Beszámolók

Evelin (6 éves, Cegléd)

Telefonos egyeztetés során megtudtam, hogy Evelin otthon van Cegléden, és nagyon várja kívánsága beteljesüléseként a számítógépet.

Érkezésemkor csodálatos mosollyal fogadott a kislány és nagy érdeklődéssel figyelte, ahogy édesapja segítségével összeillesztettük a gép elemeit és bekapcsoltuk neki.

Őt most a játékok érdeklik elsősorban, de szülei elmondták, hogy a jövőben a kislány tanulásához is segítségnek szeretnék ezt a gépet.

Nagyon örült az egész család az ajándéknak, hálásak voltak a segítségért a Csodalámpa Alapítványnak.


Halmos Judit
kívánság-koordinátor
2008.05.18.

/ 3



'A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!''


Sándor (5 éves, Bordány)


Sanyi kívánsága egy fából készült kisház volt csúszdával egybeépítve. A nagy napra, az ajándék átadására április közepén került sor.

Mielőtt a csúszdát a család kertjébe elhelyezték volna, a szülők átvitték a gyerekeket a szomszédba. Így nem derült fény túl hamar a meglepetésre.

Ezután feldíszítettük lufikkal a csúszdát, majd mi is türelmetlenül vártuk, hogy Sanyi és testvérei megérkezzenek. Amikor meglátta a Csodalámpától kapott ajándékát, csak annyit tudott mondani (nagy mosollyal az arcán), hogy "ez mi"? Természetesen egyből szaladt és boldogan vette birtokába az újdonsült játékot.

Ott tartózkodásunk alatt felfedezték a játékban rejlő lehetőségeket. Meg is beszélte a szüleivel, hogy ha jó idő lesz, akkor kint fog aludni a testvéreivel a csúszda ház részében.



Lengyel Andrea és Illencsik Mária
Szeged
Szeged, 2008. április 30.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Sándor nevében is köszönjük!


Magdolna (14 éves, Törökszentmiklós)

Magdika kedves, szerény, kevésbé beszédes kislány. A klinikán a játszószobában kicsik, nagyok azért várják, mert a számítógépen "sokat tud".

Türelmesen tanítgatja a gyerekeket a számítógépes játékok csínjára-bínjára.

Eddig nem volt saját gépe, a rokonoknál gyakorolt.

Május 9-én került sor a kívánságának teljesítésére, a számítógép átadására. Nagy öröm volt, nagyon boldogságot sikerült okoznunk neki.



Túri Edit és Lengyel Andrea
kívánság-koordinátorok

Zoltán (15 éves, Budapest)

/ 4



From: ***** zoltán mailto : cz*****@freemail.hu
Sent: Wednesday, June 04, 2008 7:22 AM
To: bakonyijoli@csodalampa.hu
Subject:

Kedves Csodalámpa !

Kedvenc csapatom a Real Madrid ezért azzal a kéréssel fordultam a Csodalámpa alapitványhoz , hogy elszeretnék menni egy Real Madrid focimeccsre.
Jó volt repülővel utazni.
Nagyon jó volt mert bejártuk a várost és láttunk nagyon sok híres építményt.
A meccs is nagyon jó volt. Nagyon élveztem. A Real Madrid is nyert szerencsére és megnyerték a bajnokságot.......

Nagyon nagy élmény volt számomra mert teljesült a régóta várt kívánságom. Nagyon jól éreztem magam......

Köszönöm szépen a Csodalámpának és Mónika Teschlernek !!!!!!!!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Zoltán nevében is köszönjük!


Tibor (16 éves, Törökbálint)

Tibi régóta szeretett volna egy számítógépet.

Így aztán alig várta, hogy végre kijöhessen a kórházból és birtokba vegye ajándékát.

Remélem, egy kicsit mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy ismét otthon van.


Újfalusi Ildikó
kívánság-koordinátor
2008 április 1.

János (12 éves, Kecskemét)

Janó betegsége miatt nagyon gyenge és nehezen tud járni. Nagy nehézséget okoz neki a tömött iskolatáskával a gyaloglás. Ezért a kívánsága egy elektromos kerékpár lett.

