Mikor megérkeztünk Brigihez az ajándékkal, nagy boldogságában a nyakunkba ugrott, el se akart bennünket engedni. Már ott voltak a szerelők is, hogy bevezessék az internetet.

Egy teljes évig a szélessávú internet adta összes lehetőséget élvezheti. Böngészhet, letöltheti kedvenc zenéit, és a tanulásban is nagy segítségére lesz. Ráadásul P4-es gép!! - amit Brigi nagy örömmámorban úszva állapított meg!

Elégedetten néztünk egymásra Andival. Megérte Makóra eljönni, mert e hatalmas boldogság részesei lehettünk.

Bence napjai és éjszakái a legok körül forognak. Igy teljesen magától értetődő volt, hogy a CSodalámpától azt kérte, hadd utazzon el Legolandba.

Mint megtudtuk, sokáig nem bizott az út sikerében, de péntek reggel, amikor "előállt az autó", csillogó szemmel kérdezte, hogy mikor indulunk már.

Az utazás izgalmas volt, az első állomás a bábolnai McDonald's étterem volt, ahol Bence jól "bepakolt". A határt elhagyva kiderült, hogy soha nem látott közelről repülőt, így rövid kitérőt tettünk a schwechati reptérre, ahol igaz, hogy sajnos sok repülőgép nem várt indulásra, de annál érdekesebb volt az építkezés.

Az utazás bizony egész napunkat igénybe vette, de Bencét ez nem zavarta, hiszen finom falatokkal, italokkal kényeztettük, sőt különböző kis ajándékokat is kapott: könyveket, színes ceruzát, plüss állatokat, hogy jobban teljen az út. Még DVD lejátszó is volt az autóban, így Spongya Bob és Vuk is terítékre került.

Szombat reggel 6 órától Bence kakukkos órát játszott. 5 percenként megkérdezte, hány óra van, mikor indulunk már. Türelmesen magyaráztuk, hogy 10-kor nyit Legoland, addigra biztosan ott leszünk.

Nos... velünk nyitottak! Először azt sem tudtuk, hova szaladjunk, a mini várost nézzük meg, a kikötőket vagy felüljünk valami csodamasinára?

Végül is abban maradtunk, hogy mivel úgyis estig maradunk, az elején kezdjük, azaz sorban haladunk.

Innen inkább meséljenek a képek az élményről, arról, hogy mennyire tetszett az út Bencének.

/ 15

Zárás előtt természetesen még a LEGO üzletbe is bementünk. Nem volt könnyű választani. Jó néhány LEGO-val megpakolva Bence igen fürgén, mi a fáradságtól szinte tántorogva hagytuk el Legoland-et. Az autóban azonban pillanatokkal az indulás előtt Bence szája legörbült.

- A legfontosabbat, Indiana Jones-t elfelejtettem!

Igaz, hogy a park már zárva volt, igaz, hogy minden átlagos ember vigasztalni kezdte volna Bencét, hogy nem baj, majd legközelebb...

Legoland tényleg zárva volt, de ez most nem számított. Kiugrottunk és odafutottunk egy német hölgyhöz, akit 1 perc alatt meggyőztünk a bejáratnál, hogy ki kell nyissa az ajtót és segítenie kell csodát tenni. Bence számít rá(nk). A kapunk bejutottunk, az üzletbe szinte "betörtünk" és sikerült!!!!!! Még egy Indiana Jones-os kulcstartónk is lett.

Kifelé menet a kapuk kinyíltak, és mi sétatempóban közelítettünk az autó felé.

Bence arcát kellett volna látni!
Rögtön elkapta Indiana Jones-t. A szálláson azt hittük, bedől az ágyba. De nem... Mi kidőltünk, ő éjszakába menően rakta össze az egyik legújabb szerzeményét. Persze Indiana Jones-al aludt, elválaszthatatlanok lettek.

Vasárnap reggel ismét Bence ébresztett minket.

Arra gondoltunk, gyereknap lévén még meglepjük valamivel. Legolandban nagyon tetszett neki Neuschwanstein kastélya, amit 6 ember 6 hónapig 300.000 db legoból rakott össze. Igy hát némi kitérővel elvittük oda is.
Természetesen urasan, lovas kocsival mentünk fel a kastélyba. Igen sok termet végigjártunk, magyar nyelven hallgattuk, hogy is épült II.Lajos meseszerű kastélya.

