Niki Gyöngyös közelében él szüleivel és húgával. A kezelések miatt a hét legtöbb napján Budapesten van, így legjobb barátait csak ritkán láthatja. Igaz, barátai mindent megtesznek, hogy Niki kedvében járjanak és minél többet együtt tudjanak lenni. Niki kívánsága éppen ezért a barátaihoz kötődött, egy teljes napot szeretett volna együtt tölteni velük, méghozzá a Fővárosi Vidámparkban.

A nagy napon Niki barátai korán keltek, hogy délben már együtt lehessenek legjobb barátjukkal. A kórházhoz vezető út is már maga kalandos volt, hisz a Budapest Taxi nyitott buggy-jával tettük meg az utat Nikiért. A lányok nagyon élvezték a kocsiutat, hogy fújta a hajukat a szél és persze az irigy férfi tekinteteket is, akik még cserét is felajánlottak a kocsiért és persze a lányokért is. Utunk először egy McDonalds-ba vezetett, ahol a gyerekek - igaz óvatosan, mert előre gondoltak a Vidámpark „gyomorfelforgató” játékaira - megebédeltek. Közben nagy izgalommal latolgatták, hogy mire is fognak majd felülni, hisz mindegyikük nagyon rég volt már vidámparkban.

A kis járgánnyal pontban két órakor megérkeztünk a Vidámparkba, ahol Huszár Károly úr, a Vidámpark marketing-igazgatója már várt minket. Megkaptuk a karszalagokat és indulhatott a móka, zárásig. Niki, és húga, Alexandra valamint barátai, Enikő, Erika, és Peti együtt indultak neki a játékoknak. Kicsit félve még, elsőként a mesebarlangba mentünk, ahol a János vitézt hallgattuk meg. Később persze következtek a merészebb játékok is, ami persze néha egy kis szédüléssel is párosult, de a következő játék iránti kíváncsiság tovább hajtotta a csapatot.

Nikit szülei is elkísérték, ők szintén felmerészkedtek egy-két játékra, de dodzsem „csatára” nem álltak ki velünk. A játék fáradalmait a vattacukor és popcorn felejttette. Nikit a nap végén még egy meglepetés várta, kedvenc együttesének legújabb cd-je, aminek együtt örült barátaival. A Vidámpark kapui lassan bezárultak, a fiatalok élményekkel teli vágtak neki a hazaútnak, reméljük volt miről beszélni és nevetgélni hazaúton.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Huszár Károly úrnak és a Fővárosi Vidámpark munkatársainak, valamint Tihanyi Sándornak, a Budapest Taxi marketing igazgatójának, „sofőrünknek” és a hullámvasúton példásan helytállt kísérőnknek és önkéntesünknek közreműködésüket.

/ 4

Balu idáig szomorúan nézegette szobatársa Play Station-ét, de most már neki is van! Bibi! Bár anyukája meg akarta viccelni, hogy nincs idejük engem megvárni, de Balázst valami féktelen erő a padhoz ragasztotta és nem volt hajlandó addig felkelni onnan, amíg meg nem jelentem a Haematológia pavilon előtt az ajándékával. Amint hazaért már ki is próbálta az összes játékot.

Játssz vele sokat Balázs!

Élő állatra szóló kívánságokat mindig félve teljesítünk, mert nagy felelőség gondozni tartani. Ennek ellenére, ha minden lehetőség adott, s látjuk a leendő gazdiban a kellő szeretetet, miért ne? Így kapott Levi tőlünk és Farkas Mártitól egy gyönyörű golden retriewer kölyköt, Jimkót, aki azóta Buksivá lett "előléptetve". Boldog közös perceket kívánunk Buksinak és Levinek!

A kívánság teljesítéséhez nyújtott segítségét szívből köszönjük Farkas Márti kutyatenyésztőnek!

Sanyi családjához is eljutott a Csodalámpa.

Sanyi egy új számítógépet szeretne vásárolni, egy olyat ami sokkal többet tud mint a meglévő, s amit fejleszteni is lehet. A Csodalámpa segítségét kérte az LCD monitor megszerzéséhez.

