Beszámolók

József (16 éves, Létavértes)

Rekord-kívánságteljesítés Debrecenben!

Mintha csak a tavaszi Mikulás kelt volna útra, három fiatalember kívánsága is teljesült egy pár óra leforgása alatt. André ps2-t kért, akárcsak Józsi, Roli inkább vadmotorosként száguldozik a Gyermekhematolológia játékszobájában. Kicsik és nagyok egyaránt boldogan töltötték a délutánt...

Csinády Rita
régióvezető, Debrecen
2007.05.15.


Ivett (13 éves, Baja)

/ 5



From: **********@freemail.hu
Sent: Sunday, May 20, 2007 11:09 AM
To: info@csodalampa.hu
Subject: Beszámoló

Az én kívánságom egy Londoni város látogatás volt. Ami nagyon hamar valóra vált. Izgatottan vártuk a repülő utat mivel még nem utaztunk repülőn, édesanyámmal . Érdekes volt számunkra a fel és a leszállás. A Londoni repülőtéren kalandos élményben volt részünk. A négy nap alatt nagyon sok szép csodálatos, gyönyőrű látnivaló akadt. Ezt az élményt leírni nem lehett ezt látni kell, és érezni.

Ezuton köszönetett szeretnénk mondani a Csodalámpa alapítvány segítőinek,a támogatoknak akik nélkül ez nem jöhetett volna létre.

Üdvözlettel: ******** Ivett , és édesanyja.

Köszönjük a MALÉVnek, a londoni Magyar Kulturális Intézet és a londoni Magyar Nagykövetség munkatársainak, a Budapest Taxinak és a British Toursnak, a Londoni Magyarok cég vezetésének, hogy lehetővé tették Ivett kívánságának teljesítését.

Külön köszönet illeti magántámogatóinkat, akik idejüket és fáradságukat nem kímélve szállást adtak itthon és Londonban Ivettnek és édesanyjának, szállították őket, sőt még külön emléktárgyról is gondoskodtak, így pl. a Gyöngyös Mézes cég vezetőinek.

2007.05.14


Evelin (7 éves, Levél)

A Csodalámpa Alapítvány május 16-án újabb kisgyermeknek okozott kellemes meglepetést. Ezúttal egy hét esztendős kislány – Evelin – kívánsága teljesült, aki számítógépet szeretett volna otthonra.

Evelin Levél településen él szüleivel, és már régóta szeretett volna egy számítógépet, mert szereti a játékprogramokat és ügyesen használja is azokat. A kívánságot szerencsére hamar sikerült teljesíteni.

A komplett konfigurációt a SZÜV és a Kodolányi János Szakközépiskola Szombathelyi tagozatának igazgatója, Prácser László úr ajánlotta fel.

Mivel a kislány állapota nem tette lehetővé, hogy a városba utazzon, az átadásra a Markusovszky kórházban került sor Evelin szüleinek és Masáth doktor úrnak jelenlétében.

Evelin örömtől csillogó szemeit és meghatottságát látva, ismét nyugtázhattuk magunkban, hogy egy ilyen tekintet minden anyagi elismerésnél többet ér, és ez erőt ad munkánk további folytatásához.

Köszönjük Prácser László igazgató úr önzetlen segítségét, és reméljük, hogy az ajándék segít majd a gyógyulásban.

Magyarósi Miklós
2007.05.16

Csaba (11 éves, Budapest)

From: ****** Csaba <*****@wla.hu>
Sent: Tuesday, May 22, 2007 8:08 PM
To: info@csodalampa.hu
Subject: 2007. Londoni élmények

Kedves Csodalámpa!

Évi, Gábor

Először is nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, és megvalósítást, hogy kisbeteg gyermekünk kívánsága, óhaja teljesült.

