Beszámolók

Gergő (5 éves, Pilisszentkereszt)


Gergő rajong a mesékért, így nem csoda, hogy akkor is önfeledten nézett egy izgalmas mesét, mikor egy kedves hölgy társaságában megérkeztem hozzá a Tűzoltó utcai Klinikára. Édesanyja többször is szólt Gergőnek , hogy látogatói vannak és bizony eltelt egy kis idő, mire a mesevilágból kiszakadva nagy csodálkozással felénk fordult, majd szófogadóan "megadta magát" a következő pillanatoknak.

Mikor elárultuk, hogy a Csodalámpától jöttünk, huncut kis mosolya elárulta: gyanítja, hogy valami olyan érdekes dolog fog történni, aminek bekövetkeztéről már régóta álmodott. Mikor Lilla néni megmutatta neki a magával hozott csomagot, Gergő apró kis kezecskéjével boldogan nyúlt a csomag után, majd a benne lévő kincset együtt bontotta ki anyával és Lilla nénivel. Előkerült a megvalósult álom: Gergő remegő kezecskéjével boldogan húzta magához a már oly régóta áhított hordozható DVD-t.

El sem akarta hinni, hogy a jövőben a hosszú kezelések után hazafelé a kocsiban már mesével múlathatja az időt.
Na, de először meg kell nézni, hogy is működik ez a csodálatos "varázsdoboz"......, apa azonnal segített megoldani a kis Gergő problémáját, rögtön beüzemelte a DVD-t, és már lehetett is nézni az ajándékba kapott mesefilmet. Ettől a perctől kezdve Gergő számára ismét megszűnt a külvilág.....tündéri mosolya elárulta, hogy piciny gyermeki lelke ismét azonosult a mesevilág figuráival. Ezt a csodálatos világot már nem akartuk tovább zavarni, halkan, búcsút intve köszöntünk el tőle.

Kicsi Gergő, tiszta szívből kívánjuk Neked, hogy még nagyon sok örömöd teljen a kapott ajándékban, ismerkedj a mesevilág csodálatos figuráival és mikor majd már nagyfiú leszel, reméljük, szívesen gondolsz arra, hogy talán a Csodalámpának is sikerült hozzájárulnia gyermekkorod bizony néha nehéz napjainak könnyebb elviseléséhez.

Köszönjük Tamás Lilla áldozatkész segítségét,

hiszen nélküle Gergő álma nem válhatott volna ilyen gyorsan valóra.





Sipos Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
2009. szeptember 01.




/ 3




Balazs (18 éves, Törökszentmiklós)

E... Balázs vagyok, 18 éves gimnazista, Szolnok megyében Törökszentmiklóson élek. A Bátortáborban a barátaim meséltek a Csodalámpa alapítványról. Sok szép mesét hallottam, miszerint ki mit kapott, volt köztük számítógép, XBOX360, Playstation stb. Gondoltam hátha segítenek nekem is.
Csak annyit szerettem volna, hogy a kemoterápia után fent maradt bordó gyulladásokat, hegeket valahogy eltüntessék az arcomról. Ez nem tartozott az alapítvány hatáskörébe, így jött az ötlet, hogy akkor jogosítvány megszerzésében segítenek.

Így is történt, egy kedves férfi felajánlotta hogy nyáron lakjak nála, míg meg nem szerzem a jogosítványom. Július elején költöztem Budakeszire Tomihoz. Két hetet voltam ott első körben, ezalatt volt, már nem emlékszem pontosan mennyi KRESZ órám, amire egy fiatal nővel Katival jártunk; egy csinos fiatal hölgy tartotta az órákat, őt Klárinak hívják. Nagyon érdekesek voltak az órái, Nagyon jól tanított.
Ezután hazautaztam, majd lementünk a Balatonhoz pihenni a barátaimmal.

A KRESZ vizsgámra augusztus 5-én került sor, Budapesten.
Nagyon izgultam, odafele megismerkedtem egy sráccal, aki szegedi orvosi egyetemre jár. Ő mesélt, milyen lesz a vizsga, mit várjak, merthogy egyszer már vizsgázott régebben, de nem folytatta s egy bizonyos idő leteltével lejárt az érvényessége. Elbeszélgettünk, majd kis idő elteltével hallottam a nevem, mondják E… Balázs.
Odaadtam a személyimet, mindent rendbe találtak, s elfoglalhattam a helyem. A vizsgáztató elmondta a szabályokat miszerint nem szabad hangoskodni, egyáltalán ne zavarjuk a többi vizsgázót. Adott pár tanácsot, majd nekikezdtünk.
55 kérdés volt, egy kérdésre 1 percnyi válaszidő, biztos sokatoknak ismerős a szituáció. Lassan keltek már fel az emberkék a számítógép elől, de nem izgultam, nem akartam a végét elkapkodni, tudtam jó lesz, készültem. Majd közeledtem a végéhez, még egy kérdés volt. „vége” Lépek tovább, megláttam felvillanni a zöld feliratot miszerint megfeleltem. Hirtelen felüvöltöttem, akaratlanul "na, erről van szó!" Emlékszem, az oktató rám szólt, "Balázs de kérem!"...
Két hibám volt, "szabad e tolatni főúton" "mekkora helyet kell hagynom az előttem lévő, s a saját járművem közt" Gyorsan felkeltem, majd az új haverommal siettem a villamoshoz. Leírhatatlan mennyire örültem neki, hatalmas teher esett le a szívemről, rohantam is barátnőmhöz elmondjam neki, közben ugye felhívtam a családtagokat, elújságoltam a nagy hírt.