Szerencsére Sanyit otthonában tudtuk meglátogatni. Kicsit megvicceltük, mert azt mondtuk, hogy látogatóba jöttünk, egyeztetni a kívánságával kapcsolatban. Annál nagyobb volt öröme, mikor előkerült a monitor.

Igazán nagy meglepetés érte így őt! Megtudtuk róla, hogy nagyon sokoldalú, okos, szorgalmas emberke. Gitározni is tanul, tudományát nekünk is megmutatta. Szereti az angol nyelvet, nyelvvizsgára készül.

Kívánjuk, hogy használja ajándékát egészséggel! Örülünk, hogy megismerhettük Sanyit!

Vivien nagyon szeretett játszótérre járni, márpedig azért, mert kedvenc időtöltése a csúszdázás. Mit is kérhetett volna tőlünk, ha nem azt, hogy otthon, a saját kis kertjében is legyen csúszdája, hogy bármikor használhassa.

Külön öröm volt számunkra, hogy kívánságát akkor teljesíthettük, amikor Viven 3. születésnapját ünnepelte családja körében!

Ezúton is kívánunk neki sok-sok boldogságot és jó egészséget!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Viven nevében is köszönjük!

/ 11

A Csodalámpa mindent felülmúló kívánságteljesítése Nizzaban

Szombat délután (04.14.) indult a gépünk a csodálatos francia városkába, Nice-be. A lányok eleinte tartottak a repüléstől, de félelmük nagyon hamar feloldódott. Sőt egyenesen élvezték a repülést. A röpke négy órás utazás után elfoglaltuk a szállást, és sétáltunk egyet a tengerparton.

A lányok már izgatottan várták a másnap reggelt… Lagon úr (Phoenix és Lizzie delfinek gondozója) szeretetteljesen várt minket. A lányokat beöltöztették pampalinis nadrágba (aki még emlékszik erre a mesére), és egy kézmosás után már mehettek is a vízbe. Megsimogathatták a delfineket, és ők vezethették le a reggeli edzésüket.

Bár a vélemények eltérőek a delfin bőréről, az érzés mégis nagyon felemelő minden a két leányzó számára.

- „Ez életem legszebb három napja!” – ismételte meg Trixi többször is a hétvége folyamán.

A delfinsimogatás után, megnézhettünk még egy delfinshowt, madárshowt, kardszárnyú delfin (orca) showt, fókashowt. Marineland területén sétálgatva megnéztük az akváriumokat, a cápákat, pingvineket, pelikánokat, simogattunk ráját… Lenyűgöző volt ez a kis tengeri oázis. A hatalmas telepen rengeteg állatot látttunk, és nagyon sok emléket gyűjtöttünk. Másnap még volt egy kis időnk sétálni a tengerparton és megnézni Nizzát.

Élményeink örökidőkre szólnak…

Tünde beszámolója

„Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, …jó volt!!!!! Most ültem először repülőn, először jártam külföldön és először láttam a tengert, hoztam is anyukáméknak egy fél liter tengervizet, hogy ők is megszagolhassák milyen. A repüléstől az elején tartottam egy kicsit, de nagyon tetszett végül is, kellemes volt a start és a landolás is. Nagyon tetszett, hogy a német pilóták mindig elmondták nekünk az út alatt a legfontosabb tudnivalókat, be és elköszöntek, udvariasak voltak.

Imádom a delfineket gyerekkorom óta, mindig az volt a vágyam, hogy egyszer élőben is láthassam. Mi mutattuk nekik a feladatot, hogy mit csináljanak, játszottunk velük, s meg is simogathattuk őket. Vezényeltünk és ők énekeltek, egy kézjelünkre kiugrottak a vízből. Én Lagon úrral voltam és Phoenixnek adtam az utasításokat. Közel fél órát voltunk mellettük, de tíz percnek tűnt. Egész nap tudtuk volna őket simizni, mert olyan kis selymes volt a bőrük.