Csabika kívánsága az volt, hogy londoni nevezettségeket láthassa, Big-Ben-t, London Óriás kereket, Temzét, Természeti Múzeumot, és azon belül a dinókat, ráadásképpen a Malév repülőn a kapitányi vezető fülkét is szerette volna megnézni.

Mondhatjuk hogy a kívánsága teljesült, és egy örök emlék maradt számára, amit mindenkor, és mindenkinek elmesél!!

Az édesanyának, és testvérének a megérkezésünkkor (éjjel 11.00-kor) több órán át csak mesélte az élményeit, és csak azért hagyta abba mert már nagyon késő volt!

Londoni programunk a következőképpen alakult:

Megérkeztünk a londoni repülőtérre és elvittek minket a szállásunkra, ahol a gyermekek kipihenték a repülés izgalmait (Csabika a Malév repülőgép pilótafülkéjébe is bemehetett és bemutatták neki a működést, repülés közben) Nagyon tetszett neki,szinte szóhoz sem tudott jutni,és percekig csak állt...és teljesen meg illetődött az élménytől.

A rövid hétfői pihenő után a csapat (három beteg kisgyermek és kísérők) elindult a londoni Croydon városrész megtekintésére. A városrész csupa érdekesség volt a londoni piros busz-tol kezdve az emberekig, és ugye a beszédük miatt is nagyon érdekes volt... megnéztük az áruházakat,és természetesen vásároltunk esernyőket mivel állandóan esett az eső.

Első közös vacsoránk után a szállásunkra igazi angol taxival mentünk,és az este beszélgetéssel végződött.

A kővetkező napon követtük a British-Tours-sal londoni nevezetteségeket tekintettünk meg, természetesen idegenvezetővel és egy nagyon kedves buszvezetővel akik egyfolytában mutatták a nevezetességeket, alig tudtuk követni a bemutatott épületeket, hol jobbra, hol balra kellett tekintenünk, szinte már ebben bele lehetett fáradni. Mivel london belvárosa igen zsúfolt, gyalog mentünk a British Múzeumba, ami csodálatos és hatalmas, és ugye az egyik kivánság ez volt (Dávidé).

A múzeumlátogatás után a kedves idegenvezető hölgy (Susan) elkalauzolt bennünket egy angol Pizzas-ba ahol az éhes kis csapat jóllakott pizzákkal. Visszatértünk a szállásunkra a Bedford Hotelba, ahol az egész napos élményeinket pihentük ki.

Azért később megint útra keltünk egy kis városi csavargásra, egy nagyon kedves étteremben az angol specilalitást, a fish and chips-t is megkostolta a "csapat". Sajnos eltelt megint egy nap, és este nem kellett senkit sem ringatni...

A következő nap még több látnivalót igért,a Magyar Kulturális Intézet és a Magyar Nagykövetség segítségével megtekintettük Natural History and Science Múzeumot a london Eye-t, majd hajókáztunk a Temze folyón, ahol kalauzolt minket Anikó és Ildikó akik londoni emlékkel, egy-egy beöltözött oroszlánnala gyerekeknek kedveskedtek.

Az utolsó napra hagytuk a Madame Tussauds panoptikumát, ami Ivett kivánsága volt. Sajnos a lift nem volt használható és ezért nem tudtunk bemenni a múzeumba. Cserében a kislányt és a többi gyerekünket elvarázsoltuk a londoni legnagyobb játék áruházba, a Hamleys-be. A gyerekekek és mi csak ámultunk és bámultunk a csodálatos áruház választékán és nagyságán.

Az időnk sajnos gyorsan letelt, pedig a gyermekek hangoztattak, hogy úgy maradnának még!

Azután ki a repülőtérre és fel a Malév gépre, ahol ismét nagyon kedvesek voltak velünk és beendgedtek minket vissza felé is a pilota fülkébe, ami Csabika számára óriási élmény volt.

Szeretném megköszönni minden kedves embernek akik a csodáért nagyon sokat tettek de legfőképpen Nektek Évi és Gábor!!!