Gyönyörű tavaszi napon indultunk kívánságát teljesíteni, ami nagy előkészületeket igényelt, mivel a kerékpárt Szegedről kellett Kecskemétre szállítanunk. Segítők összefogásával végül egyik önkéntesünk 80 év fölötti apukája szállította saját autójával az elektromos kerékpárt.

Megérkezésünkkor a család minden tagja lesietett és Janónak ott hamarjában be is teljesült kívánsága. Nagy érdeklődéssel hallgatta, amint önkéntesünk átadta a fontos információkat, tudnivalókat a járműről.


Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Kapás Ferenc úrnak a szállításért!

Dr.Kapás Ferenc és Lengyel Andrea
Kívánság-koordinátorok

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. János nevében is köszönjük!


Ibolya (14 éves, Derekegyház)

Ibolya már régen vágyott egy számítógépre. 14 éves nagylányként biztosan ki tudja majd használni annak minden előnyét, lehetőségét.

Egy kórházi kontroll alkalmával érkezett a Csodalámpától a meglepetés, nagy örömet okozva Ibolyának.

Kívánjuk, sok-sok boldog órát tölts vele!


Kiss Viktor
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008.02.04.

András (13 éves, Tapolca)

András talán már sejtett valamit apukája rejtélyes telefonbeszelgetéseiből, melyeket a kivánság teljesülését megelőző napokban folytatott, mégis megilletődött, amikor egy napfényes vasárnap délután becsöngettünk tapolcai otthonába.

Boldogan vette at a hőn áhított Sony kamerát, és bár eredeti kívánsága, a súlytalanság érzésének kipróbálása kezelőorvosának javaslatára nem teljesülhetett, valóban nagy örömet sikerültszereznünk neki.
Azonnal bekapcsolta, és kipróbálta a készüléket, profikat meghazudtoló ügyességgel készített vele próbafelvételeket, míg mi szüleivel beszélgettünk, fényképeket nézegettünk. További jó egészséget, sok örömet kívánunk Andrásnak!

/ 3



Horváth Anita és Ecsedi Péter
kívánság-koordinátorok
Tapolca, 2008.04.13.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

From: Riskaaa mailto : ***@freestart.hu
Sent: Thursday, June 05, 2008 1:30 AM
To: Horváth Anita
Subject:

Kedves Csodalámpa!

Szeretnénk köszönetet mondani a fiam kivánságának teljesítéséért.
Andris 1 éve betegedett meg. Egy apró kis csomót vett észre a nyakán, ami sehogy sem akart elmúlni.Néhány vizsgálat után kiderült, Hodgkin lymphoma a betegsége, és hamarosan elkezdődőtt a kemoterápia is a pécsi klinikán.
Nagy öröm a gyerekeknek, amikor megkapják a várva várt ajándékot, és bizonyára nagy öröm az ajándék átadása is, a gyerekek boldogságának látványa.De az önök munkája akkor is nagyon fontos, amikor éppen nem láthatják az eredményét.

Amikor egy gyerek bekerül a kórházba, hírtelen rázúdul a betegség tudata, a szúrkálások, a műtétek, stb.
Mérhetetlenül megrémül, és eleinte a szülő szemében is csak a riadalmat látja.És akkor jön egy nővér, vagy pszichológus, aki elkezd mesélni a Csodalámpáról. A gyerek pedig már nem is a betegségére figyel, hanem örül a lehetőségnek és azon gondolkozik, hogy mit is kérjen.

Amikor megkapta, akkor pedig a játék tereli el a figyelmét a rossz gondolatokról. Már nem is fájnak annyira a szúrások, kicsit jobb a közérzete is, és azon sem ér rá gondolkodni, hogy otthon a haverok mit csinálhatnak.
Mikor Andris bekerült a klinikára, több kisgyerek is játszott PSP-vel, ami neki is megtetszett. Kiderült, a Csodalámpától kapták ajándékba. Andris elhatározta, hogy ő is ilyet fog kérni, de mire összeszedte volna a bátorságát, hogy szóljon Tündének, a Csodalámpás-nővérnek, az egyik rokonunk meglepte őt egy PSP-vel.