Rá két héttel következett a következő vizsga, a rutin. Ismét felköltöztem Tomihoz, ekkor már ismertem a járást arrafelé. Tomi kivitt az ottani Tesco mögé, volt ott egyfajta elkerülő út kicsi forgalommal, egy ideális hely volt gyakorolni a rutinpálya előtt. Megmutatta, hogy is működik ez a nagy találmány, az autó: eleinte egyesben mentünk, s megálltunk. Majd ismét elindultunk, megálltunk. Utána következett a kettesben való vezetés, itt már gyorsabban történtek a dolgok, próbáltam figyelni, gyakoroltunk kanyarodni, figyelni kellett az irányjelzésre stb. Később hármasban s így tovább. Hazafele én vezettem a kocsit forgalomban (ezek szerint annyira rossz nem lehettem ). Tominak a reggele úgy indul, hogy elmegy az uszodába s egy órát edz, mivel hogy komoly sportúszó, van pár szép eredménye megjegyzem. Sok gyakorlás után az egyik reggel én vezethettem odáig, ami igen komoly táv, nem beszélve hogy az út városi forgalmon keresztül vezet Budapesten. Alig pár napja tanultam meg hogy működik az autó. Nagy lehetőség volt számomra megmutassam, mit tudok. Komolyabb gondjaim nem is voltak talán. Legfőbb probléma a sebességgel, s a körültekintéssel volt talán.

Majd augusztus 27-én került sor a rutin vizsgára, tételt húztam. Műszakival kezdtem. Mesélnem kellett mit ellenőrzök az autómon elindulás előtt, hát elmeséltem. Egy hibám volt talán, vagyis ami megmaradt bennem, kérdezte a vizsgabiztos, honnan tudom hogy ég a távolsági fényszóró, mondtam megnézem elől. Kérdezte s máshogy hogy tudok megbizonyosodni róla, mondom a műszerfalon van egy zöld LED, miszerint ég. S majd kiderült hogy nem zöld, hanem kék :D Jól van mondom. "Nagyobb hibám se legyen." Majd jöttek a gyakorlati feladatok, le kellett parkolnom, gyorsulnom, s kapuból kanyarba kiállni. Pár kisebb hibával teljesítettem a feladatokat, sikeresen zártam a vizsgát. Megkaptam a kis könyvecskémet, forgalmi vizsgámra az őszi szünetben kerül sor.

Ezúton is szeretném megköszönni a Csodalámpa alapítványnak, hogy lehetővé tették számomra hogy lehessen saját jogosítványom. Köszönöm szépen!

Balázs

Köszönjük a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanárainak és diákjainak, hogy támogatták Balázs kívánságának teljesítését.


Szilveszter (14 éves, Bátaszék)



Amikor kocsival megérkeztünk Bátaszékre, a város egyik kis utcájában álló házhoz, egy 9. osztályos nagyfiú jött elénk.


- Emlékszel még, mit kértél a Csodalámpától?


Mire zavartan azt válaszolta:


- Igen, egy LCD tévét…


Nagy volt a boldogság, amikor meglátta az LCD televíziót, aminek nemcsak a fiú, hanem a testvérei is örültek. Szilveszter mindjárt kicsomagolta és üzembe is helyezte a TV-t. Amíg ott voltunk, megtudtuk, hogy komoly céllal kezdte meg gimnáziumi éveit, és annak elvégzése után jogi tanulmányokat szeretne folytatni.

Sok sikert kívánunk Szilveszternek és váltsa valóra kitűzött céljait!


/ 3






Bezdánné Végh Tünde és Szabó László
kívánság-koordinátorok
Bátaszék, 2009.09.02.



A kívánságot a támogatásásval teljesítettük. Szilveszter nevében is köszönjük!




Kedves Csodalámpa!

Szeretném megköszönni az LCD tévét, amit maguktól kaptam! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg kapom!

Köszönöm, hogy ezzel is vidámabbá tették a napjaimat.

:::::::::::::::Szilveszter


(15 éves, Hódmezővásárhely)


Vivien egy hiper-szuper érintőképernyős Nokia 5800 mobil telefonra vágyott, de nagyon.