Hirdetni fogom, hogy ebben a világban vannak még olyan emberek akik megvalósítják a gyermekek álmait!

Köszönettel,Tisztelettel: ***** Csaba és családja

Köszönjük a a DDB Budapest-nek, a MALÉVnek, a Magyar Kulturális Intézet és a Londoni Magyar Nagykövetség munkatársainak, a Budapest Taxinak és a British Toursnak, a Londoni Magyarok vezetésének, hogy lehetővé tették Csaba kívánságának teljesítését.

Külön köszönet illeti a MALÉV pilótáit, akik megismertették Csabát a pilótafülkével, megvalósítva ezzel régi vágyát és a Gyöngyös Mézes cég vezetőinek az apró emléktárgyért.

Patzauer Éva
2007.05.14



André (13 éves, Debrecen)

Rekordkívánságteljesítés Debrecenben! Mintha csak a tavaszi Mikulás kelt volna útra, három fiatalember kívánsága is teljesült egy pár óra leforgása alatt. Andre ps2-t kért, akárcsak Józsi, Roli inkább vadmotorként száguldozik a Gyermekhematolológia játékszobájában. Kicsik és nagyok egyaránt boldogan töltötték a délutánt...

Csinády Rita
régióvezető, Debrecen
2007.05.15.


Dávid (17 éves, Csanádpalota)

From: ***** Dávid *****@radnoti-szeged.sulinet.hu
Sent: Sunday, May 27, 2007 8:12 PM
To: info@csodalampa.hu
Subject: Londonról

Tisztelt magyarországi és londoni szervezők!! Nagyon szépen köszönöm ezt a feledhetetlen kirándulást és elnézést kérek, hogy ilyen későn írok. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy teljesül a kívánságom: kijuthatok Londonba.

London, illetve Anglia már azelőtt is megigézett, amikor élőben láthattam mindent, nagyon megtetszett a város: a London Eye, a British Múzeum, a Science és Natural History Múzeum, a londoni körút a Britishtours-sal -igaz az angol nyelvet kissé nehézkes volt megérteni, de a lényeget és a poénok többségét sikerült megértenem. A British Múzeumban megismerhettem az igazi angol büszkeséget a műkincseikkel szemben. A város gyönyörű az emberek udvariasak és kedvesek. A legmegmosolyogtatóbb helyzetek azok voltak, amikor itt-ott, ahol egyáltalán nem számítottunk rá, találkoztunk egy-egy magyarral. Mégegyszer köszönöm a szervezést és ezt a feledhetetlen élményt az összes felajánlónak és szervezőnek.

Köszönettel:
***** Dávid


Hálásan köszönjük a MALÉV-nek, a londoni Magyar Kulturális Központ és a londoni Magyar Nagykövetség munkatársainak, az Első Magyar Inner Wheel Klubnak, a British Toursnak és a Budapest Taxinak, hogy lehetővé tették Dávid kívánságának teljesítését.

Külön köszönet illeti magántámogatóinkat, akik idejüket és fáradságukat nem kímélve szállást adtak itthon és Londonban Dávidnak és testvérének, szállították őket, sőt még külön ajándék emléktárgyról is gondoskodtak, így pl. a Gyöngyös Mézes cég vezetőinek.

Patzauer Éva


Timea (13 éves, Pilisszentiván)

Timi éppen kezelésen volt Pesten, amikor sikerült vele és édesanyjával találkozni a kórházban. Ennél jobbkor talán nem is érkezhetett volna a kerékpár… Így talán gyorsabban telik az idő a kezelés alatt, hiszen a szoba előtt már ott várja az új bicaj és a rengeteg élmény hazaérkezés után.

Dobó Gábor koordinátor
2007.05.09


Norbert (7 éves, Tatabánya)

Norbi igaz meglepetést kapott. Már nagyon régóta szeretett volna egy új kerékpárt. Szombat reggel arra ébresztette az édesanyja, hogy a várva várt ajándék ott áll az ágya előtt.