Utána sokáig gondolkozott, hogy mi mást kérjen, mire kitalálta, hogy a súlytalanság állapotát szeretné kipróbálni. Ezt viszont az orvosa nem javasolta.

Akkoriban romlott el a régi kameránk, ami Andrissal egyidős, már pici kora óta készítettem róla felvételeket. Aztán ahogy nagyobb lett, ő is elkezdte használni. De mivel elromlott, és ehhez a típushoz már alkatrészt sem gyártanak,éppen a betegség időszaka maradt ki a dokumentumok sorából. Így jött az ötlet, hogy kamerét kérjen.

Közben telt az idő, lejárt a fél éves kemoterápia, így Andris már nem a klinikán, hanem itthon kapta meg az ajándékát. Egy nagyon kedves fiatal pár hozta el ilyen messzire, igazi meglepetést okozva a fiunknak. Nagyon büszke rá, hogy saját kamerája van. A kezelését is pillanatok alatt megtanulta és úgy látom, jó érzéke van a fényképezéshez és a felvételekhez is.Lehet, hogy a jövőjét, a pályaválasztását is befolyásolni fogja ez az ajándék.

Nagyon köszönjük, és munkájukhoz sok sikert, erőt, kitartást és együttérző támogatókat kívánunk!

Sz*** család

Tapolca 2008.06.04.


Johanna Dóra (9 éves, Takácsi)

Johanna azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy szeretne egy trombitát (!) kapni.
Kiderült, hogy immár egy éve szorgalmasan tanul Norbi bácsitól zenélni.

Mi sem volt természetesebb, mint valóra váltani ezt az igen érdekes kérést. Miután megtudtuk, pontosan milyen trombitát is szeretne Johanna, szerencsénkre néhány segítő kézre is találtunk a szervezésben, az Amerikai Iskola tanulói szerették volna Johannát meglepni ezzel a klassz hangszerrel.

Nem is akárhogyan. Június 2-án évzáró ünnepségük keretében kis koncertet adtak Johanna tiszteletére.

Ő a megilletődéstől először szólni sem tudott. Hát még akkor, amikor egy malomkeréknyi virágcsokrot is kapott a hangszerhez.

/ 4



Csendesen megköszönte és leült. Ahogy véget ért az ünnepség, izgatottan kicsomagolta, kézbe vette és örömünkre "trombitára zendített". Nagyon jól játszott.

Mikor megkérdeztük, hogy jövőre ellátogat-e ismét velünk az Amerikai Iskolába, hogy zenéljen egy kicsit, rögtön bólintott.

Reméljük, hogy 2009-ben valóban sikerül a találkozó!

Köszönjük a Budapest Amerikai Nemzetközi Iskola hallgatóinak, tanárainak hogy ismét varázsoltak velünk, nekünk.

Patzauer Éva
kívánságkoordinátor
Budapest, 2008.06.02.


János (16 éves, Nyárád)


Janó él-hal a rappért, tánciskolába jár, DJ-nek készül, persze konkrét szakmán is gondolkodik és hát ki mással is szeretett volna találkozni, mint LL Juniorral. A kezelések miatt csak minden második héten lehetett volna a kívánságát valóra váltani, de a művész úr honlapját hiába is böngésztük, Nyáránd és környéke kimaradt a fellépési listából.

Németh Nedda műsorszerkesztő azonban segített nekünk megszervezni, hogy János LL Juniorral nem máshol, mint az RTL Klub Reggeli élő adásában találkozhasson. A család Nyárándról hajnali 5-kor indult, nehogy lekésse az adást. Izgult a papa is nagyon, aki egyedül neveli a kamasz fiút, és szeretne neki mindenben segíteni, hogy betegsége ellenére sikerüljenek a tervei.

A stúdióba érve a sok sztár csak jött-jött és adta át egymásnak a helyet, s közben kezet fogtak és üdvözölték Janót is. Azután mi következtünk: az addig csacsogó fiú lélegzete is elállt, amikor megérkezett LL Junior is. Beszélgettek, majd az adást követően is maradt még a nyárándi fiúnak lehetősége, hogy példaképét kifaggassa, tanácsokat kérjen tőle.