Nagyon tetszett Marinelandon minden, de leginkább a simogatás után a delfin show ragadott meg, ahogy szaltóztak, labdáztak, vagy kiemelték a vízből az idomárukat.”

Trixi beszámolója

„Én is először ültem repülőn, amitől az elején nagyon féltem, de utána nagyon élveztem, olyan jó volt. Gondoltam is rá, hogy stewardess leszek. Először láttam a tengert is, olyan végtelen és nagyon kék, és nagyon sós. Szép volt, ahogy a hullámok kicsaptak a partra, és rengeteg kavicsot gyűjtöttem, és tengervizet is hoztam haza. A tengerparton ülve csak azt tudtam mondani, hogy biztos vagyok benne, hogy ez lesz életem legszebb három napja! És ez így is lett.

Nekem kicsit érdes volt tapintásra Lizzie, viszont a hasánál selymes volt a bőre. Annyira jó volt velük! Lizziet egész nap el tudtam volna simogatni. Selymes és kicsit érdes volt a bőre, a hasán pedig fehér és selymes. Nagyon aranyos és szófogadó volt. Bár mindig akkor kapott valami feladatot és úszott el, amikor én még simogatni szerettem volna. Benéztem a szájába is: kicsi fehér fogai voltak és valami nyelvszerű is volt ott. Annyira tetszett, hogy a kézjelünkre kiugrott a vízből, meg hogy a farkuszonyával tolva magát „pitizett”. Amúgy a műsorok közül is a palackorrú delfinshow tetszett a legjobban, főleg amikor átugrottak a karikán, és labdáztak a közönséggel. A madárshownál az tetszett, hogy közvetlenül a fejünk felett repültek el a különféle ragadozó madarak. A kardszárnyú delfin (orca) shownál pedig áttetsző volt a medence oldala, és láttuk, ahogy úszik az a hatalmas (6-7m) állat, és nyelvet nyújtott az idomárjára:) Meg kicsúszott a partra és a farkával integetett. Meg hason végig csúszott a medence szélén. És a show végén öt delfin ugrott ki egyszerre a vízből. Simogattam ráját is – csúszós volt mint egy hal, szerintem a delfin bőre simább volt.

Nice-ben nagyon tetszett, hogy mindenhol pálmafák voltak: a körforgalmaknál és a tengerparti sétányon is végestelen végig. Olyan jó volt minden.”

A lányok beszámolóit hazafelé a repülőn rögzítettem, szóval a legfrissebb élményeket olvashatták.

A lányok életének legszebb három napját köszönhetjük a Lufthansa légitársaságnak, a Hotel Pilotelnek, a nizzai Marineland dolgozóinak, és a cégnek, akik finanszírozták a kívánság teljesítését.

Tóth Norbiék kedves családjához is eljutott a Csodalámpa! Norbi már régóta vágyott egy saját számitógépre... Jól esett látni, hogy nagy örömöt okoztunk neki kivánsága teljesitésével!

Minden jót kivánunk az egész családnak:

A Kívánságot a United Way Erőforrás Alapítvány segítségvel teljesítettük. Norbi nevében is köszönjük!

Gina egy színpadon énekelhetett Gáspár Lacival

A 17 éves Gina Körmenden él, fodrásznak készül, de sajnos a betegsége miatt a tanulmányait átmenetileg abba kellett hagynia. Mivel nagyon szeret énekelni, a másik nagy vágya volt, hogy Gáspár Lacival találkozhasson, és a művésszel együtt énekelhessen egy dalt. Gina hosszú kezelések és egy nagy műtét előtt áll, nem volt biztos, hogy egy koncertre el tud még előtte menni. Szerettünk volna meglepetést szerezni, ezért megkértük Gáspár Laci menedzserét, segítsen nekünk abban, hogy kedvelt énekesét bevihessük Ginához a kórházba.