Ami tényleg úgy néz ki, mint a Walt Disney mesefilmek elején látható soktornyos kastély.

Hazafelé Bence boldogan, vigyorogva játszott, az élményekről beszélgettünk. Csak azt sajnálta, hogy a hullámvasútról lemaradt. De azt majd itthon pótoljuk.

Búcsúzoul azt mondta, "Köszönöm, hogy elhoztatok ide!" és átölelt minket. Mi csak annyit tudtunk hozzátenni, hogy mi köszönjük, hogy ő hozott el minket ide!

Köszönjük a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanulóinak, a Pappas Auto Magyarország Kft-nek és nem utolsó sorban a günzburgi Legoland munkatársainak, hogy segítettek nekünk ismét csodát tenni!

Zsófi évekig győzködte szüleit, hogy hagyják ott panellakásukat és végre költözzenek ki hétvégi házukba. A barátságos kis lak, ahol a nagylánnyal először találkoztam, rendkívül lakályos, bár kétségtelenül majd egy órányi gyaloglásra esik a legközelebbi buszmegállótól.

Zsófi nem hiába vállalta fel ezt a napi "megmérettetést" hisz a költözéssel végre megvalósulhatott régi vágya: kutya-gazdi lehetett.

Rumli a 1,5 éves Golden Retriever mára teljes értékű családtag. Olyannyira, hogy a két beköltözött cicussal amolyan kutya-macska barátságban élnek. A nyolcadikos kamaszlány kívánsága egy olyan nagyméretű kutyaszállító ketrec volt, amellyel biztonságban és kényelmesen juthatna el kedvencével a távoli kiképzőiskolába.

A nagytestű, de barátságos Rumli rövid bemutatót is tartott az eddig tanultakból. Az ül, fekszik és lábhoz vezényszavak meg sem kottyantak, ő ugyanis kúszik, hasal, hempereg és szlalomozik. A gazdi és kutyusa egyfajta "dog dancing" formációra gyakorol.

Az angol kifejezésnek magyar megfelelője nincs, de leginkább a "kutyás szinkronmozgás" meghatározással lehetne körülírni. A műfaj lényege, hogy a kutya és felvezetője látványos elemekkel átszőtt kűrt mutat be zenére.



Zsófi barátnőivel és azok kutyáival már keményen gyakorol és készül az első versenyére.


Reméljük, hogy ajándékunkkal hozzájárultunk Zsófi álmainak megvalósulásához és a jövőbeni sikeres eredményekhez.

Minden kislány szíve vágya, hogy egyszer szép habos fehér ruhában, fátyollal a fején férjhez menjen. De, hogy mindezt 4 évesen? Hát bizony, manapság nem lehet semmit sem elég korán kezdeni.

Lénával a győri kórházban találkoztam először. Barbie újságot szorongatva várakozott a soron következő kezelésre. Nem kellett sokat kérdezősködnöm, hamar kiderült ugyanis: a kisasszony igazi fehér menyasszonyi ruhát szeretne. Megegyeztünk, hogy előcsalogatom a lámpásomból a Csodadzsinnt és munkára fogom. A dzsinn telefonált és keresgélt, hogy hol vásárolhatna ennek a törékeny kislánynak egy igazi álomruhát.

Az Annamária Esküvői Szalonban egy kedves hölgy azonnal a segítségünkre sietett. Alig várta, hogy találkozhasson Lénával, és feledhetetlenné tegye számára menyasszonyságának első napját. A belvárosi randevúnkra Léna még mit sem sejtve érkezett édesanyjával és természetesen a "férjjelölttel": édesapjával.



Izgatottan figyeltük, amíg egy felnőtt ara készülődött esküvőjére. De nem hiába a mondás, a türelem rózsát terem. Anett, az esküvői szalon tulajdonosa térült-fordult, bújtatott majd öltöztetett és Léna percek alatt hamvas fehér rózsaszállá változott. A gyönyörű ruhához perceken belül előkerültek a kiegészítők is: a könnyű fátyol, a hajdíszek és a nyakék.