A nap még nem zárult le, mert a televízió szerkesztősége két Tropicarium belépőt ajándékozott Jánosnak és édesapjának, ők pedig szívesen vetették bele magukat a tengeri birodalomba.





Köszönjük az RTL KLUB Reggeli műsorának, hogy megszervezte az élő műsoros találkozót és természetesen LL Juniornak, aki már nem először teljesíti csodalámpás gyerek kérését, és jó ismerősként mondja: persze, megyek, találkozzunk.



Felkai Márta és Huszár Katalin
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2008. május 16.

Barbara (4 éves, Békéscsaba)

Barbarával és családjával egy szombati napon találkoztunk. A kapuban vártak minket.
Barbi jókedvű, barátságos, mosolygós kislány, aki nem is sejtette, hogy a mai napon ajándékot fog kapni.

Boldogan invitált szobájába, mutogatta babáit, játékait. Elmesélte, hogy nagyon szereti a meséket, többek között Micimackó is a kedvence.

Beszélgetés közben le sem vette szemét a kis csomagról, melyet aztán izgatottan bontott ki.
Mindenkit meghívott "mozizni" egy mesefilm erejéig.

/ 7



Megnyugtatott minket, hogy magával fogja vinni Pestre a doktorbácsihoz, mert meg kell neki is mutatni. Anyuka hozzátette, hogy ezzel is fog aludni, ahogy őt ismeri.

Kedves Barbi! ívánjuk neked, hogy inkább otthon, használd a DVD lejátszót, mint a kórházban.
Jó érzéssel indultunk haza, hiszen boldog napot tudtunk szerezni egy egész családnak!

Köszönjük Tedd Tündének és családjának, hogy támogatták a kívánság teljesítését.

Albelné Benkő Beatrix és Albel Róbert
Kívánság-koordinátor
Békéscsaba, 2008.05.10.

Kata (6 éves, Szentes)


Mire megérkeztünk, már állt a játszóház, a kert dísze lett. Színes lufikkal feldíszítettük, és vártuk Katát, hogy átadhassuk az ajándékot. Megilletődötten állt a kapuban:

-Köszönöm ..nagyon köszönöm -mondta el többször,és csak állt megszeppenve.

-Kata szaladj, próbáld ki- mondtuk neki.

Szégyenlősen ment oda, csúszott egyet, még egyet, aztán már szaladt, csúszott önfeledten, és boldogan. Pózolt, mosolygott a fényképezőgépeknek. Telefonált kis barátnőjének, hogy jöjjön, nézze ő is meg, milyen szuper ajándékot kapott.



Búcsúzóul mi is kaptunk egy kedves kis rajzot Katától, sok-sok puszi kíséretében.





Zámbori Andrea és Tatár Ágnes
kívánság-koordinátorok

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!


(Klaudia ( 15 éves, Monor)

Klaudia izgatottan várja a júniusi ballagását, és ezt a nevezetes napot egy videokamera segítségével szeretné megörökíteni az egész családnak.

Az ajándékot átadtuk, kívánjuk, legyen még az életben sok szép pillanatod, emléked, amit érdemes lesz ezzel a masinával felvenni.

Lángh Zsófia és Bakonyi Joli
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008.05.20.

A kívánságteljesítésről nem készült fénykép.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!


Mário (16 éves, Nagykáta)

Mario sosem gondolta volna, hogy egyik legnagyobb vágya, azaz, hogy legyen egy saját laptopja, ilyen hamar valóra válik.

Alig egy hónapot kellett várnia arra, hogy megérkezzen a laptop ill. azok a gyerekek, akik csak neki szerettek volna örömet szerezni.

A gyermeksereggel nem csak a laptop jött, hanem sok, sok számítógépes játék, film.
Igaz, hogy eleinte nehezen ment a gép kezelése, de a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanulói kedvesen mosolyogva tanították, magyaráztak.

Pillanatok alatt elszállt az az idő, amit Marioval tölthettünk. A "tanítás" végén a gyerekek e-mail címet, telefonszámot cseréltek. Ígérték, hogy a jövőben is tartani fogják a kapcsolatot egymással.