Július 16-án egy gyönyörű verőfényes napon Vivien álma beteljesült. Nyitáskor már a T-Mobile üzlet ajtajában toporogtunk, és az első vevők között mi is ott voltunk.

Népes tábor kísérte Vivit ezen a nagy napon: anyukája, öccse, húga, én és a kislányom.

Boldogan sorolta, mit tud az Ő csodatelefonja: 3,2 megapixeles kamerája van, profi képeket tud majd vele készíteni, sztereó zenelejátszója van, hallgathatja majd a jobbnál jobb zenéket, a memóriája meg hatalmas.

Elégedetten csodálta új telefonját, ami reméljük, bearanyozza napjait. Köszönjük a Csodalámpa Alapítványnak, hogy ilyen szép ajándékkal lepte meg betegünket!




Tatár Ágnes
kívánságkoordinátor
Szeged, 2009. július 16.

Patrik (9 éves, Elek)


Elérkezett a nagy nap, pontban éjfélkor indultunk Szegedről. Útközben Patrik százszor megkérdezte: mikor érünk már oda?
A maradék időben aludt.

Délután 2-kor megérkeztünk Zuljanába, nyaralásunk színhelyére. A hosszú út összetört bennünket, de a tenger látványa mindenre gyógyír volt. Szerencsésen megtaláltuk Cseh Attilát, a búvároktatót, aki megmutatta szállásunkat, és bemutatta a falut. Elfoglaltuk szállásunkat, majd első utunk a tengerhez vezetett.

Patrik szinte egész héten végig a vízben volt! Néhány percet a parton töltött, de azt is csak anyukája hosszas könyörgésére: Patrik gyere már ki a vízből, már lila a szád. Na ez a mondat elhangzott néhányszor a héten. Még jó, hogy négyen voltunk felnőttek, így is nehezen bírtuk az iramot Patrikkal. A vízben ugrálni, futni, Patrikot dobálni, labdázni...

A búvároktatóval gyorsan összebarátkozott. A merülés előtt már több mint egy órával mentünk Attilához búvárruhát próbálni. Mint mondta Attila, az előkészületek nagyon fontosak, hiszen attól függ a merülés sikere. Sőt a merülés után is vannak feladatok: ki kell mosni a ruhákat, rendbe kell tenni a felszerelést.
Vidám pillanatokat okozott, mikor Attila szó szerint belerázta Patrikot a ruhájába. Mikor Patrik fekete ládája már teli volt a merüléshez szükséges eszközökkel, indultunk a hajóhoz. A három hajóút közül a legemlékezetesebb az volt, amikor úgy hullámzott a tenger, hogy kétséges volt egyáltalán elindulunk-e. De a bátor hajóskaptánynak köszönhetően mégiscsak elindultunk, és élveztük ahogy ide-oda billegett a hajó. Erősen kellett kapaszkodnunk, nehogy kiessünk.

Elérkezett Patrik nagy pillanata: hátára tették a palackot és óvatosan ereszkedett be a tengerbe. Attila már nyújtotta is felé a kezét,erre megszólalt Patrik: Most ki fog kit? Izgatottan figyeltük, ahogy lassan eltűnnek a vízben. Még pár pillanatig láttuk őket, utána már csak sejtettük, hogy merre járhatnak. 20 perc után láttuk meg újra őket.

Miközben anyukája segített levenni a ruhát és szárazra dörgölte, Patrik boldogan mesélt. Hoztak egy hálót, kagylókkal, sünnel majd jó lesz emléknek. Patrik bármikor ránéz, majd emlékszik erre a csodás élményre. Attila mesélte: Patrik mindig egyre mélyebbre törekedett, ő meg nem győzte visszafogni. Patrik engedte ki a mellényt, Attila nem győzte felfújni. Mindig lefelé nézett, meg kellett kopogtatni a szemüvegét, hogy rá figyeljen. Minden határt átléptek: 7,2 m mélyre merültek!

A tengerben is készítettek fényképeket, hogy ezt a csodát velünk is meg tudják osztani. A második merülés már egészen más volt, mert már nem izgult senki. A harmadik merülésre csak apukája kísérte el, mert annyi búvár volt a hajón, hogy mi kiszorultunk. A parton maradtunk, és integettünk az egyre távolodó búvároknak.

Egy teljes napot töltöttünk el a tőlünk 80km-re fekvő Dubrovnikban. Sétáltunk a középkori hangulatot idéző várban, megnéztük a kikötőt, megkóstoltuk a helyi jellegzetes ételeket, italokat. Bár a város lenyűgöző volt, Patrik csak a tengerbe vágyott. Este 6-kor indultunk vissza, addigra már mindenki kellemesen elfáradt a nagy kirándulásban. A hét nagyon gyorsan elrepült, de az emléke örökre a szívünkbe ivódott.