Gáspár Laci és a menedzsere, Bukovácz Andrea nagyon segítőkészek voltak és szinte napokon belül meglátogatták a Ginát a kórházban. Az öröm leírhatatlan volt, a találkozón természetesen zenéről beszélgettek egymással, és miután Gina megmutatta azt a felvételt is, amin ő énekel, a művész megígérte neki, ha jobban lesz, találkozhatnak az egyik koncertjén. Álmodni sem mertük volna, hogy ez milyen hamar bekövetkezik... a látogatás olyan jó hatással volt Ginára, hogy az orvosai elengedték a néhány nappal későbbi koncertre.

Az igazi öröm csak ott kezdődött: március 31-én Újpesten együtt, színpadon énekelhette Gina a Kikötők című dalt Gáspár Lacival. A siker sem maradt el, a közönség visszatapsolta őket, s ráadásképpen még vagy három számot énekeltek közösen.

Bízunk benne, hogy a koncertfellépés élménye erőt ad Ginának betegsége leküzdéséhez.

Köszönjük Gáspár Lacinak, Bukovácz Andrea menedzsernek és a Gabol üzletnek, hogy ajándékaikkal és a koncertfellépéssel nagyon nagy örömet szereztek a körmendi nagylánynak.

Krisztián egyik pillanatról a másikra esett le a lábáról. Az új helyzetet nagyon nehezen tudta feldolgozni. Emiatt nehezen lehetett hozzá közel kerülni.

November óta folyamatosan a klinikán tarózkodik és már látja "az út végét"!

Most újra megtanulja, a kezeivel hogyan kell fogni és újra kell tanulnia járni is. Kívánsága gyorsan teljesült, aminek nagyon örült, de egyben nagyon meg is illetődött.

Elárulta, hogy a számítógépet testvére is fogja használni, akinek megkönnyíti így az iskolai munkáját. Ő az, aki, amikor csak tehette, suli után rögötön Krisztián mellett volt.

A Kívánságot a United Way Erőforrás Alapítvány segítségvel teljesítettük. Norbi nevében is köszönjük!

Húsvét nagy-péntekén valósult meg Gellért álma. A csodaszép kék bicikli egy kismadárral a csomagtartóján gurult be a kórterembe.

Az utolsó infúzió csöpögött ép a karjába, ezért először kicsit rosszkedvűen fogadott minket,de később teljesen feloldódott.

Mindenki, aki arra járt benézett a szobába, megcsodálta a biciklit és ellátta jó tanácsokkal a kisfiút. Bár nehezen vettük rá, hogy kipróbálja, hamarosan kicsinek tűnt a szoba és rövidnek az infúziós cső.

Alig várta, hogy végére érjenek a kezelésnek és indulhassanak, hogy a gyönyörű időben a szabadban is kipróbálhassa a gépet.

A másik meglepetés, hogy az átadáson jelen volt a helyi napilap, a Délmagyarország, amely már a következő számban le is hozta a Gellért kívánságának teljesítéséről szóló cikket!

Reméljük,hogy sokat bicikliztek a testvéreivel az ünnepen és sokáig fogja élvezni a kerekezés örömeit.

Jó egészséget kivánunk Neki hozzá!

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a szegedi Szecolor Kerékpár és Csapágybolt Vezetőjének, munkatársainak valamint a Délmagyarországnak segítségükért!

A kívánság teljesítését a Fundamenta Oktatási Osztály adománya tette lehetővé, Tar Zoltán úr koordinálásával. Gellért nevében is hálásan Köszönjük!

Bernadett egy digitális fényképezőgépet szeretett volna kapni.

Betegsége miatt nagyon korlátozott a mozgása, hogy többet lásson a világból, képeket szeretne nézegetni a számítógépén. Így mindig ott lehetnek a barátai, rokonai, a szép táj, egy-egy virág, az állatok.

Váratlanul érkeztünk Bettiék otthonába, de mégsem egészen, mert anyukájával beszéltünk előtte. Valahogy a kislány is sejtett valamit és nagyon örült amikor megérkeztünk. Boldogan mosolygott és csak azt mondogatta örömében, hogy: "ilyen hamar", és hogy nagyon örül :-) ! Közben megékeztek barátai is, akiknek büszkén mutatta ajándékát. Gyorsan ki is próbálta és egy csomó képet készített.