Természetesen nem maradhatott el az ilyenkor szokásos fehér cipő sem, hiszen egy hölgy, - még akkor is, ha kicsi - legyen tetőtől talpig elegáns. Az esküvői szalonban szikrázhattak a strasszok és ékszerek, de legeslegjobban Léna szemei csillogtak. Az édesapa mindeközben izgatottan várta újdonsült mátkáját, hogy kézen fogva mindenkinek megmutathassa Győr sétálóutcáin.

Léna rendkívül boldog volt. Az időközben "lecserélt" anyuka cseppet sem bánkódott, már szervezte is az otthonmaradt családtagokkal Léna lagziját. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy a házasság tartós lesz. A kislány ugyanis távozóban a fülembe súgta, hogy ez a délután annyira csodás volt, hogy meg kell ismételni. Ha hazaérnek úgy döntött feleségül megy a bátyjához is.

Remélem Léna, a mai nap varázsát sokáig őrzöd még kis szívedben, - és felnőttként a NAGY NAP reggelén - mosolyogva jut majd eszedbe hosszú menyasszonyságod első napja.

A győri Annamária Esküvői Ruhaszalonnak köszönjük az álmok valóra váltásában nyújtott segítségét.

'A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Léna nevében is köszönjük!''

Az érdekes nevű Uraiújfaluról érkező nagylánnyal a Szent László kórház kertjében találkoztunk: hosszú kórházi kezelés után - hazafelé indulás előtt.

Nagyon örült Dóra a videokamerának, hisz most remek alkalom nyílik arra, hogy otthon kipróbálhassa - amire és ahova olyan régóta vágyott.

Reméljük Dóra, hogy már sok izgalmas felvételt készítettél! Gyors gyógyulást, minden jót kívánunk Neked: Csodalámpa Alapítvány

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Dóra nevében is köszönjük!

Csaba egy gyermekotthonban lakik Zalaszentlászlón, betegsége miatt sajnos nem sportolhat aktívan, de szabadidejében szinte minden női kézilabda-mérkőzést megnéz. Így nem véletlen, hogy Görbicz Anita válogatott győri játékos a kedvence, de ismeri az összes csapattagot. Szóhoz sem jutott, amikor meghallotta, csodalámpás autó megy érte és viszi el Győrbe a kézilabdacsapat edzésére.

A sportcsarnokban Vanyus Attila, a csapat vezetője fogadott bennünket és már kezdődött is az edzés. Úgy érezhettük, csak nekünk játszanak ma az aranykezű győri lányok.
Csaba feszülten figyelte végig a játékot, majd Anita odalépett hozzánk és kedvesen, közvetlenül beszélgetett velünk.

De hogy ez a nap igazán Csabáról szól, azt Anita is tudta, így felajánlotta, elviszi őt fagyizni, ahol ketten, zavartalanul beszélgethetnek. Beszálltak hát a hatalmas Audiba...
Másfél óra múlva érkeztek vissza. Csaba huncutul mosolygott, úgy tűnt, sok-sok kérdésére választ kaphatott a bajnok lánytól.

Azután várta még egy hosszú út visszafelé Zalaszentlászlóra, ahol a szobájában azóta már biztosan kitette azokat az aláírt képeket és plakátokat, amiket Görbicz Anitától kapott emlékül.

Nagyon köszönjük Huszár Károlynak, a Budapesti Vidámpark Zrt. marketingvezetőjének és Vanyus Attilának, a Magyar Kézilabda Szövetség alelnökének, az Audi ETO KC elnökének, hogy segítettek a találkozó megszervezésében.
Külön köszönet az Aranyhal 98 Bt-nek, hogy saját költségén szállította Csabát Győrbe és vissza az otthonba.

Tamás utolsó tervezett kemoterápiás kezelésére érkezett. Kicsit aggódott is, hogy vajon azért még teljesülhet-e a kívánsága, a Motorola V3 mobiltelefon.

Éppen egy vizsgálatról érkezett vissza az osztályra, amikor behívtuk a vizsgálóba, ahol két számára ismeretlen ember várta. Tomi gyanakodva szemlélődött, hogy kik lehetnek a számára idegen emberek, de a csomagokat meglátva rögtön kitalálta, hogy itt valami meglepetés készül.

Az egyik vendég Jung László volt, a T-mobil pécsi régióigazgatója és a vele érkező fotóriporter volt a másik úr.
Jung úr adta át a vágyott telefont. Tomi a mobilt meglátva szinte nem látott, nem hallott örömében.