Köszönjük a Csodalámpa Alapítványnak és Cseh Attilának ezt a felejthetetlen élményt!





/ 6




Tatár Ágnes
kívánság-koordinátor
Szeged, 2009.aug.27.

Kata (3 éves, Vác)

Ahogy nagymamája megsúgta, Kata már most sokat "segít" anyukájának a konyhában, a saját edénykéivel nagyon szeret sütni-főzni.

Amikor 2009.07.21. napján a Csodalámpától megkapta hozzá "álomkonyháját", kicsit szégyenlősen, de nagyon boldogan vette át az ajándékot anyukája és a pár hónapos kistestvére, Nóri társaságában.

Mindjárt elújságolta, hogy tejbegrízt fog főzni és csokitortával lepi meg Nórit.

Mivel épp kontrollra vártak a kórházban, nagyon remélem, hogy ezzel az ajándékkal sikerült egy kicsit elterelni Kata figyelmét a betegségéről és segíteni mielőbbi gyógyulását.


Kocsárdy Nóra
kívánság-koordinátor
2009.07.21.

Tisztelt Alapítvány!

Nagyon köszönjük a kiskonyhát, Kata azóta sem bír betelni vele, nagyon rajong érte, amikor éppen otthon vagyunk, és nem kórházban.

További jó munkát kívánunk Önöknek! Azóta terjesztjük az ismerettségi körünkben, hogy ismerünk egy alapítványt, ahova érdemes adakozni.

Üdvözlettel:

****** Adrienn

Alexandra (11 éves, Budapest)

Alexandra szép, szőke kislány, aki édesanyjával és nővérével él együtt. Egy csendesebb, békésebb világba menekültek, egy másik sötét és zajos világból.

Nagy álma egy rózsaszín vagy piros MP4 lejátszó volt, amelyet egy rendszeresen segítő kedves támogató jóvoltából sikerült beszerezni.

Bár jöttünk nem volt meglepetés, a sötétpiros színű zenelejátszó látványa megtette a hatását. Örömmel teli felkiáltás hagyta el a kislány ajkát és egy igazi, meleg, hálával teli öleléssel mondott némán köszönetet nekünk.

A barna hajú nagylány rögtön megígérte, hogy segít a kicsinek a feltöltésekben, hogy minél hamarabb használni tudja.

Nagyon jól éreztük magunkat náluk, ahol éreztük, hogy az összetartás és a szeretet a legerősebb hatalom.

Alexandra, használd sokáig és örömmel a kis szerkezetet, hozzon neked sok boldog, gondtalan percet!




A kívánság Dr.Tesics György és azAAA Klinikák Dent Kft. támogatásával teljesült.Köszönjük!






Mocsonoky Andrea
kívánság-koordinátor
Budapest, 2009. augusztus. 06.

József ( 11 éves, Tiszafüred)

Azon a júliusi forró nyári napon, hat kíváncsi szempár szegeződött ránk, amikor kocsival megérkeztünk a Tisza melletti város egyik kis utcájában álló házhoz.
Egy komoly ötödik osztályos nagyfiúhoz intéztem a kérdést:



- Emlékszel mit kértél a Csodalámpától?-, mire kicsit szégyenlősen és zavartan azt válaszolta,

- Igen, egy tévét..



De nem is akármilyet, hanem egy nagyképernyőst szeretett volna. Egy kedves támogató jóvoltából sikerült közösen elvinni a családhoz, Józsi kívánságát. Óriási volt a boldogság, amikor meglátták a televíziót, aminek nemcsak a kisfiú, hanem a két húgocskája is örült. Apuka vállalta a beállítás feladatát, aminek sajnos mi már nem lehettünk tanúi.



A kis idő alatt amíg ott voltunk, megtudtuk hogy komoly életcélokkal rendelkezik a kisfiú, szakács szeretnek lenni egy budapesti hotelben. Nem véletlenül éppen ezért már most szívesen segít édesanyjának a főzésben. .
Búcsúzásul még megkérdezte, hogy mit főzzön, ha nagykorában vendégül lát minket, ennek megválaszolására kértünk egy kis gondolkodási időt.



Kívánom, hogy Józsinak így teljesüljön minden álma, ahogyan a televíziót megkapta!

Mocsonoky Andrea
kívánság-koordinátor
2009.július 28.

Noémi (6 éves, Csökmő)

Noémi kívánsága egy hordozható DVD lejátszó volt.
Nagyon örült neki, hogy ilyen hamar sikerült teljesítenünk a kérését, mert így bárhol és bármikor nézheti a kedvenc mesefilmjeit.
Bár félénk volt és nem is nagyon mert megszólalni, de a szeme csillogása mindent elárult.
A DVD lejátszót közösen beüzemeltük és már izgulhattunk is Blinky Bill kalandjain!