Szerintem álmos gyerek ilyen gyorsan még nem ébredt fel, mint Norbi és nagyon nagy volt az öröme, amikor látta, hogy ez már nem álom.

Az első próbaútra sem kellett sokat várni: rögtön a szobában ki is próbálta az új kerékpárt, ami remélem sok örömet okoz majd Norbinak a jövőben is.

Dobó Gábor koordinátor
2007.05.12


Nikoletta (16 éves, Gyöngyöshalász)

Niki Gyöngyös közelében él szüleivel és húgával. A kezelések miatt a hét legtöbb napján Budapesten van, így legjobb barátait csak ritkán láthatja. Igaz, barátai mindent megtesznek, hogy Niki kedvében járjanak és minél többet együtt tudjanak lenni. Niki kívánsága éppen ezért a barátaihoz kötődött, egy teljes napot szeretett volna együtt tölteni velük, méghozzá a Fővárosi Vidámparkban.

A nagy napon Niki barátai korán keltek, hogy délben már együtt lehessenek legjobb barátjukkal. A kórházhoz vezető út is már maga kalandos volt, hisz a Budapest Taxi nyitott buggy-jával tettük meg az utat Nikiért. A lányok nagyon élvezték a kocsiutat, hogy fújta a hajukat a szél és persze az irigy férfi tekinteteket is, akik még cserét is felajánlottak a kocsiért és persze a lányokért is. Utunk először egy McDonalds-ba vezetett, ahol a gyerekek - igaz óvatosan, mert előre gondoltak a Vidámpark „gyomorfelforgató” játékaira - megebédeltek. Közben nagy izgalommal latolgatták, hogy mire is fognak majd felülni, hisz mindegyikük nagyon rég volt már vidámparkban.

A kis járgánnyal pontban két órakor megérkeztünk a Vidámparkba, ahol Huszár Károly úr, a Vidámpark marketing-igazgatója már várt minket. Megkaptuk a karszalagokat és indulhatott a móka, zárásig. Niki, és húga, Alexandra valamint barátai, Enikő, Erika, és Peti együtt indultak neki a játékoknak. Kicsit félve még, elsőként a mesebarlangba mentünk, ahol a János vitézt hallgattuk meg. Később persze következtek a merészebb játékok is, ami persze néha egy kis szédüléssel is párosult, de a következő játék iránti kíváncsiság tovább hajtotta a csapatot.

Nikit szülei is elkísérték, ők szintén felmerészkedtek egy-két játékra, de dodzsem „csatára” nem álltak ki velünk. A játék fáradalmait a vattacukor és popcorn felejttette. Nikit a nap végén még egy meglepetés várta, kedvenc együttesének legújabb cd-je, aminek együtt örült barátaival. A Vidámpark kapui lassan bezárultak, a fiatalok élményekkel teli vágtak neki a hazaútnak, reméljük volt miről beszélni és nevetgélni hazaúton.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Huszár Károly úrnak és a Fővárosi Vidámpark munkatársainak, valamint Tihanyi Sándornak, a Budapest Taxi marketing igazgatójának, „sofőrünknek” és a hullámvasúton példásan helytállt kísérőnknek és önkéntesünknek közreműködésüket.

Szatmáry Eszter, Krekó Viktória
2007.04.27.


/ 4




Balázs (6 éves, Tiszaderzs)

Balu idáig szomorúan nézegette szobatársa Play Station-ét, de most már neki is van! Bibi! Bár anyukája meg akarta viccelni, hogy nincs idejük engem megvárni, de Balázst valami féktelen erő a padhoz ragasztotta és nem volt hajlandó addig felkelni onnan, amíg meg nem jelentem a Haematológia pavilon előtt az ajándékával. Amint hazaért már ki is próbálta az összes játékot.