Azt mondogatta, hogy apának is éppen ilyen van és pont ezt szerette volna. Aztán, hogy ez milyen szuper és mennyire örül. Habár ezt mondania sem kellett, hiszen csak úgy ragyogott az örömtől.

Jung László végtelen türelemmel, mosolyogva tanítgatta az ugrándozó kisfiút a telefon használatára. Közben Tamás folyton pózolt a fotósnak, mert az is nagyon tetszett neki. Ezt a képek is jól tükrözik...

A kisfiúnak ez a nap csupa boldogság volt, hiszen túl volt az utolsó kezelésen és a kívánsága is teljesült.

Köszönjük Jung Lászlónak, hogy személyesen adta át ajándékát, teljesítve ezzel Tomi kívánságát.




Bezdánné Végh Tünde
kívánság-koordinátor

/ 10

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

Sarolta Édesanyjával Ceglédről jár fel a Bókay utcai kórházba kontroll vizsgálatra.

Saroltát, amikor elöször találkoztunk, bent fekvő betegként ápolták a Vese osztályon és nem volt nagyon jól, most viszont boldognak és egészségesnek látszott.

Eredeti kívánsága olyan mobil telefon lett volna amit már ismert, de kiderült, hogy a legújabb Sony Ericsson típus még sokkal szebb és nőiesebb, így inkább azt választotta.

Nagyon sok szeretettel kívánunk Saroltának gyógyulást és azt hogy jó egészségben használja a kis telefonját és amikor azt kézbe veszi akkor gondoljon néha a Csodalámpára.

/ 4

Ádám kívánsága egy CD lejátszóból és egy keverő pultból áll DJ felszerelés volt.

A kívánság teljesítésére nagyon kedvező helyszín volt a szaküzlet ahol a készüléket átvettük.

Ádám nagyon szereti a zenét és a betegsége miatt elég korlátozott lehetőségei vannak, arra vonatkozóan, hogy milyen munkát fog tudni vállalni miután a tanulását befejezi.

Tekintettel arra hogy érdeklődése a könnyüzene irányába nagyon erős, elképzelhető, hogy hivatásként is tudna a zenével foglalkozni mint DJ. A készülékkel, amit most kapott tervezi, hogy megtanulja ezt a szakmát, és kezdetben csak kisebb baráti körben, majd később nyilvános helyen is fel tudna lépni.

Jó egészséget kívánunk Ádámnak a disc jockey felszerelés használatához és vágyai teljesüléséhez.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

Nikolett nagyon csodálkozott, hogy máris teljesült a kívánsága, főleg úgy, hogy ott lehet a vásárlásnál is. Nagyon jó ízléssel egy gyönyörű, lányos telefont választott.

Amikor végre megkapta, boldogan szorította magához! Remélem sok boldog pillanatot szerez majd számára!

Milán április 15-én kezelésre érkezett a Tűzoltó utcai kórházba, ahol megkapta a várva várt laptopot, a Csodalámpa ajándékát.

Titkon már nagyon várta a fiú ezt az alkalmat. Komoly megpróbáltatások várnak még rá kezelése során és csak remélni tudjuk, hogy a számítógép nyújtotta világ elteri figyelmét a problémákról, segíti a kapcsolattartást a barátokkal és ezzel a mielőbbi gyógyulást is.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Milán nevében is köszönjük!

Balázs kívánsága egy tűzpiros Blup babzsákfotel volt.

Balázs több, mint fél éve a kórház "lakója", de már túl van a sikeres csontvelő-transzplantáción!

Az ajándék átadásának napját anyukájával titokban tartottuk, így igazi meglepetés volt a nagyfiú számára, mikor beállítottam hozzá a hatalmas piros csomaggal.
Balázs nem kelhetett fel az ágyból, így sajnos nem próbálhatta ki rögtön a fotelt. De erre akadt bőven jelentkező...
Mindnyájan megnyugtattuk Balázst, hogy fantasztikusan kényelmes a fotel, és legszívesebben egész nap elücsörögnénk benne.

Balázs, mielőbbi gyógyulást és hasznos időtöltést kívánok!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Balázs nevében is köszönjük!