Remélem sok öröme lesz a fényképezőgépben és a fotókban amit vele készít. Kívánjuk, hogy gyógyulj és tudj minél messzebbre eljutni és érdekes képeket készíteni!

Chrisitannal egyeztettünk, mielőtt útnak indultunk volna a telefon fellelésére. Az igény: fényképezni tudjon és Bluetooth is legyen benne.

Az egyik bevásárlóközpontban találkoztunk, és a család által megjelölt szolgáltató üzletében csemegéztünk a kínálatból. Az eladó hölgy több típust is megjelölt a kínálati listán, ami a feltételeket képes teljesíteni. Végül Christian rábökött az egyikre: ezt szeretném..! Nagyon szép a készülék (viccesen bíztattuk Christiant, nem akarja-e rózsaszínben, mert még színválaszték is volt..., de ő a fekete-ezüst készüléket választotta).

A másik vágya egy kábel volt, amivel a számítógépről letölthet zenéket, ezt a készülék szakboltjában tudtuk megvásárolni, addigra Christian is nagyon felszabadult, boldog volt kincseivel - még mosolyogni is hajlandó volt egy fénykép erejéig, és természetesen mi is nagyon boldogok voltunk, hogy egy újabb vágy teljesülhetett a Csodalámpa segítségével.

Köszönjük a kívánság teljesítéséhez nyújtott segítséget az Irigy Hónaljmirigy tagjainak, menedzserüknek, Pitének és a Budapest Taxi munkatársainak.

Kinga Szombathelyen lakik és 3 fiú testvére van.
Mikor először találkoztam vele, még kezeléseket kapott. Beszélgetésünk közben sokféle kívánság jutott eszébe… Az év elejétől már otthonról jár be a kórházba a kezelésekre.

Kinga betegsége előtt már síelt, és testvérei most is rendszeresen síelnek, így sífelszerelést kért tőlünk.

Tudtam, hogy a nagyobbik fiam tanárnője rendszeresen jár síelni, így hozzá fordultam segítségért, hogy tudna-e ajánlani valakit, aki a közelben sífelszerelésekkel foglalkozik.

Az ő révén kerültem kapcsolatba Söjtöry Imre úrral, aki Szombathelyen egy sportbolt tulajdonosa. Söjtöry úr ajándéka volt a vadonatúj síléc és a sícipő, a síruhát pedig egy magánszemély adományozta Kingának.

Köszönjük Söjtöry Imre úrnak az önzetlen segítséget.

Adolf telefont kért, feltöltőkártyával. Egy kedves hölgy, Sipos Zsuzsa segített minket az álom megvalósításában. Az Ortopédiai Intézetben, műtét után látogattuk meg Zsuzsával Adolfot, aki mivel tudta, hogy csak munka után tudunk jönni, már reggel óta izgatott volt.

Boldogan vette kézbe a készüléket, a SIM kártya is azonnal a helyére került, és már hívtuk is a számot, hogy működik-e a készülék...

Egy újabb boldog estét szerezhettünk, ezúton is köszönjük Sipos Zsuzsa segítségét.

Dzseni szerencsére és végre már túl van a kezeléseken.

A mindig mosolygós kislánynak kikerekedett a szeme, mikor édesanyjával feljöttek a szobánkba és meglátta a rá váró számítógépet. Csak mosolygott és mosolygott, míg átadtuk neki az ajándékot. Hihetetlennek tűnt számára, hogy ilyen gyorsan teljesült kívánsága. Azt mondta, hogy most már egy kicsit gyorsabban fognak otthon is telni a napja, mert kitanulja a számítógép kezelés csínját-bínját és elkezdheti a betűket is tanulni rajta.

A Kívánságot a United Way Erőforrás Alapítvány segítségvel teljesítettük. Norbi nevében is köszönjük!