Játssz vele sokat Balázs!

Csinády Rita Veronika
2007.05.02


Levente (5 éves, Kunhegyes)

Élő állatra szóló kívánságokat mindig félve teljesítünk, mert nagy felelőség gondozni tartani. Ennek ellenére, ha minden lehetőség adott, s látjuk a leendő gazdiban a kellő szeretetet, miért ne? Így kapott Levi tőlünk és Farkas Mártitól egy gyönyörű golden retriewer kölyköt, Jimkót, aki azóta Buksivá lett "előléptetve". Boldog közös perceket kívánunk Buksinak és Levinek!

A kívánság teljesítéséhez nyújtott segítségét szívből köszönjük Farkas Márti kutyatenyésztőnek!

Csinády Rita
2007.04.08



Sándor (16 éves, Gyomaendrőd)

Sanyi családjához is eljutott a Csodalámpa.

Sanyi egy új számítógépet szeretne vásárolni, egy olyat ami sokkal többet tud mint a meglévő, s amit fejleszteni is lehet. A Csodalámpa segítségét kérte az LCD monitor megszerzéséhez.

Szerencsére Sanyit otthonában tudtuk meglátogatni. Kicsit megvicceltük, mert azt mondtuk, hogy látogatóba jöttünk, egyeztetni a kívánságával kapcsolatban. Annál nagyobb volt öröme, mikor előkerült a monitor.

Igazán nagy meglepetés érte így őt! Megtudtuk róla, hogy nagyon sokoldalú, okos, szorgalmas emberke. Gitározni is tanul, tudományát nekünk is megmutatta. Szereti az angol nyelvet, nyelvvizsgára készül.

Kívánjuk, hogy használja ajándékát egészséggel! Örülünk, hogy megismerhettük Sanyit!

Albelné Benkő Beatrix és Albel Róbert
2007.04.22



Bence (10 éves, Pécs)

From: ***********@vipmail.hu]
Sent: Monday, April 23, 2007 5:46 PM
To: info@csodalampa.hu
Subject: Köszönet!

Kedves Csodalámpa!
Miután Bence megkapta a gitárját, szinte le sem tette. Néhány napig. Azután a kezelések mellékhatásaként olyan erős szájüregi fájdalmai voltak, hogy vele voltunk elfoglalva, ezért csak most tudjuk kifejezni hálánkat az Alapítvány felé. Nagyon nagy örömet szereztek gyermekünknek, aki az alábbiakat üzeni:
"Ha meggyógyulok, azt a Csodalámpának is köszönhetem. :) Bence"

Nagyon sok erőt adjon az Isten munkájukhoz!
A mi köszönetünk azonban eltörpül amellett a mosoly mellett, amit a Csodalámpa varázsolt Bence arcára!

Tisztelettel és köszönettel: Bence szülei


Vivien (3 éves, Győr)

Vivien nagyon szeretett játszótérre járni, márpedig azért, mert kedvenc időtöltése a csúszdázás. Mit is kérhetett volna tőlünk, ha nem azt, hogy otthon, a saját kis kertjében is legyen csúszdája, hogy bármikor használhassa.

Külön öröm volt számunkra, hogy kívánságát akkor teljesíthettük, amikor Viven 3. születésnapját ünnepelte családja körében!

Ezúton is kívánunk neki sok-sok boldogságot és jó egészséget!

Csiszár Gabriella, Lusztig Noémi, Krekó Viktória
Kívánság koordinátorok
teljesítve 2007 ápr.14-én

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Viven nevében is köszönjük!


Beatrix (12 éves, Budapest) és Tünde (16 éves, Sáránd)

/ 11



A Csodalámpa mindent felülmúló kívánságteljesítése Nizzaban

Szombat délután (04.14.) indult a gépünk a csodálatos francia városkába, Nice-be. A lányok eleinte tartottak a repüléstől, de félelmük nagyon hamar feloldódott. Sőt egyenesen élvezték a repülést. A röpke négy órás utazás után elfoglaltuk a szállást, és sétáltunk egyet a tengerparton.