Sándor kedves, jó kedélyű, pozitívan gondolkodó fiú.

Őszinte örömmel fogadta a laptopot, amelyet rögtön birtokába is vett. Édesanyja is jelen volt a laptop átadásánál és nagyon örült ő is, hogy fia kívánságát a Csodalámpa képes volt gyorsan teljesíteni.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Sámdor nevében is köszönjük!

Jani kívánsága egy DVD lejátszó volt és néhány akciófilm. A kívánságot április 8.-án teljesítettük a Bokay utcai klinika vese osztályán. A kívánság teljesítésénél részt vettek a művese osztály kedves nővérei is, akik a DVD lejátszó átadása után segédkeztek a készülék beüzemelésében.

A kisfiú már régi "törzsvendége" a vese osztálynak és az eredeti gondolata az volt, hogy valami lovakkal kapcsolatos dolgot szeretne, hiszen a ló a mindene. Sajnos lovat nem tudtunk neki adni, így született meg az ötlet a DVD lejátszóról, mely segítségével tud filmeket nézni, és esetleg a tanulásban is segítheti a kórházi tartózkodás idején.

Jani nagyon örült a készüléknek, és örömét alig tudta kifejezni a meghatódottsága miatt.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. János nevében is köszönjük!

/ 3

Tegnap este tréning után útra keltünk Zámbó János kollégámmal, hogy teljesítsük egy beteg kisgyerek kívánságát!!!

Egy viszonylag hosszú út után megérkeztünk Tápszentmiklósra, és nagyon meglepődtem, mert gyönyörű szép házak mellett haladtunk el, és Jimmyvel összenézve, azon tanakodtunk, hogy vajon jó helyre kerül-e majd az ajándék... Meglepődve tapasztaltuk, hogy az utcában, amit kerestünk, az egyik irányba csökkennek, a másik irányba növekszenek a házszámok...

Ennél jobban már csak akkor lepődtem meg, amikor azt tapasztaltuk, hogy az Anyuka a ház előtt vár bennünket, pedig csak annyit mondtunk neki telefonba, hogy csütörtök este érkezünk valamikor. Amikor kiszálltunk az autóból, még mindig nem akarta elhinni, hogy ott vagyunk, mint ahogy a telefonos egyeztetések alkalmával is éreztem valami kételyt a hangjában.

Ezután bement a házba, és kihozta Attilát.
Egy rendkívüli kis rosszaság, egy izgő-mozgó elevenség, akit szemmel láthatóan alig zavart, hogy szinte alig kap levegőt.
Nehéz lenne eldönteni, hogy hármunk közül ki volt jobban elérzékenyülve, hiszen Attila fittyet hányva a mi fátyolos szemeinkre, belevetette magát az autóba, kihajtotta a visszapillantó tükröket, és nyomta a gázt, ahogy kell. Az autó sajnos nem sokáig bírta, és lemerült az akkumulátora. Ekkor Attila kiszállt, és esztétikai szempontok alapján kezdte el tanulmányozni a kis járgányát, amit nem engedett el akkor sem, amikor másfelé nézett, nehogy valaki elvigye...

Jimmyvel egymásra néztünk, és már az első másodpercekben túl voltunk azon, hogy nem hiszünk a szemünknek. Ugyanis az volt mindkettőnk szemében, hogy megérkeztünk, jó helyre jöttünk, itt valóban jó helyre került a MI KÖZÖS ajándékunk.

Attilának volt egy kis rohama, és aggódva figyeltük Jimmel, hogy az Anyuka, azon kívül, hogy meglapogatja a gyermeke hátát, SEMMIT nem tud tenni, csak bízik abban, hogy hamarosan újra tud levegőt venni a kisfiú. Hihetetlen pillanatok voltak, és Attika mindeközben ugyanúgy játszott tovább az autóval. Az jutott eszembe, hogy neki ez a természetes, ez a normális állapot, hiszen fogalma sincs arról, milyen az, hogy az ember folyamatosan lélegzik... Mindemellett az is jól látható volt, hogy teljesen megfeledkezett a betegségről, csak az autó érdekelte!
Gyorsan telt az idő, indulnunk kellett vissza, és most jött a legnagyobb meglepetés. Atikának elkezdett görbülni a szája, ahogyan a gyermeknek szokott, mikor nem hisztizik, hanem igazán szomorú...
Én bizony még egy puszit is kértem tőle, nem foglalkoztam azzal, hogy mennyire fog összenyálazni,(a betegségéből kifolyólag) mert már nem akartam betegnek látni, és nem akartam tudni, hogy ilyen van...