Kedves Noémi! Remélem, hogy sok örömet okoz majd Neked az ajándékunk.



Palásti Ildikó
kívánságkoordinátor
2009.08.12.




A kívánságot a támogatásásval teljesítettük. Noémi nevében is köszönjük!

Anita (16éves, Mezőtúr)

A repülőtéren találkoztunk Anitával és családjával. Nagyon izgultak hiszen még egyikük sem utazott repülőgépen. Az izgalmas repülőút után megérkeztünk a csodálatos Korfu szigetére. Már éjszaka volt ,de meg kellett nézniük a tengert ,mert még azt sem látták soha. Aztán a következő napokra is rengeteg élmény maradt.
Szinte mindennap volt fürdés a tengerben,de,ha mégsem,mert egész nap kirándultak,akkor ott volt a medence az udvaron. Csodálatos zöld sziget tele narancs,citrom és olajfákkal,rengeteg gyönyörű virággal és jó levegővel. Anitát is elvarázsolta. Megkóstolta a helyi finom ételspecialitásokat is. Szép barnán,feltöltődve,tele életkedvvel tért haza.
Nemrég még a szörnyű kezelések emléke kavargott a nagylány fejében,de hazafelé már a jövőt tervezte és a következő nyaralást.



Reméljük sikerül terveid megvalósítani és a csodálatos élmények emléke örökre elkísér.

Bezdánné Végh Tünde
kívánságkoordinátor
2009.07.24.

/ 5




András (4 éves, Hajdúböszörmény)


Andriska kívánsága egy kerti játék volt, pontosabban egy torony csúszdával.

A játék átadását péntek délutánra terveztük, ám a kezelőorvos javaslatára a hétvégét még a kórházban kellett töltenie, de mivel hétfőn hazaengedték, ezért gyorsan megszerveztük az átadást.

Andriska az átadásról semmit sem tudott, a szülők elvitték délután a nagyszülőkhöz, hogy Virág Tibor - aki a játékokat készítette - gyorsan össze tudja szerelni a nagy tornyot és csúszdát.

Az ajándék piros szalaggal átkötve várta Andriskát, aki nagyon meg volt illetődve, mikor hazaérkezett és ott találta a kertben a játékot. Ennek ellenére gyorsan felmászott apukája segítségével a toronyba, átvágta a szalagokat, majd a csúszdát is kipróbálta. Természetesen vele tartott a kisöccse is.

Hamar el is múlt a kezdeti megszeppenés és vidáman szaladgáltak, játszottak a gyerekek egész délután az új toronyban.


Kívánjuk Neked Andriska, hogy érezd magad jól és játssz sokat a szép, új kerti játékaid között!



/ 4






Kiss Ferencné és Kiss Tímea
kívánság-koordinátorok
Hajdúböszörmény, 2009. augusztus 03.

János (8 éves, Sárszentlőrinc)


Janika nagyon szeretett volna egy laptopot kapni. Semmi másra nem lehetet rábeszélni. Hiába mondtuk, hogy arra bizony sokat kell várni.

Egyszer csak mégis elérkezett az idő. Egy forró nyári napon megálltunk autóval a házuk előtt. Csodálkozva nézett, hogy én mit keresek ott, nem is sejtette a jövetelem okát. Amikor aztán elmondtam, hogy miért is jöttünk, akkor már nagyon izgatott volt és szinte a lélegzete is elállt, amikor meglátta a gépet.

Hasonló korú unokatestvére is náluk volt éppen. A két kisfiú egymás szavába vágva dicsérték, hogy milyen szuper laptopot kapott Jani. Aztán már kapcsolgatták és ismerkedtek a számítógéppel.

Remélem, sokat tudod majd használni és nagy segítségedre lesz az iskolában is. A laptop segítségével talán jobban kitárul a világ a kis faluban, ahol éltek.




Bezdánné Végh Tünde és Szabó László
kívánság-koordinátorok
2009.08.02.



A kívánságot az támogatásával teljesítettük. János nevében is köszönjük!


Erik (10 éves, Sellye)


Hosszú idő és szervezés előzte meg Erik kívánságának a teljesítését. Eredetileg külföldön szeretett volna nyaralni és repülőgéppel odautazni. A betegsége miatt orvosa nem javasolta a külföldi utazást.
Alapítványunkhoz már régebben érkezett egy nagylelkű felajánlás Gecse Tamás részéről, aki repülőgépek gyártásával és értékesítésével foglalkozik, hogy szívesen teljesíti olyan gyermek kívánságát, aki repülőgépen szeretne utazni. Éltünk a felajánlással.