Alexandra hosszú, kellemetlen kezelésen van túl. Sokszor volt rosszkedvű, és néha semmihez sem volt kedve. Talán a legjobbkor lépett akcióba a Csodalámpa. Egy laptopot szeretett volna kapni. Fontos eszköz ez a számára, hiszen ezen kereszül tartja a kapcsolatot osztálytársaival, és kapja meg a házi feladatokat. A kívánsága 2007. március 13-án, egy szép napsütéses napon teljesült. Így könnyebben lépést tarthat a többiekkel a tanulásban, és talán sikerült egy kicsit jobb kedvre derítenünk. Sok sikert Alexandra, és gyógyulj meg mielőbb!

Köszönjük a COMPOFFICE-R KFT vezetőségének, hogy segítettek Alexandra kívánságát valóra váltani.

Thomas, a gőzmozdony megtalálása nagy fejtörést okozott nekünk.. aztán, a szokásos csodák sorozata akkor indult meg, amikor Zsoltival találkoztunk a kórházban, és bevallottuk, hogy sajnos, még nem találtuk meg a gőzmozdonyt, amit szeretne, és ő, kicsit bánatosan, de nagy bölcsességgel csak ennyit válaszolt: Nem baj, idén is lesz karácsony..!

Ez a mondat már el is indította a folyamatot, néhány nappal később megérkezett a játékboltba Thomas, és még sok-sok kiegészítő játék hozzá.
A kívánságlistát nézve válogattuk össze a kincseket, és néhány nap elteltével, a mamával egyeztetve, vittük a kórházba a csomagokat.

Zsolti épp kezelést kapott és keservesen sírt, mert nagyon fájt a feje, fájdalomcsillapítóért ment el a nővérke. A csomagot meglátva már mosolyra húzódott a szája, és ahogy egyenként vettük ki a csomagokat a nagy táskából, a fájdalom egy csapásra megszűnt, Zsolti izgatottan rakta össze a síneket a mama segítségével. Megcsodálta a vonatokat, a fűtőházat, a hidat, és a váltóőrt, aki le tudja állítani a forgalmat egy gombnyomással... semmiféle fájdalomcsillapító nem kellett már, kacagás töltötte be a kórtermet, és persze az összes gyerek ott guggolt a vasút körül, mindenkinek volt javaslata, mit, hogyan kellene csinálni, és minden arcon mosoly volt azon az estén!

Köszönet Németh Norbert Józsefnek a szép játékért.

Én azt kívántam a Csodalámpától, hogy találkozhassak Lukács Lászlóval, a Tankcsapda énekesével. Már amikor megtudtam, hogy milyen hamar intézkedtek, roppant izgatott voltam.
Ekkor egyből egy barátnőm jutott az eszembe, akivel a tréning táborban nap, mint nap Tankcsapda számokat hallgattunk.

A meglepetés a dologban az volt, hogy a koncertjükön is részt vehetünk.
Ez így egyben fantasztikus élmény volt! Már 6 órakor ott voltunk. Az is jó érzéssel töltött el bennünket, amikor a biztonsági őröknek szólt a menedzser, hogy nekünk nem kell jegyet vennünk, mert az együttes vendégei vagyunk. Az Annával izgatottan vártunk a nagy találkozóra. De ezt a feszültséget Lukács Laci könnyedsége gyorsan feloldotta. Ő maga ajánlotta fel a közös fotó készítését, és bár mi elképzeltük, hogy miket fogunk kérdezni, annyira meg voltunk illetődve, hogy Laci kérdezgetett bennünket.
Mire észbe kaptunk már az első sorban találtuk magunkat, ahogy pogózunk a Tankcsapda számokra. (Már amennyire ez az első sorban lehetséges.) :)
Laci rögtön az elején kiszúrt minket, és igyekezett minden tárgyi ajándékot felénk célozni, de nem mi vagyunk az egyetlen rajongói, így gyorsan kikapkodtak mindent a kezünkből.
A koncertnek majdnem éjfélkor lett vége, és fáradtan de tele élménnyel utaztunk haza Tatabányára.

Szeretném megköszönni a Csodalámpa Alapítványnak, és külön Kissné Horváth Anitának, hogy megszervezte nekünk ezt a fantasztikus találkozót!

Köszönettel ***** Dorottya
Tatabánya, 2007. március 20.