Nagyon édes volt, ugyanakkor bánatos, hogy mennünk kell.

Amíg visszanéztem, folyamatosan integetett. Aztán eltűnt a szemem elől. Mégis ott maradt... Mint amikor a tv-t kikapcsolod, és sokáig látható még az utolsó képkocka.

Hazafelé azon vettük észre magunkat, hogy nagy a csend... Nem arról beszéltünk, hogy milyen jó volt, és hogy milyen jót tettünk, és milyen kár, hogy nem voltatok itt mindannyian.
Mindketten mélyen hátul a fejünkben Attikára gondoltunk, és arra, hogy hogyan lehetséges az ebben a mi világunkban, hogy ilyen van. Aztán megszólaltam, és azt mondtam Jimmy-nek:

- Jimmy! Tudom, furcsa hasonlat, de olyan ez, mint a kábítószer, újra és újra akarom, és nem akarok leszokni róla SOHA, SOHA, SOHA!!!!!!


Rám nézett, és láttam rajta, hogy már Ő is függővé vált...


Köszönöm szépen Nektek, Attila nevében.

Köszönjük a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. Oktatási és Karrier Osztályának, hogy teljesítette Attila kívánságát.

Máté egy élénkszemű, mosolygós, szőkehajú kisfiú.

Bár még csak 3 éves, mégis profi módon kezeli a számítógépet, és nagyon szeret rajta játszani. Leghőbb vágya is ehhez kapcsolódott: egy kormánykerék számítógépet szeretett volna...

Egy szép tavaszi napon kontrollra jött vissza a kórházba, amikor megérkeztem. Az orvosi szoba várójában alig tudtam észrevenni, úgy "belemerült" egy számítógépes játékba.

Az ajándékcsomag láttán azonban nem volt nehéz elcsábítani a képernyő elől, és mosolyogva, csillogó szemmel szorította magához az immár megvalósult kívánságát. Jó játszást, Máté!

A kívánságot a Neo Interactive Kft támogatásával teljesítettük. Máté nevében is köszönjük!

Antal április 15-én kezelésre érkezett a Tűzoltó utcai kórházba, ahol megkapta a várva várt laptopot, a Csodalámpa ajándékát. Titkon már nagyon várta a fiú ezt az alkalmat. Komoly megpróbáltatások várnak még rá kezelése során és csak remélni tudjuk, hogy a számítógép nyújtotta világ elteri figyelmét a problémákról, segíti a kapcsolattartást a barátokkal és ezzel mielőbbi gyógyulást is.

'A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Antal nevében is köszönjük!''

Tamás kontrollra érkezett és mit sem sejtve békésen ült a vizsgáló előtt. Aztán kinyílt az ajtó és ott álltam kezemben a hatalmas szintetizátorral, amire Tamás úgy vágyott.
Szinte bénultan ült, amikor meglátta és csak azt hajtogatta:

- Anyu, oda nézz, anyu oda nézz!

Perceknek tűnt, míg végre megmozdult az ajándéka felé és azt mondta:

- Ezt nem hittem volna!


Nézte a dobozt és boldog volt. Járt zeneiskolába és nagy szüksége volt erre a hangszerre. Szülei szemében az öröm és meghatottság könnyei csillogtak. Kisöccse pedig örömében körül táncolta a testvérét és a szintetizátort. Szinte rohantak volna haza, hogy kipróbálják.

Reméljük sok öröme lesz Tamásnak ebben a hangszerben és elfelejti majd a betegsége okozta megpróbáltatásokat.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Tamás nevében is köszönjük!

Szilvi kívánsága egy multifunkcionális nyomtató volt, amelyet kedden délután sikerült neki átadnunk. Szilvi nagyon örült a nyomtatónak, amellyel tud majd színesben nyomtatni és akár szkennelni is.

Kívánjuk Neked, hogy sok szép dolgot készíts az új nyomtatóddal és használd nagy örömmel!

Köszönjük az és a támogatását, amellyel hozzájárulták a kívánság teljesítéséhez!