Már csak a nyaralást kellett összehozni, hogy teljesíthessük a kívánságát betegségéhez és a lehetőségekhez képest. Sok gondolkodás és érdeklődés után esett a választásunk a közeli Harkányban lévő Thermál Hotelra. Kurucz Gyöngyivel a szálloda menedzserével vettem fel a kapcsolatot. Ö azt mondta, írjam le, hogy pontosan miről is van szó és, hogy mit szeretnénk. Levelemre villámgyors válasz érkezett. Lévai Miklós úrral a szálloda igazgatójával egyeztetve, felajánlottak Eriknek és édesanyjának egy három napos hétvégére szállást és félpanziós ellátást minden ellenszolgáltatás nélkül. A kisfiú és anyukája elmondása szerint nagyszerűen viselkedtek velük a hotel dolgozói. Mindenki maximális segítséget nyújtott ahhoz, hogy ez a három nap felejthetetlen és a legcsodálatosabb legyen Erik életében. Amikor megérkeztek még szobát is választhattak . Fürödtek, szaunáztak és jókat ettek. A svédasztalos vacsora elvarázsolta a nagyon jó étvágyú gyermeket. Erik természetesen az emeletit szobát választotta, mivel amióta tolószékhez kötött nem igazán jut fel magasabb helyekre. A szobához tartozó erkély, pedig külön szenzáció volt számára. A hosszú hétvége első napján együtt mentünk ebédelni. Erik a két testvérét is meghívta az általa kiválasztott étterembe. Ebéd után, mivel pár napja volt a születésnapja, tortával leptük meg amin 11 szál gyertya éget.



A repülést csak két héttel később sikerült összehozni, mert az időjárás csak akkor tette lehetővé. Erik szörnyen izgult, amikor már a repülőtéren voltak. A pilóta, akinek külön köszönet jár, nagy türelemmel mesélt az izguló kisfiúnak és szeretettel gondoskodott a rábízott különleges utasáról.



Azt gondolom és remélem, hogy ez a gyermek felejthetetlen és számára eddig elérhetetlen élményekkel lett gazdagabb. Köszönjük támogatóinknak: a Thermal Hotel Harkány, a Corvus Aircraft Kft., és a Dél-Baranya Televíziónak az önzetlen felajánlást és a sok segítséget, ami nélkül ez a kívánságteljesítés nem jöhetett volna létre!




Bezdánné Végh Tünde, Magosi Viktória és Szabó László
kívánság-koordinátorok
2009.06.26.

/ 6




Dániel (5 éves, Budapest)


Danika vidám mosolya, "csupaszem" tekintete azonnal elvarázsolt. Amint megérkeztek anyával a Budaörsi Repülőtérre, rögtön elmesélte, hogy ő már látott igazi repülőgépet, ami csuda magasan szállt. Kérdésemre, hogy mit szólna, ha mi is megnéznénk a repülőket és ha találunk egy szuper gépet és egy szuper pilótát,akkor fel is szállnánk egy kis városnézésre , azonnal megjött a válasz csöpp kis szájából: én készen állok, repülhetünk !



Gabi bácsi már várt ránk a hangár előtt és a háta mögött ott állt a csillogóan tiszta, szuper helikopter arra várva, hogy Danika álmát teljesítse.
Először azonban meg kellett csodálni a hangárban megbújó csodagépeket és legnagyobb megdöbbenésemre Danika igazi szakértőként sorolta fel néhány gép típusát. Végül megállapítottuk, hogy a kis segédpilóta piros gyereküléséhez a rajtra kész piros helikopter illik a legjobban, így nem is vártunk tovább, irány a fellegek ! Szikrázó napsütésben csodáltuk meg a várost és természetesen az út végére a kis segédpilóta főpilótává léphetett elő, hiszen olyan pillanatok alatt elleste Gabi bácsitól a szakma fortélyait, hogy leszálláskor már ő irányított minket, hogy jobbra vagy balra menjünk-e. Mikor leszálltunk megkérdeztem, tetszett-e a repülés - a válasz egy lelkes igen volt, majd Danika odafordult anyához és valamit súgott a fülébe. Hogy mit? Ez akkor derült ki, mikor Gabi bácsinak nagy puszival köszönte meg az élményt és megkérdezte: mikor repülünk megint? Hát igen......mit is lehetne mást kérdezni, amikor nem csak maga a repülés szépsége és izgalma, hanem az aranyszívű, igazán profi pilóta, Gabi bácsi is elvarázsolta a kis Danikát.



Tudtam, hogy Danika nem csak repülni szeret, hanem a "földi jók" közül talán a Kinder tojást szereti a legjobban, ezért a bátor pilótát a Csodalámpa Alapítvány nevében megajándékoztam néhény Kinder tojással is, amiből egyet azonnal jóízüen elfogyasztott az izgalom levezetéseként.


Aranyos Danikám, kívánjuk Neked, hogy még nagyon sokáig emlékezzzél erre a szép napra és ha hallod a repülőgép zúgását jusson néha eszedbe, hogy Kováts Gábor bácsi és a Csodalámpa Alapítvány nagyon sok szeretettel teljesítette a kívánságodat.