A lányok már izgatottan várták a másnap reggelt… Lagon úr (Phoenix és Lizzie delfinek gondozója) szeretetteljesen várt minket. A lányokat beöltöztették pampalinis nadrágba (aki még emlékszik erre a mesére), és egy kézmosás után már mehettek is a vízbe. Megsimogathatták a delfineket, és ők vezethették le a reggeli edzésüket.

Bár a vélemények eltérőek a delfin bőréről, az érzés mégis nagyon felemelő minden a két leányzó számára.

- „Ez életem legszebb három napja!” – ismételte meg Trixi többször is a hétvége folyamán.

A delfinsimogatás után, megnézhettünk még egy delfinshowt, madárshowt, kardszárnyú delfin (orca) showt, fókashowt. Marineland területén sétálgatva megnéztük az akváriumokat, a cápákat, pingvineket, pelikánokat, simogattunk ráját… Lenyűgöző volt ez a kis tengeri oázis. A hatalmas telepen rengeteg állatot látttunk, és nagyon sok emléket gyűjtöttünk. Másnap még volt egy kis időnk sétálni a tengerparton és megnézni Nizzát.

Élményeink örökidőkre szólnak…

Tünde beszámolója

„Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, …jó volt!!!!! Most ültem először repülőn, először jártam külföldön és először láttam a tengert, hoztam is anyukáméknak egy fél liter tengervizet, hogy ők is megszagolhassák milyen. A repüléstől az elején tartottam egy kicsit, de nagyon tetszett végül is, kellemes volt a start és a landolás is. Nagyon tetszett, hogy a német pilóták mindig elmondták nekünk az út alatt a legfontosabb tudnivalókat, be és elköszöntek, udvariasak voltak.

Imádom a delfineket gyerekkorom óta, mindig az volt a vágyam, hogy egyszer élőben is láthassam. Mi mutattuk nekik a feladatot, hogy mit csináljanak, játszottunk velük, s meg is simogathattuk őket. Vezényeltünk és ők énekeltek, egy kézjelünkre kiugrottak a vízből. Én Lagon úrral voltam és Phoenixnek adtam az utasításokat. Közel fél órát voltunk mellettük, de tíz percnek tűnt. Egész nap tudtuk volna őket simizni, mert olyan kis selymes volt a bőrük.

Nagyon tetszett Marinelandon minden, de leginkább a simogatás után a delfin show ragadott meg, ahogy szaltóztak, labdáztak, vagy kiemelték a vízből az idomárukat.”

Trixi beszámolója

„Én is először ültem repülőn, amitől az elején nagyon féltem, de utána nagyon élveztem, olyan jó volt. Gondoltam is rá, hogy stewardess leszek. Először láttam a tengert is, olyan végtelen és nagyon kék, és nagyon sós. Szép volt, ahogy a hullámok kicsaptak a partra, és rengeteg kavicsot gyűjtöttem, és tengervizet is hoztam haza. A tengerparton ülve csak azt tudtam mondani, hogy biztos vagyok benne, hogy ez lesz életem legszebb három napja! És ez így is lett.

