenélését, hanem együtt is énekeljen Buda Gáborral, az együttes vezetőjével.

Az Alma együttes megkeresésünkre nagyon készségesen és gyorsan válaszolt, így a kívánság teljesítése rövid határidőn belül, június 28-án megtörtént.

Aznap az együttes a Minimax hajón lépett fel, ahol az egész előadásról TV felvétel is készült.

Bencét már a beszállás előtt megkülönböztetett figyelemmel várták, bekísérték, és még az előadás megkezdése előtt behívták a színpadra és megkezdődött a közös éneklés.

Bence minden daluk szövegét kívülről tudja, így a közös éneklés cseppet sem jelentett számára nehézséget, sőt… A mérhetetlen nagy boldogságot még fokozta, hogy dedikált CD lemezt is kapott az együttes frissen megjelent felvételeiből.

Bencének további javulást és jó egészséget kívánunk és szeretnénk, ha nagyon sok Alma koncerten vehetne részt!

Lángh Zsófia
kívánság-koordinátor
Budapest, 2009.06.28.