Köszönjük Kováts Gábor úrnak, a SKYLUX Kft tulajdonosának, hogy ismét segített nekünk megvalósítani egy kisgyermek álmát.


Sipos Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
2009.augusztus 07.

/ 3




Viktória (5 éves, Ófehértó)


Viktória kívánsága egy ágy, egy rattanfotel és egy rózsaszín pléd volt.

Vikike múlt héten kórházban feküdt, ezért az édesanyjával megbeszéltük, hogy a kezelés után meglátogatjuk őt és meglepjük a várva-várt ajándékokkal.

Valóban sikerült nagy meglepetést okoznunk Vikinek, aki nem is sejtette érkezésünket. Az első dolog, amit gyorsan kipróbált, az a fotel volt, amit Ő „cica-fotelnek” nevezett el. Viki azonnal bele is feküdt kényelmesen, mint egy kiscica, betakarózva a puha, rózsaszín pléddel. Természetesen ezután a szép ágyikót is megnézte, hogy milyen kényelmesen lehet majd benne aludni.

Vikike, kívánunk Neked nagyon jó egészségét és azt, hogy érezd magad jól az új „cica-fotelben” és ágyikódban.



Kiss Ferencné és Kiss Tímea
kívánság-koordinátorok
Ófehértó, 2009. július 21.


A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Viktória nevében is köszönjük!

/ 4




Krisztián (15 éves, Miskolc)


A budapesti Ádám, a miskolci Gergő és a szintén Miskolcon élő Krisztián kívánsága az volt, hogy eljussanak a Hungaroringre és élőben nézzék végig a Forma1 Magyar Nagydíjat.

Ez a kívánságteljesítés minden évben egy próbakő a szervezők életében, hiszen kiváló jegyek kellenek ahhoz, hogy a gyakran tolókocsis, vagy éppen lélegeztető gépes gyerekeket olyan helyre tudjuk vinni, ahol biztonságban vannak, és nagyon jól látják a versenyt. Szinte az utolsó percben azért minden összejött, még a Tűzoltó utcai klinikáról is sikerült 3 gyereket kísérőikkel eljutatnunk a versenyre.

A csodalámpás gyerekekkel vasárnap reggel indult a nagy kirándulás, Gergő Miskolcról érkezett családjával, Krisztiánék a balatoni nyaralásukat szakították meg a vasárnapi futam miatt, Ádám pedig Budapestről érkezett az édesapjával.

A futam előtt sikerült megnéznünk a kiállított Ferrarit, majd mindenki elfoglalta a helyét és izgatottan várta, hogy elkezdődjön a Száguldó cirkusz. Természetesen a versenyzők most is iszonyú sebességgel rótták a köröket, dübörögtek a motorok és szinte észrevétlenül véget is ért a 2009. évi Magyar Nagydíj.

A futam végén a nézők szélsebesen rohantak be a pályára, ahová Ádám édesapjával együtt szintén bejutott. Elmondhatjuk, mindenkinek hatalmas élményben volt része vasárnap és boldogan indultunk haza, hogy kipihenjük a hosszú nap fáradalmait.


Szeretnénk köszönetet mondani dr. Simóka Beátának , a Gyermek- Ifjúsági- és Sportminisztérium sport-szakállamtitkárának és kollégáinak, a Hungaroring Sport Zrt. vezetésének, az RTL Klub munkatársainak és még jó néhány támogatónknak, aki segített a kitűnő helyekre szóló jegyeket megszerezni.

Felkai Márta, Kiss Tímea és Kónya Szilárdné
kívánságkoordinátorok
Budapest,2009. július 26.

/ 5




Gergő (15 éves, Miskolc)


A budapesti Ádám, a miskolci Gergő és a szintén Miskolcon élő Krisztián kívánsága az volt, hogy eljussanak a Hungaroringre és élőben nézzék végig a Forma1 Magyar Nagydíjat.

Ez a kívánságteljesítés minden évben egy próbakő a szervezők életében, hiszen kiváló jegyek kellenek ahhoz, hogy a gyakran tolókocsis, vagy éppen lélegeztető gépes gyerekeket olyan helyre tudjuk vinni, ahol biztonságban vannak, és nagyon jól látják a versenyt. Szinte az utolsó percben azért minden összejött, még a Tűzoltó utcai klinikáról is sikerült 3 gyereket kísérőikkel eljutatnunk a versenyre.

A csodalámpás gyerekekkel vasárnap reggel indult a nagy kirándulás, Gergő Miskolcról érkezett családjával, Krisztiánék a balatoni nyaralásukat szakították meg a vasárnapi futam miatt, Ádám pedig Budapestről érkezett az édesapjával.