/ 6




Öröm volt nézni, ahogy ők, mindannyian elfelejtették a betegséget, különbséget kórház és a "normál élet", otthon és iskola között, számukra és számunkra ez volt és marad a természetes.

Reméljük, hogy az ajándék és a sok, sok email, telefon megkönnyíti és gyorsítja Mario gyógyulását.

Köszönjük a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanulóinak, hogy ismét velünk voltak és Csodát tettek.


Patzauer Éva
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008.május 19.

Andris (16 éves, Budapest)

Andris pici korától gyermekotthonban él, jelenleg az evangélikus SAREPTA Szeretettotthonban gondozzák. Mivel tolókocsihoz kötött, ideje nagy részét tévé előtt tölti, kedvence az RTL Klub adása. Szinte minden műsort ismer, a riporterek nevét kívülről tudja. Azt kérte, szeretné egyszer belülről megnézni, hogyan készül egy adás.

Az ott töltött másfél óra alatt 10 négyzetméteren belül legalább 30 sztár megfordult, forgattuk őt a kocsijával együtt, hogy mindenkit jól lásson. A szerkesztők és a sztárok is nagyon kedvesek voltak, egymás után mutatkoztak be Andrisnak: Gönczi Gábor, Lilu, Szujó Zoltán, Sütő Enikő... és egyszer csak LL.Junior is megérkezett.

/ 5



Már a sztáráradat sem volt mindennapi, s akkor jött a csúcs, élő adásban beszélgettek Andrissal. Ezután benéztünk még a vezérlőbe, a sok-sok monitor közé, majd a Reggeli műsor csapata 2 Tropicarium-belépőt ajándékozott Andrisnak, így a sztártalálkozó után még egy igazi szórakozás következett a tengeri szépségek között.

Köszönjük az RTL KLUB Reggeli műsorának, elsősorban Németh Nedda szerkesztőnek, hogy segített megszervezni a látogatást, a SAPERTA szeretetotthonnak, hogy rendelkezésünkre bocsátottak egy speciális buszt a szállításhoz és Pocsalmy Zsuzsa főiskolai hallgatónak, aki vállalta Andris szakszerű kíséretét.

Felkai Márta
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008. május 16.

Anna (16 éves, Győr)


Anna beszámolója:

Lourdes-i kirándulás

2008. 05. 23.

Hajnalok hajnalán, amikor még a madár is alszik, már a reptéren voltunk.
Hamar megismerkedtünk Balázzsal és Lillával, becsekkoltunk, aztán elbúcsúztunk a fiúktól (édesapa, Balázs). Lilla és én már repültük, de anya nem, ezért nagyon rosszul érezte magát, nem is nagyon evett. Pedig finom volt. 2 órás út után megérkeztünk Párizsba, ahonnan egy másik reptérre kellett utazni. A félóránkénti buszunkat szépen lekéstük, így amikor a későbbi buszunkkal értünk oda, már túlvoltunk a csekkolási időn, de hála Lillának lebeszélte a franciákkal, és még felengedtek a gépre minket. Amikor felébredtünk, a tengert láttuk alattunk. Gyönyörű volt.

Leszálláskor pálmafák és Chantalle fogadott minket. Bepattantunk a kocsiba és ö elvitt minket a szállásra. Mielőtt megszokhattuk volna a szobánkat, elmentünk a St. Paul templomba, ahol interjú és kamerák kereszttűzén át végre bejutottunk az oltárhoz. A szentmise egészen más volt, mint Magyarországon. Sokkal közvetlenebbek voltak a papok, a ministránsok és az emberek egyaránt. Az oltár közelebb volt a padokhoz, így a hívőkhöz is, a templom belső tere nem volt olyan monumentális, így sokkal közelebb érezhette bárki magához Istent. A templomon belül található egy kereszt, amit hónapokkal ezelőtt vittek el St. Philomena csontjaira, majd azon őrizték pár napig és így hozták vissza. Ez a templom legnagyobb ereklyéje, ami az oltáron található, és amit szentmise után minden hívő megcsókol. Ehhez a kereszthez imádkoznak a Perpignan-iak, ezen keresztül St. Philomena-hoz. Ehhez a kereszthez első zarándokként én érkeztem. Óriási megtiszteltetés volt.