Nekem kicsit érdes volt tapintásra Lizzie, viszont a hasánál selymes volt a bőre. Annyira jó volt velük! Lizziet egész nap el tudtam volna simogatni. Selymes és kicsit érdes volt a bőre, a hasán pedig fehér és selymes. Nagyon aranyos és szófogadó volt. Bár mindig akkor kapott valami feladatot és úszott el, amikor én még simogatni szerettem volna. Benéztem a szájába is: kicsi fehér fogai voltak és valami nyelvszerű is volt ott. Annyira tetszett, hogy a kézjelünkre kiugrott a vízből, meg hogy a farkuszonyával tolva magát „pitizett”. Amúgy a műsorok közül is a palackorrú delfinshow tetszett a legjobban, főleg amikor átugrottak a karikán, és labdáztak a közönséggel. A madárshownál az tetszett, hogy közvetlenül a fejünk felett repültek el a különféle ragadozó madarak. A kardszárnyú delfin (orca) shownál pedig áttetsző volt a medence oldala, és láttuk, ahogy úszik az a hatalmas (6-7m) állat, és nyelvet nyújtott az idomárjára:) Meg kicsúszott a partra és a farkával integetett. Meg hason végig csúszott a medence szélén. És a show végén öt delfin ugrott ki egyszerre a vízből. Simogattam ráját is – csúszós volt mint egy hal, szerintem a delfin bőre simább volt.

Nice-ben nagyon tetszett, hogy mindenhol pálmafák voltak: a körforgalmaknál és a tengerparti sétányon is végestelen végig. Olyan jó volt minden.”

A lányok beszámolóit hazafelé a repülőn rögzítettem, szóval a legfrissebb élményeket olvashatták.

A lányok életének legszebb három napját köszönhetjük a Lufthansa légitársaságnak, a Hotel Pilotelnek, a nizzai Marineland dolgozóinak, és a cégnek, akik finanszírozták a kívánság teljesítését.

Csinády Rita Veronika
kívánságkoordinátor

Norbert (17 éves, Gyál)

Tóth Norbiék kedves családjához is eljutott a Csodalámpa! Norbi már régóta vágyott egy saját számitógépre... Jól esett látni, hogy nagy örömöt okoztunk neki kivánsága teljesitésével!

Minden jót kivánunk az egész családnak:

Márkus Mónika és a Csodalámpa
2007.03.30

A Kívánságot a United Way Erőforrás Alapítvány segítségvel teljesítettük. Norbi nevében is köszönjük!



Georgina (17 éves, Körmend)

Gina egy színpadon énekelhetett Gáspár Lacival

A 17 éves Gina Körmenden él, fodrásznak készül, de sajnos a betegsége miatt a tanulmányait átmenetileg abba kellett hagynia. Mivel nagyon szeret énekelni, a másik nagy vágya volt, hogy Gáspár Lacival találkozhasson, és a művésszel együtt énekelhessen egy dalt. Gina hosszú kezelések és egy nagy műtét előtt áll, nem volt biztos, hogy egy koncertre el tud még előtte menni. Szerettünk volna meglepetést szerezni, ezért megkértük Gáspár Laci menedzserét, segítsen nekünk abban, hogy kedvelt énekesét bevihessük Ginához a kórházba.

Gáspár Laci és a menedzsere, Bukovácz Andrea nagyon segítőkészek voltak és szinte napokon belül meglátogatták a Ginát a kórházban. Az öröm leírhatatlan volt, a találkozón természetesen zenéről beszélgettek egymással, és miután Gina megmutatta azt a felvételt is, amin ő énekel, a művész megígérte neki, ha jobban lesz, találkozhatnak az egyik koncertjén. Álmodni sem mertük volna, hogy ez milyen hamar bekövetkezik... a látogatás olyan jó hatással volt Ginára, hogy az orvosai elengedték a néhány nappal későbbi koncertre.

Az igazi öröm csak ott kezdődött: március 31-én Újpesten együtt, színpadon énekelhette Gina a Kikötők című dalt Gáspár Lacival. A siker sem maradt el, a közönség visszatapsolta őket, s ráadásképpen még vagy három számot énekeltek közösen.

Bízunk benne, hogy a koncertfellépés élménye erőt ad Ginának betegsége leküzdéséhez.

Köszönjük Gáspár Lacinak, Bukovácz Andrea menedzsernek és a Gabol üzletnek, hogy ajándékaikkal és a koncertfellépéssel nagyon nagy örömet szereztek a körmendi nagylánynak.