A futam előtt sikerült megnéznünk a kiállított Ferrarit, majd mindenki elfoglalta a helyét és izgatottan várta, hogy elkezdődjön a Száguldó cirkusz. Természetesen a versenyzők most is iszonyú sebességgel rótták a köröket, dübörögtek a motorok és szinte észrevétlenül véget is ért a 2009. évi Magyar Nagydíj.

A futam végén a nézők szélsebesen rohantak be a pályára, ahová Ádám édesapjával együtt szintén bejutott. Elmondhatjuk, mindenkinek hatalmas élményben volt része vasárnap és boldogan indultunk haza, hogy kipihenjük a hosszú nap fáradalmait.


Szeretnénk köszönetet mondani dr. Simóka Beátának, a Gyermek- Ifjúsági- és Sportminisztérium sport-szakállamtitkárának és kollégáinak, a Hungaroring Sport Zrt. vezetésének, az RTL Klub munkatársainak és még jó néhány támogatónknak, aki segített a kitűnő helyekre szóló jegyeket megszerezni.

Felkai Márta, Kiss Tímea és Kónya Szilárdné
kívánságkoordinátorok
Budapest,2009. július 26.

/ 5




Ádám (13 éves, Budapest)


A budapesti Ádám, a miskolci Gergő és a szintén Miskolcon élő Krisztián kívánsága az volt, hogy eljussanak a Hungaroringre és élőben nézzék végig a Forma1 Magyar Nagydíjat.

Ez a kívánságteljesítés minden évben egy próbakő a szervezők életében, hiszen kiváló jegyek kellenek ahhoz, hogy a gyakran tolókocsis, vagy éppen lélegeztető gépes gyerekeket olyan helyre tudjuk vinni, ahol biztonságban vannak, és nagyon jól látják a versenyt. Szinte az utolsó percben azért minden összejött, még a Tűzoltó utcai klinikáról is sikerült 3 gyereket kísérőikkel eljutatnunk a versenyre.

A csodalámpás gyerekekkel vasárnap reggel indult a nagy kirándulás, Gergő Miskolcról érkezett családjával, Krisztiánék a balatoni nyaralásukat szakították meg a vasárnapi futam miatt, Ádám pedig Budapestről érkezett az édesapjával.

A futam előtt sikerült megnéznünk a kiállított Ferrarit, majd mindenki elfoglalta a helyét és izgatottan várta, hogy elkezdődjön a Száguldó cirkusz. Természetesen a versenyzők most is iszonyú sebességgel rótták a köröket, dübörögtek a motorok és szinte észrevétlenül véget is ért a 2009. évi Magyar Nagydíj.

A futam végén a nézők szélsebesen rohantak be a pályára, ahová Ádám édesapjával együtt szintén bejutott. Elmondhatjuk, mindenkinek hatalmas élményben volt része vasárnap és boldogan indultunk haza, hogy kipihenjük a hosszú nap fáradalmait.


Szeretnénk köszönetet mondani dr. Simóka Beátának , a Gyermek- Ifjúsági- és Sportminisztérium sport-szakállamtitkárának és kollégáinak, a Hungaroring Sport Zrt. vezetésének, az RTL Klub munkatársainak és még jó néhány támogatónknak, aki segített a kitűnő helyekre szóló jegyeket megszerezni.

Felkai Márta, Kiss Tímea és Kónya Szilárdné
kívánságkoordinátorok
Budapest, 2009. július 26.

/ 3




Zsolt (4 éves, Bátonyterenye)


Zsolt, egy kedves, 4 éves kisfiú új életet, új szívet kapott.

Amikor az első kontrollra jöttek Bátonyterenyéről Budapestre egy tikkasztó meleg napon, még nem tudta, hogy kicsi új szíve egyik kívánsága teljesül aznap, és átveheti az áhított gyönyörű, nagyméretű, piros távirányítású autót.

Megilletődötten, anyukája szerint nagyon boldogan fogadta, és néhány perc múlva a főnővérrel együtt örülhettünk, ahogy sajátjaként szorongatja a "csodaautót".

Használd örömmel és egészséggel!



Benkóczy Márta,Vass Erzsébet
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2009. július 27.

Bernadett (12 éves, Nyírbéltek)

Detti kívánsága egy saját televízió volt.

Mivel a kislánynak betegsége miatt sok időt kell otthon tölteni – és egy ideig hanyagolnia kell a kerékpározást és más szabadban tölthető kedvenc tevékenységeket-, úgy gondolta, hogy az lenne a legjobb, ha kedvenc mesehősei beköltözhetnének a szobájába!

Ebben tudott segíteni a Csodalámpa dzsinnje!


Kedves Detti!

Reméljük, nagyon sok örömödet leled az új televízióban, legyen nagyon szép nyarad!


Terdikné Török Tímea
kívánság-koordinátor
Nyírbéltek, 2009.07.04.

Archive


Log in