Első éjszakánk első szobája kissé füstös volt, ezért emeletet cseréltünk szimplán öt perc alatt.
Gyors csere-bere után a francia Nők Nemezetközi Egyesülete a Lerombolt Falakért (Femmes Internationales Murs Brisés) tartott számunkra tisztelet vacsorát, ahol nagyon sok kedves emberrel megismerkedtünk.
Fél 11-kor, kérésünkre, még elvittek minket a tengerpartra. A miénk volt az egyetlen lábnyom a hatalmas hullámokig. Személy szerint életemben először most láttam testközelből a tengert. Lillával, mint az önfeledt gyerekek futottunk a víz felé és egyedül csak az állított meg minket, hogy Lilla elesett.
Miután "megtapostuk" a habokat, rajzoltunk is a homokba. Sajnos édesanyámra rátört az anyai szigor, ezért menni kellett, pedig szívesen megnéztük volna a napkeltét...

2008. 05. 24.

Szombat reggel korgó gyomorral indultunk neki a vonatnak. 5 óra hegyek-völgyek-tenger övezte utunk után megérkeztünk Lourdes-ba.
A nagyobb csomagokat Magali és Jérôme hozták kocsival. Amikor találkoztunk, elvittek minket egy szállásra, ami egy szanatórium-szerű kórház volt, amit II. János Pál pápa is meglátogatott 2003-ban. Ez volt a legközelebbi szállás a kegyhelyhez.
A városban éppen nemzetközi katonai találkozó volt. Ide azok a katonák jöttek, akik most fognak háborús övezetbe menni, mégis békét szeretnének. Találkoztunk magyar katonákkal is, a kik végigmentek a keresztúton, kereszttel a hátukon, így róva le a tiszteletüket.

Egy kisebb sorban állás után már ihattunk is a gyógyító vízből, hála a körülbelül 30 csapnak és a türelmes embereknek.

Ezek után gyertyát gyújtottunk azokért a szeretteinkért, akik szintén valamilyen betegségben szenvednek.
Miután ezzel is megvoltunk felfedeztük a kegyhely többi részét is, illetve bejártunk pár környező bazárt. Estére érve egy spanyol delegációval és nővérkékkel vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.

/ 13




2008. 05. 25.

Másnap szinte végig zuhogott az eső, de ez sem állított meg minket, hogy meglátogassuk a barlangot, ahonnan a forrás ered, és ahol St. Bernadette először látta Szűz Máriát.
A forrásban sajnos nem tudtunk megfürödni, mert közelítőleg min. 2 órát kellett volna a hidegben ülni, és nem kockáztattuk meg a megfázást. Ezután bepréseltük magunkat a bazilikába, ami teli volt emberekkel, aztán miután megcsodáltuk Jérôme vezetésével kibattyogtunk a templomból. Igaz, édesanya a csomagunk miatt kissé lemaradt. Mi addig megszemléltük a kriptát. Az összes szentély szépsége és ereje leírhatatlan. 11-re mentünk egy oldalkápolnába, angol misén részt venni, ám szomorúan vettük tudomásul, hogy mások lefoglalták az egész kápolnát, így nem fértünk be. Ezért visszamentünk ebédelni, ahol "vendégünk" volt egy atya, aki sokat mesélt Bernadette-ről, és ha nem lenne 150 év köztük, azt hinném, hogy ismerték egymást.
Kiadós ebéd után újra elhagytuk az épületet, és meglátogattuk Bernadette házát. A szerény kis tömlöc után sétáltunk a kis utcákon. Jérôme-tól kaptam egy St. Philomena szobrot, amit később megfürdettünk a forrás vizében, Maghalie-tól és Jérôme-tól közösen pedig egy tized gyűrűt is. Enélkül is nagyon hálásak vagyunk nekik.:)
Vacsora után Lillát is megleptük egy szivecskés-máriás kulcstartóval, és a szeretteinknek is vettünk valami apróságot.

2008. 05. 26.