Felkai Márta, Huszár Katalin és Pallag Erika
kívánságkoordinátorok
Budapest, 2007. március 31.




Krisztián (12 éves, Algyő)

Krisztián egyik pillanatról a másikra esett le a lábáról. Az új helyzetet nagyon nehezen tudta feldolgozni. Emiatt nehezen lehetett hozzá közel kerülni.

November óta folyamatosan a klinikán tarózkodik és már látja "az út végét"!

Most újra megtanulja, a kezeivel hogyan kell fogni és újra kell tanulnia járni is. Kívánsága gyorsan teljesült, aminek nagyon örült, de egyben nagyon meg is illetődött.

Elárulta, hogy a számítógépet testvére is fogja használni, akinek megkönnyíti így az iskolai munkáját. Ő az, aki, amikor csak tehette, suli után rögötön Krisztián mellett volt.

Lengyel Andrea, Monostori Dóra és Illencsik Mária
Szeged,2007. március 21.

A Kívánságot a United Way Erőforrás Alapítvány segítségvel teljesítettük. Norbi nevében is köszönjük!


Gellért (4 éves, Szeged)

Húsvét nagy-péntekén valósult meg Gellért álma. A csodaszép kék bicikli egy kismadárral a csomagtartóján gurult be a kórterembe.

Az utolsó infúzió csöpögött ép a karjába, ezért először kicsit rosszkedvűen fogadott minket,de később teljesen feloldódott.

Mindenki, aki arra járt benézett a szobába, megcsodálta a biciklit és ellátta jó tanácsokkal a kisfiút. Bár nehezen vettük rá, hogy kipróbálja, hamarosan kicsinek tűnt a szoba és rövidnek az infúziós cső.

Alig várta, hogy végére érjenek a kezelésnek és indulhassanak, hogy a gyönyörű időben a szabadban is kipróbálhassa a gépet.

A másik meglepetés, hogy az átadáson jelen volt a helyi napilap, a Délmagyarország, amely már a következő számban le is hozta a Gellért kívánságának teljesítéséről szóló cikket!

Reméljük,hogy sokat bicikliztek a testvéreivel az ünnepen és sokáig fogja élvezni a kerekezés örömeit.

Jó egészséget kivánunk Neki hozzá!

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a szegedi Szecolor Kerékpár és Csapágybolt Vezetőjének, munkatársainak valamint a Délmagyarországnak segítségükért!

Felkai Márta,Zámbori Andrea
és Illencsik Mária
Budapest,Szeged,2007. április 6.

A kívánság teljesítését a Fundamenta Oktatási Osztály adománya tette lehetővé, Tar Zoltán úr koordinálásával. Gellért nevében is hálásan Köszönjük!



Bernadett (18 éves, Pári)

Bernadett egy digitális fényképezőgépet szeretett volna kapni.

Betegsége miatt nagyon korlátozott a mozgása, hogy többet lásson a világból, képeket szeretne nézegetni a számítógépén. Így mindig ott lehetnek a barátai, rokonai, a szép táj, egy-egy virág, az állatok.

Váratlanul érkeztünk Bettiék otthonába, de mégsem egészen, mert anyukájával beszéltünk előtte. Valahogy a kislány is sejtett valamit és nagyon örült amikor megérkeztünk. Boldogan mosolygott és csak azt mondogatta örömében, hogy: "ilyen hamar", és hogy nagyon örül :-) ! Közben megékeztek barátai is, akiknek büszkén mutatta ajándékát. Gyorsan ki is próbálta és egy csomó képet készített.

Remélem sok öröme lesz a fényképezőgépben és a fotókban amit vele készít. Kívánjuk, hogy gyógyulj és tudj minél messzebbre eljutni és érdekes képeket készíteni!

Bezdánné Végh Tünde
Teljesítve: 2007.03.14.




Archive


Log in