Hétfőn kora reggel már az asztalnál ültünk és ettünk, majd sietős léptekkel a kocsi felé igyekeztünk. Szomorú szívvel néztünk ki az ablakon, hogy ezt a gyönyörű helyet itt kell hagyni. Az állomáson meghitten elbúcsúztunk, majd újabb 7 órás vonatút vette kezdetét. Mondanom sem kell, az ottani TGV I. osztálya messze felülmúlja a hazai MÁV-ot. Tehát: Hajrá magyarok!:)
Miután görnyedt végtagjainkat kissé bejárattuk, amikor büdös sajtot vettünk Lilla édesapjának, hirtelen ötlettől vezérelve felültünk pár metro-ra és a röpke 2 óránkat kihasználva elmentünk az Eiffel-toronyhoz. Feljutni már nem volt időnk, de pár képre és kis Eiffel-tornyokra még futotta. Majd újabb utazások során végre eljutottunk a reptérre, ahol sikeresen felszálltunk a repülőre. Este 11-kor, földre szállásunk után Balázs, Apám, és Nővérem várt bennünket, és ki-ki egy-egy ember nyakába vetette magát. Ezután ismét a búcsú következett, majd mindenki hazafelé vette az irányt.
De egy biztos: Egymást sose felejtjük el.:)))

Lengyel Lilla
kívánság-koordinátor
Budapest-Párizs-Lourdes

Köszönjük a Femmes International Murs Brisés szervezet vezetőinek és tagjainak, hogy Anna kívánságát valóra váltották!


Norbert (17 éves, Sajólád)

Norbi csendes, halk szavú fiatalember. Hosszú időt töltött már kórházunkban és még sokat is lesz itt.

Nagyon szeretett volna egy laptopot, mert a kórházban kevés a neki való elfoglaltság, inkább a számítógépes programok kötnék le. Nem is gondolta hogy ilyen hamar teljesül a vágya.

Nagy meglepetés volt számára, hogy -ahogy Ő mondta -megtörtént a csoda.

Kedves Norbi! Kívánunk neked minél gyorsabb gyógyulást, és megszámlálhatatlanul sok felhőtlenül boldog órát az új laptopoddal!


Tatárné Csonka Zsuzsanna
régióvezető
Miskolc 2008 05.16.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Norbert nevében is köszönjük!


Krisztina (16 éves, Mohács)



From: H..... Teréz ***** @ freemail.hu
Sent: Sunday, May 25, 2008 5:19 PM
To: info@csodalampa.hu
Subject:

Kedves Csodalámpa!

Krisztina vagyok Mohácsról. Nemrég teljesült a kívánságom, elmehettem a családommal a Tropicariumba. Csodálatos élmény volt, soha nem fogom elfelejteni.
Ráadásul még a McDonald's-ba is eljutottunk. Nagyon jól éreztük magunkat.

Köszönöm, hogy teljesülhetett a kívánságom.

Krisztina


Tímea (14 éves, Szerencs)

Timikének és Marcinak régi álma volt egy LAPTOP.

Marci nem is tudta,hogy az átadás napja lesz,édesanyja meglepetésnek szánta. Volt is nagy öröm. Mind a két gyerek a boldogságtól kipirult arccal vette át a laptop-ot és a táskát.

Kedves Timi és Marci! Kivánjuk,hogy sok-sok örömötök legyen . az ajándékokban

Török Árpádné
önkéntes segitő
Miskolc 2008.05.20.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Tímea nevében is köszönjük!


Márton (11 éves, Mád)

From: b****** mariann mailto *******@freemail.hu
Sent: Wednesday, May 21, 2008 3:20 PM
To: info@csodalampa.hu
Subject: köszönet

Kedves Csodalámpa alapitvány!

2008 május 20-án egy igazi csoda várta kisfiunkat a korházban.Meg is volt szeppenve, mert nem tudta miért kell soron kivül bemennünk.De nemsokára már az örömtöl volt kipirulva az arca mikor megkapta a várva várt laptopot.
Ezuton szeretnénk megköszönni Török Árpádné Zita néni áldozatos munkáját,hogy egy életre szóló élményt szerzett kisfiunknak.

Tisztelettel: B***** E*** Marianna

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Márton nevében is köszönjük!


Archive


Log in